Category:HU/660916 - Lecke BG 06.40-42 - New York

Leckék időrendben, 1966

(kīrtana) (Prabhupāda azt mondja a bhaktáknak, hogy japázzanak egy kört – valaki azt kiabálja, hogy „Isten vagyok”, és olyasmit kiált, ami úgy hangzik, mint „Om” újra és újra, de inkább úgy hangzik, mint egy tehén, amelyik nagyon vontatottan bőg fel. Ordít és sikoltozik: „Isten vagyok, Isten vagyok!" és távozik. A bhakták és Prabhupāda folytatják a japát. Prabhupāda elénekli a Śikṣāṣṭaka első imáját. Ezt követően kezdődik az óra.)

Prabhupāda:

śrī-bhagavān uvāca

pārtha naiveha nāmutra

vināśas tasya vidyate

na hi kalyāṇa-kṛt kaścid

durgatiṁ tāta gacchati

(BG 6.40)

Ha egyszer kezdetét vette a transzcendentális élet, akkor a lelki élet vagy a Kṛṣṇa-tudat soha sem fog abbamaradni. Mindössze pár százalékos eredménnyel is be lehet fejezni, attól a ponttól kezdve kell újra folytatnod a továbblépéshez. Ez . . . ez azt jelenti, hogy a lelki javak soha nem vesznek el. Az anyagi javak ezzel a testtel egyetemben elvesznek. Amint megváltoztatjuk a testünket, bármit is szerezzünk anyagi téren ebben a világban, házat, üzletet, bankszámlát, területet, hírnevet, képzést, ennek a testnek a végeztével minden véget ér.

Vegyük példának, hogy néha a múltbeli vezetőinket imádjuk. A te hazádban George Washingtont, vagy a mi hazánkban Gandhit vagy valaki mást. Ez azonban helytelen, mert nem tudjátok, hová távozott Washington úr. Egyszerűen csak egy árnyékot imádunk. Egy fényképet, egy szobrot. Viszont nem tudjuk, hol van valójában az a lelki lény, hová sodorta a lélekvándorlás. A lélek egy másik testbe kerül, mi pedig ostobán imádjuk a halott testet, ami haszontalan. Ezt bhūtejyának hívják. A szanszkrit nyelven bhūtejyānak hívják. Szellemimádat. Yānti bhūtāni bhūtejyā. Szóval, ez csak érzelmeskedés. Miután az összes cím, hírnév, anyagilag szerzett javak azzal a testtel véget érnek, úgy azzal a testtel is maradnak. Most egy másik testben kell folytatnod (az életed) a saját karmád szerint. Ám a lelki hatás, amelyre szert tettél, veled mennek tovább. Mivel te lélek vagy, az együtt marad a lélekkel. Viszont az anyagi vívmányok azzal az anyaggal (a múltbeli testtel) maradtak. . .

Ők ezt nem tudják. Ostoba emberek, mit sem tudnak erről. Odavannak az anyagi gyarapodásért. Nem tudják, hogy ez a test annak befejeztével maga is véget ér. Ezt hívják illúziónak. Ezért a testért, amely nem marad velem, oly keményen dolgozom éjjel-nappal. Viszont a lélekről, ami vagyok, nem tudom, honnan jöttem, hová tartok. Ezért követnünk kell a tekintélyes személyek, a szentírások útmutatásait, hogy alakíthassuk életünket azáltal, hogyan cselekedjünk. Ezt hívják karma-yogának. Az egyszerű dolgozás nem karma-yoga. A karma-yoga azt jelenti. . . ezt a Bhagavad-gītā írja le, yat karoṣi (BG 9.27). Bármit is csinálsz. Yat karoṣi yaj juhoṣi. Bármit is áldozol fel. Yad aśnasi, bármit is eszel. Yad dadāsi, bármit is adsz jótékony célra. Kuruṣva tad mad-arpaṇam, "add Nekem". "Ha jótékonykodni akarsz, add nekem" - mondja Kṛṣṇa. Ám az emberek nem Kṛṣṇának adják. Ha a Kṛṣṇa-tudat tagjai valamilyen alapítványhoz fordulnak, akkor azt mondják: "Ilyen munkát végzünk. Adj nekünk valamennyi pénzt." "Nem. A pénzünket kórházra és oktatási intézményre költik." És mit gyártasz? "Atombombát. Ó, az rendben van." Így mennek a dolgok.

