Category:HU/660720 - Lecke BG 04.09-11 - New York

Leckék időrendben, 1966

660720 - BG Lecke 04.09-11 - New York

660720BG.NY – 1966. július 20.

Prabhupāda:

janma karma (ca) me divyam (evaṁ) yo vetti tattvataḥ tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya (BG 4.9)

Azt mondja az Úr Kṛṣṇa: "Születésem folyamata és tevékenységem folyamata mind transzcendentális." És bárki, aki képes megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális tevékenységeit, megjelenését, eltűnését, annak az az eredménye, hogy tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya. Az eredménye az, hogy bárki, aki megérti a Legfelsőbb Úr tattvataḥ, valójában transzcendentális tevékenységeit, az felszabadult emberré válik.

Tyaktvā deham. Tyaktvā azt jelenti, hogy a jelenlegi anyagi test elhagyásával, feladásával azonnal átkerül a lelki világba. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9). Nincs szüksége arra, hogy visszatérjen ide, ebbe az anyagi világba, hogy megszerezze ezt az anyagi testet. Egyszerre kifejleszti saját lelki testét, amely Kṛṣṇáéhoz hasonló. Ez a folyamata. Egyszerűen azáltal, hogy megérti a transzcendentális tevékenységeket, a megjelenést és eltávozást, teljesen lelkivé válik, és az eredmény az, hogy azonnal . . . nem kapja meg, a lelki test már létezik. Lélek vagyok, lelki testem van, de ezt a testet most ez az anyag fedi be.

Tehát, az ember felszabadulhat az Úr Kṛṣṇa transzcendentális tevékenységeinek megértésével, a Kṛṣṇa-tudattal. És mi ennek a felszabadulásnak az eredménye? Erről beszél a Bhagavad-gītā nyolcadik fejezete is. Az Úr azt mondja: mām upetya kaunteya: "Kedves Arjunám, Kaunteya, Kuntī fia, kérlek, vedd figyelembe, hogy mām upetya, bárki, aki hozzám jön," mām upetya kaunteya duḥkhālayam aśāśvataṁ nāpnuvanti (BG 8.15): "az nem tér vissza ismét ebbe az anyagi világba, amely duḥkhālayam, duḥkhālayam, a szenvedések világa."

Ezt az anyagi világot az Istenség Legfelsőbb Személyisége a szenvedések világának minősítette. Nos, ha ezt a helyet kizárólag arra a célra hozták létre, hogy csakis szenvedést (gyötrelmeket) okozzon nekünk, hogyan változtathatod a boldogság színhelyévé? A hely erre a célra készült. Tehát az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Valaki, bárki, aki visszajön Hozzám, annak nem kell újra visszatérnie a szenvedések helyére." Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti (BG 4.9).

És ismét azt mondja: mām upetya kaunteya duḥkhālayam aśāśvatam (BG 8.15): "Ez a hely tele van szenvedésekkel." Meg vagyunk tévesztve, illúzióban vagyunk. Ezt a helyet állandó lakhelyünkként fogadjuk el. Terveket, megannyi tervet készítünk, hogy végleges lakhelyet hozzunk létre, de az Úr azt mondja, hogy ez nem csak szenvedéssel van tele; aśāśvatam, nem maradhatsz itt véglegesen.

Mindazonáltal, hogy terved szerint állandóan itt akarsz élni, nem élhetsz itt. Fel kell adnod. Elprédálhatod az energiádat arra, hogy ezt az anyagi világot nagyon kényelmessé tedd, vagy néhány évig nagyon kényelmesen élj benne, de jön a kegyetlen halál, kiragad minden kényelmes helyzetből, és olyan helyzetbe hoz, amelyre nincs semmi befolyásod.

Nem mondhatod ezt: "Nagyon biztossá tettem a helyzetemet. Nagyon jól érzem magam nagy gazdasági törekvéseim közepette, az anyagi tudomány fejlődése következtében. Hadd maradjak itt. Nagyon boldog vagyok." Az idő azt fogja válaszolni: "Nem, ez nem megengedett. Azonnal, azonnal, késedelem nélkül el kell menned." Ismeritek Kennedy elnökötöket. Felvonuláson vett részt, és eljött az idő, és mindent azonnal, egyszeriben, minden habozás nélkül el kellett hagynia. Nem habozhatsz.

Tehát, mi az anyagi természet szorításában vagyunk. Bárhogy is valljuk magunkat függetlennek, nem vagyunk függetlenek. Függőek vagyunk, teljesen függőek. Ostoba módon félrevezethetjük magunkat a függetlenség érzésével. Nem. Nem vagy független. Teljes mértékben az anyagi természet uralma alatt vagy. Daivī hy eṣā guṇamayī mama māyā duratyayā (BG 7.14).

Az anyagi természet olyan erős, hogy nagyon nehéz kiszabadulni a szövődményeiből. De van rá mód. A Bhagavad-gītā ezt is feltárja. Mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te: "Bárki, aki meghódol Énelőttem..." Az egész folyamat, az anyagi tettek, az anyagi természet teljes lefolyása annak az elvnek megfelelően zajlik, hogy vissza kell térnünk az örök világba, hogy megszerezzük örök életünket és örök boldogsággal teli tudásunkat. Ezek a dolgok várnak ránk. De ha nem igyekszünk, ha nem törekszünk e magasztos helyzet elérésére, és elpazaroljuk tartalék energiánkat az ideiglenes anyagi világ megváltoztatására, ez a mi ostobaságunk. A Bhagavad-gītā hetedik fejezetében az Úr azt mondja:

na māṁ prapadyante mūḍhāḥ duṣkṛtino narādhamāḥ māyayāpahṛta-jñānā āsurī bhāvam āśritāḥ (BG 7.15)

Az Úr azt mondja: „Vannak olyan személyek, akik duṣkṛtinák, duṣkṛtinák vagy gonosztevők; mūḍhák, azaz ostobák; duṣkṛtina, mūḍha és narādhama – és az emberiség legalacsonyabbja; és māyayāpahṛta-jñānā: az anyagi természet szigorú törvényei megfosztották őket igazi tudásuktól. Az ilyen emberek sohasem jönnek Hozzám."

