Category:HU/660520 - Lecke BG 03.08-13 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvani). Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Gaura-Premanandi. Hari Haribol.

Tehát arról beszélünk, hogy mindenkinek dolgoznia kell.

niyataṁ kuru karma tvaṁ

karma jyāyo hy akarmaṇaḥ

śarīra-yātrāpi ca te

na prasiddhyed akarmaṇaḥ

(BG 3.8)

yajñārthāt karmaṇo 'nyatra

loko 'yaṁ karma-bandhanaḥ

tad-arthaṁ karma kaunteya

mukta-saṅgaḥ samācara

(BG 3.9)

Nos, itt a lelki felismerés képlete, miszerint nem szabad korlátoznunk a munkára való képességünket, az előírt kötelességünket, amellyel foglalkozunk. Ezt nem hagyhatjuk abba. Ha abbahagyjuk a munkát és a lelki megvalósítás, a lelki megvalósítás érdekében elhagyjuk ezt a világot, elvonulunk a dzsungelbe vagy a Himalájába, ott leülünk meditálni a lelki megvalósítás érdekében, ó, vajon hány ember fog készen állni erre a dologra? Nem. Ez nem a tömegeknek való megoldás. Az Úr Śrī Kṛṣṇa valami gyakorlatias dolgot lát elő, amelyet bárki és mindenki megkülönböztetés nélkül el tud fogadni.

Azt a tényezőt már az utolsó nap találkozóján megbeszéltük, hogy bármi legyél is, az nem számít. Elérheted az élet legmagasabb tökéletességét, amennyiben a yajña szabályai szerint cselekszel. Yajñārthāt karma. Dolgozni nem árt, de a munkát a Legfelsőbb Úrért, Yajñáért kell végezni. A Yajña jelentése: Viṣṇu. A természet törvényei szerint minden munka, amit elkövetsz, valamilyen visszahatást von maga után és ez a visszahatás leköt minket.

A védák azt is megemlítik: karmaṇā baddhyate jantuḥ. Karmaṇā baddhyate jantuḥ, "Minden élőlény különféle karmája, vagyis munkája miatt van ebbe az anyagi fogságba leláncolva." De a dolog lényege abban rejlik, hogy nem fog megbilincselni a karmád visszahatása, ha Yajña, Viṣṇu vagy a Legfelsőbb Úr nevében cselekszel. Ez a titka.

Yajñārthāt karmaṇo 'nyatra. Anyatra. Ha nem e legfelsőbb célért dolgozol, akkor maradsz a bilincseid között és a testen belüli raboskodásod folytatódni fog. Ez a testen belüli raboskodás akkor is folytatódni fog, ha saját felelősségedre cselekszel és nem a Legfelsőbb Úr, Yajña vagy Viṣṇu legfelsőbb céljaiért. Ez a titka.

Yajña azt jelenti. . . yajño vai viṣṇuḥ. Ez śruti. Śruti a védikus irodalmakat, a védikus himnuszokat jelenti. Alátámasztják: "Yajña Viṣṇut jelenti." Viṣṇuḥ tu sārthaṁ karma samācara. Ezért Viṣṇu megelégedésére kell dolgoznunk. Ezt hívják yajñának.

saha-yajñāḥ prajāḥ sṛṣṭvā

purovāca prajāpatiḥ

anena prasaviṣyadhvam

eṣa vo 'stv iṣṭa-kāma-dhuk

(BG 3.10)

Az áldozat élvezőjét, yajñát a védikus szentírás említi. A teremtés után tudva levő volt, "Ha boldog akarsz lenni, áldozatokat kell bemutatnod." Áldozatokat.

A védikus irodalom a feltételekhez kötött lelkek irányítása végett jött létre. Minden élőlényt, aki ebben az anyagi világban van, az anyagi természet törvényei kötnek meg. Ez a teremtés és azon belül főképp ez az emberi test egy esély, esély arra, hogy megszabaduljunk ettől az anyagba való belegabalyodottságtól. És ennek esélye feltárul, ha Viṣṇu megelégedésére cselekszel. Saha-yajñāḥ prajāḥ sṛṣṭvā (BG 3.10).

Prajāḥ. Prajāḥ az élőlényeket jelenti, miután a teremtés végbement, azt tanácsolták nekik, hogy "Mutassanak be yajñát vagy áldozatot Viṣṇu megelégedésére. Ez által ...." Anena: „Ezzel – prasaviṣyadhvam – növeled a megvilágosodásod mértékét. Prasaviṣyadhvam. "És bármit kívánsz, azt ez a yajña megadja." Devān yajña, ez az áldozat.

deván bhāvayatānena

te devā bhāvayantu vaḥ

parasparaṁ bhāvayantaḥ

śreyaḥ param avāpsyatha

(BG 3.11)

Nos, a yajñát gyakorlatilag . . . a védikus rituálék szerint a yajñát vagy áldozatot különféle déváknak, félisteneknek ajánlják fel. A védikus irodalom több száz és ezer félistent említ meg, és az egész erre vonatkozó részt upāsanā-kāṇḍának hívják. Az upāsanā-kāṇḍa különböző félistenek imádatát jelenti. De kik ezek a félistenek?

