Category:HU/660829 - Lecke BG 05.14-22 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

na kartṛtvaṁ na karmāṇi

lokasya sṛjati prabhuḥ

na karma-phala-saṁyogaṁ

svabhāvas tu pravartate

(BG 5.14)

Nos, Śrī Kṛṣṇa, az Úr Śrī Kṛṣṇa azt mondja, hogy "Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem felelős senki tevékenységért." Ő nem teremt. Nem azt mondja, hogy "Te cselekedj így." Nem pontosan úgy van, hogy Ő nem mondja azt. Azt mondja: „Te cselekedj így”, de az élőlény egyéni függetlenségéből adódóan néha vagy mindig, - amíg feltételekhez kötött, - nem teljesíti az Úr parancsait. Ezért ő maga felelős a saját munkájáért. Bár a beleegyezés az Úrtól jön, az Úr mégsem felelős az egyén munkájáért.

na kartṛtvaṁ na karmāṇi

lokasya sṛjati prabhuḥ

na karma-phala-saṁyogaṁ

svabhāvas tu pravartate

(BG 5.14)

Svabhāva. Svabhāva jelentése "saját természete". Hozzászoktunk a természet három módozatához. Néhányan közülünk a jóság kötőerejének bűvkörében vagyunk és vannak, akik a szenvedély kötőerejének bűvkörében vannak és néhányan a tudatlanság kötőerejében vannak. Nos, a természet kötőerőihez való viszonyunkban elfoglalt helyzetünk szerint hozzuk létre munkánkat. Nādatte kasyacit pāpam . . .

nādatte kasyacit pāpaṁ

na caiva sukṛtaṁ vibhuḥ

ajñānenāvṛtaṁ jñānaṁ

tena muhyanti jantavaḥ

(BG 5.15)

. . . mindenkit jantunak szólítanak. Jantu állatot jelent. Természetesen, a logikában is racionális állatnak nevezik az embert. Őket is az állatok közé sorolják, de racionális állatoknak nevezik. Tehát itt is, a Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja: jantavaḥ. Jantavaḥ a jantu többes száma. Jantu állatot jelent. Tehát, nādatte kasyacit pāpam. A . . . valaki bűnös cselekedetekkel foglalkozik, viszont nem az Úr késztette arra, hogy bűnös cselekedeteket végezzen. Hasonlóképpen, van, aki erényes tevékenységet folytat. Tehát, ez az erényes tevékenység az ő saját (jellemzőiből áradó) társulása az anyagi természet kötőerőivel. Ajñānena āvṛtaṁ jñānaṁ tena muhyanti jantavaḥ (BG 5.16).

Viszont ebben az anyagi világban, akár a tudatlanság kötőerejében, akár a szenvedély kötőerejében, akár a jóság kötőerejében vannak, ők mind teljességükben, összességükben tudatlanok. Teljes összességükben. . . még ha az ember a jóság kötőerejében van is, az is szintén tudatlanságnak számít, mert az igazi tudás, az igazi tudás azt jelenti, hogy ismerjük kapcsolatunkat a Legfelsőbb Úrral. Ez az igazi tudás. Amíg valaki nem emelkedik arra a szintre, milyen kapcsolatban van a Legfelsőbb Úrral, addig minden úgynevezett tudását tudatlanságnak kell tekinteni.

Csakúgy, mint a jelen pillanatban – nem a jelen pillanatban; állandóan – az emberek érzékkielégítés céljából a gazdasági fejlődés kérdésével foglalkoznak. Szóval, ez is tudatlanság. Ez is tudatlanság. Mert a gazdaság fejlődésének előmozdítása. . . van egy szép dal egy vaiṣṇavától. Azt mondja, jaḍa-vidyā, saba māyāra vaibhava. A jaḍa-vidyā azt jelenti, hogy az anyagi tudás fejlődése az illuzórikus energiának a megnyilvánulása. Az illuzórikus energia különböző módokon nyilvánul meg, és ezt nevezik az anyagi tudás fejlődésének. Az anyagi tudás fejlődése azt jelenti, hogy (a tudás) egyre illuzórikusabbá válik. Egyre illuzórikusabb.

