Category:HU/660914 - Lecke BG 06.21-27 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

sukham ātyantikaṁ yat tad

buddhi-grāhyam atīndriyam

vetti yatra na caivāyaṁ

sthitaś calati tattvataḥ

(BG 6.21)

Nos, mindannyian a boldogságot keressük, viszont nem tudjuk, mi az igazi boldogság. Az igazi boldogság, egy csipetnyi igazi boldogság, hogy mi az igazi boldogság, azt az Úr Śrī Kṛṣṇa írja le Arjunának. Mi az az igazi boldogság? A boldogság az, amit érzékeinken keresztül érzünk. Mivel az anyagnak, a halott kőnek nincsenek érzékei – ezért a halott kő nem érezhet boldogságot vagy szorongást. Nos, ez a tudat, egy fejlett tudat több boldogságot és szorongást érez, mint egy fejletlen tudat.

Akárcsak a fák. A fáknak is van tudatuk, viszont az a tudat nem fejlett. Ezért a fák ott állnak az úton vagy bárhol, ám nem érzékelik nyomorúságos helyzetüket. Tegyük fel, hogy egy emberi lényt megkérnek, hogy legalább három napig álljon úgy, mint egy fa. Ó, ez a számára lehetetlen lesz, mert nem képes ilyen szenvedést eltűrni.

Tehát, ebből az a következtetés, hogy minden élőlény saját tudatának fejlettségi szintje szerint érzi (tapasztalja meg) a gyönyört és a boldogságot. Hasonlóképpen, az a boldogság, amelyet jelenleg az anyag keverékében érzünk, nem az igazi boldogság. Ez nem az igazi boldogság. Ha megkérdezed a fát: "Boldognak érzed magad?" a fa azt fogja mondani: "Igen. Boldog vagyok, hogy egész évben itt állok és nagyon élvezem a szelet és a hóesést." Ó. Értitek? Szóval, a fa ezt a fajta boldogságot élvezni tudja. Viszont te ember vagy. Azt fogod mondani: "Ó, ez az ő élvezetének mércéje."

Szóval, ehhez hasonlóan az élőlényeknek különböző fajtái és fokozatai vannak. A boldogság és a szenvedés érzésének színvonala is különböző fokozatú. Állatok. Az állatvilágban az állatoknak nincsen eszük. Egy állatot levágnak; a másik állat látja ezt. Mivel nincsenek ismeretei, a következő az, hogy ő kerül sorra. . . levágják, miközben füvet rágcsál. Ő boldog. Arra gondol: "Boldog vagyok." A következő pillanatban le fogják vágni, ám ezt ő nem tudja. Szóval, ezek mind a boldogság különböző fokozatai.

Viszont a boldogság legmagasabb szintje itt van leírva: sukham ātyantikaṁ yat tad buddhi-grāhyam atīndriyam. Buddhi-grāhyam atīndriyam. A buddhi jelentése intelligencia. Az embernek intelligensnek kell lennie. Ha élvezni akarod az életet, akkor intelligensnek is kell lenned. Akárcsak az állatok, akik nem elég intelligensek, ebből kifolyólag ők nem tudják úgy élvezni az életet, ahogy az ember tudja a saját mércéje szerint.

Tehát, a Bhagavad-gītā is azt mondja itt, hogy buddhi-grāhyam atīndriyam. Atīndriyam. Nos, nézzük egy halott ember példáját. Az érzékek, a kezek, az orr, az érzékszervek és minden ott van, viszont most nem tud élvezni. A holttest nem tud élvezni. Miért? (Mert) Ehhez intelligencia kell. Miért nem élvezhet a holttest? Miben rejlik a különbség? A test ott fekszik. Ott vannak a kezek és az orr, a lábak, a szemek és az összes többi érzékszerv. De miért nem képes élvezni a holttest? (Mert )Ehhez intelligencia kell. Ez azt jelenti, hogy az élvezető energia, a lelki szikra eltűnt. Ezért nincs képessége élvezni.

