HU/Prabhupada 0497 - Mindenki próbálja elkerülni a halált

Revision as of 14:04, 10 April 2016 by EvaV (talk | contribs) (Created page with "<!-- BEGIN CATEGORY LIST --> Category:1080 Hungarian Pages with Videos Category:Prabhupada 0497 - in all Languages Category:HU-Quotes - 1972 Category:HU-Quotes -...")
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Invalid source, must be from amazon or causelessmery.com

Lecture on BG 2.15 -- Hyderabad, November 21, 1972

Itt, eben az anyagi világban, mṛtatvába kerülünk, alárendelve a születésnek, a halálnak, az öregségnek és a betegségnek. De létezik egy másik helyzet is, ahol nincs születés, halál, öregség és betegség. Melyik helyzetet szeretnénk, amelyikben van születés, halál, öregség és betegség, vagy ahol ezek nincsenek? Melyiket szeretnénk? Hmm? Úgy gondolom, azt, ahol nincs születés, nincs halál, nincs öregség és nincs betegség. Ezt nevezik amṛtatvának. Amṛtatvāya kalpate. Amṛta... Ahogy az eredeti helyzetünkben sem vagyunk alárendelve a születésnek, a halálnak, az öregségnek és a betegségnek. Csakúgy, ahogy Kṛṣṇa sac-cid-ānanda-vigraha (Bs. 5.1), örök, boldog és intelligens, mi, Kṛṣṇa szerves részei, szintén ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkezünk. A… Elfogadtuk ezt a helyzetet, melyben van születés, halál, öregség és betegség, mert ezzel az anyagi világgal egyesültünk. Most pedig mindenki próbálja elkerülni a halált, az öregséget, megpróbálnak elmenekülni a halál elől. Ez természetes. Mert természetünkből adódóan nem vagyunk ezeknek alávetve, ezért az erőfeszítésünk, a tetteink egy küzdelem, hogy hogyan legyünk mentesek a haláltól, a születéstől és a betegségektől. Ez a létért való küzdelem.

A Bhagavad-gītā ad erre egy szép magyarázatot. Yaṁ hi na vyathayanty ete puruṣaṁ puruṣarṣabha. A lélek vándorlása, azé, aki nem szenved ettől, dhīras tatra na muhyati (BG 2.13), aki megérti, hogy… Tegyük fel, hogy az apám meghal, s ha világos megértéssel rendelkezem arról, hogy: „Az apám nem halt meg. A testét cserélte le. Elfogadott egy másik testet.” Ez tény. Mint amikor alszunk, álmodunk, a test ott hever az ágyon, de álmunkban egy másik testet hoztunk létre, és mondjuk, elmegyünk egy ezer mérfölddel távolabb lévő helyre. Ahogy nektek is vannak hasonló, mindennapos tapasztalataitok, a durva test felhagy a tettekkel, de én, a lélek nem hagyok fel velük. Cselekszem. Az elmém visz tovább. Az elmém aktív, az intelligenciám szintén. Az emberek nem tudják, hogy létezik egy másik, finom fizikai test, melyet az elme, az intelligencia és az egó alkot. Ez átvisz engem egy másik, durva fizikai testbe. Ezt nevezik lélekvándorlásnak.

Ezért, aki tudja, hogy a lélek örök, nem hal meg és nem is születik meg, örökké fiatal, nityaḥ śāśvato 'yaṁ purāṇaḥ. Nityaḥ śāśvataḥ ayaṁ purāṇaḥ. A purāṇa azt jelenti, hogy nagyon régi. Nem tudjuk, milyen idősek vagyunk, mert egyik testből a másikba vándorlunk. Nem tudjuk, mikor kezdtük ezt el. Ezért valójában nagyon idősek vagyunk, de ugyanakkor nityaḥ śāśvato 'yaṁ purāṇaḥ. Habár igen öreg… Épp, mint Kṛṣṇa, aki ādi-puruṣa, az eredeti személy. Kṛṣṇát mégis örökké fiatalnak, tizenhat-húsz év körülinek látod. Soha nem fogsz olyan képet találni, amelyiken Kṛṣṇa idős. Ő Nava-yauvana. Kṛṣṇa örökké nava-yauvana. Advaitam acyutam anādim ananta-rūpam ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanam (Bs. 5.33). Ādyam, az eredeti személy és a legősibb, ugyanakkor Ő örökké fiatal is. Ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanam. Tehát bárki, aki tudja, hogy a lélek egyik testből a másikba vándorol, az dhīras tatra na muhyati, azaz komoly, tanult és nem zavarodik meg.

Kṛṣṇa célja, hogy mindezeket megtanítsa Arjunának… Mivel Arjuna rendkívül meg volt zavarodva attól, hogy hogyan fog élni, miután megöli az összes rokonát, testvérét. Kṛṣṇa rá akart mutatni arra, hogy: „A testvéreid, a nagyapád nem halnak meg. Egyszerűen csak testet cserélnek. Vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya (BG 2.22). Ahogy a ruháinkat lecseréljük, ugyanúgy cseréljük le a testünket is. Nincs semmi, ami miatt bánkódni kellene.” Máshol a Bhagavad-gītāban az áll, hogy brahma-bhūta (BG 18.54). „Aki megértette a Brahmant,” az prasannātmā: „állandóan örömteli. Nem zavarják meg ezek az anyagi körülmények.” Ez az állítás van itt: yaṁ hi na vyathayanty ete. A különféle átalakulások, a természet, a test és minden dolog, különböző változásai, nem szabad, hogy valakit ezek megzavarjanak. Ezek csupán külsőségek. Mi lelkek vagyunk. Ez egy külső test, vagy külső ruha. Ezek változnak. Tehát, ha ezt szépen megértjük, akkor, na vyathayanti, nem zavarnak meg ezek a változások, utána saḥ amṛtatvāya kalpate, fejlődés következik, lelki fejlődés. Ez, a lelki fejlődés azt jelenti, hogy az örök élet felé haladunk. A lelki élet azt jelenti: örök, tudással és boldogsággal teljes élet. Ez a lelki élet.