Category

Category:HU/660219 - Lecke BG Introduction - New York


660219-20BG.NEW YORK - 1966. február 19.-20.


Template:Toc left no-numbers

  • Śrīla Prabhupāda legkorábbi felvétele a Bhaktivedanta Archívumban
  • A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van bevezetője lett


Első Rész - 1966. február 19.


Prabhupāda:

oṁ ajñāna-timirāndhasya
jñānāñjana-śalākayā
cakṣur unmīlita ṣ ṁ yena
tasmai śrī-gurave namaḥ
śrī-caitanya-mano-'bhīṣṭṣaṭ ṁ
sthāpitaṁ yena bhū-tale
svayaṁ rūpaḥ kadā mahya ḥ ṁ
dadāti sva-padāntikam


A legsötétebb tudatlanságban születtem, ám lelki tanítómesterem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom neki! Vajon mikor fog Śrīla Rūpa Gosvāmī Prabhupāda – az Úr Caitanya kívánságát ebben az anyagi világban valóra váltó misszió alapítója – menedéket nyújtani lótuszlábánál?

vande 'haṁ śrī-guroḥ śrī-yuta-pada-kamalaṁ śrī-gurūn vaiṣṇavāṁś ca
śrī-rūpaṁ sāgrajātaṁ saha-gaṇa-raghunāthānvitaṁ taṁ sa-jīvam
sādvaitaṁ sāvadhūtaṁ parijana-sahitaṁ kṛṣṇa-caitanya-devaṁ
śrī-rādhā-kṛṣṇa-pādān saha-gaṇa-lalitā-śrī-viśākhānvitāṁś ca


Tisztelettel borulok le tanítómesterem lótuszlábánál s minden vaiṣṇava lábánál! Tisztelettel borulok le Śrīla Rūpa Gosvāmī és idősebb fivére, Sanātana Gosvāmī, valamint Raghunātha Dāsa, Raghunātha Bhaṭṭa, Gopāla Bhaṭṭa és Śrīla Jīva Gosvāmī lótuszlábánál! Tisztelettel borulok le az Úr Kṛṣṇa Caitanya és az Úr Nityānanda, valamint Advaita Ācārya, Gadādhara, Śrīvāsa és többi társuk előtt! Tisztelettel borulok le Śrīmatī Rādhārāṇī, Śrī Kṛṣṇa és társaik, Śrī Lalītā és Viśākhā előtt is!

he kṛṣṇa karuṇā-sindho
dīna-bandho jagat-pate
gopeśa gopikā-kānta
rādhā-kānta namo 'stu te

Ó, drága Kṛṣṇám! Te vagy a boldogtalanok barátja s a teremtés eredete! Te vagy a gopīk Ura és Rādhārāṇī kedvese! Tisztelettel leborulok Előtted!


tapta-kāñcana-gaurāṅgi
rādhe vṛndāvaneśvari
vṛṣabhānu-sute devi
praṇamāmi hari-priye

Hódolattal borulok le Rādhārāṇī, Vṛndāvana királynője előtt, akinek testszíne olyan, akár az olvadt arany! Te vagy Vṛṣabhānu király leánya, aki oly kedves az Úr Kṛṣṇának.


vāñchā-kalpatarubhyaś ca
kṛpā-sindhubhya eva ca
patitānāṁ pāvanebhyo
vaiṣṇavebhyo namo namaḥ

Tisztelettel borulok le az Úr összes vaiṣṇava híve előtt, akik mindenki óhaját teljesíteni tudják, akár a kívánságteljesítő fák, s végtelenül könyörületesek a bűnös lelkekhez.


śrī-kṛṣṇa-caitanya
prabhu-nityānanda
śrī-advaita gadādhara
śrīvāsādi-gaura-bhakta-vṛnda

Hódolattal borulok le Śrī Kṛṣṇa Caitanya, Nityānanda Prabhu, Śrī Advaita, Gadādhara, Śrīvāsa és mindenki más előtt, aki az odaadás útján halad!


hare kṛṣṇa hare kṛṣṇa kṛṣṇa kṛṣṇa hare hare
hare rāma hare rāma rāma rāma hare hare

A Gītopaniṣad bevezetője A. C. Bhaktivedanta Swamitól, a Śrīmad-Bhāgavatam, Könnyű utazás más bolygókra című könyvek szerzőjétől, a Vissza Istenhez folyóirat szerkesztőjétől stb.


A Bhagavad-gītā, a védikus tudás lényege, Gītopaniṣad néven is ismert, és az egyik legfontosabb Upaniṣad a védikus irodalmon belül. A Bhagavad-gītā sok angol nyelvű kiadásban jelent már meg különböző magyarázatokkal ellátva, és felmerül a kérdés, mi szükség van még egy újabb, angol magyarázatokkal ellátott változatra. Ez a következőkkel magyarázható. Egy . . . (szünet) Egy amerikai hölgy, Charlotte Leblanc arra kért, ajánljak neki egy angol Bhagavad-gītā fordítást olvasásra. Természetesen Amerikában számos Bhagavad-gītā fordítás van, de amennyire látom, nem csak Amerikában, hanem Indiában is egyikre sem mondható szigorúan, hogy hiteles fordítás lenne, mivel mindegyik a saját véleményét hangoztatja a magyarázatokban, miközben a Bhagavad-gītā úgy, ahogy van szellemét igazából meg sem érinti.

A Bhagavad-gītā szellemét maga a Bhagavad-gītā adja meg. Pontosan ez a helyzet akkor is, ha egy adott gyógyszert akarunk bevenni. A gyógyszer címkéjén feltüntetett utasítást kell követnünk. Nem szedhetjük azt a saját elképzelésünk, vagy a barátunk utasítása szerint, hanem a gyógyszeres üvegcsén feltüntetett cimke és az orvos utasítísa szerint. Hasonlóképpen, a Bhagavad-gītāt is úgy kell értelmezni vagy elfogadni, ahogy azt maga az elbeszélő határozta meg. A Bhagavad-gītā elbeszélője maga az Úr Śrī Kṛṣṇa. A Bhagavad-gītā minden lapja az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként, Bhagavānként említi Őt. Természetesen a „bhagavān” kifejezést néha bármely hatalmas személy vagy hatalmas félisten megjelölésére is használják, de itt minden bizonnyal Śrī Kṛṣṇára, egy nagyszerű személyiségre vonatkozik a bhagavān megjelölés, ahogyan ezt alátámasztja az összes ācārya . . . úgy értem, még Śaṅkarācārya is, meg Rāmānujācārya, Madhvācārya, Nimbārka Svāmī valamint Śrī Caitanya Mahāprabhu és még sokan mások is.

Indiában sok tekintélyes tudós és ācārya élt, úgy értem, a védikus tudás hiteles tekintélyei. Mindannyian, beleértve Śaṅkarācāryát is, elfogadták Śrī Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Maga az Úr is az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként határozza meg saját magát a Bhagavad-gītāban. A Brahmā-saṁhitā és minden Purāṇa, különösen a Bhāgavata Purāṇa azonos módon fogadja el Őt: kṛṣṇas tu bhagavān svayam (SB 1.3.28). Ezért a Bhagavad-gītāt úgy kell értelmeznünk, ahogy azt Maga az Istenség Személyisége parancsolja. A Bhagavad-gītā negyedik fejezetében az Úr azt mondja:

imaṁ vivasvate yogaṁ
proktavān aham avyayam
vivasvān manave prāha
manur ikṣvākave 'bravīt

(BG 4.1)


evaṁ paramparā-prāptam
imaṁ rājarṣayo viduḥ
sa kāleneha mahatā
yogo naṣṭaḥ parantapa

(BG 4.2)


sa evāyaṁ mayā te 'dya
yogaḥ proktaḥ purātanaḥ
bhakto 'si me sakhā ceti
rahasyaṁ hy etad uttamam

(BG 4.3)


Az Úr azt mondja Arjunának, hogy "Ezt a jógát, ezt a jógarendszert, a Bhagavad-gītāt először Én beszéltem el a napistennek, majd a napisten elmagyarázta Manunak. Azután Manu elmagyarázta azt Iksvākunak, és ilymódon a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá ez a tudás, amely azonban az idő folyamán valahogyan elveszett. Ezért most ismét ugyanazt az ősi jógarendszert beszélem el neked, ugyanazt a jó öreg Bhagavad-gītát vagy Gītopaniṣádot. Mivel a bhaktám és a barátom vagy, ezért egyedül csak te értheted meg." Nos, a lényege ennek az, hogy a Bhagavad-gītā egy olyan értekezés, amely kifejezetten az Úr bhaktájának szól. A transzcendentalisták három csoportja létezik, nevezetesen a jñānīk, a yogīk és a bhakták, vagy más szóval az imperszonalisták, a meditálók és a bhakták. Tehát itt egyértelműen ki van hangsúlyozva, hogy az Úr azt mondja Arjunának, "Én vagyok az elbeszélő, a tanítód, és téged teszlek meg a paramparā (tanítványi láncolat) első emberévé. Mivel a régi paramparā, vagyis a régi tanítványi láncolat megszakadt, ezért szeretnék újra létrehozni egy másik paramparā láncolatot hasonló módon, mint ahogyan az korábban a napistentől szállt alá másokhoz. Tehát te fogod tovább vinni és terjeszteni." "A yoga ezen rendszerét, a Bhagavad-gītā jógarendszerét most te fogod terjeszteni. Te leszel a Bhagavad-gītā szaktekintélye."

Nos, itt egy bizonyság, hogy a Bhagavad-gītát az Úr kimondottan Arjunának, az Úr bhaktájának, Kṛṣṇa közvetlen tanítványának adta át. És nem csak ez tűnik ki, hanem az is, hogy Arjuna mint barát bensőséges kapcsolatban áll Kṛṣṇával. Ezért a Bhagavad-gītāt olyan személy értheti meg, aki hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint Kṛṣṇa. Ez azt jelenti, hogy bhaktának kell lennie, közvetlen kapcsolatban kell állnia az Úrral. Amint valaki az Úr bhaktájává válik, ő is közvetlen kapcsolatban fog állni az Úrral. Ez egy nagyon hosszú téma, de röviden összefoglalva elmondható, hogy egy bhakta ötféle módon állhat kapcsolatban az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. A bhakta lehet passzív állapotban, aktív állapotban, lehet baráti, szülői, és lehet házastársi szeretői viszonyban. Arjuna olyan bhakta volt, aki baráti viszonyban állt az Úrral. Az Úr baráttá válhat. Természetesen e között a barátság között és a hétköznapi világban kialakuló barátság koncepciója között szakadéknyi a különbség. Ez transzcendentális barátság, amely . . . nem mintha mindenkinek ilyen kapcsolata lenne az Úrral. Mindenkinek van valamilyen sajátságos kialakult kapcsolata az Úrral, és ezt a bizonyos sajátságos kapcsolatot az odaadó szolgálat tökéletessége hívja életre.

Életünk jelenlegi állapotában nemcsak a Legfelsőbb Úrról feledkeztünk meg, hanem az Úrral való örök kapcsolatunkról is. Minden egyes élőlénynek, a sok-sok millió és milliárd élőlény közül minden egyes élőlénynek sajátos, örök kapcsolata van az Úrral. Ezt hívják svarūpának. Svarūpa. Az odaadó szolgálat folyamatával az ember újraélesztheti a saját egyéni svarūpáját, és ezt az állapotot svarūpa-siddhi-nek, a saját egyéniségének megfelelő, eredeti, tökéletes helyzetnek nevezik. Tehát Arjuna bhakta volt, és baráti kapcsolatban állt a Legfelsőbb Úrral. Miután Arjuna hallotta a Bhagavad-gītát, annak magyarázatát, azt is megtudjuk, hogyan fogadta azt. A könyv 10. fejezetében ez áll:

arjuna uvāca
paraṁ brahma paraṁ dhāma
pavitraṁ paramaṁ bhavān
puruṣaṁ śāśvataṁ divyam
ādi-devam ajaṁ vibhum

(BG 10.12)


āhus tvām ṛṣayaḥ sarve
devarṣir nāradas tathā
asito devalo vyāsaḥ
svayaṁ caiva bravīṣi me

(BG 10.13)


sarvam etad ṛtaṁ manye
yan māṁ vadasi keśava
na hi te bhagavan vyaktiṁ
vidur devā na dānavāḥ.

(BG 10.14)


Tehát miután Arjuna hallotta a Bhagavad-gītāt az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, elfogadja Kṛṣṇát paraṁ brahmának, a Legfelsőbb Brahmannak. Brahman. Minden élőlény Brahman, de a legfelsőbb élőlény azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Legfelsőbb Brahman, vagyis a legfelsőbb élőlény. És paraṁ dhāma. Paraṁ dhāma azt jelenti, hogy Ő mindennek a legfelsőbb menedéke, hajléka. És pavitram. A Pavitram azt jelenti, hogy mentes az anyagi szennyeződésektől. És Kṛṣṇát puruṣamnak szólítja. Puruṣam a legfelsőbb élvezőt jelenti. Ő śāśvatam, az eredeti,... divyam, transzcendentélis,...ādi-devam, az Istenség Legfelsőbb Személyisége,... ajam, megszületetlen,... vibhum, a leghatalmasabb.

Mindezt bárki kétségbe vonhatja, lévén Kṛṣṇa Arjuna barátja, tehát bármit mondhatott neki a barátság leple alatt. Ezért Arjuna, hogy a Bhagavad-gītā olvasójának elméjéből kiűzze az ehhez hasonló kétségeket, a hiteles szaktekintélyekre hivatkozva erősíti meg állítását. Kṛṣṇát nemcsak ő tekinti az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, hanem minden hiteles szaktekintély, így Nārada, Asita, Devala és Vyāsadeva is. Mindannyian kiváló személyiségek, akik a védikus tudást oly módon terjesztik, ahogyan azt valamennyi ācārya elfogadja.