Szóval ezek azok a dolgok. . . amikor a Bhagavad-gītát tanulmányozzuk, azt úgy kell elfogadnunk, ahogy van. Nem adhatjuk meg saját értelmezéseinket csak azért, hogy az megfeleljen a saját célunknak. Ezt a dolgot már elmagyaráztuk ebben a negyedik fejezetben, miszerint a parampara rendszerben, a tanítványi láncolatban ez magától értetődő. Ezt a tudást tehát a tanítványi láncolaton keresztül kell átvennünk. És ezt a Bhagavad-gītát néhány millió évvel korábban már elmondták a napistennek. Ez is nyilvánvalóvá válik itt. És a napisten ismét elmondta Manunak ezt a Bhagavad-gītát, Manu pedig Iksvākunak. És ez ily módon szállt alá a tanítványi láncolat útján. De a Kurukṣetra háború idejében a Bhagavad-gītā jógarendszerének nagy filozófiája elveszett, és ezért az Úr Kṛṣṇa ismét elmondta azt Arjunának. Ezért, ha meg akarjuk érteni a Bhagavad-gītát, akkor úgy kell megértenünk, ahogy azt Arjuna értette meg. Ez a helyes folyamat.

Tehát, az Úr itt azt mondja, hogy janma karma (ca) me divyam (BG 4.9). – Megjelenésem és az eltűnésem. Húzzuk alá ezt a szót: "megjelenés és eltűnés". A „születés és halál” nem vonatkozik az Úrra. A „születés és halál” erre az anyagi testre vonatkozik. Az anyagi testnek van születése, és az anyagi testnek van halála, felbomlása. Viszont a lelki test örök. Nincs se halála, se születése. Ezért a lelki test kapcsán a használandó pontos nyelvezet „a megjelenés és az eltűnés”.

Többször említettem ezeken a találkozókon: Úgy, mint a Nap. A Nap eltűnik és megjelenik. A Nap számára nincs születés és halál, mert a nap örök. Tehát, bármi, ami örökkévaló. . . így amikor az Úr eljön, az olyan, mint amikor a nap jelenik meg és tűnik el. Ez nem azt jelenti, hogy mivel most nem látjuk Kṛṣṇát a jelenlétünkben. . . természetesen transzcendentális értelemben, amikor szert teszünk erre a transzcendentális érzékre, akkor ezen a Bhagavad-gītán keresztül pillantjuk meg Kṛṣṇát. A Bhagavad-gītā Kṛṣṇa. Ez nem . . . A Bhagavad-gītā nem különbözik Kṛṣṇától. Ez az abszolút tudás értelme.

Az abszolút világban nincs különbség a személy és a szavak között. Akárcsak ez a magnó. Felvétel készül. Szavaimat vagy a dalaimat rögzítik. De azok kölünböznek tőlem. Ez a kettősség, a kettősségek világa. De az abszolút világban nincs ilyen különbség. Ugyanúgy, mint ahogy a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare mantrát énekeljük. A Kṛṣṇa főnév és Kṛṣṇa személyisége ugyanaz. Ugyanaz. A Hare Kṛṣṇa azt jelenti, amikor hallom a hangot, a transzcendentális Kṛṣṇa hangrezgést, az azt jelenti, hogy Kṛṣṇa a nyelvemen, a fülemben van.

Ezért, ha odaadással és odafigyeléssel énekeljük a transzcendentális hangrezgését, az a meditáció és a jóga legmagasabb foka. És nagyon könnyű. A folyamat abból áll, hogy a Hare Kṛṣṇát énekeled, és pontosan ugyanazt a hangot hallod vissza. Tehát az elméd erre a Kṛṣṇára koncentrál, és Kṛṣṇa nem különbözik attól. Ez a Kṛṣṇa hang nem különbözik Kṛṣṇától, a személytől. Ezért, amikor a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare mantrát énekeljük, az olyan jó, mint maga Kṛṣṇa.

Ennek okáért áll itt az: "Megjelenésem, eltűnésem, tevékenységem és dicsőségem, ők mind divyam." A divyam jelentése transzcendentális. Azok nem tartoznak a kettősségek eme világához. Ez a világ a kettősségek világa. Viszont a transzcendentális azt jelenti, hogy fölötte áll (túl van rajta), a dualizmus fölött helyezkedik el. Ilyen az abszolút világ. Tehát, aki megérti azt a tényt, hogy Kṛṣṇa nem különbözik ettől a Kṛṣṇa hangtól, Kṛṣṇa nem különbözik ettől a Bhagavad-gītától, Kṛṣṇa nem különbözik a . . . bármitől, ami Kṛṣṇával kapcsolatos. . . ezeket a dolgokat meg kell érteni.

Az egész világ az energia megnyilvánulása, Kṛṣṇa energiájának megnyilvánulása - erről a hetedik fejezetben fogunk tanulni. És az is le van írva, hogy kétféle energia létezik: az alacsonyabb energia és a magasabb energia. És a magasabb energia az élőlények, mint amilyenek mi vagyunk. Mi, élőlények a Legfelsőbb Úr magasabb természetéhez tartozunk. Jīva-bhūtāṁ mahā-bāho yayedaṁ dhāryate jagat (BG 7.5).