A félistenek olyanok, mint a Legfelsőbb Úr teljes testének különböző részei. Olyanok, mint a király kormánya. Egy király van, de sok állami tisztségviselő. El lehet képzelni, hogy egy olyan város irányításához, mint New York, mennyi osztályra van szükség . . . amint belépünk ebbe a kamarába, annyi osztályt látunk: bűnügyi osztályt, polgári osztályt és annyi más osztályt.

Tehát a mindenség egyetemes ügyeinek intézésére is ugyancsak különböző osztályok állnak rendelkezésre, amelyekről a védikus irodalomból szerezhetünk információkat. Aztán minden osztálynak van egy sajátságos igazgatója. Brahmát pedig az univerzum legfelsőbb irányítójának tekintik. Tehát ezek a yajñák, áldozatok a védikus szertartások szerint arra szolgálnak, hogy különféle adókat fizessenek a különböző félisteneknek. De a Legfelsőbb Úr mindenek felett álló. Ezért, ha valaki áldozatot mutat be a Legfelsőbb Úr számára, mentesül minden más kötelezettség alól. Ezt is megemlítik.

devarṣi-bhūtāpta-nṛṇāṁ pitṝṇāṁ

nāyam kiṅkaro ṛṇī ca rājan

sarvātmanā yaḥ śaraṇaṁ śaraṇyaṁ

gato mukundaṁ parihṛtya kartam

(SB 11.5.41)

Tehát, amint az élőlény megszületik ebben az anyagi világban, számos kötelezettsége támad. Kötelezettségei vannak a különböző félistenekkel szemben. Miért vannak kötelezettségei? Miután a nap is a félistenek közé tartozik, ő lát el fénnyel, tehát kötelezettségeid vannak irányában. Úgy véled, hogy mégsincsennek kötelezettségeid? Ha neked kötelezettséged van az elektromos művekkel szemben annak a fénynek a biztosítása fejében, amelyet jelen pillanatban élvezel, akkor nincs-e kötelezettséged a nappal szemben, aki bőséges mennyiségben szolgáltat fényt? De igen, van. A védikus irodalom megerősíti, hogy adósa vagy a napnak.

Hasonlóképpen adósa vagy a Holdnak. Adósa vagy a levegőnek. És sok minden egyébre használjuk a természetfeletti erőket. Tehát valójában adósaik vagyunk. Hasonlóképpen adósaik vagyunk a ṛṣiknek, a nagy bölcseknek, mert maguk mögött hagyták mindazt a védikus tudást, amelyből hasznot húztok – akárcsak ezt a Bhagavad-gītāt, vagy bármely szentírást, a tudás bármely könyvét.

Tehát adósai vagyunk a déváknak, ṛṣiknek és bhūtáknak. A bhūta közönséges, hétköznapi élőlényeket jelent a kapcsolataink folyamán. Tegyük fel, ha ügyvédhez fordulok, fizetnem kell. Ha orvoshoz szeretnék fordulni, fizetnem kell. Ez tehát kötelezettség. Ez nem kegyelemadomány; ez kötelezettség. Hasonlóképpen sok tekintetben adósok vagyunk – a természetfeletti erőknek, a bölcseknek, a hétköznapi élőlényeknek és az állatoknak is.

Mivel a tehenek tejét isszuk, ezért adósaik vagyunk. De ahelyett, hogy kifizetnénk adósságunkat, gyilkolunk. Értitek? Ezek mind visszahatások. Visszahatásokat generálunk. Ha hosszú időn át nem fizeted a villanyszámlát, akkor ki fognak kapcsolni. A telefonodat kikapcsolják. Tudatában kell lennünk annak, hogy sok mindenért adósok vagyunk.

Devarṣi-bhūtāpta-nṛṇāṁ pitṝṇām (SB 11.5.41). Pitṝṇām azt a családot jelenti, amelyben megszülettél. Adósai vagy az ősapáknak. Ezért a védikus rítusok szerint bizonyos időszakban tiszteletben kell részesítened elődeidet, a śrāddha felajánlás szertartást kell bemutatnod. Október hónapban általános śrāddha szertartás zajlik India szerte. Tehát adósai vagyunk az ősapáknak. Devarṣi-bhūtāpta-nṛṇāṁ pitṝṇām.

Tehát sok szempontból adósok vagyunk. Kötelezettségeink vannak. De sarvātmanā yaḥ śaraṇaṁ śaraṇyaṁ gato mukundam, na sa ṛṇī na kiṅkaraḥ. A Bhágavata(m) azt mondja: "Ha valaki teljesen meghódol a Legfelsőbbnek, Mukundának ..." Mukunda jelentése, aki felszabadíthat ebből az anyagi kötődésből. Ő Mukunda. Tehát, ha valaki teljesen meghódol Kṛṣṇának – Kṛṣṇa Mukunda –, akkor többé nem tartozik mindezen kötelezettségek lerovásával. Immunissá válik. Egy csapásra feloldozzák minden kötelezettsége alól.

És a Bhagavad-gītā ezt az állítást erősíti meg a könyv utolsó részében. Az Úr azt mondja, hogy ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi: "Ha meghódolsz nekem..." Sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).