Ezért Arjuna azt mondja, hogy „Bármit is mondtál nekem eddig, azt teljesen tökéletesnek fogadom el." Sarvam etad ṛtaṁ manye (BG 10.14): „Igaznak fogadom el minden szavad.” „A Te személyiségedet, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét rendkívül nehéz megismerni. Ilymódon még a félistenek sem ismernek teljesen. Még a félistenek sem ismerhetnek meg.”

Ez azt jelenti, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét még az emberi lénynél magasabb rendű személyiségek sem érthetik meg. Akkor hogyan érthetné meg egy emberi lény Śrī Kṛṣṇát anélkül, hogy az Ő bhaktájává válna?

A Bhagavad-gītát az Úr Śrī Kṛṣṇa bhaktájának mentalitásában kell tanulmányoznunk. Senki se gondolja, hogy egyenlő, hogy azonos szinten van Śrī Kṛṣṇával, de azt se gondolja, hogy Ő egy közönséges ember, vagy talán egy nagyhatalmú egyén. Nem. Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Tehát legalább elméletileg, a Bhagavad-gītā vagy Arjuna kijelentése, állítása alapján, az azt megérteni próbáló személynek alázatos szellemben kell elfogadnia Śrī Kṛṣṇát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. . . Amíg valaki nem hallgatja alázatos szellemben, addig nagyon nehéz megérteni a Bhagavad-gītát, mert az egy nagy rejtély.

Miről is szól valójában a Bhagavad-gīta? A Bhagavad-gītā célja az, hogy kiszabadítsa az embereket az anyagi lét tudatlanságából. Mindenki sok nehézségbe ütközik, mint ahogy Arjuna is nehézségbe ütközött a kurukṣetrai csatában, és mint ilyen, meghódolt Śrī Kṛṣṇa előtt. Ezért hangzott el ez a Bhagavad-gītā. Hasonlóképpen nemcsak Arjuna, hanem mindannyian mindig tele vagyunk az anyagi létünkből fakadó megannyi aggodalommal. Asad-grahāt. Ez azt teszi, hogy . . . létünk a nemlét környezetében vagy légkörében van. De valójában nem vagyunk nem létezők. Létünk örök, de így vagy úgy belekerülünk ebbe az asatba. Az Asat jelentése, ami nem létezik.

A megannyi szenvedő emberi lény közül valójában mindössze néhány érdeklődik valós helyzete felő, afelől, hogy ki is ő, miért került a szenvedésekkel teli kínos helyzetbe. . . ameddig nem ébred rá valaki arra a tényre, hogy "Miért szenvedek? Nem akarom mindezt a szenvedést. Megpróbáltam megoldást találni ezekre a szenvedésekre, de kudarcot vallottam", amíg valaki nem kerül ebbe a helyzetbe, addig nem is beszélhetünk tökéletes emberi lényről. Emberi mivoltunk akkor kezdődik, amikor az elmében felébrednek az ilyen jellegű kérdések.

A Brahma-sūtrában ezt a vizsgálódást brahma-jijñāsā-nak nevezik. Athāto brahma jijñāsā. Az emberi lény minden tevékenységét kudarcnak kell tekinteni mindaddig,amíg az elméjében nem fogalmazódik meg ez a kérdés. Tehát azok a személyek, akik elméjében felébredt az a kérdés, hogy "Ki vagyok én, miért szenvedek, honnan jöttem és hová megyek a halál után", amikor tehát ezek a kérdések megfogalmazódnak, felébrednek egy józan emberi lény elméjében, akkor gyakorlatilag ő a Bhagavad-gītā megértéséhez a megfelelő tanuló.

Neki śraddhāvánnak kell lennie. Śraddhāvān. Tiszteletet kell mutatnia, szeretetteljes tisztelettel kell rendelkeznie az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt. Ilyen ideális ember volt Arjuna. Tehát az Úr Kṛṣṇa alászáll, yadā yadā hi dharmasya glānir bhavati (BG 4.7). Csak azért száll alá, hogy megmutassa az élet valódi célját. Amikor az ember megfeledkezik az élet valódi céljáról, az emberi létforma küldetéséről, akkor azt dharmasya glāniḥ-nek nevezik, azaz zavar keletkezik az emberi lény kötelességének végzésében.

A Bhagavad-gītā tehát azok számára hangzott el, akikben felébredt a szelleme annak, hogy megértsék helyzetüket. Olyanok vagyunk, mint akiket elnyelt a tudatlanság nősténytigrise, ám az Úr az élőlények, különösen pedig az emberi lények iránti indokolatlan kegyéből elmodta a Bhagavad-gītāt, a barátját, Arjunát téve tanítványául.

Arjuna az Úr Kṛṣṇa társaként bizonyára minden tudatlanság fölött állt. Ennek ellenére Arjuna tudatlanságba merült Kurukṣetra csatamezején, csak azért, hogy az élet problémáiról kérdezhessen a Legfelsőbb Úrtól, így az Úr elmagyarázhassa azokat az emberi lények jövő nemzedékének javára, hogy kifejtse az élet lényegét és azokat a cselekedeteket, amelyek az emberi élet küldetését tökéletessé teszik.

A Bhagavad-gītā tárgyát az öt különböző igazság megértése képezi. Az első igazság, hogy mi(ki) Isten. Ez az Istenről szóló tudomány előtanulmánya. Tehát itt magyarázzák el az Istenről szóló tudományt. A második igazság az élőlények, a jīva alapvető helyzete. Īśvara és jīva. Az Úrat, a Legfelsőbb Úrat īśvarának nevezzük.

Az Īśvara irányítót jelent, a jīva, az élőlények pedig . . . a jívák, az élőlények, nem īśvarák, nem irányítók. Ők az ellenőrzöttek. Ha komolytalanul azt mondom, „engem nem irányít senki, szabad vagyok,” az nem egy épeszű emberre vall.. Az élőlényt minden tekintetben irányítják.Legalábbis a feltételekhez kötött életében ő az irányítot.

A Bhagavad-gītā öt témája tehát az īśvara, vagyis a legfelsőbb irányító, valamint a jívák, vagyis az irányított élőlények, a prakṛti (az anyagi természet), az idő (az egész univerzum létezésének, vagyis az anyagi természet megnyilvánult állapotának időtartama, az örök idő) és a karma (a tettek). Minden, az egész univerzum, az egész kozmikus megnyilvánulás tele van különféle tevékenységekkel. Különösen az élőlények azok, akik mindannyian különböző tevékenységeket folytatnak. Tehát a Bhagavad-gītából tanulmányoznunk kell az īśvarát, hogy mi az Isten, a jīvát, mik az élőlények, a prakṛtit, mi ez a kozmikus megnyilvánulás, hogyan irányítja az idő, és hogy mifélék ezek a tevékenységek.

Nos, ebből az öt témából a Bhagavad-gītā megállapítja, hogy a Legfelsőbb Istenség, vagy Kṛṣṇa, vagy Brahman, vagy Paramātmā – nevezheted ahogy akarod –, a legfelsőbb irányító. Létezik egy legfelsőbb irányító. A legfelsőbb irányító a leghatalmasabb. És az élőlények minőségükben olyanok, mint a legfelsőbb irányító. Az Úr, mint a legfelsőbb irányító, Ő irányítja az egyetemes ügyeket, a teljes anyagi természetet, azt, hogy a . . . a Bhagavad-gītā későbbi fejezetei elmagyarázzák, hogy ez az anyagi természet nem független. A Legfelsőbb Úr irányítása alatt történik minden. Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10): „Ez az anyagi természet az én irányításom alatt működik”, mayādhyakṣeṇa, „az én felügyeletem alatt”.

Tehát mi. . . mi tévedünk. Amikor csodálatos dolgokat látunk végbemenni a kozmikus természetben, tudnunk kell, hogy e csodálatos megnyilvánulások mögött egy irányító áll. Semmi sem nyilvánulhat meg ellenőrzés nélkül. Gyerekes dolog, hogy. . . hogy figyelmen kívül hagyjuk az irányítót. Épp úgy, mint amikor az utcán egy nagyon szép, gyors és rendkívüli műszaki jellemzőkkel gördülő autóról egy gyerek azt kérdezi, "Hogy működhet ez az autó ló vagy egyáb vonószerkezet segítége nélkül?" De egy épeszű, vagy egy idős ember tudja, hogy a gépkocsi minden mérnöki elrendezése ellenére a sofőr nélkül nem tud mozogni.

Egy autó, egy villanyerőmű mérnöki elrendezése, nos. . . jelenleg a gépek idejét éljük, de mindig tudnunk kell, hogy a gépezet mögött, a gépek csodálatos működése mögött egy vezető áll. Tehát a Legfelsőbb Úr a mozgató, adhyakṣa. Ő a Legfelsőbb Személyiség, akinek irányítása alatt minden működik. A jīvákat, vagy élőlényeket az Úr a saját szerves részeiként fogadja el, amint azt a Bhagavad-gītā későbbi fejezeteiben látni is fogjuk. Mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ (BG 15.7). Az aṁśa részeket, szerves részeket jelent. Ahogy az aranyrög is az arany részecskéje, vagy az óceán egy cseppje is sós, hasonlóképpen mi is, az élőlények a legfelsőbb irányító, az īśvara, a Bhagavān vagyis az Úr Śrī Kṛṣṇa szerves részeit képezzük. Úgy értem, hogy minőségileg, mert parányi mértékben bennünk van a Legfelsőbb Úr minden tulajdonsága.

Miután mi apró, alárendelt īśvarák vagyunk, így megpróbálunk irányítani. Megkíséreljük irányításunk alá hajtani a természetet. Manapság megpróbáljuk irányítani a világűrt: műbolygókat próbálunk keringetni a Föld körül.

Tehát ez az irányító vagy teremtő törekvés azért jelenik meg bennünk, mert az irányító hajlamnak is bennünk van a töredéke. De tudnunk kell, hogy ez a tendencia még nem elegendő. Hajlamosak vagyunk az anyagi természet felett uralkodni, uralkodni és alárendelni azt, de nem mi vagyunk a legfőbb irányítók. Ezt a dolgot magyarázza el a Bhagavad-gītā.

Tehát mi ez az anyagi természet? A Bhagavad-gītā ezt is elmagyarázza. Az anyagi temészet alárendelt. Inferior prakṛti. Az élőlényeket felsőbbrendű prakṛti-ként határozza meg. A prakṛti jelentése, az irányított, az alárendelt. . .

Prakṛti, a prakṛti igazi értelme a nő, a nőnemű. Ahogy a férj irányítja felesége tevékenységét, úgy a prakṛti is alárendelt, uralom alatt áll. Az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége az uralkodó, és a prakṛti, mind az élőlények, mind pedig az anyagi természet, tehát a különböző prakṛti-k, mind uralom alatt vannak. Ez az uralkodó vagy irányító a Legfelsőbb.

A Bhagavad-gītā szerint az élőlények, jóllehet a Legfelsőbb Úr szerves részei, prakṛtiknek kell tekinteni őket. A Bhagavad-gītā hetedik fejezete egyértelműen megemlíti, Apareyam itas tv anyāṁ prakṛtiṁ viddhi me parām / jīva-bhūtām (BG 7.5): „Ez az anyagi természet az Én alacsonyabb rendű prakṛtim, ám ezen fölül van egy másik prakṛti is: a jīva-bhūtām, az élőlény.”...

Ezt a prakṛtit három jellemvonás, tulajdonság alkotja, jellemzi: a jóság kötőereje, a szenvedély kötőereje és a tudatlanság kötőereje. Ezen kötőerők felett, a három különböző módozat felett, - úgy értem, a jóság, a szenvedély és a tudatlanság felett az örök idő áll. Igen, az örök idő. Ezeknek a kötőerőknek a kombinációja, valamint az örök idő hatása, irányítása alatt mennek végbe a különböző tettek. Ezeket a tetteket nevezik karmának.

Ezek a tettek, tevékenységek az idők kezdete óta folynak, és elszenvedjük, vagy élvezzük múltbeli tetteink gyümölcseit pont úgy, ahogyan a jelen életünkben élvezzük vagy szenvedjük el tetteink gyümölcseit. Tegyük fel, hogy üzletember vagyok, és nagyon . . . nagyon keményen, intelligensen dolgoztam, és hatalmas banki egyenleget halmoztam össze. Most én vagyok az élvező.

Tegyük fel, hogy egy másik esetben hasonlóképpen hatalmas pénzösszeggel indítottam a vállalkozásomat, de nem szerepeltem sikeresen . . . elvesztettem az összes pénzt. Szóval, szenvedő vagyok, vesztettem. Az élet minden területén ehhez hasonló módon élvezzük vagy szenvedjük el munkánk eredményeit. Ezt hívják karmának. Öszefoglalva: ezekről a dolgokról beszél, ezeket magyarázza el a Bhagavad-gītā, mint az īśvara, a jīva, a prakṛti, avagy a Legfelsőbb Úr, az élőlény, az anyagi természet, valamint az örök idő és a mi különféle tevékenységeink. Ebből az ötből az Úr, az élőlények, valamint az anyagi természet és az idő, ez a négy elem örökkévaló. A megnyilvánulás, a prakṛti megnyilvánulása jóllehet átmeneti, de nem hamis.