Ez a világ mozog, ez a világ alacsonyabb természetből, anyagból áll, és a magasabb természet az maga az élőlény. Tehát bármi, ami Kṛṣṇához kapcsolódik, az a magasabb természetbe kerül át. Még ezek az anyagi dolgok is, amikor összefonódnak a Kṛṣṇa-tudattal, akkor magasabb természetté válnak.

Ezt a példát többször is megismételtem – ahogy a tűzbe teszel egy vasrudat. Melegszik, felmelegszik, majd fokozatosan vörösen izzóvá válik. Amikor vörösen izzik, átveszi a tűz természetét. Ez már nem vas. Hasonlóképpen, ha állandóan a Kṛṣṇa-tudatban maradsz, akkor azonnal átkerülsz Kṛṣṇa magasabb természetébe, és ez a felszabadulásod. És ha a magasabb természetben való tartózkodásunk ideje alatt halunk meg, akkor ez a képlet érvényesül, tyaktvā dehaṁ punar janma naiti (BG 4.9) – ó, nem fog többé visszatérni ebbe az anyagi világba.

Tehát, meg kell próbálnunk, gyakorolnunk kell ezt a Kṛṣṇa-tudatot oly módon, hogy tartósan a magasabb természetben létezzünk. És ha meg tudunk halni ebben a magasabb természetben, akkor helyünk a transzcendentális világban biztosított. Ennyi az egész.

Indiában van egy általános mondás. Azt mondják: bhajan koro pūjān koro morte janle haya. A jelentése: bárhogyan is meditálsz. . . lehetsz nagyon nagy meditáló, nagyon vallásos, nagy jógi vagy nagyon tanult tudós, vagy bármi, de minden a halólod pillanatában dől el. Hogy milyen messzire jutottál, az a halálod pillanatában dől el.

Ezt a Bhagavad-gītā így magyarázza: yaṁ yaṁ vāpi smaran loke tyajaty ante kalevaram (BG 8.6). Ante. Ante jelentése: a végén. Mert ennek a testnek biztosan vége lesz. Antavanta ime dehāḥ. Ez a test antavat, arra ítéltetett, hogy véget érjen. – Olyan biztos, mint a halál. De nityasyoktāḥ śarīriṇaḥ. Śarīriṇaḥ azt a lelki szikrát jelenti, amely ezt a testet elfoglalja. Ez nitya, örök.

Tehát, az egész folyamat abból áll, hogy az örökkévalónak meg kell szabadulnia ettől a nem állandó anyagi kapcsolattól. És el kell mennie a lelki világba. Így . . .

(félre) Gyere be.

Tehát, az egész folyamat abból áll, hogy jelenlegi életünk során úgy kell gyakorolnunk, hogy folyamatosan a magasabb természetben, a lelki természetben maradjunk. Pontosan ugyanúgy – ahogyan a vasrudat a tűzbe teszed, és melegebbé, melegebbé, melegebbé, melegebbé teszi azt, mígnem vörösen izzóvá válik, és tűz nem lesz belőle. Ez gyakorlati tény.

Ugyanígy, olyan helyzetbe kell helyezned magad, hogy mindig, állandóan a magasabb természetben egzisztálj. Nem úgy, hogy egy órára, két órára létrehozzuk ezt a társulást, megpróbálunk a magasabb természetben lenni, és miután elhagytuk ezt a helyet, ismét az alacsonyabb természet felé fordulunk. Nem. Mindig, bármit is hallunk innen, erről a helyről, meg kell próbálnunk világosan, minden kétség nélkül megérteni.

Ahogy az Úr Kṛṣṇa mondja itt, tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti kaunteya (BG 4.9). . . hogy bárki, aki megérti Kṛṣṇa megjelenését, eltűnését és tevékenységét, mindezeket a transzcendentális dolgokat, az e test elhagyása után visszatér az Istenség birodalmába. Ezért ezt a tényt világosan meg kell érteni. Ezért próbálom világosan megértetni veletek, hogyan lehetséges mindez. Ez úgy lehetséges, hogy mindig Kṛṣṇára kell gondolnotok: "Hogy lehet az, hogy Kṛṣṇa megjelenik az Ő transzcendentális testében, és hogyan tűnik el?" Tehát mindent alaposan meg kell értenünk.

A Bhagavad-gītában ez áll: tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā (BG 4.34). Mindezeket a dolgokat attól a személytől kell tanulni, aki ismeri ezeket a dolgokat. Nem arról van szó, hogy pusztán egy Bhagavad-gītā megvásárlásával mindent megértünk. Nem. Tad viddhi praṇipātena paripraśnena sevayā. Olyan emberhez kell fordulni, aki tisztában van a dolgokkal. E nélkül nem tudod megérteni. Ez az ajánlott; ez lényeges. A Védákban, a Kaṭha Upaniṣadban ugyancsak kizárólag ez áll: tasmād, tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Tasmād. Tasmād jelentése "ezért". Az „ezért” azt jelenti, hogy valami, amit már korábban kimondtak. Mi az? Tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam. Amint elkezdünk kérdezősködni a magasabb természetről . . .

Ezt a hajlamot fel kell ébreszteni. Az alsóbbrendű természetben az étkezéssel, alvással, védekezéssel és érzékkielégítéssel vagyunk elfoglalva. Tehát nem szabad megelégednünk azzal, hogy az alacsonyabbrendű természetben maradjunk. Az emberi lét a magasabb rendű természet kifejlesztésére szolgál.

