HU/Prabhupada 0824 - A lelki világban nincs véleménykülönbség

Revision as of 12:52, 1 October 2018 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0023: VideoLocalizer - changed YouTube player to show hard-coded subtitles version)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


751101 - Lecture BG 07.05 - Nairobi

Ha tanulmányozzátok az emberi természetet, bármi találtok is, akkor látjátok, hogy az Istenben is megvan. De az tökéletes és határtalan, mi pedig megkaptuk mindezeket a vegyületeket, tulajdonságokat, de csak nagyon kis mennyiségben. És az anyaggal kapcsolatba kerülve ez tökéletlen lesz. Ha tehát felszabadultok az anyagi kötöttségek alól, akkor tökéletesek lesztek. Megérthetitek, hogy „Ugyanolyan jó vagyok, mint Isten, de amíg Ő hatalmas, addig én nagyon-nagyon pici vagyok.” Ez az önmegvalósítás. Ez az önmegvalósítás. Ha azt gondoljátok, „Ugyanolyan jó vagyok, mint Isten,” akkor az a ti ostobaságotok. A tulajdonságaitok alapján ugyanolyan jók vagytok, mint Isten, de mennyiségileg nem vagytok olyan hatalmasak, mint Ő. Ez az önmegvalósítás. Ezért mondja a śāstra, hogy „Ha egy lélekszikra parányi tulajdonsága egyenlő lenne a teljes egésszel, akkor hogyan kerülne az Ő irányítása alá?” Ez az érvelés. Irányítás alatt állunk. Az anyagi világban teljes mértékben irányítás alatt állunk. De amikor lelkileg szabadok vagyunk, akkor még mindig kontroll alatt állunk, mivel Isten hatalmas marad, mi pedig parányiak.

Ezért a lelki világban nincs egyet nem értés. Abban, hogy Isten hatalmas, mi pedig parányiak vagyunk, nincs nézeteltérés. Ez a lelki világ. Az anyagi világ pedig azt jelenti, hogy „Isten hatalmas, mi kicsik vagyunk.” - s ebben nézeteltérés van. Ez az anyagi világ. Próbáljátok megérteni a különbséget az anyagi és a lelki világ között! Az élőlény Isten nagyon pici része, és a lelki világban mindenki tudatában van a helyzetének. Az élőlények tudják, hogy „Mi a helyzetem? Isten apró része vagyok.” Ezért nincs véleménykülönbség. Ott minden szépen történik. Itt az anyagi világban... Valójában mindenki Isten apró része, de ebben nem értenek egyet. Hamisan azt gondolják, hogy „Ugyanolyan jó vagyok, mint Isten!” Ez az anyagi élet. És a felszabadulás azt jelenti... Amikor megszabadulunk e helytelen életfelfogásától, az a felszabadulás. A felszabadulás azt jelenti... Ezért az összes bhakta, aki alapvetően elfogadta, hogy „Isten hatalmas, én pedig nagyon-nagyon apró vagyok.

Ezért, ahogyan a kicsi szolgálja a hatalmasat, a valódi kötelességem az, hogy szolgáljam Istent.” Ez a felszabadulás. Ez a felszabadulás. Ezért minden bhakta, aki elfogadta ezt az elvet, hogy „Isten hatalmas, én pedig nagyon kicsi vagyok. Nekem kell... Szolgálatot kell végeznem ennek a hatalmasnak...” Ez a természetes. Mindenki elmegy az irodába, a gyárba, a munkahelyre. Mi ez? Mennek szolgálni a nagyobbat. Máskülönben otthon is maradhatna. Miért megy a gyárba vagy az irodába? Ez a természetes, a kicsi szolgálja a hatalmasat. Isten tehát a leghatalmasabb. Aṇor aṇīyān mahato mahīyān (Kaṭha Upaniṣad 1.2.20.) Akkor mi a mi feladatunk? Az, hogy szolgáljuk Őt, ennyi. Ez a természetes helyzet. Az anyagi világban az emberek valaki mást szolgálnak, valaki mástól kapják a kenyerüket, és mégis úgy gondolkodnak, hogy „Én vagyok Isten!” Csak nézzétek, hogy miféle Isten ő! Ez a gazemberség, hogy azt gondolja, ő Isten. Ha kidobják az irodából, nem fogja megkapni a kenyerét, és ő Isten. Ez az anyagi világ. Mindenki úgy gondolja, hogy „Én vagyok Isten!” Ezért nevezzük őket mūḍháknak, gazembereknek. Nem hódolnak meg Istennek. Na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ prapadyante narādhamāḥ māyayāpahṛta-jñānāḥ (BG 7.15) Apahṛta-jñānāḥ. Az igazi tudásuk el van véve. Nem tudják, hogy ők kicsik, Isten pedig hatalmas, és az ő dolguk az, hogy szolgálják Istent. Nincs meg ez a tudásuk. Māyayāpahṛta-jñānā āsuraṁ bhāvam āśritāḥ. Ez a jel.

És megérthetitek a jelek alapján. Mint ahogyan a teljes fazékból egy rizsszemet megvizsgálva megérthetitek, hogy a rizs teljesen megfőtt, ehhez hasonlóan egyetlen tulajdonság alapján megérthetitek, hogy ki a gazember. Egyetlen tulajdonság alapján. Melyik ez? Na māṁ prapadyante. Nem Kṛṣṇa bhaktái, hanem gazemberek. Ennyi. Azonnal megmondhatod, anélkül, hogy bármi mást megvizsgálnál, ha valaki nem Kṛṣṇa bhaktája, ha valaki nem kész arra, hogy meghódoljon Kṛṣṇának, akkor ő egy gazember. Ez minden. Ez a mi következtetésünk.

Nagyon köszönöm! Hare Kṛṣṇa.