HU/SB 2.10.17

Revision as of 12:41, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


17. VERS

prāṇenākṣipatā kṣut tṛḍ
antarā jāyate vibhoḥ
pipāsato jakṣataś ca
prāṅ mukhaṁ nirabhidyata


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

prāṇena—az életerő által; ākṣipatā—megzavarva; kṣut—éhség; tṛṭ—szomjúság; antarā—belülről; jāyate—létrehoz; vibhoḥ—a Legfelsőbbnek; pipāsataḥ—arra vágyik, hogy csillapítsa szomjúságát; jakṣataḥ—enni vágyik; ca—és; prāk—először; mukham—a száj; nirabhidyata—nyitva volt.


FORDÍTÁS

A virāṭ-puruṣa hatására az életerő létrehozta az éhséget és a szomjúságot, amikor pedig az Úr inni és enni vágyott, a száj kinyílt.


MAGYARÁZAT

Az a folyamat, ahogyan minden egyes élőlénynek az anyaméhben kialakulnak az érzékszervei és érzékfelfogása, láthatóan ugyanazokat az elveket követi, melyeket a virāṭ-puruṣa, az élőlények összessége esetében megfigyelhetünk. Ebből következően a teremtés legfelsőbb oka nem lehet személytelen vagy vágyak nélküli. A vágy az érzékelésre, valamint maguk az érzékszervek a Legfelsőbben is jelen vannak, s így megvannak az egyénben is. Ez a vágy hozzátartozik a legfelsőbb élőlény, az Abszolút Igazság természetéhez. A Legfelsőbb rendelkezik a szájak összességével, így az egyéni élőlényeknek is van szájuk. Hasonlóan van ez minden más érzék és érzékszerv esetében is. Ebben a versben a száj az összes érzékszervet szimbolizálja, mert ugyanezek az elvek érvényesek azokra is.