Egyes filozófusok szerint az anyagi természetnek ez a megnyilvánulása hamis, de a Bhagavad-gītā filozófiája vagy a vaisnavák filozófiája ezt nem fogadja el, a világ megnyilvánulását nem tekintik hamisnak. Úgy tartják, hogy a megnyilvánulás valódi, de átmeneti (ideiglenes). Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor az esős évszakban megjelennek a felhők, és a zöld növényzet gazdagon elterjed a földeken. Látjuk, az esős évszak után annyi új zöld növényzet van a mezőn. És amint véget ér az esős évszak, a felhők is eltűnnek. Általában fokozatosan a növényzet kiszárad, és a föld ismét kietlenné válik. Hasonlóképpen, az anyagi megnyilvánulás is bizonyos időközönként végbemegy.

Meg fogjuk érteni, tudni fogjuk a Bhagavad-gītā lapjairól. Bhūtvā bhūtvā pralīyate (BG 8.19). Ez a megnyilvánulás bizonyos időközönként csodálatossá válik, majd ismét eltűnik. Így működik a prakṛti. De megállás nélkül működik, ezért a prakṛti örökkévaló. Nem hamis. Mert az Úr része, mama prakṛti, "Az én prakṛtim". Apareyam itas tu viddhi me prakṛtiṁ parām (BG 7.5). Bhinnā prakṛti, bhinnā prakṛti, aparā prakṛti, ez az anyagi természet a Legfelsőbb Úr különálló energiája és az élőlények ugyancsak a Legfelsőbb Úr különállö energiái, de ők nincsenek elkülönülve. Örökké kapcsolatban vannak.

Tehát az Úr, az élőlény, a természet – az anyagi természet – és az idő, mind örökkévalóak. De a másik tényező, a karma, az nem örök. A karma vagyis a tettek hatásai nagyon régiek lehetnek. Ősidők óta szenvedünk vagy élvezzük tetteink eredményeit, de ennek ellenére megváltoztathatjuk karmánk vagy tetteink eredményét. Ez a tudásunk tökéletességén fog múlni. Kétségtelenül különféle tettekkel foglalkozunk, de nem tudjuk, miféle tetteket kell vállalnunk ahhoz, hogy azok feloldják minden tettünket a múltbeli akció-reakció következményei alóll. Ezt is kifejti a Bhagavad-gītā. Nos, az īśvara helyzete szerint maga a legfelsőbb tudat. Legfelsőbb Úr, az īśvara helyzete szerint maga a legfelsőbb tudat. A jīvák, vagyis az egyéni élőlények, lévén a Legfelsőbb Úr szerves részei, szintén tudatosak. Az élőlény tehát tudatos. Az élőlény azonban prakṛti, azaz energia, és az anyagi természetet is ugyancsak prakṛti a magyarázat szerint, de a kettő közül az egyik prakṛti, a jīva tudatos, a másik prakṛti viszont nem tudatos. Ez a különbség a kettő között.

Ezért a jīva prakṛtit felsőbbrendűnek nevezik, mert a jīva az Úréhoz hasonló tudattal rendelkezik. Az Úr a legfelsőbb tudat. Nem szabad azt állítani, hogy a jīva, hogy egy élőlény szintén teljesen tudatos. Nem. Egy élőlény tökéletességének egyetlen szakaszában sem lehet teljesen tudatos. Ez egy félrevezető elmélet. Félrevezető. De a jīva tudatos, ám nem a legfelsőbb tudatú. Ez minden.

A legfelsőbb tudat a Bhagavad-gītā azon fejezetében kerül taglalásra, ahol a jīva és az īśvara közötti különbségről esik szó. Kṣetra-kṣetra-jña. Ez a kṣetra-jña azt jelenti, hogy az Úr is kṣetra-jña, vagyis tudatos, és a jīvák, az élőlények is tudatosak. A különbség az, hogy egy élőlény a korlátolt testén belül tudatos, míg az Úr tudatában van minden egyes testnek. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Az Úr minden élőlény szívében ott lakik, ezért az Úr tudatában van az élőlény pszichés állapotának, tevékenységeinek. . . Nem szabad elfelejtenünk ezt. Azt is megtudjuk, hogy Paramātmā, az Istenség Legfelsőbb Személyisége mindenki szívében īśvaraként, irányítóként él, és Ő ad útmutatást. Megadja az irányt. Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭhaḥ (BG 15.15) . . . Mindenki szívében Ő helyezkedik el, és Ő ad útmutatást a cselekvésre úgy, ahogy az élőlény vágyik rá. Az élőlény elfelejti, mit kell tennie. Először is elhatározza, hogy egy bizonyos módon fog cselekedni, majd saját karmájána akció-reakció elve alapján belegabalyodik tetteibe.

Midőn az élőlény feladja egyik típusú testét és belép a másikba, hasonlóan, mint ahogyan az egyik ruhafélét felváltja a másik ruhafélével, - vagy ahogyan a Bhagavad-gītā magyarázza: vāsāṁsi jīrṇāni yathā vihāya (BG 2.22) . . . miképpen az élőlény különböző ruháit cseréli, olyképpen cseréli előzö testét egy másikra,- ez a lélekvándorlás-, és ezzel együtt felveszi múltbeli tettei akció-reakcióit (következményeit) is. Ezek a tevékenységek akkor változtathatók meg, ha az élőlény a jóság kötőerejében, józan eszénél van, és megérti, milyen tetteket kell végrehajtania. Ha így tesz, akkor múltbeli tevékenységeinek összes cselekvéséből adódó akció-reakciói folyama megváltozhat. Ezért a karma nem örök. A négy közül. . .Az öt elemből – īśvara, jīva, prakṛti, kála és karma –az első négy elem örök, míg a karma, a karma néven ismert tényező nem örök. A legfelsőbb tudattal rendelkező īśvara, valamint az élőlényként tudatos īśvara közötti különbség a következő. A tudat, mint olyan, tehát az Úr tudata és az élőlény tudata egyaránt transzcendentális. Nem arról van szó, hogy az élőlény tudata az anyagi természettel történő társulás következtében jön létre. Ez egy téves elképzelés.

A Bhagavad-gītā nem fogadja el azt az elméletet, hogy a tudatosság az anyag szerveződési szintjének bizonyos körülménye között fejlődik ki. Nem így történik. A tudat visszaverődhet torzultan az anyagi körülmények bizonyos fedésében, ahogy a színes üvegen visszaverődő fény is a színesnek tűnhet. Az Úr tudatát nem befolyásolja az anyag. A Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa, ezt mondja: mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ (BG 9.10). Amikor leszáll ebbe az anyagi világba, tudatát az anyag nem befolyásolja. Ha a tudata anyagilag befolyásolható lenne, alkalmatlan volna arra, hogy a Bhagavad-gītā transzcendentális témáiról beszéljen. Nem mondhatunk semmit a transzcendentális világról mindaddig, amíg meg nem szabadulunk az anyagilag szennyezett tudattól. Tehát az Úr nem volt anyagilag szennyezett. De a mi tudatunk jelen pillanatban anyagilag szennyezett.

A Bhagavad-gītā tanítása szerint az összes dolgunk, hogy megtisztítsuk az anyagilag szennyezett tudatunkat, és ebben a tiszta tudatban cselekedjünk tovább. Ettől leszünk boldogok. Nem állhatunk meg. Nem állíthatjuk le tetteinket. Meg kell tisztítanunk a tetteinket. Ezeket a megtisztított tevékenységeket bhaktinak nevezik. A bhakti azt jelenti, hogy azok. . . szóval látszólag ugyanúgy néznek ki, mint a hétköznapi tevékenységek, de nem szennyezettek. Ezek megtisztított tevékenységek. A tudatlanságban levő ember azt láthatja, hogy egy bhakta úgy dolgozik, akár egy hétköznapi ember. De a csekély tudású ember nem tudja, hogy egy bhakta tevékenységét vagy az Úr tevékenységét nem szennyezi be a tisztátalan anyagi tudat, a három guṇa tisztátalansága, a természet kötőerői, hanem ez a tudat transzcendentális.

Tudnunk kell tehát, hogy a tudatunk anyagilag szennyezett. Amikor ilyen anyagilag szennyezett állapotban vagyunk, akkor ezt feltételekhez kötött állapotnak nevezzük. Feltételekhez kötött állapot. És a hamis ego, a hamis tudat. . . a hamis tudat olyan benyomást kelt, hogy "én ennek az anyagi természetnek az egyik terméke vagyok". Ezt hamis egonak hívják. Az egész anyagi tevékenység, yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke (SB 10.84.13). Yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke: aki elmerül a testi felfogás gondolatában. Nos, az egész Bhagavad-gītāt az Úr azért mondta el, mert Arjuna ebben a testi felfogásban tüntette fel magát. Tehát az embernek meg kell szabadulnia a testi életfelfogástól. Ez az előkészítő tevékenység egy transzcendentalista számára, aki szabad akar lenni, aki felszabadulttá akar válni. Először is meg kell tanulnia, hogy ő nem ez az anyagi test. Tehát a tudat, az anyagi szennyeződésű tudat, amikor megszabadul ettől az anyagi tudattól, azt muktinak nevezik. A mukti vagy felszabadulás azt jelenti, hogy megszabadulunk az anyagi tudattól. A Śrīmad-Bhāgavatam a felszabadulás definícióját is megadja: muktir hitvānyathā rūpaṁ svarūpeṇa vyavasthitiḥ (SB 2.10.6). Svarūpeṇa vyavasthitiḥ. A mukti azt jelenti, hogy megszabadulunk az anyagi világ szennyezett tudatától, és a tiszta tudatban foglalunk helyet. És az egész utasítás, a Bhagavad-gītā utasításai ennek a tiszta tudatnak a felébresztését célozzák.

A Bhagavad-gītā tanításának utolsó szakaszában azt fogjuk találni, hogy Kṛṣṇa megkérdezi Arjunától, most letisztult tudatban van-e – hogy megtisztult tudatban van-e. A megtisztult tudatúnak az Úr utasítása szerint kell cselekednie. Ez a megtisztult tudat. Ez a megtisztult tudat teljessége és lényege. A tudat már adott, mivel azonban részek vagyunk, ezért befolyás alá kerülünk. Az anyagi kötőerők befolyása, vonzása alá kerülünk. De az Úrat, lévén a Legfelsőbb, Őt ez soha nem érinti. Ő soha sincs befolyás alatt. Ez a különbség az élőlény és a Legfelsőbb között. . . Legfelsőbb Úr és a . . .

Most ez a tudat . . . hogy mi ez a tudat? Ez a tudat abban nyilvánul meg, hogy „vagyok”. Mi vagyok? Szennyezett tudatban ez az „én vagyok” azt jelenti, hogy „én vagyok az ura mindennek, amit észlelek”. Ez a tisztátalan tudat. És "Én vagyok az élvező". Az egész anyagi világ úgy működik, hogy minden élőlény azt gondolja: "Én vagyok ennek az anyagi világnak az ura és én vagyok a teremtője." A tudatnak két pszichikai módozata, vagy két pszichés felosztása van. Az egyik az, hogy "én vagyok a teremtő", a másik pedig az, hogy "én vagyok az élvező". Valójában a Legfelsőbb Úr a teremtő, és az élvező. Az élőlények, mivel a Legfelsőbb Úr szerves részei, igazából nem a teremtők vagy az élvezők, hanem az együttműködők. Pont mint az egész gép. A gép része az az együttműködő. Az együttműködő. Vagy ha csak a testünk felépítését tanulmányozzuk, akkor a testben vannak kezek, lábak, vannak szemek és mindezek a szerkezetek működnek, de ezek a testrészek és részek nem az élvezők. A gyomor az élvező. A láb egyik helyről a másikra visz. A kéz gyűjt, ételt készít, a fogak pedig rágnak, és minden, a test minden része a gyomor kielégítésével foglalkozik, mert a gyomor az alapvető tényező e testi szerveződésben. És mindent a gyomornak kell adni. Prāṇopahārāc ca yathendriyāṇām (SB 4.31.14). A fa kizöldül, ha vizet öntesz a gyökerére. Vagy egészséges lehetsz. . . a testrészek – kezek, lábak, szemek, fülek, ujjak – minden egészséges marad, amikor a testrészek együttműködnek a gyomorral.