Csakúgy, mint ma az egyik diákunk, ő is orvoshoz járt személyes ügyei miatt. Néhány szót váltottak egymással. Szóval, amikor a diák azt mondta, "Mi a személyes Istenben hiszünk", akkor az orvos azt válaszolta, hogy "Ó, hiszünk... a világ hétszáz évvel ezelőtt hitte ezt." Most az emberek annyira előrehaladottak lettek, hogy nem tudnak hinni az Istenség Személyiségében. Nos, az emberek azt hiszik, azt hiszik, hogy nagyon sokat fejlődtek az anyagi tudomány terén. Nos, tulajdonképpen, ha alaposan megvizsgáljuk, vajon mennyit fejlődtek, akkor megérthetjük, hogy gyakorlatilag mélyebbre kerültünk az illúzióban, mint amennyit előreléptünk.

Nos, hétszáz évvel ezelőtt emberek haltak meg. A halál ténye jelen volt. Vajon az anyagi tudomány fejlődése hétszáz év távlatában megállította-e a halált? Nem. Ez nem lehetséges. Az emberek hétszáz évvel ezelőtt betegségektől szenvedtek. Azóta az anyagi tudomány fejlődött-e annyit, hogy megszüntette a betegségeket? Nem.

Az emberek feszélyezve érezték magukat a népesség növekedése miatt. Megállították-e ezt? Nem. Az emberek feszélyezettek voltak a magas halálozási mutató miatt. Megfékezték-e ezt? Nem. Ez van most. . . nos, hétszáz évvel ezelőtt a nap keleten kelt fel. Az anyagi tudomány megállította-e a napfelkeltét a keleti oldalon? Áthelyezte-e a nyugati oldalra? Nem. Akkor miről szól ez a bizonyos haladás? Egyszerűen dacolni Isten létezésével, vajon ez lenne a tudás fejlődése?

Ha anyagilag megbecsüljük, hogy . . . gyakorlatilag a fő kérdések, amelyek zavarba ejtenek bennünket, az a janma-mṛtyu-jarā-vyādhi (BG 13.9). Zavarban vagyunk az élet anyagi nyomorúságai (szenvedései) miatt. Ezt nem sikerült megoldani. A fő kérdéseket félretettük. Egyszerűen azzal a gondolattal, hogy "Nincs Isten. Mi vagyunk Isten. Ahol a tudomány a minden", ó, szerinted ebben áll a tudás fejlődése? Nem.

Szóval, ezek szerint āvṛtaṁ jñānam. Ez, a tudásnak efajta fejlesztése az anyagi tudomány területén ugyancsak a tudatlanság egy másik fajtája. Az Úr azt mondja: ajñānena āvṛtaṁ jñānam: "A valódi tudás most be van fedve. A valódi tudást a tudatlanság fedi be", ajñānena tena muhyanti jantavaḥ, "ezért igazából zavarodottak." Az úgynevezett tudás fejlesztése nevében a világ teljes lakossága a jelen helyzetben zavarodottan viselkedik. Ha nem is megyünk bele a részletekbe, akkor is minden épeszű ember elismeri, hogy nem haladunk előre. Valójában nagyon sok szempontból degradálódtunk.

jñānena tu tad ajñānaṁ

yeṣāṁ nāśitam ātmanaḥ

teṣām ādityavaj jñānaṁ

prakāśayati tat param

(BG 5.16)

Tat param. A tat param szó nagyon jelentős. A tat param jelentése „a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban”. Ezt hívják tat paramnak. Ez a tudás a valódi tudás. Tehát, jñānena, a lelki tudás fejlődésével, amikor haladsz a lelki tudás, vagyis a Kṛṣṇa-tudat fejlesztésében, akkor ez az ajñāna vagy tudatlanság, hogy "én ennek az anyagi világnak vagyok a terméke", és ezért azonosítom magam ezzel a testtel széleskörűen, központilag is . . . amikor nem vagyunk annyira fejlettek, csak a saját testünkre gondolunk. Viszont amikor már nagyon fejlettek vagyunk az anyagi tudomány területén, nagymértékben gondoljuk, hogy mások is a tudásnak ebbe a kategóriájába tartoznak.