Aztán, ha tovább haladsz az intelligenciáddal, akkor megérted, hogy valójában nem a test élvezett, hanem az a kis szikra, lelki szikra volt az, aki élvezett, nem pedig ez a test. Ehhez nem kell sok intelligencia. Én arra gondolok, hogy „Az érzékszerveim által élvezek”, ugyanakkor te nem élvezel. Az igazi. . . az igazi élvező az a kis lelki szikra benned. Ennek a lelki szikrának megvan a képessége az élvezésre, viszont ez nem nyilvánul meg, mivel ez az anyagi tabernákulum lefedi, és ebből kifolyólag az élvezet tökéletlen lesz.

Az nem igényel sok intelligenciát, hogy: "Hova tűnt az élvezet a holttest számára?" A holttestet többé nem élvezhet. Tegyük fel, ha egy férfinak felkínálják egy gyönyörű nő holttestét, vajon elfogadja-e? Vagy egy nőnek felajánlják egy gyönyörű férfi holttestét, vajon elfogadja-e? Nem. Mert az az élvező szikra most eltávolodott. Ehhez intelligencia kell. Ki élvez? Ki élvez? Az élvező, az élvező a lélek. A lélek élvez, nem ez a test. Ehhez intelligencia kell.

Továbbá. . . nos, ha ez a lélek élvezni tud, akkor a léleknek ugyancsak kell rendelkeznie élvező érzékekkel. Különben hogyan élvezhetne? Ha nincs élvező érzékszerved, akkor hogyan élvezhetnél? Egy részeg nem képes élvezni. Ezért elfogadottá vált, hogy a lelki lény, bár nagyon kicsi, atomnyi, mérni sem tudjuk. . . többször megismételtem itt, hogy a kicsi, végtelenül parányi lélekszikra mérete a hajad vége keresztmetszetének mindössze a tízezred része. Ennyire parányi. Viszont ez nem azt jelenti . . . amint képtelenek vagyunk megmérni valamit, úgy definiáljuk, hogy "a pontnak nincs hossza, sem szélessége." Ám valójában nem ez a tény. Ha egy pontot nézel mikroszkóppal, azt fogod tapasztalni, hogy a pont egy hüvelyknyire megnőtt, és van hossza, meg szélessége. Hasonló módszerrel a lelket nem tudjuk lemérni, viszont van hozzá mércénk.

És ennek a lelki szikrának vannak érzékei. Vannak. Anélkül. . . anélkül, hogy a lelki szikra rendelkezne érzékekkel, hogyan növekedhetne a test? Ez a test olyan, mint egy ruha. Amikor öltözködésről beszélünk, a ruha a testednek megfelelő méret szerint készül el. Ha szabóhoz mész, a szabó leméri a tested és a kész ruhát a testedhez illően kialakítva szállítja el hozzád. Hasonlóképpen, amíg a lelki szikra nem öltött testet, hogyan nőhetett meg ennek az anyagi tabernákulumnak a ruhája? Ehhez intelligencia kell.

Nos, a következtetés az, hogy ez a lelki szikra nem személytelen. Valójában személyes. A lélek a valódi személy. Miután Isten ténylegesen személyes, ehhez hasonlóan, mivel a Legfelsőbb parányi szerves részei vagyunk, ezért ha én személy vagyok, akkor Istennek személynek kell lennie. Isten mindenki atyja. Nos, ha én vagyok a fia – van személyiségem; van egyéniségem – hogyan tagadhatom meg a Legfelsőbb Úr egyéniségét és személyiségét? Ezekhez a dolgokhoz intelligencia kell. Intelligencia. Sukham ātyantikaṁ yat tat buddhi-grāhyam atīndriyam. Atīndriyam. Az atīndriyam azt jelenti, hogy túl kell lépned ezeken az anyagi érzékeken. Akkor tudod igazán értékelni, mi a boldogság.

Csakúgy, mint amikor a minap magyaráztam, milyen a yogī boldogsága. Ramante yoginaḥ anante satyānande cid-ātmani (CC Madhya 9.29). Ramante yoginaḥ anante. A yogīk, azok, akik transzcendentalisták, akik a lelki életre törekednek, azokat yogīnak nevezik: bhakti-yogī, jñāna-yogī, dhyāna-yogī. A yogīknak nagyon sok osztálya van. Nos, ők is élveznek. Az egész folyamat abból áll, hogy a szívben lévő viṣṇu-mūrtira, Viṣṇu formára kell összpontosítani. És amíg nincs gyönyör – addig nincs élvezet –, mi haszna van az érzékek megzabolázásának, és az elmét a szívben lévő Legfelsőbb Felsőlélekre összpontosítani?