Szóval, az anyagi fejlődés által pont az illúzió ügyét mozdítjuk elő. Ez minden. Nem tudjuk. Mit tudunk? Azt, hogy az a személy, aki a Kṛṣṇa-tudatban kezdi el a lelki életet, javai vele fognak maradni. Megtörténhet, hogy ebben a testben kissé kényelmetlenül érezhetjük magunkat. A lelkileg fejlett ember, vagy a Kṛṣṇa-tudatos személy soha nem érez kényelmetlenséget. Ezt a dolgot már megbeszéltük. Yasmin sthito guruṇāpi duḥkhena na vicālyate yaṁ labdhvā cāparaṁ lābhaṁ manyate nādhikaṁ tataḥ (BG 6.20-23). Amikor valaki a Kṛṣṇa-tudatban eléri a tökéletességet, nem akar semmi többet. Minden teljessé válik. És láthatóvá válik annak a tünete, hogy még a legnyomorúságosabb helyzetben sem lesz zaklatott.

Meg fogtok lepődni, ha megtudjátok, hogy Haridāsa Ṭhākura . . . mindig dicsőítjük őt a kīrtanánk után: "Haridāsa Ṭhākura, ki, jaya." Ez a Haridāsa Ṭhākura, mennyire háboríthatatlan volt. Sok példa van erre. Az Úr Jézus Krisztus, ő is háboríthatatlan volt, midőn keresztre feszítették. Hasonló volt ez a Haridāsa Ṭhākura is, aki történetesen mohamedán volt, és csatlakozott ehhez a Hare Kṛṣṇa mozgalomhoz. Ezért a mohamedán bíró felszólította: "Ó, te oly szép családban születtél, és mégis a Hare Kṛṣṇát énekled? Hindu dolgot énekelsz? Hare Kṛṣṇát énekelsz, hindu nevet? Aztán mégis, mi erre a magyarázatod?" Szóval, Haridāsa Ṭhākura . . . megértette, hogy most veszélyes helyzetbe került. Így válaszolt: "Uram, sok hindu is mohamedánná vált. Szóval, ha néhány mohamedán hindu lesz, milyen kár származik abból?" – Ó, vitatkozol? Ez azt jelentette, hogy meg kell őt büntetni. Adj a kutyának csúnya nevet, aztán akaszd fel.

Így az a parancs sulytotta, hogy ezt az embert meg kell vesszőzni. Abban az időben Navadvīpának huszonkét piactere volt. Szóval, mindegyik piacra ki kell vinni és a nyilvánosság előtt megkorbácsolni. Szóval, ezt tették vele. És az elképzelés az volt, hogy a korbácsolás következtében meg fog halni. Ez volt a magisztrátus ötlete. Ám szerencsére Haridāsa Ṭhākura nem halt meg, és még csak nem is sírt. Nagyon fegyelmezett volt és csendes. Úgyhogy a megkorbácsolói a lábai elé borultak. "Uram, az volt az elgondolás, hogy bele fogsz halni. Viszont most azt látom, hogy nem fogsz meghalni. Szóval, most büntetés vár ránk. Azt fogják hinni, hogy nem korbácsoltuk meg eléggé." Akkor Haridāsa Ṭhākura megkérdezte: „Mit akartok?” „Nem, azt akarjuk, hogy halj meg”. Azután szamádhiba lépett és a megkorbácsolója elvitte a bíróhoz: "Tessék, bekövetkezett." A bíró úgy vélte: "Most halott." Ezért azt mondta neki: "Dobd a vízbe. Ne a temetőbe vidd. Hindu lett." Tehát, yasmin sthito guruṇāpi na vicālyate (BG 6.20-23). Szóval, rendkívüli módon zavarták őt, ám ő kitartott. Nos, ez egy ilyen dolog. Imádkozott. A többiek megkorbácsolták, ő pedig énekelt: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare, Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare.