Szóval, jñānena tu ajñānaṁ teṣāṁ nāśitam ātmanaḥ. Bárki, aki előrehaladt a lelki tudásban, a Kṛṣṇa-tudatban, az ő. . . anyagi ismeretek okozta befedettsége szertefoszlik. Hogyan? Nos, teṣām ādityavaj jñānam. Amikor a nap felkel, az éjszaka sötétsége egyszerre szertefoszlik, ehhez hasonlóan, amikor a Kṛṣṇa-tudatban, a lelki tudásban haladunk előre, akkor anyagi életfelfogásunk is egyszerre szertefoszlik.

tad-buddhayas tad-ātmānas

tan-niṣṭhās tat-parāyaṇāḥ

gacchanty apunar-āvṛttiṁ

jñāna-nirdhūta-kalmaṣāḥ

(BG 5.17)

Ha valóban haladunk a Kṛṣṇa-tudatos lelki tudásában, akkor tad-buddhayaḥ, ezzel az intelligenciával, tad-ātmānaḥ, azonosulva Kṛṣṇával, tan-niṣṭhāḥ, hittel, jóhiszeműen, tat-parāḥaṇ, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének meghódolt lélek, gacchanty apunar-āvṛttimnek, akkor ennek az eredménye az lesz, hogy miután elhagyta ezt a testet, nem tér ismét vissza. Punar-āvṛtti azt jelenti, hogy az ismétlődő születés és halál folyamata teljesen leáll. Gacchanty apunar-āvṛttim. Gaccanti azt jelenti, hogy arra a helyre megy, ahonnan nem kell visszatérnie. Gacchanty apunar-āvṛttim.

Punar-āvṛttiṁ jñāna-nirdhūta-kalmaṣāḥ. Hogyan érhető el ez a helyzet? Nos, jñāna-nirdhūta-kalmaṣāḥ. A kalmaṣāḥ a bűnös cselekedetek visszahatásait jelenti, ezt nevezik kalmaṣāḥ-nak. Ha a bûnös cselekedetek visszahatásait teljesen lemostuk, akkor ezen tudás által, a lelki tudás vagyis a Kṛṣṇa-tudat fejlesztése révén már jogosultak vagyunk belépni Isten országába, ahonnan többé nem kell visszajönnünk.

vidyā-vinaya-sampanne

brāhmaṇe gavi hastini

śuni caiva śva-pāke ca

paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ

(BG 5.18)

Ha valaki ténylegesen fejlett a lelki tudásban, akkor transzcendentális helyzetben van. Transzcendentális helyzetben paṇḍitának, vagyis igazán tanult embernek hívják. És mit jelent az igazán tanult ember? Hogyan képzeli el ezt az érzékelhető világot? Ő . . . Az Úr azt mondja, vidyā-vinaya-sampanne brāhmaṇe gavi hastini: "Amikor valaki transzcendentális helyzetben van, akkor mindenkit, minden élőlényt egyenlőnek lát." Hogyan lehetséges ez? Nos, vidyā-vinaya-sampanne brāhmaṇa. A tanult brāhmana, a tanult intelligens ember, aki nagyon fejlett az akadémikus anyagi tudásban, vidyā-vinaya-sampanne, nagyon gyengéd és kulturált, az ilyen intelligens ember, vidyā-vinaya-sampanne brāhmaṇe gavi, a tehenet, hastini, az elefántot és śuni. . . śuni . . . a śuni kutyát jelent, śva-pāke és kutyaevőt. Kutyaevőt.

Van egy osztály, aki kutyát eszik, kutyaevők. Tehát, paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ. Aki transzcendentális helyzetben van, az nem tesz különbséget etéren, mert megérti, hogy ezek csak más-más öltözékben megjelenő különféle élőlények, viszont látja, érzékeli a lelki azonosságot, és semmi köze a tevékenységeikhez. Transzcendentális helyzetben van, és cselekedetei során a Kṛṣṇa-tudattal van lefoglalva. Érzéketlenné válik a világban megnyilvánuló tevékenységekkel szemben.

Csakúgy, ahogy a Caitanya-caritāmṛtában a szerző mondja, ebben az anyagi világban, amely illúzió, a mi látásmódunk, értelmezésünk szerint "valami rossz, és valami pedig jó", ezek azonban mind csak mentális spekulációk. Emelkedettebb szinten azt látni, hogy az anyagi rabságban senki sincs kedvező halyzetben; mindenki bajban van. Szóval, amit anyagi szemlélettel úgy ítélünk meg, hogy "ez jó, ez rossz", és "ez boldog, ez pedig szenved", arról transzcendentális helyzetben azt gondolják, hogy mind egyenlő helyzetben vannak. Ihaiva tair jitaḥ sargo yeṣāṁ sāmye sthitaṁ manaḥ (BG 5.19).

Nos, akinek az elméje ilyen transzcendentális tudatállapotban van, az, ihaiva tair jitaḥ sargaḥ, az a személy már ebben a testében legyőzte az újjászületést. Legyőzte az újjászületést. Minden azért történik, mert meg akarjuk állítani az újjászületést, az újjászületést ebben az anyagi világban.

