HU/SB 3.5.49

Revision as of 10:49, 15 March 2019 by TattvaDarsana (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


49. VERS

yāvad baliṁ te ’ja harāma kāle
yathā vayaṁ cānnam adāma yatra
yathobhayeṣāṁ ta ime hi lokā
baliṁ haranto ’nnam adanty anūhāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yāvat–ahogy lehet; balim–felajánlások; te–Tiéd; aja–ó, születetlen; harāma–fel fog ajánlani; kāle–a megfelelő időben; yathā–amennyi; vayam–mi; ca–szintén; annam–gabona; adāma–részt fog venni; yatra–mire; yathā–amennyi; ubhayeṣām–Neked és nekünk is; te–mind; ime–ezek; hi–kétségtelenül; lokāḥ–élőlények; balim–felajánlások; harantaḥ–felajánlás közben; annam–gabona; adanti–enni; anūhāḥ–zavartalanul.


FORDÍTÁS

Ó, megszületetlen! Kérlek, világosíts fel bennünket, hogyan ajánlhatunk fel Néked minden élvezhető gabonát és más terményeket, hogy mi és minden élőlény a világon zavartalanul fenntarthassuk létünket, s könnyedén beszerezhessük mindazt, ami az élethez szükséges, Neked és magunknak egyaránt!


MAGYARÁZAT

A fejlett tudat az emberi életformával kezdődik el, s a félistenek formáiban fejlődik tovább, akik a felsőbb bolygókon élnek. A Föld majdnem az univerzum közepén helyezkedik el, s az emberi életforma átmenetet jelent a félisteni és a démoni élet között. A Föld fölötti bolygórendszer főként a magas intellektussal rendelkezők számára van, akiket félisteneknek neveznek. Félisteneknek azért hívják őket, mert bár életszínvonaluk a kultúrát, az élvezeteket, a fényűzést, a szépséget, a műveltséget és az élet hosszát tekintve sokkal magasabb, mégis mindig teljesen Isten-tudatosak. Ezek a félistenek mindig készen állnak a Legfelsőbb Úr szolgálatára, mert tökéletesen tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy minden élőlény eredetileg az Úr alárendelt, örök szolgája. Azt is tudják, hogy az Úr az egyetlen, aki el tud tartani minden élőlényt, s biztosítani tudja számukra az élet minden szükségletét. A védikus himnuszok    –    eko bahūnāṁ yo vidadhāti kāmān, tā enam abruvann āyatanaṁ naḥ prajānīhi yasmin pratiṣṭhitā annam adāme stb.    –    megerősítik ezt az igazságot. A Bhagavad-gītā (BG 9.5) is bhūta-bhṛtként, minden élő teremtmény fenntartójaként említi az Urat.

A félistenek, az Úr bhaktái nem fogadják el azt a legújabb elméletet, hogy az éhezésnek a népesség növekedése az oka. A bhakták    –    a félistenek    –    tudatában vannak annak, hogy az Úr bármennyi élőlényt képes eltartani, feltéve, ha az élőlények tudják, hogyan kell enni. Ha közönséges állatokként akarnak enni, akiknek nincsen Isten-tudatuk, akkor éhezve, szegénységben és nélkülözve kell élniük, mint a vadállatoknak az erdőben. A dzsungel állatait szintén az Úr látja el a nekik való élelemmel, de nekik nincsen fejlett Isten-tudatuk. Éppen így az emberi lények az Úr kegyéből kapnak gabonát, zöldséget, gyümölcsöt és tejet, ám kötelességük, hogy elismerjék: mindez az Úr kegye. Hálából lekötelezettnek kell érezniük magukat az Úr iránt, amiért ellátja őket élelemmel. Az ételt először áldozatként Neki kell felajánlaniuk, s azután elfogyaszthatják a maradékot.

A Bhagavad-gītā (BG 3.13) megerősíti, hogy aki az ételt az áldozat bemutatás után fogyasztja el, valódi ételt eszik, amely segíti a test és a lélek megfelelő fennmaradását, de az, aki magának főz, és nem mutat be áldozatot, csak bűnt eszik étel formájában. E bűnös evés sohasem teheti az embert boldoggá, s nem szabadítja meg a nélkülözéstől. Az éhezés nem a népesség szaporodásának a következménye, ahogy azt a csekély értelmű közgazdászok gondolják. Amikor az emberi társadalom hálás az Úrnak mindenért, amit az élet fenntartása érdekében ad, akkor egészen biztos, hogy nincs éhezés vagy ínség a társadalomban. Amikor azonban nincsenek tudatában az Úr ajándéka valódi értékének, akkor kétségtelenül nélkülözni fognak. Aki nem Isten-tudatos, egy ideig bőségben élhet a múltban elkövetett erényes tetteinek köszönhetően, de ha megfeledkezik az Úrhoz fűződő kapcsolatáról, a hatalmas anyagi természet törvényei miatt bizton számíthat rá, hogy éhezni fog. Az ember nem játszhatja ki a hatalmas anyagi természet éberségét, ha nem Isten-tudatos, azaz nem él odaadó életet.