Szóval, a lelki örökség ilyen. Természetesen, Haridāsa Ṭhākura vagy az Úr Jézus Krisztus a legmagasabb tökéletességi fokán voltak. És sok ilyen eset van. Ám az esetnek az a lényege, hogy aki lelkileg fejlett, azt semmiféle anyagi nyomorúságos állapot nem zavarja meg. Ezért az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy egy lelkileg fejlett ember számára még ebben a világban sincs nyomorúság, hát mit mondjunk akkor a másik világról? Pārtha na eva iha. Iha azt jelenti, hogy ebben a világban. Nāmutra. Az amutra a következő életet jelenti. Vināśas tasya vidyate. Na vināśa. A vināśa jelentése: megsemmisülés. Tehát, ő nem semmisül meg. Mire vonatkozik a megsemmisülés? A Bhagavad-gītā második fejezetéből megértettük, hogy a lélek soha nem semmisül meg. Elpusztíthatatlan.

Akkor vajon mire vonatkozik a vināśa? A vināśa azt (a folyamatot) jelenti, amikor a lélek egyik testből a másikba történő anyagi vándorlásának örvényében vagyunk és nem tudjuk, hová tartunk. Akárhová mehetünk, elefánt leszek, vagy hangya, nem tudom. Miután elhagytam ezt a testet, különböző fajok létének rengetegében vagyok. Szóval, megfeledkezem magamról. Elfelejtem magam. Ezt hívják vināśának. A vināśa azt jelenti, hogy az élőlény nem semmisül meg, viszont nem tudja, hol van. Mint amikor a Csendes-óceánba vetnek és a hullámok. . . vagy a középre vetnek, nem látsz semmiféle földet, tehát, nem tudod, hol vagy. . . ez a vināśa. Ez a megsemmisülés. Habár mi ott élünk benne. Hasonlóképpen, ha ezzel találkozunk. . . nem tudjuk, mi leszek a következő életemben, viszont az életem, a következő életem tény. A következő élet tény. Tegyük fel, hogy ha kizavarsz ebből a szobából, akkor egy másik szobában kell menedéket keresnem. Szóval, nem fogod tudni, hová tűntem. Tehát, ezt hívják vināśának. Ezt hívják vināśának.

Szóval, aki a lelki élet útjára lép, az ő számára nincs vināśa. A nem semmisül meg azt jelenti, hogy a következő életében újra ember lesz. Nem tévedt el más fajok vadonában. Mert neki újra kell kezdenie. Tegyük fel, hogy befejezte a Kṛṣṇa-tudat tíz százalékát. Most újra kell kezdenie tizenegy százaléknál. Nos, ahhoz, hogy elkezdhesse a Kṛṣṇa-tudat tizenegyedik százalékánál, emberi testet kell elfogadnia. Tehát, ez azt jelenti, hogy ha valaki bekerül a Kṛṣṇa-tudatba, számára a következő életében garantált az emberi test. Ez garantált. Ez csodálatos. Kṛṣṇa-tudat nélkül nem tudom, mi fog történni a következő testemben. Ám ha a Kṛṣṇa-tudatban vagy a lelki tudatosságban fejlett vagy, ne törődj vele, akármilyen kis százalékot is értél el, biztosan esélyt kapsz egy másik emberi testre. Ezért mondják ezt.

Szóval, legalább annak biztosítása érdekében, hogy a következő életünk emberi élet legyen, mindenkinek el kell jutnia a Kṛṣṇa-tudathoz. A hétköznapi nyereség szempontjából nézve.