Nos, van egy történet a Rāmāyaṇában. A Rāmāyaṇában van egy történet. Amikor Daśaratha Mahārāja . . . Daśaratha volt az Úr Rāma apja. Amikor Rāma ifjú volt, mondjuk körülbelül tíz éves, tizenkét éves vagy körülbelül tizenöt-tizenhat éves. . . egyszerűen ifjú volt. Nos, egy bölcs, a neve . . . nagyon híres bölcs. Eljött Mahārāja Daśarathához, és Rāmacandra segítségét kérte, hogy öljön meg egy démont az erdőben. Mivel a bölcsek régebben az erdőben tartózkodtak, ők. . . az a démon zavart keltett, ezért felkereste a királyt. A király egyformán ura a városnak és az erdőnek is. Ezért így imádkozott: "Kérlek, küldd el a fiad, hogy segítsen nekem."

Nos, akkoriban ez a király megkérdezte attól a bölcstől, aihisthaṁ yat taṁ punar-janma-jayāya (Rāmayana). Napjainkban is, a világi ügyeink intézése során, az úriemberi etikett jegyében megkérdezzük: "Hogy vagy? Hogy mennek a dolgok?" szóval, a király megkérdezte a bölcset, aihisthaṁ yat taṁ punar-janma-jayāya: "Te ... koldús lettél. Szent ember lettél azért, hogy legyőzd a halált." Legyőzd a halált. Aihisthaṁ yat taṁ punar-janma-jayāya. Nos, ez a legmagasabb tudás. A legmagasabb tudás a halál legyőzése.

Ez a fajta elképzelés. . . persze, mára ez történetté vált, viszont a fő probléme a halál feletti győzedelmeskedés volt. . . legalábbis az egykori védikus civilizáció idejében bizonyosan. Mindenki, minden emelkedett tudással rendelkező személy legfontosabb dolga az volt, hogyan győzze le a halált. Most, jelen pillanatban alárendelt dologgá vált az a kérdés, hogyan lehet legyőzni a halált. "Csak tegye a halál a dolgát. Amíg nem jön el a halál, hadd élvezzek és részesüljek érzékkielégítésben." Ez vált a mai civilizáció mércéjévé. Viszont az igazi probléma abban vrejlik, hogyan győzzük le a halált.

Azt hiszik . . . a tudósok azt mondják: "Ó, a halál... a halált nem lehet legyőzni. Ne foglalkozz vele. Ne foglalkozz vele. Most készítsünk valamit, atombombát, hogy felgyorsulhasson a halál." Ez a tudományos haladás. A halál jelen van, és a probléma. . . régebben a halál legyőzésének módjára összpontosítottak az emberek, viszont jelenleg a halál felgyorsításán gondolkodnak, és ezt a tudás fejlődésének, a tudomány fejlődésének nevezik. Szóval, ilyen dolgok zajlanak.

Nos, ez gyakorlatilag tudatlanság. Igazi megoldás. . . nincs igazi megoldás, viszont bármit is csinálnak, úgy vélik, rengeteget fejlődtek. Ám az Úr Śrī Kṛṣṇa azt mondja, ihaiva tair jitaḥ sargaḥ. A sarga a születés ismétlődését jelenti. Icchā-dveṣa-samutthena sarge yānti parantapa (BG 7.27).

A sarga, a születés ismétlődése az anyagi élvezet iránti erős vágyunknak köszönhető. Mindaddig, amíg nem vetjük el az anyagi élvezet utáni vágyat, ismételten meg kell születnünk akár ember, akár félisten, akár tigris, akár kutya vagy macska alakjában. Oly sok forma létezik. Ezek mind különböző formák az érzékkielégítés különböző kategóriáiban. Tehát, aki kifejlesztette a Kṛṣṇa-tudatosság transzcendentális tudását, az már ebben az életében legyőzi a halált.