Hasonlóképpen, a legfelsőbb élőlény, az Úr, Ő az élvező. Ő az élvező és Ő a teremtő. És mi, úgy értem, alárendelt élőlények, a Legfelsőbb Úr energiájának termékei, nekünk csak együtt kell működnünk Vele. Ez az együttműködés segíteni fog. Csak például álljon itt egy jó étel, amit az ujjak vesznek magukhoz. Ha az ujjak azt gondolják: "Miért adnánk a gyomornak? Élvezzük mi", az tévedés. Az ujjak képtelenek élvezni. Amennyiben az ujjak az adott élelmiszer élvezetének gyümölcsét akarják megszerezni, az ujjaknak a gyomorba kell juttatniuk a táplálékot. Az egész elrendezés lényege, hogy a központi személy, a teremtés központi személye, az élvezet központi alakja a Legfelsőbb Úr, az élőlények pedig egyszerűen együttműködők. Együttműködésben, együttműködéssel jutnak élvezethez. A viszony olyan, mint az uraság és a szolga közötti viszony. Ha az uraság elégedett, ha az uraság teljesen elégedett, a szolgák automatikusan elégedettek. Ilyen a törvény. Hasonlóképpen a Legfelsőbb Úrnak is elégedettnek kell lennie, bár a teremtővé válás és az anyagi világ élvezetére való hajlam az. . . az élőlényekben is megvan, mert a Legfelsőbb Úrban is ott van. Ő teremtette. Ő teremtette meg a megnyilvánult kozmikus világot. (szünet)

A Bhagavad-gītā kimerítő magyarázatot ad a teljes egészre, amely magába foglalja a legfelsőbb irányítót, az irányított élőlényeket, a kozmikus megnyilvánulást, az örökkévaló időt és a tevékenységeket. Tehát mindezt együttvéve Abszolút Igazságnak nevezik. A teljes egész, vagy a Legfelsőbb Abszolút Igazság tehát az Istenség, Śrī Kṛṣṇa teljes Személyisége. Amint azt kifejtettem, az anyagi megnyilvánulás az Ő különböző energiáinak köszönhető, és Ő a teljes egész. A Bhagavad-gītā elmagyarázza, hogy a személytelen Brahman is alárendeltje a teljes személynek. Brahmaṇo 'haṁ pratiṣṭhā (BG 14.27). A személytelen Brahman is alárendelt. Ezt . . . a személytelen Brahmant a Brahma-sūtra világosabban kifejtve sugarakként jellemzi. Ahogyan van napfény, a napbolygó sugarai, úgy a személytelen Brahman a Legfelsőbb Brahmannak, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a ragyogó sugara. Ezért a személytelen Brahman az abszolút teljes egész tökéletlen megvalósítása, és így Paramātmā aspektusa is tökéletlen megvalósítása. Ezeket a dolgokat is megmagyarázza a Bhagavad-gītā . Puruṣottama-jóga. Amikor elolvassuk a Puruṣottama-yogáról szóló fejezetet, látni fogjuk, hogy a Legfelsőbb Személyiség, Puruṣottama a személytelen Brahman és Paramātmā részleges megvalósítása felett áll.

Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét sac-cid-ānanda-vigrahaḥ-nak nevezik. A Brahma-saṁhitā így kezdődik:

īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ
sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
anādir ādir govindaḥ
sarva-kāraṇa-kāraṇam

(Bs 5.1)

"Govinda, Kṛṣṇa minden ok oka. Ő az elsődleges Úr." Tehát az Istenség Legfelsőbb Személyisége sac-cid-ānanda-vigrahaḥ. A személytelen Brahman megvalósítás az Ő sat részének, az örökkévalóságnak a megvalósítása. A Paramātmā megvalósítás a sat-cit, az örök tudás megvalósítása. Ám az Istenség Személyiségének Kṛṣṇaként történő megvalósítására az összes transzcendentális jellemzőnek, mint a sat, a cit és az ānanda vigraha jelen kell lennie. A Vigraha formát jelent. A Vigraha formát jelent.

Avyaktaṁ vyaktim āpannaṁ manyante mām abuddhayaḥ (BG 7.24). A kevésbé intelligens emberek személytelennek tartják a Legfelsőbb Igazságot, de Ő egy személy, egy transzcendentális személy. Ezt minden védikus irodalom megerősíti. Nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām (Kaṭha Upaniṣad 2.2.13). Ahogy mi is személyek, egyéni élőlények vagyunk, akinek megvan a maga egyénisége, hasonlóan a Legfelsőbb Igazság, a Legfelsőbb Abszolút is végső soron egy személy. Az Istenség Személyiségének megvalósítása azonban az összes transzcendentális jellemvonás megvalósítása, mint a sat, a cit és az ānanda, a teljes vigrahában. A Vigraha formát jelent.

Ezért a teljes egész nem formátlan. Ha formátlan, vagy ha bármi másban hiányos, akkor nem lehet teljes egész. A teljes egésznek rendelkeznie kell mindennel a tapasztalatunkon belül és a tapasztalatunkon kívül is. Ellenkező esetben nem lehet teljes. A teljes Istenség Személyisége hatalmas erőkkel rendelkezik. Parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8). A Bhagavad-gītā azt is elmagyarázza, hogyan cselekszik különböző képességei segítségével. Ez az érzékelhető világ vagyis az anyagi teremtés, ahová most kerültünk, önmagában is teljes, mert pūrṇam idam (Īśopaniṣad, Invokáció).

A huszonnégy elem, a Sāṅkhya filozófia szerinti huszonnégy elem, amelynek ez az anyagi univerzum egy ideiglenes megnyilvánulása, minden tekintetben úgy van felállítva, hogy olyan teljes dolgokat hozzon létre, amelyek az univerzum fenntartásához és fennmaradásához szükségesek. Nincs szükség semmilyen külső beavatkozásra egyetlen más egységtől sem magának a világegyetemnek a fenntartásához. Minden a maga idejében történik a teljes egész energiája által rögzítve, és amikor az idő lejár, ezeket az átmeneti megnyilvánulásokat a tökéletes teljesség elrendezése megsemmisíti. A kicsiny teljes egységek, nevezetesen az élőlények számára a teljesség megvalósításához rendelkezésre áll egy mindenben teljes létesítmény. És mindenféle befejezetlenség tapasztalható ezen teljes hiányos ismerete miatt. Tehát a Bhagavad-gītā a védikus bölcsesség teljes ismerete. Az egész védikus tudás tévedhetetlen. Különféle példák vannak arra, hogy a védikus tudást tévedhetetlennek tekintjük. Vegyük példának, hogyan fogadják el teljesnek a védikus tudást maguk a hinduk, akik leginkább érintettek ebben a témában. Itt egy jelentéktelen példa, a tehéntrágya. A tehéntrágya egy állat széklete. A smṛti vagy a védikus bölcsesség szerint, ha valaki megérinti egy állat székletét, meg kell fürödnie, hogy megtisztuljon. A védikus írások a tehéntrágyát tisztának mondják, így ellenkezőleg, a tisztátalan helyek vagy a tisztátalan dolgok a tehéntrágya érintésével meg fognak tisztulni.

Nos, ha valaki azzal érvel, hogy az egyik helyen az áll, hogy az állat széklete tisztátalan, a másikon pedig az, hogy a tehéntrágya, - ami egyben egy állat széklete is -, tiszta, úgy az ellentmondó. Valójában ellentmondásosnak tűnhet, de mivel ez védikus utasítás, ezért ezt a gyakorlat céljából elfogadjuk. Azzel az elfogadással nem követünk el hibát. Az egyik modern vegyész, Dr. Lal Mohan Ghosa nagyon aprólékosan elemezte a tehéntrágyát, és megállapította, hogy a tehéntrágya minden fertőtlenítő tulajdonsággal rendelkezik. Hasonlóan, kíváncsiságból a Gangesz vizét is elmezte. Tehát az a meglátásom, hogy a védikus tudás teljes, mert minden kétség és minden tévedés felett áll. Tehát . . . a Bhagavad-gītā minden védikus tudás lényege. A védikus tudás tehát tévedhetetlen. Tökéletes tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ezért a védikus tudás nem kutatás tárgya. Kutatómunkánk tökéletlen, mert mindent tökéletlen érzékszervekkel hajtunk végre. Ebből kifolyólag kutatásunk eredménye sem tökéletes. Nem lehet tökéletes. El kell fogadnunk a tökéletes tudást.

Ahogy a Bhagavad-gītā is kimondja, a tökéletes tudás alászáll, csak el kell fogadnunk azt, evaṁ paramparā-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ (BG 4.2). A tudást a megfelelő forrásból kell elfogadnunk, a lelki mesterek tanítványi láncolatát követve, amely magával az Úrral kezdődik. Tehát a Bhagavad-gītāt maga az Úr mondta el, és Arjuna, a tanuló, aki leckéket vett a Bhagavad-gītāból, elfogadta az egész történetet úgy, ahogy van, minden megvágás nélkül. Az ugyancsak nem megengedett, hogy a Bhagavad-gītā egy bizonyos részét elfogadjuk, egy másik részét pedig elutasítjuk. Ez elfogadhatatlan. A Bhagavad-gītát magyarázatok nélkül, minden vágás nélkül kell elfogadnunk, és nem vihetjük bele a témába saját szeszélyes részvételünket sem, mert azt a legtökéletesebb védikus tudásnak kell tekintenünk.

A védikus tudás transzcendentális forrásból származik, mert az első szót maga az Úr mondta ki. Az Úr által kimondott szavakat apauruṣeya-nak nevezik (nem ember alkotta), az anyagi világ egyetlen személyétől sem származik, akit a tökéletlenség négy alapelve fertőz meg. Az anyagi természet élőlényeit négy hibás életelv jellemez, amelyek a következők: (1) hibázik, (2) illúzióban van, (3) becsap másokat, és (4) tökéletlen érzékszervekkel rendelkezik.

A tökéletlenség e négy alapelve mellett lehetetlen az információ tökéletes formáját nyújtani a mindent átható tudás kérdésében. A Védák nem ilyenek. Az Úr a védikus tudást Brahmā, az első teremtett élőlény szívébe adta át. Brahmā ezt a tudást adta át fiainak és tanítványainak úgy, ahogyan azt eredetileg az Úrtól kapta. Mivel az Úr pūrṇam vagy teljesen tökéletes, nem fordulhat elő, hogy az anyagi természet törvényeinek a hatalmába kerüljön. Ezért az embernek elég intelligensnek kell lennie ahhoz, hogy tudja, az Úron kívül senki sem birtokosa semminek a világegyetemben. Ezt magyarázza a Bhagavad-gītā:

ahaṁ sarvasya prabhavo
mattaḥ sarvaṁ pravartate
iti matvā bhajante māṁ
budhā bhāva-samanvitāḥ

(BG 10.8)

Az Úr az eredeti teremtő. Ő Brahmā teremtője, Ő a teremtője. . . azt is elmagyarázza. Ő Brahmā teremtője. A tizenegyedik fejezetben az Úr a prapitāmahā (BG 11.39). Brahmát pitāmahának, nagyapának szólítja, de Ő egyben a nagyapa teremtője is. Tehát senki sem állíthatja, hogy ő bárminek a tulajdonosa, hanem el kell fogadnia azokat a dolgokat, amelyek az Úr hatáskörébe esnek a fenntratás tekintetében.

Nos, sok példa van arra, hogyan kell felhasználnunk az Úr adományát. Ezt a Bhagavad-gītā is kifejti. Arjuna az elején úgy döntött, hogy nem kell harcolnia. Ez volt az ő álláspontja. Azt mondta az Úrnak, hogy nem tudja élvezni a királyságot, miután megölte saját rokonait. Ez a nézőpont a testről alkotott felfogásának köszönhető. Mivel azt gondolta, hogy ő maga test és a rokonok testei, – testvérei, unokaöccsei, apósa, nagyapja – az ő testének kiterjedései. Azért vélekedett így, hogy kielégítse teste szükségleteit. Az egész filozófiát csak azért mondta el az Úr, hogy megváltoztassa Arjuna nézetét. Ezután Arjuna beleegyezett abba, hogy az Úr vezetése alatt tevékenykedjen és azt mondta: kariṣye vacanaṁ tava (BG 19.73).

Ezért ebben a világban az emberi lényt nem arra szánták, hogy macskák és a kutyák módjára marakodjon. Elég intelligensnek kell lennie ahhoz, hogy felismerje az emberi élet fontosságát, és megtagadja, hogy hétköznapi állatként viselkedjen. Meg kellene . . . az embernek meg kell értenie az emberi lét célját. Ez az irány az összes védikus irodalomban adott, a lényeget pedig a Bhagavad-gītā foglalja össze. A védikus irodalom az embereknek szól, nem a macskáknak és a kutyáknak. A macskák és a kutyák rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a számukra ehető állatokat megöljék, így ebben a viszonylatban a részükről szó sincs bűnről. De amennyiben az ember öli meg az állatot, hogy ellenőrizetlenül elégítse ki ízlelését, úgy felelnie kell a természet törvényeinek megszegéséért.És a Bhagavad-gītā világosan kifejti, hogy a természet különböző kötőerői alapján háromféle tett létezik: a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejében végzett tett. Hasonlóképpen, háromféle táplálék létezik: a jóság kötőerejében, a szenvedély kötőerejében, és a tudatlanság kötőerejében levő táplálék. Mindegyik világosan le van írva, és ha megfelelően használjuk a Bhagavad-gītā utasításait, akkor az egész életünk megtisztul, és végül képesek leszünk elérni a célt: yad gatvā na nivartante tad dhāma paramaṁ mama (BG 15.6). A Bhagavad-gītā megadja a felvilágosítást arról, hogy van egy, az anyagi égen túl elhelyezkedő másik ég, ... egy másik, lelki ég: ezt sanātana ég hívják. Ezen az anyagi égbolton, ezen a befedett égbolton belül mindent ideiglenesnek találunk. Megnyilvánul, fennmarad egy ideig, valamilyen mellékterméket szolgáltat, majd apadni kezd és végül eltűnik. Ilyen az anyagi világ törvénye. Elveszed ezt a testet, elveszel egy gyümölcsöt vagy bármit, ami itt jött létre, aztán a végén megsemmisül.

Tehát ezen az ideiglenes világon túl van egy másik világ, amelyhez adott az információ, ez a paras tasmāt tu bhāvaḥ anyaḥ (BG 8.20). Létezik egy másik természet, amely örökkévaló, sanātana. Ami örök. És a jīva. . . a jīva is sanātanaként van leírva . Mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ jīva-loke sanātanaḥ (BG 15.7). Sanātana. Sanātana azt jelenti, hogy örökkévaló. És az Urat is a tizenegyedik fejezet sanātanaként írja le. Tehát miután bensőséges kapcsolatban állunk az Úrral, és minőségileg mindannyian egyek vagyunk,. . . a sanātana-dhama és a sanātana Legfelsőbb Személyiség valamint a sanātana élőlények minőségileg ugyanazon a síkon vannak. Ezért a Bhagavad-gītā összes célja visszaállítani a sanātana állapotunkat, vagyis a sanātana újraélesztése. . . amit sanātana-dharmának, vagyis az élőlény örökk elfoglaltságának neveznek. Jelenleg különböző ideiglenes tevékenységeket végzünk, de mindezek a tevékenységek meg fognak tisztulni, amikor feladjuk az átmeneti tevékenységeket, sarva-dharman parityajya (BG 18.66), és a Legfelsőbb Úr kívánsága szerint fogunk cselekedni. Azt a mi tiszta életünknek nevezzük. (szünet)


Második rész – 1966. február 20.