A Vedānta-sūtra ezért azt mondja: athāto brahma jijñāsā. Most, most megkaptuk az emberi testtel járó fejlettebb tudatot, most itt az ideje, hogy a Legfelsőbb Brahmanról kérdezzünk.

(félre) Kérd meg őket, hogy lassan (halkan) beszéljenek. Legalább beszéljenek lassan (halkan). Menj oda hozzájuk.

Tehát, ezt a magasabb természetet kell kifejleszteni. Ez a társulás, ez a transzcendentális társulás a magasabb természet kifejlesztésére szolgál. Magasabb természet. Meg kell értenünk azt a magasabb természetet, amit a Védák ajánlanak, tad-vijñānārthaṁ sa gurum eva abhigacchet samit-pāṇiḥ śrotriyaṁ brahma-niṣṭham (Muṇḍaka Upaniṣad 1.2.12).

És a Śrīmad-Bhāgavatam is ugyancsak azt mondja, hogy tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreya uttamam (SB 11.3.21). Minden szentírás ezt mondja. Nem tudsz fejlődni anélkül, hogy ne közelednél egy olyan személyhez, aki megtanít a magasabb természetre. Azt nem lehet megszerezni. Megvan a megértésed magasabb természetről, de ahhoz, hogy ezt a magasabb természetet megidézd, a magasabb természetben elhelyezkedő személy segítségére van szükséged. Ez az ajánlott.

Ha valaki azt mondja: "Nincs szükségem semmilyen lelki tanítómester segítségére", az téved. Az helytelen. Láthatod, hogy minden nagyszerű embernek . . . és a védikus kultúránkról lévén szó, nagy tanult tudósok, mint Śaṅkarācārya. . . talán hallottátok már Śaṅkarācārya nevét. Rāmānujācārya, Madhvācārya, Nimbārka, Úr Caitanya. Indiában sok-sok nagyszerű tudós volt.

Még Kṛṣṇának is. Kṛṣṇának, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Neki is volt lelki tanítómestere, mert példát akart mutatni. Nem semmi szüksége sem volt arra, hogy mástól szerezzen tudást, de mert azt a szerepet játszotta, hogy egy ember volt, így példát mutatott abban, hogy lelki tanítómestert fogadott el. Vannak ilyen esetek. Hasonlóképpen, az Úr Caitanya is lelki tanítómestert fogadott el. Śaṅkarācārya lelki tanítómestert fogadott el. Ez az ajánlott rendszer. Evaṁ parampara-prāptam imaṁ rājarṣayo viduḥ (BG 4.2).

A tanítványi láncolatot el kell fogadni. Nos, ahogy mi próbáljuk megérteni (Kṛṣṇától), Arjunától, Arjuna is megpróbálja megérteni (Kṛṣṇától). Arjuna azt is mondta Kṛṣṇának: śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam (BG 2.7); "Meghódolok Neked. Ó, fogadj el tanítványodnak, śiṣya." Śiṣya jelentése: tanítvány. Śiṣya. Śiṣya, ez egy nyelvtani képzett szó. Śās-dhātu. Śās-dhātu, ez egy ige, amelyből a śiṣya szó származik. Śiṣya jelentése: aki önként elfogadja a felsőbb tekintély fegyelmező intézkedéseit. Az ilyen személyt śiṣyának hívják.

Tehát ahhoz, hogy magszerezhessük, hogy elhelyezkedhessünk abban a magasabb természetben, el kell fogadnunk egy olyan személyiséget, mint Kṛṣṇa vagy az Ő képviselője, és így tehát ez a legjobb . . . Arjuna. Arjuna ezt az utasítást a Bhagavad-gītában leírtak alapján kapta, és ezáltal fejlesztette ki ezt a magasabb rendű természetet. Tehát, úgy kell elsajátítanunk Arjunától, ahogy az megtörtént. Szóval, mindig a magasabb természetben kell tartózkodnunk. Akkor annak az lesz az eredménye, hogy a halál pillanatában, a végén tyaktvā deham.

Tyaktvā deham, számoljunk azzal, hogy eljön az a nap, amikor fel kell adnunk a testünket. Most, most én hetven éves vagyok, úgyhogy . . . most hetven éves vagyok. Szóval, a napjaim meg vannak számlálva. Tehát fel kell adnom ezt a testet. A figyelmeztetés már itt van. Fel kell tehát készülnünk. Csakúgy, mint amikor kimentek az állomásra, ha el akartok utazni New Yorkból Kaliforniába, akkor, mondjuk két héttel korábban fel kell készülnötök, le kell foglalnotok a helyet, és mindent meg kell szervezni. Hasonlóképpen, tudnunk kell, hogy el kell hagynunk ezt a testet, és fel kell készülnünk erre. Amennyiben nem készülünk fel erre, és hirtelen eljön a halál, akkor az egész életünk tönkre van téve. Az egész rendszer így működik.

Tehát Kṛṣṇára kell gondolnunk. Ez a legegyszerűbb folyamata annak, hogy miként. . . milyen tetteket hajt végre, hogyan jelenik meg Kṛṣṇa, hogyan távozik Kṛṣṇa, milyen természetűek Kṛṣṇa tevékenységei. Tehát, meg kell próbálnunk megérteni ezeket a dolgokat. Vagyis janma karma me divyaṁ yo jānāti tattvataḥ (BG 4.9).