Ihaiva tair jitaḥ sargo yeṣāṁ sāmye sthitaṁ manaḥ (BG 5.19). Sāmye azt jelenti, hogy egyensúly. Egyensúly. Csak a transzcendentális helyzetben lévő ember, csak ő látja egyenlőnek az intelligens embert és a kutyát. Az intelligens embert és a kutyát egyaránt. Egy brāhmana, egy kutya, egy tehén, egy elefánt és egy kutyaevő. Szóval, mindezek a kategóriák. . . az életnek különböző kategóriái vannak, viszont az, aki transzcendentális helyzetben van, az nem lát különbséget közöttük. Mert (csak) az anyagi világban van úgy, hogy az egyik helyzet a magasabbik és a másik helyzet pedig az alacsonyabbik. Ezek mind egyszerűen mentális spekulációk. Valójában, amíg valaki nem Kṛṣṇa-tudatú, addig a magasabb és az alacsonyabb elképzelése – ez mind úgynevezett spekuláció. Ennyi az egész.

Szóval, ihaiva tair jitaḥ sargo yeṣāṁ sāmye sthitaṁ manaḥ. Sāmye sthitaṁ manaḥ. Akinek olyan műveltségben volt része, hogy az anyagi világ különböző tevékenységeihez semmi köze, annak az egyetlen dolga, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljon. Ezt úgy kell érteni, hogy már a jelen életében legyőzte a halált. Ihaiva. Nirdoṣaṁ hi samaṁ brahma tasmād brahmaṇi te sthitāḥ. Nirdoṣam. A Kṛṣṇa-tudat transzcendentális szakaszában ezt a fajta egyensúlyt, nirdoṣam, hibátlan, hibátlan életnek nevezik. Nirdoṣaṁ hi samaṁ brahma. És amikor hibátlan, azaz túl van az anyagi természet varázsán, akkor ez a Brahman állapot.

Brahman . . . ahaṁ brahmasmi. És a védikus irodalom . . . arra utasít bennünket, hogy "Te Brahman vagy; te nem vagy ez az anyag." És amikor valaki transzcendentális helyzetben van, az a Brahman állapot. Nirdoṣaṁ hi samaṁ brahma tasmād brahmaṇi te sthitāḥ. És aki ilyen életet él (élethelyzetben van), az már Brahman felfogásban van. Brahmaṇi te sthitāḥ. Na prahṛṣyet . . . (BG 5.20).

Nos, melyek az ismérvei? Kṛṣṇa most leírja ennek az állapotnak a tüneteit. Egyszerűen, ha csak felületesen gondoljuk azt, hogy „már elértem a brahman életszakaszt”, az nem úgy történik; bizonyos tüneteknek kell megjelenni. Nos, Kṛṣṇa itt a Brahman tüneteiről beszél. Ha egyszerűen azt mondom, hogy "most százmillió dollárom van a bankomban", az nem ér semmit. Kell, hogy legyen valami ismérve, amelynek meg kell mutatkoznia. Valamit csinálok, amihez pénz szükséges; ezzel összhangban költök; így már megbízhat az ember bennem: "Ó, igen, ennek az embernek van bizonyos mennyiségű pénze." Ehhez hasonlóan, egyszerűen annak megértésével, hogy "brahman sthiti állapotban vagyok", ó, nem. . . "Én brahmāsmi vagyok", viszont eközben mindenféle értelmetlenséget, hétköznapi dolgokat művelek – nem, ez nem ígx megy.

Kṛṣṇa itt megadja annak jellemzőit, amikor az ember a Brahman állapotban helyezkedik el. Na prahṛṣyet priyaṁ prāpya. Ha valaki a Brahman-életfelfogásban vagy Kṛṣṇa-tudatban helyezkedik el, tegyük fel, hogy hirtelen kap párszázmillió dollárt. Tegyük fel, hogy ő egy szegény ember, viszont hirtelen . . . volt egy ilyen eset. . . sok ilyen eset van. Indiában volt egy ilyen eset Kalkuttában. Egy . . . mi a neve? A ló gondozójának? Hogy hívják azt? Hogyan nevezzük?

Bhakta: Lovász. A lovász.

Prabhupāda: Lovász, igen. Ő a gazdájával együtt vett valami sorsjegyet, és a mester nem kapott semmit, viszont a lovász kapott úgy tízmillió rúpiát, vagy valami hasonló mennyiséget. Ki volt írva a neve. Szóval, amikor a gazdája közölte vele: "Ó, pénzt nyertél", azonnal lelállt a szíve, és meghalt. Eképpen gondolkodott: "Ó, mennyi pénzem van." Így töprengve szívelégtelenséget kapott és meghalt. (nevetés) (kuncog) Igen. Egyszeriben ez történt. Értitek? Ez egy sokk. Ahogyan a szörnyűségtől sokkot kapsz, úgy az örömtől is. Öröm által okozott sokk. Valóban sokk volt. . . szegény ember, hétköznapi ember volt, amikor megértette, hogy "most tízmillió dollár van a számlámon", ó, megdöbbent, és azonnal belehalt.