Amint azt fentebb említettük, a Legfelsőbb Úr sanātana, és a transzcendentális lakhely, amely a spirituális égbolton túl található, szintén sanātana. Az élőlények, ők is sanātana. Tehát a sanātana Legfelsőbb Úr, a sanātana élőlények társulása a sanātana örök hajlékon az emberi létforma végső célja. Ez a a sanātana-dharma.

Az Úr azért olyan kedves az élőlényekhez, mert az élőlényekről azt állítja, mindannyian a Legfelsőbb Úr fiai. Az Úr kijelenti: sarva-yoniṣu kaunteya sambhavanti mūrtayo yāḥ (BG 14.4): Minden élő . . . minden típusú élőlény. . . különböző típusú élőlények léteznek különböző karmájuk szerint, de az Úr azt állítja, hogy Ő minden élőlény atyja, és ezért az Úr alászáll, hogy visszavezesse ezeket a feledésbe merült feltételekhez kötött lelkeket a sanātana-dhāmába, a sanātana égboltba, hogy a sanātana élőlény újra sanātana pozíciójába kerülhessen az Úrral való örök társulásában. Különböző inkarnációk alakjában jön el, bizalmas szolgáját fiaként, társként vagy ācāryaként küldi el, hogy visszaszerezze a feltételekhez kötött lelkeket. Ezért a sanātana-dharma nem jelent semmilyen szektás vallási folyamatot. Ez az örökkévaló élőlények örökké fennálló viszonya az örökkévaló Legfelsőbb Úrral alkotott kapcsolatában.

A sanātana-dharma minden kétséget kizáróan az örök elfoglaltságot jelenti. Śrīpāda Rāmānujācārya úgy magyarázta a sanātana szót, hogy "az a dolog, amelynek nincs sem kezdete, sem vége". És amikor a sanātana-dharmáról beszélünk, Śrīpāda Rāmānujācārya felhatalmazása nyomában természetesnek kell vennünk, hogy nincs kezdete és nincs vége.

A „vallás” szó kicsit különbözik a sanātana-dharmától. A „vallás” a hit gondolatát közvetíti. A hit megváltozhat. Lehet, hogy valaki hisz egy bizonyos folyamatban, és később megváltoztathatja a hitét, és felvehet egy másik hitet. De a sanātana-dharma azt jelenti, amelyen nem lehet változtatni. Amin nem lehet változtatni.

Csakúgy, mint a víz és annak folyékonysága. A víz folyékony mivolta nem változtatható meg. Hő és tűz. A hő nem vonatkoztatható el a tűztől. Hasonlóképpen, az örökkévaló élőlény örökkévaló működési elve, amely sanātana-dharmaként ismert, nem változtatható meg. Nem lehet változtatni rajta. Meg kell találnunk, mi az örökkévaló élőlény örök funkciója. Amikor tehát a sanātana-dharmáról beszélünk, Śrīpāda Rāmānujācārya tekintélye alapján magától értetődőnek kell vennünk, hogy nincs kezdete és vége. Az a dolog, aminek nincs vége, s nincs kezdete sem, nem lehet semmiféle szektás dolog, és nem lehet semmilyen határokkal korlátolt sem. Amikor a sanātana-dharmáról tartunk értekezést, azok, akik valamilyen, nem az örökkévalóságon alapuló vallásos hithez tartoznak, tévesen azt gondolhatják, hogy valami szektás dologról van szó. De ha mélyen belemerülünk a kérdésbe, és mindent a modern tudomány fényében vizsgálunk meg, akkor lehetségessé válik a sanātana-dharmát a világ összes embere, sőt az univerzum összes élőlénye elfoglaltságaként értelmezni. A nem-sanātana vallásos hitnek lehet némi kezdete az emberi társadalom feljegyzéseiben, de a sanātana-dharmának nem lehet ilyen történelme, mert az továbbra is maguknak az élőlényeknek a történelmén belül marad.

Ami az élőlényeket illeti, a hiteles śāstrák alapján azt tapasztaljuk, hogy az élőlényeknek nincs születésük vagy haláluk. A Bhagavad-gītā világosan kimondja, hogy az élőlény soha nem születik meg, és nem is hal meg. Örökkévaló, elpusztíthatatlan, és ideiglenes anyagi testének elpusztulása után is tovább él. A sanātana-dharma fenti koncepciójára hivatkozva megpróbálhatjuk megérteni a vallás fogalmát a szanszkrit dharma szó gyökerének jelentéséből, melynek értelme, ami állandóan egy adott tárgyhoz kapcsolódik.

Ahogy már említettük, amikor a tűzről beszélünk, arra a következtetésre jutunk, hogy a tűz mellett egyidőben hő és fény is van. Hő és fény nélkül nincs értelme a tűz szónak. Hasonlóképpen meg kell találnunk az élőlénynek azt a lényeges részét, amely mindig a társa. Az élőlény állandó társának ezen része az ő örökkévaló tulajdonsága, az élőlény minőségének pedig az örökkévaló vallása.

Amikor Sanātana Gosvāmī az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhut a svarūpáról kédezte – már beszéltünk minden élőlény svarūpájáról – a svarūpáról, vagyis az élőlény valódi felépítéséről, az Úr azt válaszolta, hogy az élőlény alapvető helyzete, hogy szolgálja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ha elemezzük az Úr Caitanya kijelentésének ezen a részét, nagyon jól láthatjuk, hogy minden élőlény állandóan egy másik élőlény szolgálatában áll. Egy élőlény különböző minőségben szolgál egy másik élőlényt, és ezáltal élvezi az életet. Az alsóbbrendű állat az embert szolgálja: mint szolga, az urat szolgálja. A szolgálja B mestert, B szolgálja C mestert, C pedig D mestert szolgálja, és így tovább.

Ilyen körülmények között láthatjuk, hogy a barát egy másik barátot szolgál, az anya pedig a fiát, vagy a feleség a férjet, a férj pedig a feleséget. Ha ebben a szellemben folytatjuk a keresést, látni fogjuk, hogy az élőlények társadalmában nincs olyan kivétel, ahol ne találnánk meg a szolgai tevékenységet. A politikus bemutatja kiáltványát a nyilvánosság előtt, és meggyőzi a választókat szolgálói képességeiről. A választó a politikusra adja értékes szavazatát arra számítva, hogy a politikus szolgálatot fog tenni a társadalom javára. A boltos a vásárlót, a kézműves a tőkést szolgálja. A kapitalista a családját szolgálja, a család pedig a tőle feljrbb valót az öröklét örökkévalósága szemszögéből.

Ily módon azt látjuk, hogy egyetlen élőlény sem mentesül más élőlények szolgálatának gyakorlata alól, ezért arra a következtetésre juthatunk, hogy a szolgálat olyan dolog, amely az élőlény állandó kísérője, és ezért nyugodtan megállapítható, hogy az élőlény által végzett szolgálat az élőlény örök vallása. Amikor egy ember születésének adott időpontjára és körülményeire hivatkozva vallja, hogy egy bizonyos típusú hithez tartozik, például azt állítja magáról, hogy hindu, muszlim, keresztény, buddhista vagy bármely más szekta vagy alszekta tagja, akor az effajta megnevezések nem-sanātana-dharma megjelölések. Egy hindu megváltoztathatja a hitét, és muszlim lesz vagy egy muszlim megváltoztathatja a hitét, és hindu vagy keresztény lesz stb., de a vallásos hit ilyetén megváltozása semmilyen körülmények között nem teszi lehetővé a számára, hogy megváltoztassa azt az örök szerepvállalását, hogy másoknak a szolgája legyen. Egy hindu, muszlim vagy keresztény, minden körülmények között valakinek a szolgája, és így egy bizonyos típusú hit megvallását nem tekinthetjük sanātana-dharmának, hanem az élőlény állandó kísérője, vagyis a szolgálatt megnyilvánulása, az a sanātana-dharmája.

Tehát valójában a Legfelsőbb Úrral szolgálói kapcsolatban állunk. A Legfelsőbb Úr a legfelsőbb élvező, mi élőlények pedig örökké az Ő legfőbb szolgái vagyunk. Az Ő élvezetére vagyunk teremtve, és ha részesedünk ebben az örökkévaló élvezetben az Istenség Legfelsőbb Személyiségével – akkor ez tesz minket boldoggá, nem más. Ahogy már kifejtettük, a test bármely része – a kéz, a láb, az ujjak vagy a test bármely más része – függetlenül nem lehet boldog a gyomorral való együttműködés nélkül. Hasonlóan az élőlény sem lehet boldog anélkül, hogy transzcendentális szerető szolgálatot ne végezzen a Legfelsőbb Úrnak. A Bhagavad-gītā a különböző félistenek imádatát nem hagyja jóvá, nem hagyja jóvá, mert . . . a Bhagavad-gītā hetedik fejezetének huszadik versében ezt mondja az Úr: kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ prapadyante 'nya-devatāḥ (BG 7.20). Kāmais tais tair hṛta-jñānāḥ. Azok, akiket a vágy vezérel, csak ők imádanak a Legfelsőbb Úron, Kṛṣṇán kívül más félisteneket.

Emlékezhetünk arra is, hogy amikor "Kṛṣṇáról" beszélünk, az nem szektás név. A „Kṛṣṇa” név a legmagasabb örömet jelenti. Megerősítést nyert, hogy a Legfelsőbb Úr minden öröm tározója, tárháza. Mindannyian élvezetre vágyunk. Ānandamayo 'bhyāsāt (Vedānta-sūtra 1.1.12). Az élőlények vagy az Úr, mivel tudattal teliek vagyunk, ezért a tudatunk a boldogság után kutat. Boldogság. Az Úr is örökké boldog, és ha az Úrral társulunk, együttműködünk vele, részt veszünk a vele való társulásában, akkor mi is boldogok leszünk. Az Úr alászáll ebbe a halandó világba, hogy bemutassa boldogsággal teli vṛndāvanai kedvteléseit. Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa Vṛndāvanában volt, a tehénpásztorfiú barátaival, fejőlányokal, barátaival,... barátnőivel és Vṛndāvana lakóival folytatott tevékenységei, gyermekkori tehénpásztorkodása és az Úr Kṛṣṇa minden kedvtelése tele volt boldogsággal.

Egész Vṛndāvana, Vṛndāvana teljes lakossága oda volt érte. Kṛṣṇát kivéve senki sem tudta, ki Ő igazából. Az Úr Kṛṣṇa még apját, Nanda Mahārāját is korlátozta Indra félisten imádatában, mert meg akarta alapozni azt a gyakorlatot, hogy az embereknek nem kell más félistent imádniuk, kivéve az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mivel az élet végső célja visszatérni a Legfelsőbb Úr hajlékába. (szünet)


Az Úr Kṛṣṇa lakhelyét a Bhagavad-gītā tizenötödik fejezetének hatodik versszaka írja le:

na tad bhāsayate sūryo
na śaśāṅko na pāvakaḥ
yad gatvā na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama

(Az Én legfelsőbb hajlékomat nem nap vagy hold, tűz vagy elektromosság ragyogja be. Aki egyszer eljut oda, többé már nem tér vissza az anyagi világba.) (BG 15.6)


Annak az örök égnek a leírása szerint . . . nos, amikor az égről beszélünk, mivel az égről anyagi felfogásunk alakult ki, ezért gondoljuk, ott nap, hold, csillagok vannak stb, de az Úr azt mondja, hogy az örök égen nincs szükség napra. Na tad bhāsayate sūryo na śaśāṅko na pāvakaḥ. Azon az örök égen nincs szükség holdra sem. A na pāvakaḥ azt jelenti, hogy nincs szükség elektromosságra vagy tűzre a megvilágításhoz, mivel a lelki eget már eleve a brahma-jyoti fénye világítja be. Brahmajyoti, yasya prabhā (BS 5.40), a legfelsőbb lakhely sugarai.

Manapság, amikor az emberek más bolygókra próbálnak eljutni, nem túl nehéz megérteni a Legfelsőbb Úr lakhelyét. A Legfelsőbb Úr lakhelye a lelki égen van, és Goloka néven ismert. A Brahmā-saṁhitā nagyon szépen leírja, goloka eva nivasaty akhilātma-bhūtaḥ (Bs 5.37). Az Úr, bár örökké lakhelyén, Golokán lakik, mégis akhilātma-bhūtaḥ. Őt innen . . . Ő innen is ugyancsak elérhető. Ezért az Úr eljön, hogy megnyilvánítsa valódi formáját, a sac-cid-ānanda-vigraha-t (BS 5.1). Ezért nincs szükség arra, hogy elképzeljük Őt. Nem elképzelés kérdése ez. Az Úr indokolatlan kegyéből Śyāmasundara rūpájában mutatkozik meg előttünk.