Az Úr azt mondja: "Nem kell megtenned. Semmit sem kell tenned. Egyszerűen hódolj meg Nekem." Sarva-dharman parityajya. "Oly sok kötelezettséged van; ez így igaz. De ezt képtelen vagy letudni." Természetesen léteznek olyan rendszerek, amelyek segítségével felszámolhatod kötelezettségeidet. De különösen ebben a korban, ó, ki fogja kielégíteni a félisteneket? Ki fogja kielégíteni az ősatyákat? Ki fogja teljesíteni azt a sok kötelezettségét a hétköznapi élőlényekkel szemben? Senki nem teszi meg. De ha nem tudja le adósságait, akkor visszahatások lesznek. Viszont, amennyiben megadod magad a Legfelsőbb Úrnak, védett leszel minden visszahatástól. Ezért ez nagyon könnyű. Egyetlen részletfizetéssel mentesülünk minden kötelezettség alól.

Sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyaḥ (BG 18.66). Pāpebhyaḥ. Pāpebhyaḥ jelentése a bűnök visszahatása. Nos, ha nem fizetem vissza az adósságomat azoknak, akikkel szemben kötelezettségem van, akkor bűnössé válok. Bűnös vagyok. Amikor 100 vagy 1000 dollárral tartozom neked; nem fizetek neked. Így aztán bűnös leszek az állam törvényei szerint. Fizetnem kell neked. Hasonlóképpen minden tartozást fel kell számolni. Ha nem vagy képes törleszteni, akkor bűnös leszel. De megmentheted magad minden bűn visszahatásától, ha meghódolsz a Legfelsőbb Úrnak.

Sarvātmanā yaḥ śaraṇaṁ śaraṇyaṁ gato mukundaṁ parihṛtya kartam (SB 11.5.41).

Vannak kötelességeid, de ha minden kötelességedet feladod, és egyszerűen meghódolsz a Legfelsőbb Úrnak, akkor azonnal megszűnnek adósságaid. Ez a változat a Bhāgavata(m) változata és ezt erősíti meg a Bhagavad-gītāban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, "Ha meghódolsz nekem, feladva minden egyéb kötelezettségedet, akkor minden védelmet megadok neked." Ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi (BG 18.66).

Nos, védelmet élvezek bűnös tetteim visszahatásaitól, de ez nem jelenti azt, hogy meg fogok hódolni a Legfelsőbb Úrnak, ugyanakkor továbbra is bűnösen cselekszem. Nem, ez nem így megy. Vagy ha kénytelen vagyok folytatni (a bűnözést), az Isten vagy a Legfelsőbb Úr megvéd. Ez is egy változat. Ebből kifolyólag mindenkinek yajñát kell bemutatnia. A yajña a Legfelsőbb Úr kielégítésére irányuló munkát jelenti. Ezt hívják yajñának.

Ha nem így teszünk, akkor adósak maradunk. Egyébként . . . az „egyébként” azt a cselekedetet jelenti, amelyet a Legfelsőbb Úr megelégedésére hajtanak végre, és amely mentes minden visszahatástól. Viszont bármi, amit nem a Legfelsőbb Úr megelégedésére hajtanak végre, számtalan kötelezettség béklyójába fog kényszeríteni, és ezt a születések és elhalálozások sok-sok ismétlődése után is vissza kell fizetnem. Ez az élet titka. Így:

deván bhāvayatānena

te devā bhāvayantu vaḥ

parasparaṁ bhāvayantaḥ

śreyaḥ param avāpsyatha

(BG 3.11)

Ha az életedet az áldozatért éled, a yajña áldozatért, akkor soha nem leszel boldogtalan. Soha nem leszel szűkében szükségleteidnek. Boldogtalanokká válunk olyan dolgok hiánya miatt, amelyekre szükségünk van. Ez a gyakorlati élet. Ez a gyakorlati élet. Bárki. . .

Meg fogsz lepődni. Megtörtént eseményekről szereztem információkat. 1942-ben az akkori kormány manipulációja miatt mesterséges éhínség ütötte fel a fejét Bengáliában. Most először tapasztaltuk meg ezt Indiában. . . gyerekkorunkban, amikor még gyerekek voltunk, akkoriban az első osztályú rizst három dollárért árulták 82 fontjában. El tudjátok képzelni? Három dollárért. Nem is három dollárért, úgy értem, a dollár volt a váltópénz; mondjuk egy dollárnál kevesebbért, a dollár háromnegyedéért. Három rúpiáért. Három rúpiáért. A dollár és a rúpia váltási aránya öt rúpiát adtak egy dollárért. Akkor 3.8-ért kelt el. Szóval durván, azt mondom . . . 75 cent, 75 cent 82 font legjobb rizsért. Ezt saját életemben tapasztaltam. Fiatal fiú koromban Indiában ennyiért árulták. El tudjátok képzelni? Aztán ez a rizs 1940-ben hirtelen tíz dollárra emelkedett. Képzeljétek csak el, ha valaminek, valaminek az árát 75 centről tíz dollárra emelik, micsoda nehézséget jelent az a közemberek, az emberek általános tömege számára.

