HU/SB 10.12.1

Revision as of 01:49, 7 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


1. VERS

śrī-śuka uvāca
kvacid vanāśāya mano dadhad vrajāt
prātaḥ samutthāya vayasya-vatsapān
prabodhayañ chṛṅga-raveṇa cāruṇā
vinirgato vatsa-puraḥsaro hariḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; kvacit—egy napon; vana-āśāya—hogy egy erdei falatozás élvezetében legyen része; manaḥ—elme; dadhat—figyelt; vrajāt—és elment Vrajabhūmiból; prātaḥ—korán reggel; samutthāya—felkelve; vayasya-vatsa-pān—a tehénpásztorfiúk és a borjak; prabodhayan—hogy mindenkit felébresszen, felkelt és elmondta nekik; śṛṅga-raveṇa—a bivalykürtöt megszólaltatva; cāruṇā—nagyon szép; vinirgataḥ—elhagyta Vrajabhūmit; vatsa-puraḥsaraḥ—saját borjait Maga előtt terelve; hariḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége.


FORDÍTÁS

Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ó, király! Egy napon Kṛṣṇa úgy döntött, hogy az erdőben fog reggelizni. Kora reggel felkelt, és megfújta bivalykürtjét, melynek csodálatos hangja felébresztette mind a tehénpásztorfiúkat és a borjakat, s aztán saját borjaikat maguk előtt terelgetve Kṛṣṇa és a fiúk Vrajabhūmiból mind az erdő felé vették útjukat.