HU/Prabhupada 0489 - Amikor az utcán énekeltek, azzal édességet osztotok.
Lecture -- Seattle, October 18, 1968
Viṣṇujana: Amikor a köreinket japázzuk, vagy amikor hangosan énekelünk a kīrtanon, akkor lehet közben gondolnunk is rá?
Prabhupāda: Szerinted nem helyes?
Viṣṇujana: Ő már...
Prabhupāda: Ez a gyakorlatban így működik. Ha nem is akartad, de az éneklés rá fogj kényszeríteni, hogy Rá gondoljon. Érted? A hang 'Kṛṣṇa' rákényszerít. Az éneklés olyan csodálatos. És ebben a korban ez a yoga praktikus. Nem tudsz meditálni. Az elméd annyira zavart, hogy nem tudod fókuszálni. Ezért énekelj, és a hangvibráció erővel behatol az elmédbe. Még ha nem is akarod Kṛṣṇát, Ő belép az elmédbe. Erővel. Ez a legegyszerűbb folyamat. Nem szükséges hozzá erőfeszítés. Kṛṣṇa jön. Nagyon nagyszerű folyamat. Ezért javasolják ezt ebben a korban. És ha hangosan énekeled, mások is profitálnak belőle. Mások, akik nem szoktak énekelni, ők is, legalább... Az utcán vagy a parkokban azt mondják "Hare Kṛṣṇa!". Honnan tanulták? Hallottak minket énekelni. Ennyi az egész. Néha amikor a gyerekek meglátnak minket, azt mondják: "Ó, Hare Kṛṣṇa!". Montreálban a gyerekek, amikor az utcán sétáltam, minden gyerek, a boltosok, az árusok, mind azt mondták "Hare Kṛṣṇa!". Ennyi az egész. A Hare Kṛṣṇát bejuttattuk az elméjükbe. Ha jógázol, meditálsz, az talán a hasznodra válik, de ezzel a módszerrel másoknak is segítesz. Tegyük fel, hogy egy nagyon jó dolgot, egyedül élvezel, például édességet - ez az első szint. De ha ezt az édességet megosztod másokkal az már a következő szint. Amikor tehát az utcán, köztereken énekeltek, azzal édességet osztotok. (nevetés) Nem vagytok olyan fösvények, hogy egymagatok egyétek meg. Annyira nagyvonalúak vagytok, hogy megosztjátok másokkal. Most énekeljünk, osszuk az édességet. (nevetés)