HU/SB 2.10.21

Revision as of 12:43, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

yadātmani nirālokam
ātmānaṁ ca didṛkṣataḥ
nirbhinne hy akṣiṇī tasya
jyotiś cakṣur guṇa-grahaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yadā—amíg; ātmani—Magának; nirālokam—fény nélkül; ātmānam—(az Úr) saját transzcendentális teste; ca—más testek is; didṛkṣataḥ—arra vágyott, hogy ránézzen; nirbhinne—mivel kihajtott; hi—ezért; akṣiṇī—a szemeknek; tasya—Neki; jyotiḥ—a nap; cakṣuḥ—a szemek; guṇa-grahaḥ—a látóképesség.


FORDÍTÁS

Amikor a teremtést sötétség borította, az Úr arra vágyott, hogy lássa Magát s mindent, amit teremtett. Ekkor a szem, a fényt árasztó istenség    —    a Nap   —,    valamint a látás képessége és a látás tárgya mind megnyilvánultak.


MAGYARÁZAT

Az univerzum természetét sűrű sötétség jellemzi, ezért az egész teremtést tamasnak, sötétségnek nevezik. Valójában az éjszaka az univerzum valódi arca, mert akkor az ember nem lát semmit, még saját magát sem. Indokolatlan kegyéből az Úr először arra vágyott, hogy lássa Magát, majd az egész teremtést, s így megnyilvánult a nap. Minden élőlény megkapta a látás képességét, s a látás tárgyai szintén megnyilvánultak. Ez azt jelenti, hogy a nap megteremtése után az egész érzékekkel felfogható világ láthatóvá vált.