Van öröm. Miféle öröm ez? Ez az öröm ananta. Az ananta jelentése: végtelen. Végtelen. Yoginaḥ. Yoginaḥ. Ramante yoginaḥ anante. Az anante azt jelenti, hogy az élvezetnek nincs vége. Ez az öröm miért nem ér véget? Mivel a lélek örök, a Legfelsőbb Úr örök, ezért a szeretet viszonzása kettőjük között örökkévaló. Örökkévaló. Az élő lélek örök, az Úr örök, és az érzelmek viszonzása, ill. szeretetteljes érzéseik ugyancsak örökkévalók.

Szóval, aki intelligens, annak tartózkodnia kell eme anyagi test érzéki élvezetétől, amely villódzó, amely nem lényegi, és a lelki élet ehhez hasonló élvezetére kell törekednie. Ezt hívják rasa-līlának. Hallottatok az Úr Kṛṣṇa rāsa-līlājáról. Ez nem ezen anyagi test közönséges érzéseinek viszonzása. Ez a lelki test érzéseinek viszonzása. Szóval, sukham ātyantikaṁ yat tad buddhi-grāhyam (BG 6.21).

Az embernek az intelligenciáját kell használnia, hogy megértse, mi az igazi boldogság. Az ostoba ember nem tudja megérteni, mi az igazi boldogság. Intelligens. Tehát, amint az ember intelligensé válik. . . a következő śloka erről ír. Vetti yatra na caivāyaṁ sthitaś calati tattvataḥ. Aki nem tudja, mi az igazi boldogság, az ebben az anyagi világban kutat a boldogság után.

Van egy szép történet. Egy férfi, egy barát. . . azt tanácsolta neki a barátja, hogy "Ha cukornádat rágsz, az nagyon finom, édes." A barát, akinek azt tanácsolták, hogy rágjon cukornádat, nem rendelkezett tapasztalattal arról, mi a cukornád. Így hát megkérdezte barátját: "Ó, mi az a cukornád?" A barát azt sugallta: "Olyan, mint egy bambusz-szár." Így aztán az ostoba ember mindenféle bambusz-szárat kezdett el rágcsálni. Nos, ilymódon hogyan juthat hozzá a cukornád édességéhez? Hasonlóképpen, mi, mi is megpróbálunk boldogsághoz és örömhöz hozzájutni, ám úgy próbáljuk meg a boldogságot, az élvezetet kinyerni, hogy kipréseljük az anyagi testből.

Ennél fogva itt nincs boldogság, nincs öröm. Rövid időre lehet, hogy van egy kis örömérzet, viszont ez nem az igazi öröm. Ez ideiglenes, csak egy kis villanása a villámlásnak. Az égbolton tapasztalhatsz bizonyos villámlást, ám az igazi villámlás ezen túlmutat. Szóval, vetti yatra na caivāyaṁ sthitaś calati tattvataḥ. Mivel az emberek nem tudják, mi a boldogság, ezért sthitaś calati tattvataḥ. Az igazi boldogság. . . eltérnek az igazi boldogságtól. Yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ (BG 6.22).

Az igazi boldogság. . . nos, a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásával megpróbálunk bejutni vagy elhelyezkedni a valódi boldogság állapotában. A Kṛṣṇa-tudat által fokozatosan fejleszteni fogjuk az intelligenciánkat, a valódi intelligenciánkat. Így természetes módon fogjuk élvezni ezt a lelki boldogságot. És amilyen ütemben haladunk előre, ízleljük meg a lelki boldogságot, olyan arányban adjuk fel ennek az anyagi boldogságnak az ízét. Bhaktiḥ pareśānubhavo viraktir anyatra syāt (SB 11.2.42).

A bhakti, a Kṛṣṇa-tudat fokozatosan fejlődik a Legfelsőbb Abszolút Igazság, a pareśānubhavaḥ felismerésével és megértésével. Pareśānubhavaḥ. Pareśānubhavaḥ, ahogy haladunk előre az Abszolút Igazság megértésében, természetes módon szakadunk el ettől a hamis boldogságtól, amelyet megpróbálunk élvezni. Bhaktiḥ pareśānubhavo viraktir anyatra syāt.