Sajnos a gyengébb intelligenciával rendelkező emberek kigúnyolják Őt. Avajānanti māṁ mūḍhā (BG 9.11). Mivel az Úr úgy jön, mint aki egy közülünk, és ugy játszik velünk, mint ember az emberrel, ezért nem kell azt gondolnunk, hogy az Úr egy közülünk való személy. Az Ő mindenhatóságából fakad, hogy valóságos alakjában mutatja meg magát előttünk, és eleveníti fel kedvteléseit úgy, mint eredeti lakhelyén. Az Úr lakhelyén belül számtalan bolygó van abban a brahma-jyotiban is. Ugyanúgy, ahogy számtalan bolygó lebeg a mi napunk sugaiban, hasonlóképpen lebeg a brahma-jyotiban is, amely a Legfelsőbb Úr lakhelyéről árad, Kṛṣṇalokáról, Golokáról, ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhis (BS 5.37). Azok a bolygók mind lelki bolygók.

Azok ānanda-cinmayák: nem anyagi bolygók. Így szól az Úr:

na tad bhāsayate sūryo
na śaśāṅko na pāvakaḥ
yad gatvā na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama

(BG 15.6)

Nos, bárki, aki eléri ezt a lelki világot, annak többé nem kell visszatérnie ebbe az anyagi világba. Mindaddig, ameddig az anyagi világban vagyunk, mit ne mondjak akkor a Holdbolygó eléréséről. . .

Természetesen a Holdbolygó a legközelebbi bolygó, de még ha meg is közelítjük a legmagasabb bolygót, amit Brahmaloka-nak hívnak, ott is az anyagi élet ugyanazon nyomorúságai várnak ránk, úgy értem, a születés, halál, öregség és betegségek nyomorúságos állapota. Az anyagi világegyetem egyetlen bolygója sem mentes az anyagi lét négy alapelvétől. Az Úr ezért azt mondja a Bhagavad-gītāban: ābrahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino 'rjuna (BG 8.16). Az élőlények egyik bolygóról a másikra utaznak. Nem arról van szó, hogy a szputnyik mechanikus szerkezete segítségével egyszerűen eljuthatunk más bolygókra. Bárki, aki egy másik bolygóra akar menni, annak van egy folyamata. Yānti deva-vratā devān pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ (BG 9.25). Ha valaki el akar menni egy másik bolygóra, mondjuk a Holdra, akkor nem kell a szputnyikkal próbálkoznunk. A Bhagavad-gītā utasít minket, yānti deva-vratā deván. Ezeket a holdbolygókat vagy napbolygókat vagy a Bhūloka feletti bolygókat Svargalokának hívják. Bhūloka, Bhuvarloka, Svargaloka, ezek különböző bolygórendszerek. Így . . . devaloka. Pontosan így ismerik őket.

A Bhagavad-gītā egy nagyon egyszerű képletet ad meg, amely átal eljuthatunk a magasabb bolygókra, a Devalokára. Yānti deva-vratā devān. Yānti deva-vratā devān. Deva-vratā, ha gyakoroljuk az adott félisten imádatát, akkor eljuthatunk annak a félistennek a bolygóra . Mehetünk akár a Napbolygóra is, mehetünk a Holdbolygóra, mehetünk a mennyei bolygókra.

De a Bhagavad-gītā nem azt tanácsolja, hogy az anyagi világ valamelyik bolygójára menjünk, mert még ha Brahmalokára, a legmagasabb bolygóra mennénk is, a modern tudósok számításai szerint a szputnyikkal utazva 40.000 év után juthatnánk el . . . Lehetetlen 40.000 évet élni, és elérni ennek az anyagi univerzumnak a legmagasabb bolygóját. Viszont, ha valaki az életét egy adott félisten imádatának szenteli, elérheti az adott bolygót, ahogy a Bhagavad-gītā kimondja: yānti deva-vratā devān pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ. Hasonló módon érhető el Pitṛloka is. Hasonlóképpen, aki a legfelsőbb bolygót szeretné elérni . . .a legfelsőbb bolygót. A legfelsőbb bolygó jelentése: Kṛṣṇaloka. A lelki világban számtalan bolygó van, sanātana bolygó, örökkévaló bolygó, amelyek soha nem pusztulnak el, nem semmisülnek meg. De az összes spirituális bolygó között van egy bolygó, az eredeti bolygó, amelyet Goloka Vṛndāvanának hívnak. Tehát ezek az információk mind adottak a Bhagavad-gītāban, és lehetőség nyílik arra, hogy elhagyjuk ezt az anyagi világot, és elnyerjük örök életünket az örök birodalomban. A Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete mutatja be ennek az anyagi világnak a valódi képét. Ott azt írja, hogy:

ūrdhva-mūlam adhaḥ-śākham
aśvatthaṁ prāhur avyayam
chandāṁsi yasya parṇāni
yas taṁ veda sa veda-vit

(BG 15.1)


Nos, ezt az anyagi világot a Bhagavad-gītā tizenötödik fejezete úgy írja le, mint egy fát, amelynek gyökere fent van, ūrdhva-mūlam. Ismersz olyan fát, amelyiknek a gyökere fent helyezkedik el? Ezt a tapasztalatot a fáról, amelyiknek fent van a gyökere tükröződés segítségével kapjuk. Ha egy folyó vagy bármely víztározó partján állunk, láthatjuk, hogy a víztározó partján lévő fa törzse lefelé, gyökére pedig felfelé tükröződik a vízben. Tehát ez az anyagi világ gyakorlatilag a lelki világ tükörképe. Ahogy a fa tükörképe egy víztározó partján lefelé állónak látszik, úgy ezt az anyagi világot is árnyéknak hívják. Árnyék. Ahogy az árnyék nem a valóságot tartalmazza, úgy az árnyékból azt is megérthetjük, hogy lőtezik egy valóság.

A délibáb példája . . . a víz délibábja a sivatagban azt sugallja, hogy a sivatagban nincs víz, ám a víz létező. Hasonlóan a lelki világ tükröződésében vagyis ebben az anyagi világban kétségtelenül nincs boldogság, nincs víz. De az igazi víz vagy a tényleges boldogság a lelki világban van.

Az Úr azt javasolja, hogy az embernek a következő módon kell elérnie ezt a lelki világot: nirmāna-mohā.

nirmāna-mohā jita-saṅga-doṣā
adhyātma-nityā vinivṛtta-kāmāḥ
dvandvair vimuktāḥ sukha-duḥkha-saṁjñair
gacchanty amūḍhāḥ padam avyayaṁ tat

(BG 15.5)


Ezt a padam avyayam-ot, ezt az örök királyságot az érheti el, aki nirmāna-mohā. Nirmāna-mohā. A nirmāna azt jelenti, hogy megjelölésekért epekedünk. Mesterségesen szeretnénk valamilyen titulust. Valaki úr akar lenni, valaki uraság akar lenni, valaki elnök akar lenni vagy gazdag ember akar lenni, valaki valami más akar lenni, például király. Mindezek megjelölések, vonzódunk ezekhez a titulusokhoz . . . amelyek végül is a testhez tartoznak, és mi nem vagyunk ez a test. Ez a lelki megvalósítás első alapelve. Tehát az ember nem vonzódik a megjelölésekhez.

És jita-saṅga-doṣā. Saṅga-doṣā. Jelenleg a három anyagi kötőerő tulajdonságai társulnak hozzánk, és elszakadunk az Úr odaadó szolgálatától. . . Amíg nem vonz bennünket az Úr odaadó szolgálata, addig nem tudunk elszakadni az anyagi természet három kötőerejétől. Ezért az Úr azt mondja: vinivṛtta-kāmāḥ: ezek a megjelölések vagy ezek a ragaszkodások a kéjből, vágyunkból származnak. Uralkodni akarunk az anyagi természet felett. Így . . . mindaddig, amíg nem adjuk fel azt a hajlamot, hogy uralkodjunk az anyagi természet felett, addig nincs lehetőség arra, hogy visszatérjünk a Legfelsőbb birodalmába, a sanātana-dhāmába.

Dvandvair vimuktāḥ sukha-duḥkha-saṁjñair gacchanty amūḍhāḥ . . . amūḍhāḥ padam avyayaṁ tat (BG 15.5). Az örök birodalmat, amely soha nem pusztítható el, ellentétben ezzel az anyagi világgal, amūḍhāḥ érheti el. Az amūḍhāḥ azt jelenti, hogy nem zavart, akit nem zavar meg e hamis élvezet vonzása. És az, aki az Úr legfelsőbb szolgálatában áll, ő a megfelelő személy, aki eléri az örök királyságot . És ehhez az örök királysághoz nem kell sem nap, sem hold, sem elektromosság. Ez egy röpke bepillantás az örökkévaló királyság elérésébe.

A Bhagavad-gītā egy másik helyén az is szerepel, hogy:

avyakto 'kṣara ity uktas
tam āhuḥ paramāṁ gatim
yaṁ prāpya na nivartante
tad dhāma paramaṁ mama

(BG 8.21)


Avyakta azt jelenti, hogy meg nem nyilvánult. Még az anyagi világnak is csak egy része nyilvánul meg előttünk. Érzékszerveink annyira tökéletlenek, hogy nem látjuk, hány csillag, hány bolygó van ebben az anyagi univerzumban. Természetesen a védikus irodalmon keresztül az összes bolygóról informálódhatunk. Hisszük vagy nem hisszük, de minden fontos bolygó, amellyel kapcsolatban állunk, le van írva a védikus irodalomban, különösen pedig a Śrīmad-Bhāgavatamban. A lelki világ az, amely túl van ezen az anyagi égbolton, paras tasmāt tu bhāvo 'nyo (BG 8.20), az avyakta, az a meg nem nyilvánult lelki ég, a paramāṁ gatim, amely után az embernek vágynia kell, vágynia kell tehát arra, hogy elérje azt a legfelsőbb királyságot. És ha egyszer eléri ezt a legfelsőbb birodalmat, a yaṁ prāpyát, ha valaki megközelíti vagy eléri ezt a legfelsőbb birodalmat, na nivartante, annak nem kell visszatérnie ebbe az anyagi világba. És az a hely, amely az Úr örök lakhelye, onnan nem kell visszatérnünk, az a miénk. . . ez legyen a mi világunk. . . (szünet)


Felmerülhet a kérdés, mi a módja annak, hogy megközelítsük az Úr legfelsőbb lakhelyét. Ezt a Bhagavad-gītā így írja le. A nyolcadik fejezetben az 5., 6., 7., 8. versben elhangzik a Legfelsőbb Úrhoz vagy a Legfelsőbb Úr lakhelyéhez való közeledés folyamata . Így szól:

anta-kāle ca mām eva
smaran muktvā kalevaram
yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ
yāti nāsty atra saṁśayaḥ

(BG 8,5)


Anta-kāle: az élet végén, a halál pillanatában. Anta-kāle ca mām eva, aki Kṛṣṇára gondol, smaran, ha képes emlékezni. Ha egy haldokló ember a halála idején, ha képes Kṛṣṇa formájára emlékezni, és miközben így emlékszik, midőn kilép a jelenlegi testéből, akkor biztosan eléri a lelki birodalmat, mad-bhāvam. A Bhāvam jelentése leki. . . lelki természetű. Yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ yāti. A Mad-bhāvam azt jelenti, olyan, mint a Legfelsőbb Lény, a transzcendentális természete. Ahogy fentebb leírtuk, a Legfelsőbb Úr sac-cid-ānanda-vigraha (BS 5.1). Saját formája van, de az Ő formája örök, sat: és tudással teli, cit: és csupa boldogság, ānanda. Összehasonlíthatjuk jelenlegi testünkkel, vajon ez a test sac-cid-ānanda-e. Nem. Ez a test asat. Sat helyett asat. Antavanta ime dehā (BG 2.18).


A Bhagavad-gītā azt mondja, ez a test antavat, romlandó. És . . . sac-cid-ānanda. Ahelyett, hogy sat lenne, asat, épp az ellenkezője. Ahelyett, hogy cit lenne, tele tudással, tele van tudatlansággal. Nem ismerjük a lelki birodalmat, és nincs tökéletes tudásunk erről az anyagi világról sem. Annyi az ismeretlen dolog számunkra: ezért ez a test tudatlan. Ahelyett, hogy tudással teli lenne, tudatlanság övezi. A test romlandó, tele tudatlansággal és niránandával. Ahelyett, hogy boldogsággal telne meg, tele van nyomorúsággal. Az összes nyomorúság, amit ebben az anyagi világban megtapasztalunk, ennek a testnek köszönhető. Az Úr azt mondja, anta-kāle ca mām eva smaran muktvā kalevaram (BG 8.5). Aki úgy hagyja el ezt az anyagi testet, hogy egyszerűen az Úr Kṛṣṇára, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére emlékezik, az azonnal megkapja a sac-cid-ānanda-vigraha lelki testét (Bs 5.1).