Tehát nagyon sok ember került nehéz helyzetben, és rengetegen haltak meg élelemhiányban – betegségek, éhínség következtében. Mert élelemhiány állt fenn . . . de meg fogsz lepődni. Utánajártam 1942-ben. Azok a személyek, akik a mi helyzetünkben voltak, úgy értem, akik odaadó szolgálatot végeztek. . . Abban az időben én is vásároltam. A hadsereg . . . az akkori családi életemben volt bizonyos felelősségem: jómagam, a feleségem, az öt gyermekem, a szolgálóm és sok, nagyjából tíz ember. És rizst vásároltam.

Szóval mindenesetre az ügyintézés zajlott tovább. Viszont nagyon sokan meghaltak. De meg fogsz lepődni. Azok, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak az odaadó szolgálattal, - egyénileg érdeklődtem tőlük -, és megelégedéssel töltött el, hogy még az éhínség alatt sem kerültek nehézségbe. Még a falvakból jövők felől is érdeklődtem, hogy "Voltak-e nehézségeitek?" Azt válaszolták: "Nem, nem volt semmi nehézségünk. Így vagy úgy, nekünk sikerült."

Szóval ez megtörtént. Bárki, aki odaadó szolgálatot végez, aki életét a Legfelsőbb szolgálatának szenteli, meg fogja tapasztalni a gyakorlatban, hogy nem lesz hiány, nem lesz boldogtalanság. Ez tény. Ez tény. Tehát:

deván bhāvayatānena

te devā bhāvayantu vaḥ

parasparaṁ bhāvayantaḥ

śreyaḥ param avāpsyatha

(BG 3.11)

Ez a védikus utasítás is azzal kapcsolatos, "Mutass be áldozatot a Legfelsőbb javára, akkor soha nem leszel boldogtalan. Soha nem leszel szűkében semminek." Viszont ne feledjétek, hogy a munkavégzést nem állítottuk le. A munkát, a hivatásotok végzését nem szüntettük be. Az előző versben megbeszéltük, hogy niyataṁ kuru karma tvam. A rád bízott munkát vagy azt a munkát, amellyel most foglalkozol nem hagyhatod bevégezetlenül. Csinálod, ahogyan csinálod, de a saját részed . . . munkád vagy életed eredményét a Legfelsőbb Úrért való áldozatvállalás jegyében teszed. Itt egy nagyon jó példa a Gosvāmīk életéből, akikhez naponta imádkozunk: vande rūpa-sanātanau raghu-yugau śrī-jīva-gopālakau (Śrī Ṣaḍ Gosvāmy Aṣṭaka).

Ez a hat Gosvāmī nagyon fontos ember volt a maga korában, ötszáz évvel ezelőtt. Ez a Rūpa és Sanātana nagyszerű politikus volt, az akkori bengáliai mohamedán kormánynak a miniszterei voltak. Bengáliában abban az időben a Patánok uralkodtak. Mielőtt a mogulok jöttek, Pathan uralkodott. A mohamedánok ezer éven át tartották megszállásuk alatt Indiát, i.sz. 1000-től 1947-ig, a brit korszak végéig. Indiát igen sok külföldi hódította meg: mohamedánok, görögök és még sokan mások. Utóbb a mohamedánok nyolcszáz évig uralták. A britek pedig kétszáz évig uralták. De aztán India elnyerte függetlenségét.

Tehát abban az időben Bengáliát a mohamedánok, a Patánok uralták, és Rūpa valamint Sanātana voltak a megbízott miniszterek. Gyakorlatilag mohamedánokká váltak. Abban az időben a hindu társadalom nagyon szigorú volt. A helyzet ellenére nagyon szigorú volt. Aki egy külföldi szolgálatában állt, azt azonnal kiközösítették. Azonnal kiutasították a társadalmi kapcsolatokból. Tehát ezt a két testvért, Rūpát és Sanātanát, mivel miniszterként elfogadták a mohamedán uralkodók szolgálatát, kiközösítették őket. . . kasztjuk szerint valójában brāhmaṇák voltak. Valamilyen úton-módon ez a Rūpa és Sanātana kapcsolatba lépett az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhuval, majd visszavonultak szolgálatukból és csatlakoztak Hozzá. Aztán végül is ők ketten, Rūpa és Sanātana lettek ennek a mozgalomnak a legfontosabb vezetői. Nos, ez a Rūpa és Sanātana, amikor visszavonultak szolgálatukból, aranyérméket hoztak haza. Akkoriban még nem léteztek bankjegyek. Az aranyérmék tényleges értéke . . . az aranyérmék tömege körülbelül két és fél unciát nyomott. Képzeljétek el, mekkora az értéke ma, bármennyiről is legyen szó. Ez azt jelenti, hogy a becslések szerint néhány millió rúpiát hoztak haza miután nyugdíjba mentek.

Azt a pénzt így osztották el: ötven százalék Istennek . . . bármit is gyűjtöttek össze, ötven százalékát félretették Isten részére vagy Isten szolgálatára. „Isten” Isten szolgálatát jelenti. Istennek nincs szüksége a pénzedre. (kuncogás) Ő ért legjobban a pénzkereséshez. Nincs szüksége semmire sem. Azonban ha adunk, azt a saját érdekünkben tesszük. A saját érdekünkben tesszük. Tehát felhalmozott pénzének ötven százalékát félretette Isten számára, huszonöt százalékát a rokonok, családtagok számára, huszonöt százalékát pedig valamelyik falusi bankárnál vagy üzletelő bankároknál tartotta vészhelyzet esetére.