Nos, itt az áll, hogy yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ. Ha valaki ezt a fokozatot ilyen vagy olyan módon eléri vagy felemelik oda, mi annak az eredmény? Az eredménye: yaṁ labdhvā: "A transzcendentális állapot ilyen fokozatának elérésével" cāparaṁ lābhaṁ manyate nā . . . "a többi eredmény jelentéktelenné válik." Itt mi nagyon sok mindent megpróbálunk elérni. Sok gazdagságot vagy barátot, hírnevet, szépséget és tudást próbálunk megszerezni. Annyi mindennel próbálkozunk, próbálkozunk megfelelni.

Ám amint a megfelelő módon helyezkedsz el a Kṛṣṇa-tudat teljesítésében, az jut majd eszedbe: "Ó, ennél a teljesítménynél nem lehet jobbat elérni." Yaṁ labdhvā cāparaṁ lābham. Az aparam lābham másfajta teljesítményt jelent. Azokat apróságnak fogják tekinteni. A Kṛṣṇa-tudat oly hatalmas, hogy aki érti és van egy kis ízlése. . . svalpam apy asya dharmasya trāyate mahato bhayāt.

yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ

manyate nādhikaṁ tataḥ

yasmin sthito na duḥkhena

guruṇāpi vicālyate

(BG 6.22)

Nagyon örülök, hogy bemutathatok nektek egy gyakorlati példát. Egyik tanítványunk nagyon kedvezőtlen állapotba került, viszont, úgy értem, egyáltalán nem vált zaklatottá a Kṛṣṇa-tudatnak köszönhetően. Gyakorlati dolog. Magabiztos. És minket sem zaklatott fel. Úgy véltük: "Ó, Kṛṣṇa vele van. Nem lesznek nehézségei.

Őt nem lehet nehéz helyzetbe hozni." Értitek? Szóval, itt az áll, yasmin sthito na duḥkhena guruṇāpi vicālyate. Ha valaki szilárd a Kṛṣṇa-tudatban, akkor a veszély legsúlyosabb fajtája sem zavarhatja. Ez nagyon szép dolog. Yasmin sthito na duḥkhena guruṇāpi. Guru. A guru jelentése: nagyon nehéz. Guruḥkhena na vicālyate. Nem zaklatta fel. Nem zaklatta fel.

Persze lehet, hogy ez egy mese, viszont én a gyakorlati életemről beszélek. 1942-ben súlyos bombázások voltak Kalkuttában. Súlyos bombázás Kalkuttában. Egy-két bombázás után az egész lakosság elmenekült. Kalkutta üres várossá vált. Viszont maradtak. . . persze sokan ottmaradtak, olyanok, akik nem tudták elhagyni a várost valamilyen sürgős ügy vagy más dolog miatt. Szóval, így vagy úgy, nekem is a városban kellett maradnom, és emlékszem, 1942. december 12-én heves bombázás volt. Ám szerencsére szerencsések voltunk (megúsztuk). Láttuk, valami tűzijátékszerűség volt folyamatban. – Úgy gondoltuk, akkor hadd élvezzük. (nevetés) Értitek?

Dirr-durr-piff-puff! Mindenfelé bombák potyogtak. Szóval, mit lehetett tenni? Oly sok veszély lehet az életünk folyamán, mert ez olyan hely, ahol csak veszélyek vannak. Nem tudunk semmiről. Mivel bolondok vagyunk, megpróbáljuk beszabályozni ezeket a dolgokat. Ez a mi őrültségünkről vall. Nekünk kellene . . .

Akárcsak egy vasúti kocsiban. Egyik helyről szállítanak a másikra. Tegyük fel, hogy tömeg van. Szóval, ahelyett, hogy tűröd a tumultust, inkább várj néhány órát, szállj le és aztán folytasd utadat a célod felé. Hasonlóképpen, sok veszélyes pont lehet ebben az anyagi életben, ám ha arra készülünk, hogy visszatérjünk Kṛṣṇához, Kṛṣṇa-tudatban, akkor ezekkel a dolgokkal nem foglalkozunk. Hagyd, hogy megtörténjenek. Āgamāpāyinaḥ anityās tāṁs titikṣasva bhārata (BG 2.14).