Ez a kíváncsiság Kṛṣṇa megjelenésével és eltűnésével, valamint tevékenységeivel kapcsolatban, ez a kíváncsiság transzcendentális kutatások eredménye. Tehát, olyan személyektől kell tanulnunk, akik elmerültek ebben a tudásban. És ilymódon képesek leszünk folyamatosan a Kṛṣṇa-tudatban tartani magunkat, és az lesz az eredménye, hogy tyaktvā deham, ha elhagyjuk ezt a testet, azonnal átkerülünk a transzcendentális világba. Ez annak a folyamata. Nos, a következő ślokában Kṛṣṇa azt mondja, hogy vīta-rāga-bhaya-krodhā.

vīta-rāga-bhaya-krodhā man-mayā mām upāśritāḥ bahavo jñāna-tapasā pūtā mad-bhāvam āgatāḥ (BG 4.10)

Kṛṣṇa azt mondja, "Arjuna, a múltban sok bölcs volt, akik" - vīta-rāga-bhaya-krodhāḥ - "a létezés három szakaszán túllépve felszabadultak, miután eljutottak a Kṛṣṇa-tudathoz." Vita-rāga-bhaya-krodhāḥ. Nos, mi ez a rāga? Rāga-bhaya-krodhāḥ. A rāga ragaszkodást jelent. Kötődést. És vīta-rāga-bhaya. A bhaya félelmet jelent, a krodha pedig haragot. Tehát ez a három szakasz van jelen az életünkben.

És mik ezek? Rāga, kötődés. Létünk legalacsonyabb szakaszában, amikor nem tudjuk, mik vagyunk, ezt a testet vélem önmagamnak, ezt a megtévesztett életfelfogást fogadom el, amely szerint "én ez a test vagyok". . . ez megtévesztett felfogás. És amikor túl sok ragaszkodásunk alakul ki ehhez a megtévesztett életfelfogáshoz, azt rāgának hívják. Rāga. Általában az emberek ebben az anyagi világban abban az életfelfogásban cselekszenek, hogy "Én vagyok ez az anyagi test". Ezért egész éjjel és nappal azon ügyködnek, hogy kényelmes életet biztosítsanak ennek az anyagi testnek. Tehát, a kötődés szakaszának állapotában vannak, amit rāgának hívnak. Kötődés.

És a következő szakasz a bhaya. Bhaya. És mit jelent a bhaya? Félelmet. Most, hogy . . .

(félre) Kérlek, ne beszélj.

A Bhaya azt jelenti. . . vannak olyan személyek, transzcendentalisták, akik a transzcendentális tudást művelik, de nagyon félnek elfogadni, hogy van egy másik világ, a lelki világ, amelyik a miénkhez hasonló, és ott van az Istenség Személyisége, és nekünk oda kell mennünk, és az Ő szolgájaként kell élnünk. Tehát, ennek a világnak az szellemét visszük át a másik világba. Ezért félünk. Sok transzcendentalista a Legfelsőbb Igazság személytelen felfogását szereti. Amint bemutatják a Legfelsőbb Igazság személyes felfogását – félnek: "Ó, ez valami anyagi dolog. Nem valóságos." Ezt bhayának hívják. De valójában nem erről van szó.

Valójában ezt az anyagi világot a Bhagavad-gītā úgy írja le, mint a tényleges lelki világ torzított tükörképét. A tizenötödik fejezetben azt fogjuk tapasztalni, hogy ezt az anyagi világot úgy írják le, mint a megfordított fát, amelynek a gyökere felfelé, az ágai pedig lefelé néznek. Van valami tapasztalatotok erről a megfordított fáról, amelynek a gyökere felfelé, az ágai és a levelei pedig lefelé néznek? Láttál már ilyen fát? Láttál, de elfelejtetted. Láttad . . . ha meglátsz egy fát egy folyó vagy egy víztározó partján, megláthatod a fa tükörképét – éppen az ellentétes eset. Így hasonlóképpen ezt a világot a tizenötödik fejezet úgy írja le, mint a megfordított fát. Ez azt jelenti, hogy jelen van az igazi fa. Az igazi fa jelen van (létezik).

Mint a példából is kitűnik, én is többször használtam . . . az imperszonalista hamisnak írja le ezt a világot. Hamisnak tartja. De egyszerűen hamisnak minősíteni ezt a világot nem elegendő. Tudnunk kell, mi a valóság. A . . . általában azt a példát említik, hogy a sötétben, amikor meglátsz egy tekeredő kötelet, megtéveszt, hogy az egy kígyó. De valójában ez nem kígyó. Nos, honnan származik a kígyó fogalma? Ha nem létezik igazi kígyó, minek alapján képzelted el, hogy az egy kígyó? Ez a kötél hamis. Semmi gond. Ez a kötél nem kígyó, de létezik egy igazi kígyó. Különben honnan eredne a kígyó fogalma? Csak próbáld követni. Az igazi kígyó létezése nélkül nem alkothatod meg a kígyó fogalmát. Hasonlóképpen azt mondjuk, hogy ez a világ hamis, azaz árnyék. Anélkül, hogy az árnyék létezne, hogyan állhatna fenn az árnyékképződésnek a lehetősége? Ha nincs kezem a valóságban, hogyan jelenhetne meg ott a kéz árnyéka? Tehát ez a világ átmeneti (időszakos) árnyék. Ez az elfogadott. Viszont létezik a valós világ, amelyben nincs pusztulás (megsemmisülés). Ez a világ pusztuló. Fel fog oldódni (meg fog semmisülni). Ahogy a testünk is átmeneti, viszont fel fog oldódni (meg fog semmisülni).

Minden olyan anyagi, ami megszületett, egy ideig marad, mellékterméke lesz, növekszik, hervad, majd eltűnik – ilyen a természet, bármi benne. Csakúgy, mint ez a test – egy bizonyos időpontban az anyaméhből született, és egy ideig marad.