Van egy történet, Sāvitrī-Satyavān története. Sāvitrī-Satyavān esete nem kitalált történet. Történelmi tény, hogy volt egy úriember, aki a király fia, herceg volt. A neve Satyavān volt. Viszont a horoszkópja szerint egy bizonyos életkorban meg kellett halnia. Ennek ellenére az egyik lány, Sāvitrī, beleszeretett abba a fiúba. Férjhez akart menni hozzá. Az apja azt mondta neki: "Egy bizonyos életkorban meg fog halni. Ne házasodj meg vele." Ám ő nem tágított. Férjhez ment. Idővel a fiú meghalt, mondjuk négy-öt év múlva és a lány özvegy lett. Szóval, annyira kitartó szeretője volt, hogy nem engedte el magától a holttestet. És Yamarāja, - mi az angol (megfelelője), nem tudom,- de ő az, aki elviszi a testet vagy a lelket a halál után, és azért jött, hogy magával vigye a lelket. Szóval, ez a szemérmes lány nem engedte, hogy a férje teste eltűnjön. Akkor Yamarāja azt mondta: "Kötelességem, hogy magammal vigyem. Add fel! Ellenkező esetben téged is szintén meg kell büntetnem." Így aztán átadta a testet, de követte Yamarājat. Yamarāja együttérzővé vált iránta. Ezért Yamarāja könyörületes lett, és megáldotta: "Kedves lányom, menj haza. Abban az áldásban részesítelek, hogy fiad lesz. Ne sírj a férjed miatt." Aztán ismét csak követte, és amikor Yamarāja azt kérdezte: "(Most) Miért követsz engem?" "Elviszed a férjemet. Hogyan születhetne fiam?" Ó, akkor (Yamarāja) dilemmába esett. Visszaadta a férjét. Szóval, ehhez hasonlóan, ez a technikája. Ha elfogadod a Kṛṣṇa-tudatot, akkor a férjed, vagyis ez az emberi életforma garantált.

Nāham . . . pārtha naiveha namutra vināśas tasya vidyate na hi kalyāṇa-kṛt. Kalyāṇa-kṛt. A lelki élet a legkedvezőbb élet. Kalyāṇa. Kalyāṇa azt jelenti, hogy kedvező. Tehát, bárki, aki valami jót tett, na hi kalyāṇa-kṛt kaścid durgatiṁ tāta gacchati. Bárki, aki tett valami szép, kedvező dolgot, ó, azt soha nem győzik le. Soha nem kerül nehézségek közé. Ez olyan szép dolog.

prāpya puṇya-kṛtāṁ lokān

uṣitvā śāśvatīḥ samāḥ

śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe

yoga-bhraṣṭo 'bhijāyate

(BG 6.41)

Nos, azoknak, akik transzcendentálisan fejlettek, mik lesznek a következő életükben? Ez volt Arjuna kérdése. Kṛṣṇa azt mondja, hogy a következő életében át fog kerülni a felsőbb bolygókra. Prāpya puṇya-kṛtāṁ lokān (BG 6.41). Lokān bolygókat jelent. Átkerült a felsőbb bolygórendszerbe, ahol az összes jámbor és igaz ember él. Prāpya puṇya-kṛtāṁ lokān uṣitvā śāśvatīḥ samāḥ (BG 6.41). Śāśvatīḥ samāḥ, samāḥ éveket jelent, a śāśvatīḥ pedig szinte örökkévalóságot jelent. Szinte örök. Miért? Mert a felsőbb bolygókon az élet időtartama nagyon hosszú. A mi hat hónapunk egyenlő az ő egy évükkel, uhh, egy napjukkal. A mi hat hónapunk. Már teszteltétek, hogy a felsőbb térben a repülés vagy mi is a neve? Manapság utaznak az űrben? Valami egy óra alatt megkerülték, másfél óra alatt többször megkerülték a Földet. Ez azt jelenti, hogy annyi nap és éjszaka telt el egy óra alatt. Szóval, hasonlóképpen, tény, hogy a felsőbb bolygórendszerben haladva az idő múlása eltérő. Ezt Einstein professzor is elfogadta. Szóval, śāśvatīḥ samāḥ. Ha átkerülsz a felsőbb bolygórendszerbe, akkor életed időtartama ílymódon meghosszabbodik. Ami itt hat hónap, az ott egy nap. Az előző egy napra eső számítás alapján tízezer évig élsz ott. Tízezer év. Az ottani egy nap a mi hat hónapunk. Most képzeld el. Hasonlóképpen Brahmā, egy másik felsőbb bolygó. . . Brahmā élete. Ez is le van írva.