Szóval ilyen volt a módszer. A nagy bölcsek és ācāryák példájából láthatjuk, hogy bármit is keresünk. . . a Bhagavad-gītā szerint yajñārthāt karmaṇo 'nyatra: bármit is keresel, yat karoṣi yaj juhoṣi. A munkád eredményét a Legfelsőbbnek kell felajánlanod. Nos, ha nem tudod az egészet felajánlani a Legfelsőbbnek, akkor legalább a bevételed ötven százalékát ajánld fel Isten céljaira. Ilyen példát mutatnak nekünk ezek az ācāryák. Tehát ötven százalék Istennek, huszonöt százalék. . . persze a rokonok elvárnak valamit az apától ill. a családfőtől, valami ajándék félét. Elvárnak valamit. De az ācārya szabályok alapján az ajándék csak huszonöt százalékot tett ki, és nem az történt, hogy bármennyi pénzem is van, azt a családomra hagyom, és üres kézzel megyek Istenhez. Ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajamy aham (BG 4.11).

Ha Isten megkérdezi tőled: "Milyen áldozatot hoztál Nekem? Eljöttél Hozzám." "Semmit, Uram. Mindent feláldoztam a családomért. A családomért." Ez nem jó. Ez nem yajña. Yajña jelentése. . . szóval, ha külön nem takarékoskodhatsz Isten szolgálatára, akkor elkötelezheted magad Isten szolgálatában és a pénzt Isten szolgálatára fordíthatod. Ne ajánld fel a pénzedet másokon keresztül, hanem költsd el saját magad Isten ügyére. Ettől leszel tökéletes. Yajñārthāt karmaṇo 'nyatra. Ezt a következő śloka ismerteti.

iṣṭān bhogān hi vo devā

dāsyante yajña-bhāvitāḥ

tair dattān apradāyaibhyo

yo bhuṅkte stena eva saḥ

(BG 3.12)

Nos, iṣṭān bhogān, bármit is kapsz a megélhetésedre, tudnod kell, hogy azt Isten adta. Vegyük példának ezeket gabonaszemeket. A gabonaszemeket Isten adta neked enni. A gyárban nem gyárthatsz gabonát. Rengeteg gyárat építettél vagy állítottál üzembe szerszámok, gépek, autók és sok más dolog előállítása céljából a saját kényelmed érdekében. Viszont nincs az egész világon egyetlen olyan gyár sem, amely búzát, rizst, gabonát, zöldséget vagy hasonlókat tudna gyártani.

Tehát tudomásul kell vennünk, hogy ezeket az élelmiszereket, amelyeket naponta fogyasztunk, Isten irgalma állítja elő, vagy Isten adja, iṣṭān bhogān hi vo devāḥ, Isten vagy Isten megbízottja, bárki legyen is az. Tair dattān. És ha kiveszed. . . még ha te magad vagy a termelő, még ha te magad is vagy a termelő a földeden, az is Isten irgalmából jön, mert például, ha a mezőgazdaság számára nincs eső, akkor nem tudtok semmit sem termelni. Nos, eső, semmi hatalmad sincs az eső felett. Ehhez a ponthoz a következő ślokában fogunk eljutuni. De ha helyesen hajtod végre a yajñákat, akkor megkapod a . . . lesz elegendő eső, hogy mindent megtermelhess.

Mahārāja Yudhiṣṭhira uralkodása, királysága, kormányzása eképpen zajlott. A természet bőséggel termett. A Bhāgavatam leírja, hogy milyen bőségesen részesült a természet ajándékából. Fel fogom mondani ezt a verset és el fogom magyarázni a legközelebb.

Szóval, iṣṭān bhogān hi vo devā dāsyante yajña-bhāvitāḥ. Ha bemutatod ezt az áldozatot, akkor a szükségleteidet bőségesen kielégítik a Legfelsőbb Úr ügynökei. Mindig tartsátok szem előtt, hogy nem tétlenkedünk. Folytatjuk a munkánkat, ahogyan jelenleg is tesszük, de ugyanakkor yajñákat kell végrehajtanunk, vagyis áldozatot kell hoznunk a Legfelsőbbért. Azáltal lesz elegendő a szükségleteinkre. Viszont jelenleg, miután szükségleteink szerint elegendőhöz jutottunk, de nem ismerjük el, vagy nem térítjük meg a kötelező adókat, nem érezzük a kötelességünknek, úgy – azt mondta – tair dattān apradāyaibhyaḥ.

Tehát, Isten vagy Isten megbízottja annyi mindent ad neked, és ha nem ismered azt el vagy nem fizetsz áldozat formájában, akkor mi fog történni? Yo bhuṅkte: "Aki élvezi," stena eva saḥ, "Ő tolvaj." Mert tolvaj, ezért büntetendő. Mivel a tolvajt az állam törvénye bünteti, hasonlóképpen az, aki kihasználja ezeket a természeti adottságokat és nem veszi tudomásul azt, valamint nem mutat be áldozatot a Legfelsőbbnek, úgy tolvajnak minősül, mondja a Bhagavad- gītā. Stena eva saḥ (BG 3.12).