Azok jönnek-mennek. Hagyd, hogy megtörténjenek. Nem bombáztak naponta. „Rendben, hadd történjenek meg néhány óra vagy néhány nap alatt.” Így kell alkalmazkodnunk hozzá. Viszont ezt nagyon nehéz így beállítani. Ám aki Kṛṣṇa-tudatban van, azt nem zavarja. Azt nem zavarja. Ez a nem zavarodottnak lenni technikája. Minél jobban haladunk a Kṛṣṇa-tudatban, annál jobban megszabadulunk ettől az anyagi összefonódástól. Van egy nagyon szép vers a Śrīmad-Bhāgavatamban:

samāśritā ye pada-pallava-plavaṁ

mahat-padaṁ puṇya-yaśo murāreḥ

bhavāmbudhir vatsa-padaṁ paraṁ padaṁ

padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām

(SB 10.14.58)

Samāśritā ye pada-pallava-plavam. Nos, ezt az anyagi világot egy nagy óceánhoz hasonlítják, és valójában az is. Akik jártak a tengeren, látták az Atlanti-óceánt, a Csendes-óceánt. Ez csak egy folt. Ez a föld csak egy folt ebben az anyagi univerzumban. Szóval, van két nagy óceán, az Atlanti- és a Csendes-óceán. Képzeld csak el, hogy ebben az univerzumban bolygók milliói és milliói lebegnek. Hogy milyen temérdek Atlanti- és Csendes-óceán van azokon, azt csak elképzelni tudod.

Szóval, valójában ez a szenvedés (nyomorúság) nagy óceánja, bhavāmbudhiḥ. A śāstra azt mondja, ez a születés és a halál nagy óceánja. Szóval, bhavāmbudhiḥ. Samaśritā ye pada . . . nos, az óceán átkeléséhez nagyon szép, erős hajóra van szükséged. Akkor átkelhetsz rajta. Szóval, át kell kelnünk a tudatlanság, az anyag óceánján. És mi az a hajó? Ez Kṛṣṇa lótuszlába. Menedéket keresel a csónakban, amely Kṛṣṇa lótuszlába. Samaśritā. Tedd ezt nagy hittel, "Most elfogadom ezt a csónakot életemként, mentőcsónakként." Annak mi lesz az eredménye? Mahat-padam. Mahat-padam. Ne gondold azt, hogy "Ó, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa csónakja vagy lábai olyan aprók." Nem. Mahat-padam. A mahat-padam azt jelenti, hogy az egész anyagi teremtés az Ő lábán nyugszik. Mahat-padaṁ puṇya-yaśo murāreḥ.

Tehát, aki ott lelt menedékre, annak ez a tudatlanság nagy óceánja olyan, mint a borjú lábának (patájának) nyomában összegyűlt víz. Természetesen erről lnincs tapasztalatod. Nekem van róla tapasztalatom, mert Indiában a borjak és tehenek a legelőre vonulnak, és esős időszakban a patájuk gödröcskét üt a földben, és abban a gödröcskében összegyűlik egy kis víz. Szóval, azt a vizet. . . ezt a nagy óceánt ahhoz a vízhez hasonlítják. Így senkinek sem okoz nehézséget átlépni rajta.

Tehát, bhavāmbudhir vatsa-padaṁ paraṁ padam: "És azokat, akik menedéket kerestek a Kṛṣṇa-tudatban, a paraṁ padam, a legfelsőbb lakhely várja." Padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām: "Ez az a hely, ahol minden lépés veszélyt rejteget, ez a hely alkalmatlan a számukra." Padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām. Nagyon szép hely. Tehát, yasmin sthito na duḥkhena guruṇāpi vicālyate (BG 6.22).

Ha valóban Kṛṣṇa-tudatban vagy, Kṛṣṇa lótuszlábai menedékében, akkor guruṇāpi duḥkhena, a legsúlyosabb veszély állhat előttem, nem fog megzavarni. Vagy aki eképpen keresett menedéket, azt soha nem fogják megzavarni. Őt soha nem fogják megzavarni. Taṁ vidyād duḥkha-saṁyoga-viyogaṁ yoga-saṁjñitam (BG 6.23). Sa niścayena yoktavyo, yogo 'nirviṇṇa-cetasā (BG 6.24).