Szóval, Kṛṣṇa azt mondta, hogy ezek a transzcendentálisan fejlett személyek átkerülnek a felsőbb bolygórendszerbe, és ott élnek sok-sok évig, hogy élvezzék az életet. Aztán megint visszakerülnek ide. Ezt hívják karma-kṣetrának. És az ember megkérdezheti, hogy amikor újra visszakerül erre a bolygóra, mivé válik? Valami állat lesz belőle? Vagy ember? Nem. Mindig ember lesz. És milyen ember? Śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yoga-bhraṣṭo 'bhijāyate. Śucīnām jelentése nagyon jámbor család, igazlelkű család. Csakúgy, mint Indiában, nálunk is vannak brāhmaṇa családok, kṣatriya családok. Magasan szituált családok. Nagyon . . . életmódjuk nagyon magas színvonalú, tiszta és igaz, jámbor, meg sok minden más. Tehát, śucīnām és śrīmatām. Śucīnām, ilyen jámbor családokat Indiában sokat találhatsz. És śrīmatām. Śrīmatām azt jelenti, hogy gazdag. Nos, gazdag családokat a te hazádban, Amerikában is találunk. Tehát, aki újra visszajön, az gazdag családban vagy jámbor családban születik meg. Śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yoga-bhraṣṭo 'bhijāyate. Akinek nem sikerült tökéletesen végrehajtania a yogát, ő ismét . . . amennyiben valaki gazdag családban születik, azt jelenti, hogy nem kell aggódnia a kenyeréért. Ő boldog lesz. Most már boldogan hajthatja végre a yogafolyamatot. Vagy egy jámbor családban automatikusan ott van a transzcendentális élet yogafolyamata. Tehát, ott is kezdheti. Ez esély. Akik ilyen családban, igazlelkű családban vagy gazdag családban születnek, azoknak el kell fogadniuk a Bhagavad-gītāt, mert ez egy Istentől kapott lehetőség a lelki életünk megvalósítására, nem pedig az érzéki élvezet fokozására: "Mivel oly sok pénzem van, ó, hadd élvezzem még jobban az érzékeket, akarom mondani, még vadabbul." Szóval, śucīnāṁ śrīmatāṁ gehe yoga-bhraṣṭo 'bhijāyate. Athavā, vagy alternatívan. . .

athavā yoginām eva

kule bhavati dhīmatām

etaddhi durlabhataraṁ

loke janma yad īdṛśam

(BG 6.42)

Athavā yogināṁ gṛhe. Yogināṁ gṛhe azt jelenti, hogy se gazdag, se nagyon jámbor, hanem valójában yogī. A szülei, olyan szülőt kap, ahol az apa-anya valójában a lelki életet, a Kṛṣṇa-tudatot vagy a yogát gyakorolja. Nos, a gyerekek általában utánozzák, utánozzák a szülők szokásait vagy tevékenységeit. Így szerencsére lehetőségünk nyílt egy ilyen apát szerezni. Szóval, apánkat utánozzuk. Gyermekkoromban apámat utánoztam. Kṛṣṇa Istenségét imádta. Ezért arra kértem: "Kedves atyám, imádatot szeretnék bemutatni. Add nekem Kṛṣṇa Istenséget." Így hát adott nekem egy kis Kṛṣṇa és Rādhā Istenséget, és én utánoztam. Szóval, az élet kezdete. . . nos, valójában ezek tények. Parīkṣit Mahārāja is, ő is játszott Kṛṣṇával, Kṛṣṇa babákkal. Akárcsak Mirabhai. Ő is Kṛṣṇa babával játszott és később nagyon magas szintű bhakta lett. Tehát, ezek az esélyek adottak. Athavā yoginām eva kule bhavati dhīmatām (BG 6.42) . Esélyt kapott rá, hogy ilyen jó családban szülessen meg. Etaddhi durlabhataram. Nos, az efajta születés egy bhakta vagy yogī családjában nagyon ritka, és sokkal előnyösebb, mint a másik két élet gazdag családban vagy jámbor családban születni. Valójában színészkednek. Csakúgy, mint amikor egy orvos apától fiú születik. . . láttuk. Így, természetesen, orvos lesz belőle. Mert látja az apját, és a hajlam öröklődik. Ily módon az indiai kasztrendszerben ez képezte az eredeti felosztást. Ám mivel a fiú ily módon, a születésénél fogva utánozta az apát, kasztrendszerré vált. Szóval, mindenesetre ezek az esélyek adottak. A cél az, hogy nekünk, mindenkinek, minden embernek el kell kezdenie a lelki életet.