Nos, itt ugyanarról van szó: aki valóban az egyenlőség állapotában van – na prahṛṣyet priyaṁ prāpya. Tegyük fel, hogy valami. . . vannak . . . életünk jelenlegi szakaszában, jóllehet transzcendentális helyzetben vagyunk, mindaddig, amíg ez az anyagi test létezik, kapcsolatban vagyunk az anyaggal. Ilyen körülmények között rengeteg a vágy, a kívánság. Ez . . . (nem egyértelmű) . . . viszont, aki valójában transzcendentális helyzetben van, ő na prahṛṣyet priyaṁ prāpya: ha valami kedvező történik, . . . nem válik túlságosan boldoggá.

Úgy gondolja: "Rendben, Kṛṣṇa kegyelméből kaptam ezt. Hadd használjam fel Kṛṣṇa szolgálatában." Erről vab szó. Mivel feláldozta az életét, felszentelte az életét, nem tart igényt semmire sem. Minden Kṛṣṇa tulajdona. Szóval, ha valamit megszerez, elér valami kedvező dolgot, úgy azt az Úr szolgálatába állítja. Na prahṛṣyet priyaṁ prāpya. Ebben . . . ebben van az ő boldogsága. Ez az ő boldogsága.

Akár a családapa. Bármennyit is keres, ha a családra tudja költeni, akkor boldog lesz, mivel a szeretetét a családba fektette bele. Hasonlóan, az ország néhány nagy embere, ha valami szolgálatot tud tenni a népe, az országa számára, úgy . . . boldognak érzi magát. Hasonlóan, egy ember, aki Kṛṣṇa-tudatban van, ha lehetőséget kap arra, hogy többet szolgáljon, úgy értem, kiválóbban szolgálja az Urat, úgy boldognak érzi magát. Viszont ezt nem anyagi megfontolásból teszi. Na prahṛṣyet priyaṁ prāpya nodvijet prāpya ca apriyam (BG 5.20).

Ez a mi betegségünk. Anyagi életfelfogásunk folyamán nem vágyunk arra, ami kedvezőtlen, hanem egyszerűen csak a kedvezőre. Viszont a természet törvényei olyan kegyetlenek, hogy kedvezőtlen dolgokat kényszerítenek ránk. Ám aki transzcendentálisan megvalósított, nem törődik sem a kedvezőtlen, sem a kedvező dolgokkal. Tudja, hogy "Amikor eljön az idő, akár kedvező dolgok jönnek, akár kedvezőtlenek, a természet törvénye szerint következnek be. Hadd végezzem a saját dolgomat Kṛṣṇa-tudatban. Igen."

Sthira-buddhir asammūḍhaḥ brahma-vid brahmaṇi sthitaḥ (BG 5.20). Sthira-buddhiḥ. Megállapodott. Következtetésében megállapodottá válik. Nem változik; szilárd a következtetésében . . . asammūḍhaḥ. Asammūḍhaḥ azt jelenti, hogy nem zavarodott; brahma-vit, mert ismeri a Brahmant és brahmaṇi sthitaḥ, és a Brahmanban helyezkedik el. Sthira-buddhir asammūḍhaḥ brahma-vid brahmaṇi sthitaḥ.

bāhya-sparśeṣv aksaktātmā

vindaty ātmani yat sukham

sa brahma-yoga-yuktātmā

sukham akṣayam aśnute

(BG 5.21)

Nos, aki ebben a transzcendentális helyzetben van, az nem kötődik. Bāhya-sparśeṣu asaktātmā. Viszont, akik az anyagban (anyagi környezetben) helyezkednek el, azok önmagukon kívül keresik örömüket, abban, ami az érzékeimmel van kapcsolatban. Érzékeimmel van kapcsolatban. És az anyagi világban az érzékek legmagasabb rendű érintkezése a szexuális érintkezés.