Egy ideig marad, és a szervezetnek van valamilyen mellékterméke, például gyerekek. Van néhány gyerekünk, a melléktermék. Aztán egyre apad. Ahogy én is öregszem. Bárki, mindenki, öregszünk. És a végén el fog tűnni. Hasonlóan az egész anyagi világnak van megjelenési ideje, növekszik, sokféle mellékterméket hoz létre, apad és újra eltűnik.

De a Bhagavad-gītā tájékoztat arról, hogy paras tasmāt tu bhāvo 'nyo 'vyakto 'vyaktāt sanātanaḥ (BG 8.20). Az anyagi világon túl, amely a hat változás szabályának van kitéve, létezik egy másik világ, a sanātana. Sanātana jelentése: ami örök. Tehát, valójában létezik egy örökkévaló természet, mint amilyen ez a természet, amit megtapasztalsz. És az a természet, a transzcendentális természet. . . az egész Bhagavad-gītā terve arra irányul, hogy visszakerülj abba a transzcendentális természetbe. Azért, mert transzcendentális vagy, örökkévaló vagy, boldog vagy, tudással teli vagy. Jelenleg be vagyunk fedve. Most vissza kell menned abba az örök világba, amely tele van tudással, csupa boldogság. Tehát ennek értelmében kell felkészülnünk. Ez az emberi élet irányelve.

Kṛṣṇa azt mondja, hogy vīta-rāga. Vīta-rāga. Vīta jelentése: aki képes volt feladni ezt a ragaszkodást. A rāga az ehhez az anyagi világhoz való kötődését jelenti. És bhaya, az, vagy aki ennek ellenére kifejlesztette ezt a transzcendentális érzéket. . .

Az imperszonalisták filozófiája az, hogy bele akarnak olvadni az Abszolút Igazság személytelen létébe. Félnek az élet változatosságától. Mivel nagyon keserű tapasztalatokat szereztek ennek az életnek a tarkaságára vonatkozóan, ezért tagadni akarják ezt a tarkaságot, és a személytelen tulajdonság szerepkörébe akarják magukat helyezni. Ezek a dolgok adottak, vīta-rāga. Tehát ezt a ragaszkodást és elhatárolódást is fel kell adni. Vīta-rāga-bhaya és krodha. Krodha azt jelenti, hogy vannak más személyek, akik se nem imperszonalisták, se nem perszonalisták; ők azok, akiket többé-kevésbé ateistának neveznek. Az ateista azt jelenti, hogy nem hisznek semmilyen transzcendentális természetben. Még a lélek létezésében sem hisznek. Egyszerűen csak ezzel az anyagi testtel foglalkoznak. Akárcsak a Buddha-filozófia. A Buddha filozófia nem fogadja el a lélek létezését. A Buddha filozófia azt állítja, hogy ez az anyagi test az anyag kombinációjának a következménye. Tehát, amint az anyag felbomlik, a boldogság és a szorongás érzése eltűnik.

Viszont, a Bhagavad-gītā szerint a védikus irodalom elfogadja a lélek létezését. Ugyanúgy, mint amikor az Úr Buddha után Śaṅkarācārya, Śaṅkarācārya jött el. Utalt a lélek lelki természetére, és azt mondta: brahma satyaṁ jagan mithyā:

"Ez az anyag hamis és átmeneti, de a lélek örök." És más ācāryák, mint Rāmānujācārya és Madhvācārya, akik Śaṅkarācārya után következtek, megalapozták, hogy a lelki világban is ehhez hasonló élet van, de az örökkévaló, gyönyörrel és tudással teli.

Szóval, Kṛṣṇa itt ugyancsak azt tanítja nekünk, hogy vīta-rāga-bhaya-krodhāḥ. Vannak olyan személyek, akik túlságosan ragaszkodnak ezekhez az anyagi cselekedetekhez. Ezeket rágának nevezik. A rāga légkörében helyezkednek el. És vannak olyanok, akikben a félelem légköre található meg: "Ó, ismét ... lesz magánéletünk?" Félnek a magánélettől. Mindent személytelenné akarnak tenni. Ezt bhayának hívják. És az első, meg a második. . . a harmadik pedig a krodha. Nem hisznek semmilyen filozófiában. „Kövessünk el öngyilkosságot, semmisítsük meg ezt az egész anyagi létet.” Tehát, felül kell emelkednünk. Túl kell lépnünk a ragaszkodás e három szakaszán és a félelmen, - és a krodhán - a haragon. Mint amikor valaki öngyilkos lesz. Amikor undorodik ettől az élettől, öngyilkos lesz. Ezt krodhának hívják, haraggal (gyűlölettel) elkövetett tettnek. Tehát ezeken a szakaszokon túl kell lépnünk.

Tehát, az Úr Kṛṣṇa azt mondja: vīta-rāga-bhaya-krodhāḥ: „Miután túlléptünk az élet ezen három szakaszán”, vīta-rāga-bhaya-krodhā man-mayā mām upāśritāḥ, „aki állandóan tudatos Rólam”, man-mayā, és mām upāśritāḥ, "és elfogadja oltalmam az ő menedékének ", mām upāśritāḥ, bahavo jñāna-tapasā, "sok bölcs volt, aki a tudás és a bűnbánat kultúrája által", bahavo jñāna pūtā, "megtisztult e folyamat által", mad-bhāvam āgatāḥ, "elérték felsőbbrendű természetemet. Felsőbbrendű természetemet."

Akárcsak a már említett példa, amikor a vasrudat tűzbe tesszük, és a vasrúd felforrósodik, vörösen izzóvá válik, átveszi a tűz természetét, úgy hasonlóképpen, ha állandóan Kṛṣṇa-tudatban vagyunk, transzcendentálisak vagyunk a bhaya - félem, a krodha - harag, a ragaszkodás e fokozataihoz képest, ha teljesen Kṛṣṇa-tudatba helyezzük magunkat, akkor nagyon könnyű lesz elérni Kṛṣṇa felsőbbrendű természetét.