Az anyagi világban a test elhagyásának és egy másik test megszerzésének a folyamata ugyancsak szervezett formában megy végbe. Az ember akkor hal meg, miután már eldőlt, milyen teste lesz a következő életében. De ezt felsőbbrendű irányítók döntik el. Ahogy szolgálatunk alapján előléptetnek vagy lefokoznak bennünket, hasonlóan történik cselekedeteink alapján is . . . ennek az életnek a tettei, ennek az életnek a tevékenységei a következő élet előkészítő terepéül szolgálnak. Ennek az életnek a tevékenységeivel készülünk a következő életünkre. Tehát, ha fel tudunk készülni ebben az életünkben arra, hogy Isten országába kerüljünk, akkor minden bizonnyal távozás után. . . miután kiléptünk ebből az anyagi testből . . . az Úr azt mondja: yaḥ prayāti, aki eltávozik, sa mad-bhāvaṁ yāti (BG 8.5), mad-bhāvam, ugyanazt a lelki testet, vagy ugyanazt a lelki természetet kapjak, mint az Úr. Amint azt fentebb már kifejtettük, a transzcendentalistáknak különböző fajtái vannak: brahmavādīk, paramātmavādīk és bhakták. A lelki égbolton vagy a brahma-jyoti-ba vannak a leki bolygók, a számtalan lelki bolygó, erről is már beszéltünk. Ezeknek a bolygóknak a száma sokkal-sokkal nagyobb, mint az anyagi világ univerzumainak összességében levők száma. Ez az anyagi világ az ekāṁśena sthito jagat (BG 10.42). A teljes teremtésnek egynegyed részét képezi az anyagi világ összessége. A teremtés háromnegyed része a lelki világ. Ennek a teremtésnek, amelyet a jelen pillanatban megtapasztalunk a negyedrészében milliónyi, a miénkhez hasonló univerzum van. És egy univerzumban milliónyi és milliárdnyi bolygó van. Tehát milliónyi és milliárdnyi nap, csillag és hold létezik ebben az egész anyagi világban, de ez az egész anyagi világ az össz teremtésnek mindössze csak egynegyedét teszi ki. A megnyilvánulás háromnegyede a lelki ég alatt helyezkedik el.

Nos, ez a mad-bhāvam, ... azok, akik a Legfelsőbb Brahman létezésébe akarnak beleolvadni, a Legfelsőbb Úr brahma-jyotijába olvadnak bele. A mad-bhāvam jelentése a brahma-jyoti, valamint a brahma-jyotiban elhelyezkedő lelki bolygók összessége. Azok a bhakták, akik az Úr társaságát akarják élvezni, belépnek ezekre a bolygókra, a Vaikuṇṭha bolygókra.

Számtalan Vaikuṇṭha bolygó létezik, és az Úr, a Legfelsőbb Úr Śrī Kṛṣṇa, az Ő teljes értékű kiterjedése, a négykezű Nārāyaṇa révén uralkodik ezeken a bolygókon. Ezeknek a négykezű kiterjedéseknek különböző neveik vannak, mint Pradyumna, Aniruddha és Mādhava, Govinda. . . számtalan neve van ennek a négykezű Nārāyaṇának. Tehát az egyik bolygón, amelyik szintén mad-bhāvam, és ugyancsak a lelki természeten belül van, uralkodik a négykezű Nārāyaṇa. Tehát az a transzcendentalista, aki az élete végén akár a brahma-jyotira gondol, akár a Paramātmán meditál, vagy az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Śrī Kṛṣṇára gondol, mindegyik esetben a lelki világba lép be, de csak a bhakták, akik a Legfelsőbb Úr személyes szolgálatát gyakorolták, jutnak a Vaikuṇṭha bolygókra vagy a Goloka Vṛndāvana bolygóra. Az Úr azt mondja: yaḥ prayāti sa mad-bhāvaṁ yāti nāsty atra saṁśayaḥ (BG 8.5). Kétségtelenül. Nem szabad kételkednünk. Egész életed során olvasod a Bhagavad-gītāt, de amikor az Úr olyasmit mond, ami nem egyezik az elképzelésünkkel, akkor elutasítjuk azt. Ez nem az a folyamat, ahogyan a Bhagavad-gītát kell olvasásni. Ahogy Arjuna mondta, sarvam etaṁ ṛtam manye (BG 10.14): "Mindenben hiszek, bármit is mondasz."

Hasonlóképpen kell hallani is, a hallás folyamatára is érvényes. Az Úr azt mondja, halálakor bárki, aki úgy gondol Rá, mint Brahmanra, Paramātmára vagy az Istenség Személyiségére, minden bizonnyal a lelki világba fog belépni, és ehhez semmi kétség sem fér. Nem szabad kételkedni benne. A Bhagavad-gītā megadja az általános folyamat azon szabályát is, ahogyan a halál pillanatában pusztán a Legfelsőbbre gondolva bejuthatunk a lelki birodalomba. Az általános folyamata annak, ahogyan ez legetséges, a következőképpen hangzik:

yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ

(BG 8.6)


Különféle bhāvák vannak. Nos, ez az anyagi természet is egyike a bhāváknak. Amint azt már korábban kifejtettük, ez az anyagi természet a Legfelsőbb Úr egyik energiájának megnyilvánulása is egyben. A Viṣṇu Purāṇában összefoglalták a Legfelsőbb Úr energiáinak teljes tárházát.

viṣṇu-śaktiḥ parā proktā
kṣetra-jñākhyā tathā para
avidyā-karma-saṁjñānyā
tṛtīyā śaktir iṣyate

(CC Madhya 6.154)


Az összes energia, potencia ... parāsya śaktir vividhaiva śrūyate. A Legfelsőbb Úrnak sokféle energiája van, számtalan energiája van, ezeket el sem tudjuk képzelni. A nagy tanult bölcsek, felszabadult lelkek elemezték, és három részre osztották, három címszóban foglalták össze az összes energiát. Az első. . . hogy minden energia viṣṇu-śakti. Az összes energia az Úr Viṣṇu különféle potenciái, képességei. Ez az energia parā, azaz transzcendentális. Kṣetra-jñākhyā tathā parā, vagyis az élőlények, a kṣetra-jña, ők is ennek a felsőbbrendű energiának a csoportjába tartoznak. Ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Már elmagyaráztuk. A többi energia pedig anyagi energia, a tṛtīyā karma-saṁjñānyā (CC Madhya 6.154). Ez a másik energia a tudatlanság kötőerejében van. Ez az anyagi energia. Az anyagi energia is bhagavad-bhāva.

A halál pillanatában vagy az anyagi energiában maradunk, tehát az anyagi világban, vagy átlépünk a lelki világba. Ez a kritérium. Tehát a Bhagavad-gītā azt mondja:

yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ
tyajaty ante kalevaram
taṁ tam evaiti kaunteya
sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ

(BG 8.6)


Nos, ahogyan szokásunkká vált, hogy erre az anyagi energiára gondoljunk, úgy megszokásból a lelki energiára kell gondolnunk, de mi ennek a folyamata? Az anyagi energiában való gondolkodás hogyan ültethető át a szellemi energiában való gondolkodásba? A lelki energiában való gondolkodáshoz a védikus irodalmak adnak útmutatást. Az anyagi energiákban való elmerüléshez is nagyon sokféle irodalom adott – újságok, folyóiratok, regények, fikciók és sok minden egyéb. Rengeteg irodalom van.

Tehát gondolataink elmerülnek ezekben az irodalmakban. Hasonlóképpen, ha gondolkodásunkat a lelki légkörbe szeretnénk átvinni, akkor olvasási képességünket át kell helyeznünk a védikus irodalomra. A tanult bölcsek ezért megannyi védikus irodalmat hoztak létre, név szerint a Purāṇákat. A Purāṇák nem történetek, hanem történelmi feljegyzések.

A Caitanya-caritāmṛtában van egy vers, amely így szól: anādi-bahirmukha jīva kṛṣṇa bhuli' gela, ataeva kṛṣṇa veda-purāṇa kailā (CC Madhya 20.117). . . ezek a feledékeny élőlények, feltételekhez kötött lelkek megfeledkeztek a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatukról és elmerültek az anyagi tettekben történő gondolkodásban. Azért, hogy gondolkodásuk erejét a lelki képességekre helyezze át, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa oly sok védikus irodalmi alkotást hozott létre. A Védák irodalmát először felosztotta négy részre, majd a Purāṇákban magyarázta el őket. Aztán a képzetlen személyek számára, mint amilyenek a strīk, śūdrák, vaiśyák, leírta a Mahābháratát. A Mahābhāratában mutatta be ezt a Bhagavad-gītāt. Majd ismét összefoglalta a teljes védikus irodalmat a Vedānta-sūtrában. A jövőnek szóló útmutatásként megírta a Vedānta-sūtra természetes magyarázatát, amelyet Śrīmad-Bhāgavatamnak hívnak. A Śrīmad-Bhāgavatam bhāṣyo 'yaṁ brahma-sūtrāṇām (CC Madhya 25.143), a Vedānta-sūtra természetes magyarázata.

Tehát mindezen irodalom arra szolgál, hogy átirányítsuk gondolatainkat, tad-bhāva-bhāvitaḥ, sadā. Sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ (BG 8.6). Aki mindig lefoglalja magát ebben. . . ahogy a materialista is mindig valamilyen tárgyi irodalom olvasásával foglalkozik, például újságokat, folyóiratokat, szépirodalmat, regényeket, megannyi tudományos vagy filozófiával foglalkozó írást tanulmányoz. Ahogy mindezekkel a dolgokkal lefoglalva gondolkodásának különböző szintjein tevékenykedik,– úgy hasonlóan, ha ezt az olvasási képességünket átvisszük a védikus irodalmak tanulmányozására, ahogy azt bemutatja. . . amint azt Vyāsadeva nagyon kedvesen bemutatta, akkor bizton lehetséges, hogy halálunkkor a Legfelsőbb Úrra emlékezzünk.

Ez az egyetlen út, amelyet Maga az Úr javasolt. Nem is javaslat ez: tényként áll itt. Nāsty atra saṁśayaḥ (BG 8.5). Kétségtelenül. Kétség sem fér hozzá. Tasmāt, az Úr ezért azt javasolja, hogy: tasmāt sarveṣu kāleṣu mām anusmara yudhya ca (BG 8.7). Azt tanácsolja Arjunának, hogy mām anusmara yudhya. Nem azt mondja, hogy "egyszerűen csak emlékezz Rám és add fel jelenlegi foglalkozásodból adódó kötelességeidet." Nem. Nem ezt javasolta. Az Úr soha nem javasol semmi gyakorlatiatlant.

Ebben az anyagi világban testünk fenntartásához dolgozni kell. A társadalmi rend négy osztályára osztható fel a munka: brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya, śūdra. Másként dolgozik a társadalom intelligens osztálya és másként a társadalom adminisztrátori osztálya. A kereskedők, a termelők társadalma ugyancsak másként dolgozik és a munkásosztály is másként dolgozik. Az emberi társadalomban akár munkásként, akár kereskedőként, politikusként, adminisztrátorként, vagy mint az írói pályán, a tudományos kutatásokban az intelligens emberek legmagasabb osztályában, mindenki részt vesz valamilyen munkában, és dolgoznia kell, küzdeni a létért.

Tehát az Úr azt tanácsolja, hogy "Nem kell feladnod a foglalkozásodat, de egyidőben emlékezz Rám." Mām anusmara (BG 8,7). Ettől leszel . . . ez az, ami segít emlékezni Rám a halálod pillanatában. Ha nem gyakorlod mindig a Rám való emlékezést a létért folytatott küzdelmeddel egyetemben, akkor nem fogsz tudni emlékezni Rám." Lehetetlen lesz. Ugyanezt tanácsolja az Úr Caitanya, kīrtanīyaḥ sadā hariḥ (CC Adi 17.31). Kīrtanīyaḥ sadā. Mindig gyakorolni kell az Úr nevének éneklését. Az Úr és az Úr neve nem különböznek egymástól.

Visszatérve, az Úr Kṛṣṇa utasítása Arjuna számára, hogy mām anusmara (BG 8.7): „Te csak emlékezz Rám”, és az Úr Caitanya utasítása, hogy „Mindig Kṛṣṇa nevét zengd ... ”. Itt Kṛṣṇa azt mondja, "Mindig emlékezz Rám", vagy emlékezz Kṛṣṇára, és az Úr Caitanya azt mondja: "Mindig Kṛṣṇa nevét énekeld." Tehát nincs különbség köztük, mert Kṛṣṇa és Kṛṣṇa neve között az Abszolútban nincs különbség. Az abszolút státuszban nincs különbség egyik vagy a másik dolog között. Ez az abszolút állapota. Mivel az Úr abszolút, nincs különbség a Neve és Önmaga között.Szóval így kell gyakorolnunk. Tasmāt sarveṣu kāleṣu. Mindig, a nap huszonnégy óráján át úgy kell alakítanunk élettevékenységeinket, hogy emlékezzünk, emlékezzünk huszonnégy órán át. Vajon lehetséges ez? Igen, lehetséges. Lehetséges. Nagyon durva példázattal illusztrálták ezt az ācāryák. És mi lenne ez a példa? Úgy mondják, amikor a nő egy másik férfihoz vonzódik, bár férjnél van, kötődése a másik férfihoz nagyon erőssé válik. Ezt hívják parakīya-rasának, akár a férfi, akár a nő esetében legyen szó róla. Ha egy férfi a feleségén kívül egy másik nőhöz ragaszkodik, vagy egy nő a férjén kívül egy másik férfihoz ragaszkodik, akkor ez a kötődés nagyon erős. Ez a kötődés nagyon erős.

Tehát az ācāryák ezt a példát hozták fel: A kétes jellemű nő, aki mások férjéhez ragaszkodik, mindig a másik férfira gondol, ugyanakkor megmutatja férjének, hogy igencsak el van foglalva a családi ügyekkel, nehogy a férje kételkedjen jellemében, karakterében. Ahogy mindig emlékszik a szeretőjével való éjszakai találkozó idejére, jóllehet rengeteg háztartási munkát végez, hasonlóképpen mindig emlékeznünk kell a legfelsőbb férjre, Śrī Kṛṣṇára annak ellenére, hogy nagyon szépen végezzük anyagi kötelességeinket. Ez lehetséges. Erős szeretetérzet kell hozzá. Ha megvan benned a Legfelsőbb Úr iránti szeretet erős érzése, akkor lehetséges, hogy továbbra is teljesítsük kötelességeinket, ugyanakkor emlékezzünk az Úrra.