Tehát, aki a Brahmanban helyezkedik el, annak nincs kapcsolata a külsődleges dolgokkal, és nem élvezi az érzéki kötődést, a bāhya-sparśát. Sparśa, sparśa érintést jelent, a bāhya pedig külsőt. Tehát, őt nem érdekli az efféle boldogság. Bāhya-sparśeṣu asakta. Ő elszakadt. Elszakadt (elkülönült) tőle. Az ő ātmāja, az ő, úgy értem, . . . ātmā elmét, testet, lelket is jelent. Szóval, bármelyik utat választod is, akár a testét, akár a lélekét, akár az elméjét, ő elszakadt (eltávolodott) ezektől a külső dolgoktól. Nem kötődik ehhez a külső boldogsághoz.

Vindaty ātmani yat sukham: "Az élvezetet önmagán belül találja meg." Önmagán belül jut élvezethez. . . ez az igazi boldogság. Ez a szó rāma . . . azt énekeljük, Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. A rāma. . . a rāma a korlátlan élvezetet jelenti az igazi boldogságban. A rāma-nak van egy másik jelentése is. Rāma, az Úr Rāma, ez rendben van. És bizonyos nyelvtani vonatkozása is van, amely szerint a rāma jelentése: ramante. A ramante azt jelenti, hogy élvezni. Szóval, van egy vers a Bhāgavata irodalomban (CC Madhya 9.29 illetve Padma Purāṇa):

ramante yogino 'nante

satyānande cid-ātmani

iti rāma-padenāsau

paraṁ brahmābhidhīyate

(CC Madhya 9.29)

Ramante yoginaḥ. Yoginaḥ azokat jelenti, akik fejlődnek a lelki tudományban és fejlődnek a Kṛṣṇa-tudatban, őket yogīknak hívják. Szóval, ramante yoginaḥ. A yoginaḥ, örömüket lelik, satyānande. Satyānande azt jelenti, hogy a „valódi boldogságban”. Mert az élőlény sac-cid-ānanda-vigraha (Bs 5.1).

Boldogság – ez az ő kiváltsága. Nem tud . . . miért kell nyomorúságos helyzetben lennie? Ez nem az ő helyzete. Mindig boldognak kell lennie. Szóval, a boldogságukat itt nem fogják megtalálni. Az élet anyagi felfogása közepette fogalmunk sincs arról, mi a boldogság. Tehát, akik yogīk, akik transzcendentalisták, akik haladnak a lelki életben, azok tudják, mi a boldogság. Tehát, ramante yoginaḥ anante (CC Madhya 9.29) Anante . . . a boldogság az, aminek nincs vége. Ez a boldogság. A védikus irodalom szerint a boldogságnak nincs vége. A boldogság korlátlan. Itt az anyagi világban bármit is tekintünk boldogságnak, az korlátozott. Ennek van egy meghatározott vége. Viszont a lelki boldogság olyan. . . ahogy a lélek korlátlan, úgy a lelki boldogság is korlátlan.

Tehát, ramante yoginaḥ anante satyānande. A satyānanda igazi boldogságot jelent. Satyānande. És mi az a satyānande? Cid-ātmani. Cit. A cit tudást jelent. És ātmā. Amikor az ātmā a Kṛṣṇa-tudat teljes ismeretében fejlődik ki, akkor ez a fajta boldogság az igazi boldogság. Nos, bāhya-sparśeṣu asakta, asaktātmā vindaty ātmani.

Ātmani azt jelenti, hogy a lélekkel, a Felsőlélekkel; a lélek és a Felsőlélek kapcsolata. Ezt ātmā-nak hívják. Ezt rasa táncnak hívják. Hallottál már Kṛṣṇa rāsa táncáról. Az a boldogság. Lelki síkon ez a boldogság nyilvánul (valósul) meg.

Tehát, sa brahma-yoga-yuktātmā sukham akṣayam aśnute. Akṣayam azt jelenti, hogy nem múlik el; nem huny ki. Nem huny ki. Itt az anyagi világban minden boldogság, az úgynevezett boldogság, mind kihuny. Jönnek és mennek. Ezért aki transzcendentális helyezetben van, nem törődik a boldogsággal vagy a szorongással, mert tudja: „Akár ez a boldogság, vagy akár ez a szorongás, ami felbukkant, egyszer majd elmúlik.