Taṁ vidyā. Taṁ vidyād duḥkha-saṁyoga-viyogaṁ yoga-saṁjñitam. A szenvedések vagy boldogság efajta megértése a yogafolyamat által értékelhető. Ezért a yogafolyamat nagyon fontos.

sa niścayena yoktavyo

yogo 'nirviṇṇa-cetasā

saṅkalpa-prabhavān kāmāṁs

tyaktvā sarvān aśeṣataḥ

manasaivendriya-grāmaṁ

viniyamya samantataḥ

(BG 6.24)

Szóval, ez a yogafolyamat arra való . . . mert a megzabolázatlan érzékeknek köszönhetően belegabalyodunk ebbe az anyagi világba. Tehát, a yoga indriya-saṁyama teljes folyamata: irányítanunk kell érzékeinket, és arcunkat a tényleges lelki boldogság felé kell fordítanunk. Akkor lesz sikeres az életünk. Manasaivendriya-grāmaṁ viniyamya. Az elmét és az indriya-gramamot, és az érzékek teljes palettáját irányítani kell. Aztán fokozatosan, midőn gyakoroljuk, fokozatosan megértjük, mi az igazi boldogság és hogyan érhetjük azt el.

śanaiḥ śanair uparamed

buddhyā dhṛti-gṛhītayā

ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā

na kiñcid api cintayet

(BG 6.25)

Śanaiḥ śanair uparamed buddhyā dhṛti-gṛhītayā. Intelligencia és gondolkodás, érzés, hajlandóság (akarat), mindezek közreműködésével, bármim is legyen, śanaiḥ śanaiḥ, mindig az érzékszervek irányítására kell gondolnunk. Ātma-saṁsthaṁ manaḥ kṛtvā. És az elmét az ātmában, a Felsőlélekben kell rögzíteni. Na kiñcid api cintayet. Azután nem gondolsz semmi másra. Pont úgy, mint ahogy a mai este folyamán azt tanulmányoztuk, hogy Kṛṣṇa azt mondja: yuddhyasva mām anusmara (BG 8.7): "Harcolj tovább; ugyanakkor légy Kṛṣṇa-tudatos."

yato yato niścalati

manaś cañcalam asthiram

tatas tato niyamyaitad

ātmany eva vaśaṁ nayet

(BG 6.26)

Nos, ami a yoga mindennapi gyakorlását illeti, az elme mindig zavart. Egyszer így megy, máskor úgy. Szóval, az elménket csak a Kṛṣṇa-tudat felé kell irányítanunk. Ez a yoga gyakorlat, az igazi gyakorlat. Az elme innen, a Kṛṣṇa-tudatból oly sokfelé képes elkalandozni. Ezt tapasztalom meg időtlen idők óta.

Számtalan életen haladtam keresztül ilymódon. Most életem új irányt vett. Nos, az elején lesznek nehézségek, viszont a nehézségek leküzdhetők. Íme, a javaslat, yato yato niścalati manaś cañcalam asthiram. Mivel az elme nagyon izgatott, cañcalam és asthiram, nem összpontosított (szétszórt), ezért az egyik godolatról a másikra száll át.

Néha tapasztalhattad, amíg valamilyen munkát végzel, hirtelen eszedbe jut valami.

Negyven évvel azelőtt vagy harminc évvel azelőtt, néhány évvel azelőtt történt valami incidens, és egyszeriben eszedbe jut. Bár oka nincs, mégis felüti a fejét. Ez . . . a tudatalatti állapot jelenléte, ami megjelenik. Ez azt jelenti, hogy az elme mindig izgatott. Az izgatottság miatt a tudatalatti állapotban elraktározott dolgok felszínre törnek. Pont úgy, mint amikor egy tavat felkavarsz, az összes iszap felemelkedik az aljáról. Viszont le kell nyugodnunk. És akkor az iszap leülepszik. Szóval, ez a yogafolyamat az elme lenyugtatásának folyamata.

yato yato niścalati

manaś cañcalam asthiram

tatas tato niyamyaitad

ātmany eva vaśaṁ nayet

(BG 6.26)

Ezért gyakorlatilag nagyon sok szabály és előírás létezik. Ha betartod a szabályokat és előírásokat, akkor ez a felkavart elme fokozatosan a te irányításod alá kerül. Ezért kell a szabályokat és előírásokat betartani. „Ne tedd ezt.” Ne nyúlj a szádhoz.” „Ne nyúlj hozzá úgy.” „Ne tedd azt”. Rengeted a "tedd" és megannyi a "ne tedd". Szóval, mindezt követnünk kell. Ezeket rendszeresen követve az elméd az irányításod alá kerül. Ezek alkotják a folyamatot.

