HU/Prabhupada 0618 - A lelki tanítómester nagyon boldog, amikor azt érzi, hogy „Ez a fiú nálam is fejlettebb!”

Revision as of 21:33, 11 April 2016 by KadambaKanana (talk | contribs) (Created page with "Category:1080 Hungarian Pages with Videos Category:Prabhupada 0618 - in all Languages Category:HU-Quotes - 1974 Category:HU-Quotes - Lectures, Caitanya-caritamrt...")
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Invalid source, must be from amazon or causelessmery.com

Lecture on CC Adi-lila 7.91-2 -- Vrndavana, March 13, 1974

Amikor egy tanítvány tökéletessé válik a lelki fejlődésben, akkor a lelki tanítómester nagyon-nagyon boldog, úgy érzi, hogy „Én ostoba vagyok, de ez a fiú, követte ez utasításaimat, és sikeres lett. Ez az én sikerem.” Ez a lelki tanítómester célja. Mint egy apa. Ez a kapcsolat. Pont, mint... Senki sem akarja azt látni, hogy bárki fejlettebb nála. Ez a természet. Matsarata. Ha bárki bármilyen területen fejlettebb lesz, mint én vagyok, akkor irigy leszek rá. De a lelki tanítómester vagy az apa nem lesz irigy. Ő nagyon-nagyon boldog lesz, hogy „Ez a fiú nálam is fejlettebb!” Ez a lelki tanítómester helyzete. Kṛṣṇa, Caitanya Mahāprabhu kijelenti, hogy Ő (nem érthető)„Azáltal, hogy... amikor eksztázisban énekelek, táncolok és sírok, akkor a lelki tanítómesterem ily módon mond köszönetet: bhāla haila, »Ez nagyon jó!«” Pāile tumi parama-puruṣārtha, „Most elérted az élet legmagasabb szintű tökéletességét.” Tomāra premete, „Mivel olyan sokat fejlődtél, āmi hailāṅ kṛtārtha, igen lekötelezettnek érzem magam.” Ez a helyzete.

Majd lelkesíti, nāca, gāo, bhakta-saṅge kara saṅkīrtana, „Most folytasd! Oly sok sikert értél el. Újra mondom, folytasd!” Nāca, „Táncolj!” Gāo, „Énekelj,” bhakta-saṅge „a bhakták társaságában.” Ne csinálj foglalkozást belőle, hanem bhakta-saṅge. Ez a lelki életben elért siker valódi szintje. Narottama dāsa Ṭhākura is azt mondja, hogy

tāñdera caraṇa-sevi-bhakta-sane vāsa
janame janame mora ei abhilāṣa

Azt mondja, „Születések után.” Mert egy bhakta nem törekszik arra, hogy visszamenjen haza, vissza Istenhez. Nem. Bárhol lehet, ez nem számít. Egyszerűen csak dicsőíteni akarja a Legfelsőbb Urat. Ez a dolga. Nem az, hogy azért énekel, táncol és végzi az odaadó szolgálatot, hogy Vaikuṇṭhára vagy Goloka Vṛndāvanába menjen. Ez Kṛṣṇa vágya. A bhakta úgy gondolkodik, „Ha szeretné, akkor el fog vinni.” Ahogyan Bhaktivinoda Ṭhākura mondja: icchā yadi tora. Janmāobi yadi more icchā yadi tora, bhakta-gṛhete janma ha-u pa mora. Egy bhakta csak azért imádkozik, hogy... Nem kéri Kṛṣṇát, hogy „Kérlek, vigyél vissza Vaikuṇṭhára vagy Goloka Vṛndāvanába!” Nem. „Ha azt gondolod, hogy újra meg kell születnem, akkor rendben. De csak az, csak az a kérésem, hogy add meg azt, hogy egy bhakta házában születhessek meg. Ez minden. Hogy így ne felejtselek el!” Ez a bhakta egyetlen imája.