Majd elmúlik. Szóval, miért kéne nekem zavarodottnak lennem a szorongás miatt?" Ennek a világnak ilyen a természete... akárcsak a havazás a hazátokban. Havazás... most havazásra számítunk. Tavaly volt havazás. Elmúlt. Megint közeleg. Tehát, bármi, ami ebből a világból ered, jön-megy. Jön-megy. Ezért felesleges zavarodottá válnunk. És a Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa is ezt tanácsolta Arjunának:

mātrā-sparśās tu kaunteya

śītoṣṇa-sukha-duḥkha-dāḥ

āgamāpāyino 'nityās

tāṁs titikṣasva bhārata

(BG 2.14)

Még ha ebben az anyagi világban vannak is szorongások, meg kell tanulnunk elviselni azokat, mivel mulandóak. Sem a szorongás, sem (boldogság) nem igazi . . . érzéketlennek kell lennünk az ilyen boldogságot vagy szorongást illetően. Szóval, aki ezzel összhangban viselkedik, az . . . sa brahma-yoga-yuktātmā sukham akṣayam. Az akṣayam azt jelenti, „ami nem romlik el”. Ilyen boldogságot élvez. Ye hi saṁsparśajā bhogā duḥkha-yonaya eva te (BG 5.22).

Aki pedig kötődik az érintőkőhöz, - úgy értem -, az érzékekhez, annak tudnia kell, hogy az élet nyomorúságait (szenvedéseit) idézi meg. Az élet nyomorúságait idézi meg. Ye hi saṁsparśajā bhogāḥ. Bármilyen élvezet, amely az érzékek közreműködéséből származik, arról tudnunk kell, hogy az a saját nyomorúságos életünket hivatott megidézni. Ye hi saṁsparśajā bhogā duḥkha-yonaya eva te. Duḥkha-yonayaḥ azt jelenti, hogy a jövőben szenvednem kell emiatt.

Ebből kifolyólag az érzékek irányítása nagyon lényeges az anyagi élet fejlődésében, ööö, a lelki élet fejlődésében. Saṁsparśajāḥ. Az érzékek érintéséből származó boldogság, az anyagi boldogság, ó, itt egyértelműen kijelenthető, hogy duḥkha-yonayaḥ: "Azok minden nyomorúság szülőanyjai. Minden nyomorúság szülőanyjai." Nagyon sok ilyen eset van. A Bhāgavatamban is van egy nagyon szép śloka, vers. Prahlāda Mahārāja mondta. Yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tucchaṁ, kaṇḍūyanena karayor iva duḥkha-duḥkham (SB 7.9.45).

Azt mondja: "Ebben az anyagi világban az emberek úgy gondolják, hogy boldogok. Miért? Nos, azért, mert szexuális boldogságban van részük." Yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham. És mi képezi ezt a szexuális boldogságot? A kaṇḍūyanena karayor iva duḥkha-duḥkham. Tegyük fel, hogy viszket a kezed, és nagyon vakarod. . .annyira, amennyire kielégítőnek tartod.

Később, hallásból tudjuk, hogy az ilyen viszketés visszahatása nagyon szörnyű. Ó. Szóval, ehhez hasonlóan ez (a szex) is egyfajta viszkető érzés. Tehát, kaṇḍūtivan manasijaṁ viṣaheta dhīraḥ. Szóval, aki ki akarja gyógyítani ezeket a viszketéseket, az legyen egy kicsit toleráns. Toleráns. És akkor kigyógyul ebből a viszketésből. Viszketés, ha felhagy a vakarózással, akkor automatikusan meggyógyul.

Ehhez hasonló a sparśajā sukham, az érzék érintése (részvétele) által élvezett boldogság, a duḥkha-yonayaḥ. Az Úr Śrī Kṛṣṇa azt mondja, hogy ez csak szorongást kelt. Csak szorongást ébreszt. Duḥkha-yonaya eva te, ādy-antavantaḥ kaunteya na teṣu ramate budhaḥ (BG 5.22).

"Ó, nem," mondhatja valaki, "nem, nagyon jó ez a boldogság." Viszont Kṛṣṇa azt mondja: "Ez szorongás az elején, és ez szorongás a végén, Kaunteya." Na teṣu ramate budhaḥ: "Ezért az intelligensek tartózkodnak az efajta boldogságtól." Tartózkodj az efajta boldogságtól. Ādy-a . . . ādau antavantaḥ. A szexuális élet megszervezése a kezdetben is számos szorongással jár és a végén ugyancsak számos szorongást hoz magával. Tehát, az érzékkielégítést meg kell. . . amíg csak ebben az anyagi világban élünk, szükség van rá, viszont ezt szabályozni kell. Ez nem lehet hóbortos vagy korlátlan. Akkor szorongást idézünk elő vele. Ez Kṛṣṇa utasítása.

Köszönöm szépen. Nos, ha van kérdés, feltehetitek. (vége)