Ez az itt megadott képlet arra szól, hogyan lehet elérni ezt a felsőbbrendű természetet. Vīta-rāga-bhaya-krodhā man-mayā mām upāśritāḥ. Mām upāśritāḥ. Ez a lényege. Az embernek Kṛṣṇánál kell menedéket keresnie. Mām eva ye prapadyante. Ebben a Bhagavad-gītában mindenhol azzal fogunk találkozni, hogy Kṛṣṇa a személyes vonását emeli ki. Mām eva ye prapadyante: "Bárki, aki nálam keres menedéket..." "Bárki, aki gondol Rám," man-manā bhava mad-bhaktaḥ. . . szóval, itt vannak ezek a dolgok. Egyszerűen el kell fogadnunk ezeket a dolgokatt, Kṛṣṇát magát. Akkor mindenünk, a teljes megoldás a kezünkben van.

(félre) Miért zavarnak ezek a fiúk? Nem (is) ülnek és (még) beszélgetnek (is).

Ye yathā māṁ prapadyante. . . a következő versszak: ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajamy aham mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ (BG 4.11)

Most Kṛṣṇa azt mondja. . . háromféle transzcendentalista létezik. Kik ők? Az imperszonalista, a lokalizált jógi és a bhakták. Háromféle transzcendentalista létezik. Kik az imperszonalisták? Az imperszonalista azt a jñānī-t jelenti, azokat, akik megpróbálják megérteni, mi az a Brahman, és megpróbálják tagadni ezt az anyagi világot, neti neti: "Ez nem Brahman. A Brahman elkülönül ettől az anyagtól." Jñānī-nak hívják őket.

És vannak jógik. A jogī azokra vonatkozik, akik minden figyelmüket a szívünkben elhelyezkedő Felsőlélekre próbálják összpontosítani. Ezt hívják jógarendszernek. És a jógi, a jñānī valamint a bhakta, az odaadó szolgálatot végzők, akik minden összpontosításukat az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Kṛṣṇára irányítják. Tehát ez a három a osztály. . . ők mind transzcendentalisták. Ők nem materialisták.

Materialisták, őket csak az anyag érdekli. Nagyon ragaszkodnak az anyagi természethez, és élvezik az életet (hedonisták). Ennyi az egész. Ez a materialista rövid leírása. De a transzcendentalisták ezeken a ragaszkodó embereken túl helyezkednek el. Elkülönültek, de három felfogásuk van a transzcendentalitás eszméjéről. Ez áll a Bhagavād. . . a Śrīmad-Bhāgavatamban:

vadanti tat tattva-vidas tattvaṁ yaj jñānam advayam brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate (SB 1.2.11)

Tattva, a tattva, az Abszolút Igazság. Az Abszolút Igazság nem kettős. És ezt az Abszolút Igazságot háromféleképpen tapasztalhatjuk meg. Melyek ezek? Nos, a Brahman, a mindent átható, személytelen tulajdonság (jelleg), a Brahman. És brahmeti paramātmeti. Paramātmeti jelentése: Felsőlélek. Brahmeti paramātmeti és bhagavān iti. A bhagavān iti jelentése: az Istenség Személyisége. Nos, ezt a három létfelfogást különböző helyeken elemezték, és adok egy rövid leírást róla.

Akárcsak a nap. Minden reggel látjátok a napot. Mit látsz? Látod a napsugarakat. Az egyik jellemvonása a napfény. Egy másik jellemvonása a napkorong. És egy további jellemző, amennyiben képes vagy behatolni a Napbolygóba, akkor valami mást fogsz látni. Erről nincs semmi tapasztalatunk, de láthatjuk azt a napfényt és a lokalizált napkorongot.

De, hogy mi van a Napbolygó belsejében, ami az anyagi tudományt illeti, azt eddig senki nem magyarázta el. Viszont a védikus irodalomból a napbolygóról is van ismeretünk, mely szerint ott él egy legfelsőbb istenség, akit napistenként ismernek, és minden ottlakó teste tűzből áll, valamint az egész bolygó tüzes. . . Ez ugyancsak anyagi.

Nincs okunk hitetlenkedni efelett, miután a teljes anyagi világ, az alsóbbrendű természet öt (nyolc) elemből áll: föld, víz, tűz, levegő, éter, (elme, ego, intelligencia). Ezért is vannak különböző bolygók. Egyes bolygókat a föld ural; bizonyos bolygókon túlsúlyban van a víz; néhány bolygót a tűz uralja; mint a Napot. Tehát a napbolygót a tűz uralja. A tűz is anyag. Az is anyagi.

Tehát, ahogy van tapasztalatunk – tapasztalatot meríthetünk abból, amit naponta látunk –, annak alapján három különböző elképzelésünk van a napról, és bár a napfény szétterül az univerzum egészében, a napfényt nem fogadhatjuk el fontosabbnak, mint a lokalizált napkorongot. Melyik a fontosabb? A napfény a fontosabb vagy a lokalizált korong, a bolygó a fontosabb? A lokalizált bolygó a fontosabb.