Tehát yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ. Ilymódon tehát adósokká és ismét adósokká válunk életről életre, és rengeteg adósságunkat csak úgy tudjuk felszámolni, ha yajñát hajtunk végre.

Nos, a yajñának különféle rituáléi vannak. Ha ilyen yajñákat akarunk bemutatni a tisztított vaj, gabonafélék feláldozásával, akkor különböző, számtalan féle yajña létezik. Ebben a korban ez nem kivitelezhető. Az erre a korra ajánlott áldozat típusára tegnap kaptunk ízelítőt a padlásszobánkban. Yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi su-medhasaḥ (SB 11.5.32).

Ebben a korban nagyon nehéz elvégezni ezeket a szertartásokat. Először is nagyon nehéz beszerezni az áldozati módszerhez szükséges összes alapanyagot. Azután az emberek rosszul képzettek. Képtelenek biztosítani a folyamatot. E kor embereinek jellemzői ugyancsak adottak az írásokban: prāyeṇālpāyuṣaḥ sabhya kalāv asmin yuge janāḥ (SB 1.1.10).

Prāyeṇa, ebben a korban az emberek általában rövid életűek. Nem élnek hatvan-hetven évnél tovább. Korábban száz évnél hosszabb ideig éltek. Élettartamuk fokozatosan csökkenni fog. És azt is kijelentik, hogy ez olyan mértékben fog csökkenni, hogy aki húsz-harminc évet elér, azt nagyon öreg embernek fogják tekinteni. Ezt a Bhāgavatam is kimondja. Ez persze még nem következett be, de el fog jönni ebben a korban.

Tehát leírják a kor emberének tüneteit, akik nagyon rövid életűek lesznek. Prāyeṇālpāyuṣaḥ sabhya kalāv asmin yuge janāḥ mandāḥ (SB 1.1.10). És nagyon lusták és lassúak lesznek. A lassú és lusta azt jelenti, nem tudják, hogy ez az élet a lelki megvalósításra szolgál. Szóval nagyon lusták – "Jól van, a lelki megvalósítással majd később foglalkozunk. Élvezzük az életet. Ez minden." Tehát az emberi lény legnagyobb alkalmatlansága, hogy nem ébrednek lelki felismerésre, lusták, mandāḥ. És manda-bhāgyāḥ.

Mandāḥ sumanda-matayaḥ. És ha valakit egyáltalán érdekel valamilyen lelki megvilágosodás, akkor sajnos mandāḥ sumanda-matayaḥ, valami olyan lelki módszert alkalmaz, ami nem hiteles. Az a lelki megvalósítás, amely nincs kapcsolatban Istennel, nem lelki megvalósítás. A teljes lelki megvalósítás azt jelenti, hogy az embernek meg kell értenie a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatát. Viszont általánosságban elmondható, hogy ebben a korban el akarják kerülni Isten eszméjét, ugyanakkor lelkileg fejletté akarnak válni. Ezért nevezik őket sumanda-matayaḥnak, úgy értem, a lelki megvalósítás egy nagyon leromlott formája ez az Istenről való elképzelés nélkülözésével. Sumanda-matayaḥ, mandāḥ, lusták, és ha egyáltalán érdekli őket valamilyen spirituális megvalósítási folyamat, megpróbálják elkerülni Isten eszméjét. Sumanda-matayaḥ.

És manda-bhāgyāḥ. Manda-bhāgyāḥ jelentése szerencsétlen. Ennek a kornak az emberi lényei többnyire nem túl szerencsések. A világ egyik részén sem túl szerencsések. A kívánatos dolgokhoz nem jutnak hozzá egykönnyen. A kívánatos dolgokat négy létszükségleti dolog alkotja: āhāra-nidrā-bhaya-maithunaṁ ca (Hitopadeśa): evés, alvás, védekezés és párzás. Ami a testünket illeti, ezek a mi létszükségleti dolgaink általánosságban. Tehát ezek a dolgok sem érhetők el könnyen.

Mandāḥ sumanda-matayo manda-bhāgyā upadrutāḥ (SB 1.1.10).

És ugyanakkor mindezen alkalmatlanság ellenére mindig zavarodottak. Miért zavartodottak? Mert (rövid életűek). . . roga-śokādibhiḥ, csak siránkoznak és betegeskednek. Ez tehát a kor embereinek állapota, és nagyon nehezen tudják követni azt az áldozatbemutatási rendszert, amelyet az elmúlt korszakokban végeztek.

A jelen kor emberei számára az Úr Caitanya ezt az áldozatot, ezt a saṅkīrtana-yajñát ajánlotta, amelyet itt próbálunk bemutatni. Saṅkīrtana. Yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi su-medhasaḥ (SB 11.5.32).

Nos, akiknek több az agya, azok elfogadják a Legfelsőbb Úr megelégedésére alkalmazott saṅkīrtana-yajña folyamatát. Ez hasznos lesz a kor emberei számára. Ezt ajánlja a Bhāgavatam.

