HU/SB 3.12.2

Revision as of 09:37, 20 February 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


2. VERS

sasarjāgre ’ndha-tāmisram
atha tāmisram ādi-kṛt
mahāmohaṁ ca mohaṁ ca
tamaś cājñāna-vṛttayaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sasarja–teremtett; agre–először; andha-tāmisram–halálérzet; atha–akkor; tāmisram–a frusztrációból származó düh; ādi-kṛt–mindezek; mahā-moham–az élvezhető tárgyak fölötti tulajdonjog; ca–szintén; moham–illuzórikus felfogás; ca–szintén; tamaḥ–sötétség az önvalóról szóló tudásban; ca–valamint; ajñāna–tudatlanság; vṛttayaḥ–elfoglaltságok.


FORDÍTÁS

Brahmā először a tudatlanság tetteit hozta létre, mint amilyen az önámítás, a halál érzékelése, a frusztráció utáni düh, a jogtalan birtoklásvágy felfogása és az illuzórikus testi felfogás, amely annyit jelent, hogy az ember megfeledkezik valódi azonosságáról.


MAGYARÁZAT

Az élőlények különféle fajokban történő tényleges megteremtése előtt Brahmā azokat a feltételeket teremtette meg, melyek között az élőlénynek az anyagi világban élnie kell. Ha az élőlény nem feledkezik meg kilétéről, lehetetlen az anyagi életkörülmények között élnie. Ezért az anyagi lét első feltétele az, hogy az élőlény megfeledkezzen valódi azonosságáról. Ha pedig megfeledkezik arról, ki is ő valójában, akkor egészen biztos, hogy félni fog a haláltól, noha a tiszta élőlény halhatatlan és születetlen. Ez a felfogás, amelyben az ember helytelenül az anyagi természettel tekinti magát azonosnak, okozza azt a valótlan elképzelést, hogy ő a birtokosa mindannak, amelyre egy felsőbb irányítás elrendezéséből szert tehet. Az élőlénynek minden anyagi erőforrás azért áll a rendelkezésére, hogy békésen éljen, és végezze azokat a kötelességeit a feltételekhez kötött életben, amelyek az önmegvalósításhoz szükségesek. Amiatt azonban, hogy nincs tisztában valódi kilétével, a feltételekhez kötött lelket csapdába ejti a Legfelsőbb Úr tulajdona fölötti hamis birtokjog érzete. Ebből a versből kiderül, hogy Brahmā maga is a Legfelsőbb Úr teremtménye, s ő teremti meg az ötféle tudatlanságot, amely az élőlényeket az anyagi létben feltételekhez köti. Ha az ember megérti, hogy a feltételekhez kötött lelkek Brahmā varázspálcájának engedelmeskednek, akkor egyszerűen csak nevetséges az a gondolat, hogy az élőlény egyenlő a Legfelsőbb Lénnyel. Patañjali szintén elfogadja, hogy ötféle tudatlanság van, ahogyan azt a vers említi.