Hasonlóképpen, az Úr személytelen vonása, amely Brahman néven ismert, nem túl fontos. A Bhagavad-gītában ez áll: brahmaṇaḥ ahaṁ pratiṣṭhā: "Én vagyok a forrása a Brahman eme ragyogásának." Tehát ez az egyik ismérv. Viszont, ez transzcendentális. amikor az Abszolút Igazság Brahman-felfogására gondolunk, az is transzcendentális. Amikor valaki a Legfelsőbb Igazság lokalizált arculatára gondol, az is transzcendentális. És ha valaki az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, az is transzcendentális. Tehát, ez áll itt:

ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajamy aham mama vartmānuvartante manuṣyāḥ pārtha sarvaśaḥ (BG 4.11)

Bárhol, bárki, - úgy értem -, aki az Abszolút Igazság transzcendentális jellemzői iránt érdeklődik, az vagy imperszonalista, vagy az Úr helyhezkötött aspektusának híve, vagy bhaktája kell, hogy legyen.

Szóval, ez a három jellemző van jelen Kṛṣṇa eszméjében, és hogy miként jöttek létre és milyen eltérő eredményekkel jár, azt a következő találkozón megpróbáljuk elmagyarázni. Most feltehetitek a kérdéseiteket. (szünet)

A Védákban kell menedéket keresniük. Akárcsak Śaṅkarācāryának. Śaṅkarācārya imperszonalista, mi pedig, a vaiṣṇavák. . . Indiában a filozófusok két osztálya létezik. Az egyik imperszonalista, a másik perszonalista. Szóval, mi perszonalisták vagyunk, Śaṅkarācārya pedig imperszonalista. Noha két osztályt képezünk, imperszonalistát és perszonalistát, a Védát a tudás közegének tekintjük. Kölcsönözhetünk neki eltérő értelmezést. Ez azonban egy másik dolog. De akár Śaṅkarācārya oldalán, akár a vaiṣṇava ācārya oldalán, a Vedānta-sūtrát, a Vedānta filozófiát tekintjük médiumnak.

Viszont az Úr Buddha, akit bár Isten megtestesüléseként fogadunk el, és Indiában született, és Indiából terjesztette a filozófiáját, mivel azonban megtagadta a védikus elv elfogadását, ezért ateistaként ismerik, mert ő, Buddha, nem fogadta el a védikus elveket. Ő tagadta. És megvolt az oka annak, hogy miért nem. Ez egy titok. Ennek a titoknak a nyitja, hogy az Ő egész filozófiája az állatmészárlás leállítására épült. Állatmészárlás. Hovatovább, a védikus szentírásban azt tapasztalhatjátok, hogy az állatáldozat ajánlott. Így akarta elterjeszteni: "Hagyd abba az állatmészárlást."

Nos, ha a Védákban bizonyíték található arra vonatkozóan, hogy bizonyos körülmények között meg lehet ölni az állatokat, akkor az egész prédikációja kútba esett. Ezért kénytelen volt megtagadni a Védák tekintélyét. És mivel nem fogadta el a Védákat, a Védák és a Védák követőinek tekintélyét, a buddhista filozófiát ateistának kiáltották ki. Ez a magyarázata.

Tehát azt fogadják el ateistának, aki nem hisz a Védák tanításaiban (doktrínájában). Ez az ateizmus összessége és lényege. Lehet, hogy ez egy jól hangzó filozófia, vagy bármi, de ateizmus; aki nem hisz a Védák tekintélyében, azt ateistának hívják.

Vendég (1): Mi a véleménye, az emberi lény vagy matéria számára mi a végső cél, és konkrétan az emberi lény és általánosságban az anyag esetében létezik-e olyan dolog, hogy leküzdendő befejezés?

Prabhupāda: Matéria? Éppen . . .

Vendég (1): Azt mondtam, mi a mindenné válás, a befejezés, a végső cél az ember és általában az anyag számára általánosságban véve?

Prabhupāda: Igen.

Vendég (1): És mi történik az anyaggal, ha mondjuk annak egy része, vagyis úgymond a lélek eléri a megvalósítást. . . (homályos)

Prabhupāda: Igen. Ezt a Bhagavad-gītā a hetedik fejezetben magyarázza el. Az anyagot a Legfelsőbb Úr alacsonyabb természeteként írják le, a lelki lényt vagy az élőlényeket viszont magasabb természetnek nevezik. A jelenlegi helyzetemben a magasabb természethez tartozom, viszont beleestem az alsó természet csapdájába. Tehát, egész életem küldetése az kell, hogy legyen, hogy kilépjek ebből az alacsonyabb természetből és újra helyet foglaljak magasabb természetemben. Erről szól a teljes filozófia. Tessék.

Vendég (2): A magasabb természet magában foglal-e valamit rajtad kívül? Vagyis embertársával történő bármilyen kommunikációja, valamilyen módon segítve őt, vagyis esetleg valamilyen módon enyhítve anyagi szenvedését. Ha anyagilag szenved, van-e valami, amiben Kṛṣṇa . . a Bhagavad-gītā olvasásakor nem láttam, hogy Kṛṣṇa hol foglalkozik az ember társadalmi helyzetével, segítve az éhező embert, mondjuk, hogy legyőzze a szenvedését vagy kielégítse anyagi szükségleteit. Inkább az anyagtól való elkülönülésen van a hangsúly.

Prabhupāda: Természetesen, ez az anyagi természet. De egy dolog az, hogy ha segíteni akarsz egy személynek, akkor az legyen a célod, hogy segíts neki a végső cél elérése érdekében. Csakúgy, mint, mondok egy példát, az orvos, aki beteget kezel, azzal is foglalkozik, hogy segítséget nyújtson a szenvedő embernek. A betegség gyökerét kezeli. A beteg azt mondja: "Doktor úr, ma nagyon erős fejfájásom van." Az orvos tudja: "Igen. Rendben. Meg fogom nézni." Azt mondja: "Nagy fájdalmam van itt." Most az orvos megérti, hogy betegségének ezek a fő tünetei. (szünet) (vége)