Bármely yogarendszert, bármilyen lelki életet yogának neveznek. A yoga azt jelenti, hogy összekapcsolódunk. Parányi szerves részei vagyunk a legfelsőbb abszolútnak, Brahmannak vagy Bhagavānnak, Paramātmának, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, nem számít. A yoga azonban összefonódást jelent. Tehát, az összefonódás, vagy összekapcsolódás a személytelen formátlannal, a Legfelsőbb Brahmannal, az is összekapcsolódás. És ha meditáció útján lépsz kapcsolatba a benned lévő Felsőlélekkel, az szintén transzcendentális tevékenység. Vagy közvetlenül bhaktaként imádod Kṛṣṇát. Bármelyiket fogadod el, az lelki élet. Ám a végső cél Kṛṣṇa-tudatossá vagy Kṛṣṇa bhaktájává válni. Ezt a Bhagavad-gītā így írja le:

bahūnāṁ janmanām ante

jñānavān māṁ prapadyate

vāsudevaḥ sarvam iti

sa mahātmā sudurlabhaḥ

(BG 7.19)

A két szakasz után. A Legfelsőbb személytelen felfogása vagy a Legfelsőbb helyhez kötött (lokalizált) megvalósítása (után). Sok-sok születés után újra el kell jutniuk ehhez a tudathoz, a Kṛṣṇa-tudathoz. Ezért jobb, ha eléggé intelligensek vagyunk, mert amikor megkapod az információt, akkor végső soron el kell jutnod ehhez a ponthoz, a Kṛṣṇa-tudathoz. Vāsudevaḥ sarvam iti (BG 7.19) . Vāsudeva jelentése Kṛṣṇa. Sa mahātmā sudurlabhaḥ. Az ilyen nagy lélek nagyon ritka. Tehát, miért ne válhatna azonnal ritka nagy lélekké, és kerülne egyszerűen Kṛṣṇa-tudatba és tenné sikeressé az életét?

Köszönöm szépen. Van kérdésetek? Igen?

Nő: Azt mondod, imádod valakinek az istenség fényképét, aki eltávozott. Viszont a lelki tanító fényképe nagyon sokat segíthet abban, hogy megtanítsa szeretni őt magát, mert a lelki tanító fényképe nem anyagi értéket képvisel, hanem azt az igazságot szimbolizálja, amelyből ő jött. Prabhupāda: Igen. A lelkileg haladók fényképe és a hétköznapi fénykép között különbség van. Csakúgy, mint ahogy itt van Kṛṣṇa szobra. Nem különbözik Kṛṣṇától. Az eredeti személy Kṛṣṇa és ez a Kṛṣṇa-szobor ugyanaz. Hasonlóképpen, a lelkileg tökéletes ember és a fényképe egy és ugyanaz. Mert ő az abszolút szintjén van. Az abszolút szintjén nincs (nem létezik) különbség. Anyagi szinten van különbség. Ez világos? Abszolút szinten nincs különbség. Mint ahogy a Hare Kṛṣṇát énekeljük. A Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának a neve. Tehát, ez a név és Kṛṣṇa nem különböznek egymástól. Érzékeled? Nincs különbség Kṛṣṇa között, aki a legfelsőbb lakhelyén tartózkodik és a Kṛṣṇa név között, amelyet énekelsz. Ez ugyanaz. Nincs különbség. Ilyen az abszolút felfogás. Míg ha szomjas vagyok, és ha a víz nevét hajtogatom "víz, víz, víz", akkor valójában magára a vízre van szükségem. Egyszerűen a "víz" fogalmával nem jutok semmire. Ez a különbség az anyag és a lélek között.

És valójában, ha nem kapunk bizonyos lelki megvilágosodást Kṛṣṇa éneklésével, akkor szerinted egyszerűen csak az időnket vesztegetjük? Nem. Nem vesztegetjük az időnket. Valójában lelki eksztázisban leszünk, mert nincs különbség. Ám, ha ehhez hasonlóan veszed a víz vagy valami más nevét, amit csak akarsz, az nem fog beteljesülni. Ez az abszolút és a relatív felfogása. Abszolút szinten nincs különbség, név, minőség, forma, kedvtelés, kísérete, minden ugyanaz. Ha Kṛṣṇa nevét énekled, az ugyan olyan jó, mint maga Kṛṣṇa. Ha látod Kṛṣṇa alakját, az ugyan olyan jó, mint Kṛṣṇa. Ha Kṛṣṇa tevékenységeire gondolsz, az ugyan olyan jó, mint Kṛṣṇa. Ez a megvalósítás lelki megvalósítás. Ezért egy első osztályú bhakta, aki fejlett a Kṛṣṇa-tudatban, mindent Kṛṣṇának lát. Semmi sem különbözik Kṛṣṇától. Van még kérdés?