Ki kell fejlesztenünk ezt az érzéket. Úgy, ahogy Arjuna is mindig az Úrra gondolt. A nap huszonnégy órájából egy pillanatra sem tudta elfelejteni Kṛṣṇát. Kṛṣṇa állandó társa, és harcos volt egyben. Az Úr Kṛṣṇa nem azt tanácsolta Arjunának, hogy adja fel a harcot, menjen az erdőbe, menjen a Himalájába és meditáljon. Amikor Arjunának a jógarendszer végzését tanácsoltak, Arjuna visszautasította, „Ez a rendszer számomra nem követhető." Majd az Úr ezt mondta: yoginām api sarveṣāṁ mad-gatenāntarātmanā (BG 6.42). Mad-gatenāntarātmanā śraddhāvān bhajate yo māṁ sa me yuktatamo mataḥ. Tehát aki mindig a Legfelsőbb Úrra gondol, ő a legnagyobb jógi, ő a legfelsőbb jñānī, és egyben a legnagyobb bhakta is.

Az Úr azt tanácsolja: tasmāt sarveṣu kāleṣu mām anusmara yudhya ca (BG 8.7): "Kṣatriyaként nem adhatod fel harcosi kötelességedet. Harcolnod kell. Tehát ha gyakorlod, hogy ezzel egyidében mindig Rám emlékezz, akkor ez lehetséges lesz. ," anta-kāle ca mām eva smaran (BG 8.5): "Akkor majd emlékezni fogsz Rám a halál pillanatában is." Mayy arpita-mano-buddhir mām evaiṣyasy asaṁśayaḥ (BG 8.7). Az Úr ismét azt mondja, ehhez nem fér kétség. Ha valaki teljesen átadja magát az Úr szolgálatának, az Úr transzcendentális szerető szolgálatának, akkor mayy arpita-mano-buddhir.

Valójában nem a testünkkel dolgozunk, hanem az elménkkel és az intelligenciánkkal. Amennyiben intelligenciánkat és elménket mindig a Legfelsőbb Úr gondolata foglalkoztatja, természetesen érzékeink is az Úr szolgálatában fognak állni. Ez a Bhagavad-gītā titka. Meg kell tanulni annak művészetet, hogyan lehet az elmét és az intelligenciát egyaránt huszonnégy órán át az Úrra gondolva, az Ő szolgálatába meríteni. Ez fog segíteni abban, hogy az anyagi test elhagyása után átkerüljünk Isten országába, a lelki világba.

A modern tudósok együttes erővel évek óta arra törekszenek, hogy elérjék a Holdbolygót, de egyelőre nincsenek semmivel sem közelebb. De itt van a Bhagavad-gītāban egy javaslat. Tegyük fel, hogy egy ember él még ötven évet, és . . . viszont senki sem kísérel meg felemelkedni a lelki eszmék területén az elkövetkező ötven év folymán. Pedig ez egy nagyon jó ötlet. De ha tíz vagy akár csak öt éven keresztül is őszintén próbálkoznánk ezzel a gyakorlattal, mayy arpita-mano-buddhir. . . mert ez egyszerűen mindössze gyakorlás kérdése, és ez a gyakorlat nagyon könnyen megvalósítható az odaadó szolgálat folyamatával, a śravaṇaṁ segítségével. Śravaṇaṁ. A legegyszerűbb folyamat a hallás folyamata.

śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ
smaraṇaṁ pāda-sevanam
arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ
sakhyam ātma-nivedanam

(SB 7.5.23)


Íme kilenc folyamat. A legegyszerűbb folyamat a hallás. A Bhagavad-gītānak vagy a Śrīmad-Bhāgavatamnak a megismerése az önmegvalósult személyektől történő hallás útján az a folyamat, amely megtanítja hogyan gondoljunk a Legfelsőbb Lényre huszonnégy órán keresztül, és ez végül arra készteti az embert, anta-kāle, hogy emlékezzen a Legfelsőbb Úrra teste elhagyásának idején és így lelki testet fog kapni. Ez a leki test pedig alkalmas az Úrral való társulásra. Ezért mondja az Úr:

abhyāsa-yoga-yuktena
cetasā nānya-gāminā
paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ
yāti pārthānucintayan

(BG 8.8)

Anucintayan, folyamatosan csak Rá gondolva. Nem túl nehéz folyamat. Ezt a folyamatot kell megtanulni a megfelelő tanítványi láncolatból származó, tapasztalt személytől. Tad vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12). Olyan emberhez kell fordulni, aki már gyakorlott ebben a folyamatban. Tehát abhyāsa-yoga-yuktena. Ezt nevezik abhyāsa-yogának, gyakorlásnak. Abhyāsa . . . hogyan emlékezzünk mindig a Legfelsőbb Úrra. Cetasā nānya-gāminā. Az elme, az elme mindig erre, meg arra röpköd. Tehát az embernek gyakorolnia kell az elmét mindig a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa formájára rögzíteni, vagy a hangra összpontosítani, az Ő nevére, ami még könnyebbé teszi ezt a folyamatot.

Ahelyett, hogy az elmémet zaboláznám meg – mert lehet, hogy az elmém nagyon nyugtalan, ide-oda csapong –, inkább a fülemet szegezem a „Kṛṣṇa” hang vibrálására és erre összpontosítva ilymódon fog nekem segíteni. Ez is abhjasa-jóga. Cetasā nānya-gāminā paramaṁ puruṣaṁ divyaṁ (BG 8.8). Paramaṁ puruṣa, ezt a lelki birodalomban, lelki égbolt alatt élő Istenség Legfelsőbb Személyiségét éri el az, aki anucintayan, állandóan Rá gondol. Tehát ezek a folyamatok, utak és eszközök, mind szerepelnek a Bhagavad-gītāban, és ennek elérése nem akadály senki számára. Szó sincs arról, hogy csak az emberek egy bizonyos osztálya számára hozzáférhető. Az Úr Kṛṣṇára gondolni lehet, az Úr Kṛṣṇát mindenki hallhatja. És az Úr azt mondja a Bhagavad-gītāban:

māṁ hi pārtha vyapāśritya
ye 'pi syuḥ pāpa-yonayaḥ
striyo śūdrās tathā vaiśyās
te 'pi yānti parāṁ gatim

(BG 9.32)


kiṁ punar brāhmaṇāḥ puṇyā
bhaktā rājarṣayas tathā
asukhaṁ, anityam asukhaṁ lokam
imaṁ prāpya bhajasva mām

(BG 9.33)


Az Úr azt mondja, hogy még a legalacsonyabb léthelyzetben, a legalacsonyabb életkörülmények között élő emberi lény vagy akár egy bűnös nő, egy kereskedő vagy egy munkás sorban levő is. . . a kereskedõk osztálya, a munkásosztály és a nõk osztálya ugyanabba a kategóriába tartozik, mert nem annyira fejlett az intelligenciájuk. Ám az Úr azt mondja, hogy ők is, de még a náluk alacsonyabbak is, māṁ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ – nem csak ők vagy a náluk alacsonyabbak, hanem bárki, nem számít, ki ő – bárki, aki elfogadja a bhakti-yoga elvét, és elfogadja a Legfelsőbb Urat, mint az élet summum bonumát, az élet legmagasabb célját, māṁ hi pārtha vyapāśritya ye 'pi syuḥ, te 'pi yānti parāṁ gatim (BG 9.32), parāṁ gatim mindenki elérheti a lelki birodalomat, a szellemi égboltot. Egyszerűen csak gyakorolni kell a folyamatot. A Bhagavad-gītā nagyon szépen utal erre a rendszerre, és az ember átveheti, tökéletessé teheti életét, megtalálhatja a végső megoldást az életben. Ez a teljes Bhagavad-gītā összegzése és egyben lényege. Ezért a végkövetkeztetés az, hogy a Bhagavad-gītā egy olyan transzcendentális irodalom, amelyet nagyon figyelmesen kell olvasni.

Gītā-śāstram idaṁ puṇyaṁ
yaḥ paṭhet prayataḥ pumān

(Gītā-māhātmya 1)


Ha valaki megfelelően követi az utasítást, ennek eredményeként megszabadulhat az élet minden nyomorúságától, minden aggodalmától. Bhaya-śokādi-varjitaḥ. Megszabadul minden félelmétől ebben az életben, mivel lelki létet kap a következő életben.

gītādhyāyana-śīlasya
prāṇāyama-parasya ca
naiva santi hi pāpāni
pūrva-janma-kṛtāni ca

(Gītā-māhātmya 2)

Egy másik előnye, ha valaki nagyon őszintén és teljes komolysággal olvassa a Bhagavad-gītāt, akkor az Úr kegyelméből a múltbeli vétkeinek reakciói nem hatnak rá. Az Úr nagyon nyomatékosan mondja a Bhagavad-gītā utolsó részében: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ (BG 18.66). Az Úr vállalja a felelősséget azért, aki meghódol Neki. Vállalja, hogy feloldja, mentesíti a bűnök minden visszahatása alól.

mala-nirmocanaṁ puṁsāṁ
jala-snānaṁ dine dine
sakṛd gītāmṛta-snānam
saṁsāra-mala-nāśanam

(Gītā-māhātmya 3)


Az ember naponta megtisztítja magát a vízben való fürdés által, de aki egyszer megfürdik a Bhagavad-gītā szent Gangeszének vizében, az . . . a szennyes anyagi életet teljesen legyőzte.

gītā su-gītā kartavyā
kim anyaiḥ śāstra-vistaraiḥ
yā svayaṁ padmanābhasya
mukha-padmād viniḥsṛtā

(Gītā-māhātmya 4)


Mivel a Bhagavad-gītāt az Istenség Legfelsőbb Személyisége mondta el, ezért az embereknek . . . az embereknek nem feltétlenül szükséges olvasni minden más védikus irodalmat. Egyszerűen csak figyelmesen és rendszeresen kell olvasni, valamint hallani a Bhagavad-gītából, gītā su-gītā kartavyā . . . és ezt az eszközt mindenek felett el kell fogadni. Gītā su-gītā kartavyā kim anyaiḥ śāstra-vistaraiḥ. Mivel manapság az emberek annyi mindentől meg vannak zavarodva, aligha lehet ráirányítani a figyelmüket a terjedelmes védikus irodalomra. Ez az egyetlen irodalmi alkotás viszont elegendő, mert az összes védikus irodalom lényege, és különösen pedig azért, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége beszélte el.

bhāratāmṛta-sarvasvaṁ
viṣṇu-vaktrād viniḥsṛtam
gītā-gaṅgodakaṁ pītvā
punar janma na vidyate

(Gītā-māhātmya 5)


Ahogy mondják, aki a Gangesz vizét issza, az felszabadul, akkor mit mondhatnánk a Bhagavad-gītāról. A Bhagavad-gītā az egész Mahābhārata nektárja, és Viṣṇu beszéli el. Az Úr Kṛṣṇa az eredeti Viṣṇu. Viṣṇu-vaktrād viniḥsṛtam. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szájából árad ki.


És gaṅgodakaṁ, a Gangesz az állítások szerint az Úr lótuszlábaiból fakad, a Bhagavad-gītā pedig az Úr szájából. Természetesen nincs különbség a Legfelsőbb Úr szája és lába között. Mégis, semleges helyzetből tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a Bhagavad-gītā még a Gangesz vizénél is fontosabb.

sarvopaniṣado gāvo
dogdhā gopāla-nandana
pārtho vatsaḥ su-dhīr bhoktā
dugdhaṁ gītāmṛtaṁ mahat

(Gītā-māhātmya 6)


Ez . . . ez a Gītopaniṣad épp olyan, mint egy tehén, és az Úr hires tehénpásztorfiú, aki megfejte ezt a tehenet. Sarvopaniṣado. Ez az összes Upaniṣad lényege, és tehénként ábrázolják. És az Úr, lévén képzett tehénpásztorfiú, megfeji a tehenet. És pārtho vatsaḥ: Arjuna olyan, mint egy borjú. És su-dhīr bhoktā: és a tanult tudósok, meg a tiszta bhakták azok, akiknek ezt a tejet magukhoz kell venniük. Su-dhīr bhoktā dugdhaṁ gītāmṛtaṁ mahat: ez a nektár, a Bhagavad-gītā teje a tanult bhakták számára készült.

ekaṁ śāstraṁ devakī-putra-gītam
eko devo devakī-putra eva
eko mantras tasya nāmāni yāni
karmāpy ekaṁ tasya devasya sevā

(Gītā-māhātmya 7)


A világnak a Bhagavad-gītāból kell tanulnia. Evaṁ śāstraṁ devakī-putra-gītam: itt van egy szentírás, egyetlen közös szentírás az egész világ számára, minden ember számára, és ez a Bhagavad-gītā. Devo devakī-putra eva: és itt van egy Isten az egész világ számára, Śrī Kṛṣṇa.

És eko mantras tasya nāmāni: és itt van egy himnusz, mantra, csak egy himnusz, egy ima az Ő nevének éneklésére: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Eko mantras tasya nāmāni yāni karmāpy ekaṁ tasya devasya sevā: és egyetlen elfoglaltág létezik, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szolgálata.

Ha valaki a Bhagavad-gītāból tanul, akkor látja, az emberek nagyon vágynak egy vallásra, egy Istenre, egy szentírásra és egy tevékenységre vagy egy életcélra. Ezt foglalja össze a Bhagavad-gītā. Ez az egyetlen Isten, Kṛṣṇa. Kṛṣṇa nem szektás Isten. Kṛṣṇa, Kṛṣṇa neve. . . azt jelenti, ahogy fentebb kifejtettük, Kṛṣṇa a legnagyobb öröm. És ezért, ezáltal . . . (szünet) (vége)

This category currently contains no pages or media.