HU/SB 7.5.19

Revision as of 22:29, 6 September 2020 by Vanibot (talk | contribs) (Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

tata enaṁ gurur jñātvā
jñāta-jñeya-catuṣṭayam
daityendraṁ darśayām āsa
mātṛ-mṛṣṭam alaṅkṛtam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tataḥ  —  ezután; enam  —  őt (Prahlāda Mahārāját); guruḥ  —  a tanítói; jñātvā  —  tudva; jñāta  —  ismert; jñeya  —  ami megismerhető; catuṣṭayam  —  a négy diplomáciai elv (sāma, a megbékítés folyamata; dāna, a pénzadás folyamata; bheda, a megosztás elve; és daṇḍa, a büntetés elve); daitya-indram  —  Hiraṇyakaśipunak, a Daityák királyának; darśayām āsa  —  bemutatta; mātṛ-mṛṣṭam  —  anyja által megfürdetve; alaṅkṛtam  —  ékszerekkel feldíszítve.


FORDÍTÁS

Telt-múlt az idő, és a két tanító, Ṣaṇḍa és Amarka úgy vélték, hogy Prahlāda Mahārāja már elegendő oktatásban részesült a diplomácia terén, azaz megtanulta, hogyan békítse meg a nép vezetőit, hogyan tegye őket elégedetté jól jövedelmező állások felkínálásával, hogyan ossza meg a hatalmat és uralkodjon felettük, és hogyan büntesse meg őket, ha engedetlenek. Aztán egy nap, miután anyja megmosdatta, szép ruhába öltöztette és illendően felékesítette gyermekét, Prahlādát az apja elé vitték.


MAGYARÁZAT

Annak a tanítványnak, aki uralkodó vagy király lesz, nagyon fontos, hogy megtanulja a diplomácia négy elvét. A király és alattvalói között örökös versengés folyik. Ezért amikor egy állampolgár a király ellen lázítja a népet, a királynak kötelessége, hogy magához hívassa, és kedvesen megpróbálja megbékíteni, így szólván: „Te egy nagyon fontos személyiség vagy az államban. Mi szükség arra, hogy valami új ürüggyel lázadást szíts a nép között?” Ha a polgár nem békél meg, a királynak fel kell kínálnia neki egy jobban jövedelmező hivatalt, például kormányzói vagy miniszteri állást    —    bármilyen posztot, ahol magas fizetést kaphat    —,    hogy az ő oldalára álljon. Ha az ellenség tovább lázítja a népet, a királynak meg kell próbálnia viszályt kelteni az ellenség táborában, de ha a lázító tovább folytatja tetteit, a királynak az argumentum ad baculumot    —    a szigorú büntetést    —    kell alkalmaznia, és tömlöcbe kell vetnie vagy ki kell végeznie az illetőt. A Hiraṇyakaśipu által kijelölt tanárok arra tanították Prahlāda Mahārāját, hogyan legyen diplomata, hogy nagyon jól tudjon majd uralkodni az alattvalók felett.