HU/SB 7.13.43

Revision as of 08:09, 23 August 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


43. VERS

vikalpaṁ juhuyāc cittau
tāṁ manasy artha-vibhrame
mano vaikārike hutvā
taṁ māyāyāṁ juhoty anu


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

vikalpam—megkülönböztetés (a jó és a rossz, az egyik ember és a másik, az egyik nemzet és a másik között, s minden hasonló megkülönböztetés); juhuyāt—ajánlja fel áldozatként; cittau—a tudat tüzébe; tām—az a tudat; manasi—az elmében; artha-vibhrame—minden elfogadás és elutasítás gyökere; manaḥ—az az elme; vaikārike—a hamis egóba, ami nem más, mint az önvaló azonosítása az anyaggal; hutvā—áldozatként felajánlva; tam—ezt a hamis egót; māyāyām—az anyagi energia összességébe; juhoti—áldozatként felajánl; anu—ezt az elvet követve.


FORDÍTÁS

A jó és rossz közötti megkülönböztetést, ami az elme kitalációja, egy egységnek kell tekintenünk. Merítsük ezt az elmébe, melyet aztán ajánljunk a hamis egóba, majd a hamis egót ajánljuk az anyagi energia összességébe. Ez az a folyamat, amellyel leküzdhetjük az illuzórikus megkülönböztetést.


MAGYARÁZAT

Ez a vers leírja, hogyan szabadulhat meg a yogī az anyagi ragaszkodástól. Az anyagi vonzódás miatt a karmī nem látja saját magát. A jñānīk képesek különbséget tenni az anyag és a lélek között, de a yogīk, akik közül a bhakti-yogīk a legkiválóbbak, haza akarnak térni, vissza Istenhez. A karmīk teljesen illúzióban vannak, a jñānīk nincsenek illúzióban, de nem rendelkeznek pozitív tudással sem, a yogīk azonban, különösen a bhakti-yogīk teljes mértékben a lelki síkon állnak. A Bhagavad-gītā (BG 14.26) megerősíti:

māṁ ca yo ’vyabhicāreṇa
bhakti-yogena sevate
sa guṇān samatītyaitān
brahma-bhūyāya kalpate

„Aki a teljes odaadó szolgálatba merül, s nem esik vissza semmilyen körülmények között, az egyszeriben túllép az anyagi természet kötőerőin, s így a Brahman síkjára emelkedik.” A bhakta helyzete tehát biztonságos. Ő azonnal felemelkedik a lelki szintre. Mások, például a jñānīk és a haṭha-yogīk csak fokozatosan juthatnak el a lelki síkra azáltal, hogy a pszichológia szintjén megválnak az anyagi megkülönböztetéstől, valamint megsemmisítik a hamis egójukat, amelynek a hatására azt gondolják, hogy „én ez a test vagyok, az anyag terméke”. A hamis egót az embernek az anyagi energia összességébe, az anyagi energia összességét pedig a legfelsőbb energiaforrásba kell merítenie. Ezzel a folyamattal szabadulhat meg az anyagi ragaszkodástól.