praśānta-manasaṁ hy enaṁ

yoginaṁ sukham uttamam

upaiti śānta-rajasaṁ

brahma-bhūtam akalmaṣam

(BG 6.27)

Praśānta-manasaṁ hy enam. Amikor az elme praśānta lesz. A praśānta azt jelenti, hogy nem gondol másra, mint Kṛṣṇára. Ezt praśantának hívják. Van egy szép vers a Śrīmad-Bhāgavatamban. A bhakta törekvő, bhavantam evānucaran nirantaraḥ praśānta-niḥśeṣa-mano-rathāntaraḥ (CC Madhya 1.206).

Bhavantam eva. A bhakta így imádkozik az Úrhoz: "Kedves Uram, mikor leszek százszázalékosan, huszonnégy órán át a Te szolgálatodban?" Bhavantam eva. – Csak a tied, és semmi több. Bhavantam evānucaran nirantaraḥ. A nirantara azt jelenti: "Szünet nélkül, mindig a Te szolgálatodban leszek." És hogyan? Praśānta-niḥśeṣa mano-rathāntaram. Mivel az elmém izgatott, ezért számtalan sok mentális agyalást gyártok. Azt gondolom: "Ez boldoggá tesz. Ettől boldog leszek. Ettől leszek...." Annyi mindent alkotok. Ezeket mano-rathāntaramnak hívják.

Ahogy egy ember bárhova megy az autóval, bármerre, ugyanúgy az elme bárhovahova és bármerre sodor minket – néha ide, néha oda, néha amoda. Szóval, ennek véget kell vetni. Amint lefoglalom az elmémet a Kṛṣṇa-tudatba, az elmém természetesen le fog állni az ide-oda csapongással. . .

(homályos)

Nos, ő azért imádkozik, hogy bhavantam evānucaran nirantaraḥ. "Egyszerűen azáltal, hogy huszonnégy órán át a Te szolgálatodban állok, az elmém megszűnik ide-oda ráncigálni engem." Bhavantam evānucaran nirantaraḥ praśānta-niḥśeṣa-mano-rathāntaraṁ kadāham aikāntika-nitya-kiṅkaraḥ: "Mikor leszek az örök szolgád?" Kadāham aikāntika-nitya-kiṅkaraḥ praharṣayiṣyāmi sa-nātha-jīvitam.

Sa-nātha-jīvitam. A sa-nātha-jīvitam arra vonatkozik, aki mögött egy személy áll, a patrónusa. Egy mecénás áll mögötte. Bármikor valami nehézség adódik, a mecénás támogat. Most nincs mecénásunk. Megfeledkezvén a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatunkról, nincs pártfogónk. Ilyen patrónusról, olyan patrónusról elmélkedünk, viszont az igazi patrónus az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Suhṛdaṁ sarva-bhūtānām (BG 5.29).

Ő minden élőlény igazi barátja. Szóval, fel kell élesztenünk a barátságunkat, vagy újfent fel kell élesztenünk a tényleges kapcsolatunkat, ahogy Arjuna is teszi. Akkor ezek lesznek a kérdések. . .

praśānta-manasaṁ hy enaṁ

yoginaṁ sukham uttamam

upaiti śānta-rajasaṁ

brahma-bhūtam akalmaṣam

(BG 6.27)

Nos, a Kṛṣṇa-tudat tökéletes fokozatának elérése után az upaiti śānta-rajasam következik. Zaklatottak vagyunk a szenvedély miattt, a szenvedély módozataitól. Nos, ennek a yogának vagy a Kṛṣṇa-tudatnak a gyakorlásával ez a szenvedélyes sóvárgás megszűnik. Szenvedélyes sóvárgás. . . śānta-rajasaṁ brahma-bhūtam akalmaṣam. Aztán ahaṁ brahmāsmi leszel: "Én lélek vagyok. Nem vagyok ez a test." Akalmaṣam. Minden kilengés és hiba nélkül szilárdakká válunk transzcendentális helyzetünkben.

Köszönöm szépen. Van kérdés? (vége)