Govinda dasi: Azt mondtad, hogy miután elhagytad ezt a testet, ez a test eltűnt, megválsz a Kṛṣṇa-tudattól, és magasabb helyre kerülsz? . . . (homályos)

Prabhupāda: Nem. Ha tökéletesíted a Kṛṣṇa-tudatot, akkor a test elhagyása után közvetlenül Kṛṣṇához mész. Viszont, ha nem vagy tökéletes, ha egyszerűen csak egy bizonyos százalékot értél el, akkor esélyed lesz egy másik emberi testre akár ezen a bolygón, akár bármely másik bolygón, hogy elérd az egyensúlyt. Azaz . . . az előrehaladás százaléka szerint gazdag családban vagy jámbor családban vagy yogī családjában születsz meg. Ez a fejlettség százalékától függ. Viszont, aki teljessé tette lelki vagy Kṛṣṇa-tudatát, az azonnal átkerült (a lelki világba).

janma karma ca me divyaṁ

yo jānāti tattvataḥ

tyaktvā dehaṁ punar janma

naiti mām eti kaunteya

(BG 4.9)

A Bhagavad-gītā egyértelműen kijelenti, hogy aki megértette, mi Kṛṣṇa, hogyan születik Kṛṣṇa, hogyan cselekszik Kṛṣṇa, mik a tevékenységei, tehát, aki ténylegesen megértette Kṛṣṇát, annak az eredménye egyszerűen tyaktvā dehaṁ punar janma naiti, nem kap több anyagi születést. Ezután? Az ilyen hova megy? Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti (BG 4.9). – Hozzám jön. Ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa legfelsőbb lakhelyére. Ez a legmagasabb tökéletesség. De ha a legmagasabb tökéletesség . . .

Ezért nagyon komolynak kell lennünk. Miért várjunk egy újabb születésre akár nagyon jámbor családban vagy gazdag családban vagy más bolygón? Ezt a Bhagavad-gītā is elítéli. Ābrahma-bhuvanāl lokāḥ punar āvartino 'rjuna (BG 8.16). Még akkor is, ha az anyagi világ legfelsőbb bolygójára emelkedsz, újra le kell jönnöd, hogy felkészülj. A legjobb dolog az, hogy most itt vagyunk ezen a bolygón és azonnal elfogadjuk a Kṛṣṇa-tudatot, meghódolunk Neki és tökéletessé válunk. Miért várnál egy újabb születésre vagy egy másik bolygóra? Fejezd be. Nos, ha valóban komolyan gondolod a Kṛṣṇa-tudatot, akkor most fejezd be. Ez a lehetőség fennáll. Labdhvā sudurlabham idaṁ bahu-sambhavānte (BG 8.16). Ez a születés sok-sok evolúciós folyamat eredménye. Mānuṣyam artha-dam. Ez az emberi test a legmagasabb tökéletességet tudja nyújtani. Tehát, tūrṇaṁ yateta, légy nagyon komoly és törekedj erre a tökéletességre. Anumṛtyu pated yāvat, amíg el nem jön a következő halál. Csakhogy nem gondoljuk komolyan. Nem vagyunk túl komolyak. Azt komolyan gondoljuk, hogyan tehetjük nagyon széppé érzékkielégítésünket. Ebben mutatkozik meg komolyságunk. Az emberi fejlődés, a civilizáció fejlődése azt jelenti, hogy milyen szépen tudod kielégíteni érzékeidet. Ez folyik. Csak azért, hogy mindenféle kéyelmet megadjak ennek a testnek. Ám valójában az emberi civilizáció azt jelenti, hogy az embereknek nagyon komolyan kell venniük ezt az emberi testet, a lelki tökéletességet. Ilyen a tökéletes emberi civilizáció. Ez jelen pillanatban hiányzik. (kirtana) (vége)