Szóval akár az egyik, akár a másik yajñát fogadd el képességeid szerint, lényegében végre kell hajtanod a yajñát. Yajña nélkül nem lehetsz boldog.

yajña-śiṣṭāśinaḥ santo

mucyante sarva-kilbiṣaiḥ

bhuñjate te tv aghaṁ pāpā

ti pacanty ātma-kāraṇāt

(BG 3.13)

Pacanty ātma-kāraṇāt főzést jelent. A főzés életünk legfontosabb tevékenysége. Főzés . . . senki . . . az emberi lény . . . nem vagyunk macskák és kutyák így minden embernek meg kell főznie az étkezéshez szükséges dolgokat. Nos, az étkezési folyamatot illetően . . . az Úr azt mondja, aki az áldozat bemutatását követően veszi magához az ennivalót, az megszabadul mindenféle bűnös reakciótól.

Aki pedig saját magának főz, a saját élvezetére, az mindenféle bűnt megeszik. Mindenféle bűnt. Yajña-śiṣṭāśinaḥ santaḥ. Santa. Santa jelentése szentek és bölcsek. Ők semmit sem vesznek el anélkül, hogy ne ajánlanának fel yajñát. Legalábbis valahányszor magadhoz veszel valamit, azt ajánld fel az Úrnak – „Uram, a te kegyedből kaptam ezt az étket. Fogadd el kedvesen, én majd beérem a maradékoddal” – ez a yajña. Ez is yajña.

Éppen tegnap készítettünk néhány ételt közösen, felajánlottuk az Úrnak, majd saṅkīrtanát adtunk elő, és magunkhoz vettül. Ez a yajña bemutatásának legegyszerűbb folyamata. Mivel szükségünk van ennivalóra, ezért ezt itt, ebben a padlásszobában példaként mutattuk be. De megtehetitek az otthonaitokban is, mivel a gyerekeiteknek, magatoknak, a feleségednek, a családtagoknak főztök. Nos, ha szépen főzöl dolgokat, amelyeket az Úrnak kell felajánlani. . . természetesen ügyelnünk kell az ételek elkészítésére, mert az Úrnak fogjuk felajánlani, és legalább olyasmit kell felajánlanunk, ami az Úr számára elfogadható.

Természetesen az Úr bármit és mindent el tud fogadni. Ő a legalkalmasabb erre, mert mindennel bíró, mindenható. De mégis, a Bhagavad-gītā azt mondja – az Úr mondja – patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ yo me bhaktyā prayacchati (BG 9.26).

"Bárki, aki ezt a négy dolgot adja Nekem: patraṁ, puṣpaṁ, phalaṁ, toyam..." Ez azt jelenti, hogy gabonaféléket, zöldségeket, virágokat, gyümölcsöket, mindezeket a dolgokat. „Bárki, aki felajánlja Nekem, aki odaadással ajánlja fel, elfogadom azt,” tad ahaṁ bhakty-upahṛtam. Nem mintha Isten éhes lenne és ezért sóvárogna a te ételfelajánlásod után. Az nem így néz ki. Ő a legmegfelelőbb erre. Neki sok ennivalója van. Gyakorlatilag az Ő dolgait esszük. Viszont ennek ellenére, ha imígyen elkészítjük az ételt, majd felajánljuk a Legfelsőbb Úrnak, és a felajánlás után fogyasztjuk el, megszabadulunk minden bűnös reakciótól.

Erről itt olvashatunk, yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante. Mucyante azt jelenti, hogy felszabadul, megszabadul tőle. Mit jelent ez? Sarva-kilbiṣaiḥ: „mindenféle bűnös reakció”. Ez minden. De aki nem így cselekszik, bhuñjate aghaṁ pāpāḥ: csak bűnöket eszik. Csak bűnöket. Tehát nekünk is szenvednünk kell a bűnös visszahatástól. Ye pacanty ātma-kāraṇāt.

Amúgy a dolog . . . ez nagyon könnyű munka. Elmész a boltba. Akárcsak tegnap vagy tegnapelőtt Mr. Carl és Mr. Paul elmentek az egyik boltba: "Ó, holnap yajña lesz." Tehát a dolgokat ezzal a céllal vásárolták meg. . . (nem egyértelmű) . . . ugyanazt a dolgot vásároljuk meg a boltból, de arra gondolunk: "Én fogok enni." Ha . . . ha csak ezt a jelzőt viszed át, hogy "Ezt... ezeket dolgokat Isten táplálkozása céljából vásároljuk", akkor a részedről semmi veszteség sem ér, de yajñát hajtasz végre. Yajñát hajtasz végre. Ezt a gyakorlatot kell meghonosítani.

Yajña-śiṣṭāśinaḥ santo mucyante sarva-kilbiṣaiḥ. Ha ezt az egyszerű dolgot gyakorolod, megszabadulsz minden bűnös reakciótól. És ha nem eszerint cselekszel, akkor mi fog történni? Akkor bhuñjate te tv aghaṁ pāpāḥ. Aki nem ezt teszi, az csak bűnös visszahatásokat eszik és meg kell érte fizetnie. Neki ezért szenvednie kell. Pacanty ātma-kāraṇāt. Nincs kapcsolatban Yajñával vagy Viṣṇuval, de úgy véli, hogy "Ennem kell".

Tehát a yajña folyamatába ebben a korban mindenki nagyon könnyen belekezdhet, legyen akár családos, akár egyedülálló ember, legyen akárki. Mindenkinek kell főznie saját maga részére. Ezért tehát végezzük azt a főzést a Legfelsőbb Úr számára és miután elkészítettük az ételt, ajánljuk fel a Legfelsőbb Úrnak, és hajtsuk végre ezt a yajñát, saṅkīrtanát:

Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare

Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare

Ennek következtében megszabadulunk minden bűntől. . . elvégre bármit is tegyünk, valami bűnt követhetünk el akár tudtukon kívül, akár tudtunkon kívül is.

A védákban olyan ajánlások is találhatók, mint a pañca-yajña. A pañca-yajña azt jelenti, hogy tudtunkon kívül sok élőlényt ölünk meg. Tegyük fel, hogy . . . amikor az utcán sétálunk, sok hangya pusztul el a cipőnk nyomása alatt. Persze ez is bűnnek számít. Isten országában, Isten birodalmában, . . . akárcsak itt, az életeddel kell fizetned, ha megölsz egy embert.

Ha gyilkosságot követsz el, saját életeddel kell megfizetned ezért a gyilkossággért. Ez persze egy tökéletlen törvény, ember alkotta törvény. Hasonlóképpen, Isten törvénye szerint is, ha megölsz egy élőlényt, szenvedned kell annak következtében. Mert Isten szemében szó sincs emberről, állatról, hangyáról, légyről vagy ilyesmiről. Minden élőlény Isten fia.

Tegyük fel, hogy apádnak öt fia van. Az egyik semmirekellő, nem csinál semmit. És ha a másik fia azt mondja: "Kedves apám, ez a fiad, a legkisebb fiad, vagy ez a fiad semmirekellő. Nem csinál semmit. Hadd öljük meg", vajon apád beleegyezne-e? Mert ő semmirekellő, apád majd beleegyezik? Nem, azt fogja mondani: "Nem, nem, nem. Nem fogsz tenni semmit. Neked nem árt. Az én pénzemet eszi. Én tartom el. Miért kellene megölnöd?"

Hasonlóképpen, ezek az élőlények a különböző formáikban az anyagi élvezet érdekében jöttek ebbe az anyagi természetbe és ehhez a Legfelsőbb Úr szolgáltat mindent. Nincs jogunk megölni őket. Nincs jogunk. Ez Isten törvénye szerint van, bár ha valaki tudatos . . . a dolog ugyanaz. Mint ahogy az apa sem fog beleegyezni abba, hogy az arra megfelelő fia megöljön egy mihaszna gyereket. Nem.

Tehát tudatosan vagy öntudatlanul elkövetünk dolgokat. Tegyük fel, hogy egyetlen állatot sem ölök meg önszántamból, de öntudatlanul oly sok élőlényt ölök meg a járásommal, sok más tettem által. A védákban pañca-yajñáknak nevezik ezeket . . . de ha nem is ölünk állatokat, akkor pusztán a zöldségevéssel igen, hiszen ők is életet jelentenek. Ez nem azt jelenti, hogy a vegetáriánusok nem ölnek. Ők is gyilkolnak. A törvény szerint az egyik élőlény életbenmaradása érdekében egy másikat eszik meg. Ilyen a törvény. Akinek keze van, azokat öli meg, akiknek lába van. Mint ahogy az ember állatot öl. Az állat megeszi a füvet, azokat, akiknek nincs lába. Tehát ilyen a törvény.

Viszont a mi feladatunk az, hogy yajñát mutassunk be. Az állatok leölése nem azt jelenti, hogy amennyiben az ember megöl egy tehenet vagy kecskét evés céljából, akkor gyilkos, és aki vegetáriánus, az nem gyilkos. Ők is gyilkolnak. A zöldségnek is van élete. Tehát ez nem ölés kérdése. Ez a yajña felajánlásának kérdése. Ez a yajña felajánlásának kérdése. Még az állatevők és húsevők is rendelkeznek valamilyen eljárással yajña felajánlása céljából. A védikus folyamatban még a húsevők számára is előírják, hogy "Ilyen yajñát kell bemutatnod". Annak a yajñának meg kell történnie. Yajñának ott kell lennie.

De jelen pillanatban ott tartunk, hogy aki Kṛṣṇa-tudattal akar rendelkezni, annak el kell fogadnia Kṛṣṇa utasításait, ahogyan azt a Bhagavad-gītāban mondja. Azt mondja, patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam (BG 9.26).

Növények birodalomból készült élelmiszert kér. Ezért szépen és nagyon ízletesen kell elkészítenünk a növények birodalomból származó dolgokat, és fel kell ajánlanunk Kṛṣṇának, majd el kell fogadnunk. Ez a yajña megszabadít minket mindenféle bűntől, és életünk magasztos lesz.

Nagyon szépen köszönöm. Bármilyen kérdés? (vége)