Category:HU/661005 - Lecke BG 07.11-16 - New York

Leckék időrendben, 1966

Prabhupāda:

Balaṁ balavatāṁ . . .

balaṁ balavatāṁ cāhaṁ

kāma-rāga-vivarjitam

dharmāviruddho bhūteṣu

kāmo 'smi bharatarṣabha

(BG 7.11)

Nos, ez a bizonyos vers, amiről tegnap beszéltünk, arról szól, hogy a vágy vagy a szexuális vágy a vallásosság elvei alapján maga Kṛṣṇa. Ezt a pontot nagyon részletesen megbeszéltük, emlékezhettek rá, hogy amíg ennek a testnek a szükségleteiről van szó, ez megengedett, viszont szabályozott formában.

Ennek a testnek négy szükséglete van: ennünk kell valamit; pihennünk kell, aludnunk kell egy ideig; meg kell védenünk magunkat az ellenségek támadásától; és nekünk, ööö, rendelkeznünk kell a szexuális élet lehetőségével is. Ezek a dolgok a test fenntartásához szükségesek. Viszont, aki ki akarja szabadítani magát ebből az anyagi összefonódásból, az nem használhatja ezeket túlzott mértékben. Ezeket szabályozni kell.

Hasonlóan, akár egy beteg ember, ő is szabályozás alá esik. Neki is adnak enni valamit. Bár az evés nem túl jó a beteg ember számára, mégis szabad enni valamit, egy kis árpavizet, egy kis gyümölcslevet, valami könnyű ételt, hogy . . . az éhezés sem jó, ezért megengedik (hogy egyen). Viszont nem engedhető meg neki a beteg kívánsága szerinti élelmiszer (fogyasztása). Az élelmiszert az orvos utasítása szerint engedélyezik a számára.

Ha tehát tájékozottak, jól felszereltek akarunk lenni Kṛṣṇa-tudattal, akkor szabályoznunk kell az életünket. Ez a szabályozás, ez a szabályozás megtalálható különféle szentírásokban, és itt az Úr Kṛṣṇa is beszél róla. Leírja önmagát, hogyan emlékezhetsz Rá életed minden körülményében. Szóval, ehhez hasonlóan a szexuális élet is létszükséglet, életünk szükséglete.

Ezért Kṛṣṇa azt mondja: „Igen, én is jelen vagyok a szexuális életben, feltéve, ha „a szentírás utasítása szerint hajtják végre”. Mi ez a szentírás szerinti utasítás? Az, hogy meg kell házasodni; máskülénben a szexuális élet nem megengedett. Bűnnek számít.

A házasélet alatti szexuális élet megengedett. Kṛṣṇa azt mondja, hogy dharma-aviruddhaḥ. Aviruddhaḥ azt jelenti, hogy nem ellenkezik a vallási elvekkel. A vallási elv szerint putrārthe kriyate bhāryā putra-piṇḍa-prayojanam. A védikus irodalom szerint az embernek kizárólag azért kell megházasodnia, hogy gyereke legyen, putra. Putra azt jelenti, fiú. A putra leszármaztatott jelentése pun-nāmno narakād yasmāt trāyate iti putraḥ. Bűnös reakciónk eredményeként meg kell látogatnunk valami poklot, ami punként ismert.

Nos, a hindu szentírás előírja, hogy a gyermeknek, amikor az apa meghal, a fiúnak néhány szertartást végre kell hajtania, amit śrāddha szertartásnak neveznek, így ha az apa bűnös tettei miatt bajba kerül a következő életében, akkor ez a szertartás megvédi őt. Ez néhány gondolat erről. És ezek igaz dolgok. Tehát, a putra azt jelenti, hogy pun-nāmno narakād yasmāt trāyate iti putraḥ: "Putrának hívják azt, aki kiszabadítja az apját a pokolból, amit punnak neveznek."

Szóval, hogyan lehetne putrám feleség nélkül? Ha valaki fiút akar feleség nélkül, az nem lehetséges. Ezért a szentírás utasítása az, hogy házasodj össze a védikus szabályok szerint, és teremts jó fiakat, hogy megvédd a családodat és megvédd magad. Ezt hívják vallásos szexuális életnek. Nos, ezt a vallásos szexuális életet ajánlja Kṛṣṇa. És azt mondja, hogy "a vallásosságban a szexuális élet Én vagyok. Jelen vagyok benne. Jelen vagyok benne." És ezután azt mondja:

ye caiva sāttvikā bhāvā

rājasās tāmasāś ca ye

matta eveti tān viddhi

na tv ahaṁ teṣu te mayi

(BG 7.12)

Úgy gondolom, mindezt megbeszéltük. Nos, tribhir guṇamayair bhāvair ebhiḥ sarvam idaṁ jagat (BG 7.13). Az anyagi természet három kötőerejéről beszélünk. Nos, az Úr azt mondja, hogy az egész világot rabul ejti az anyagi természet három kötőereje. És mohitam, és az anyagi természet e három kötőerejének cselekedeteitől és reakcióitól megzavarodva, az ember elfelejtette örök kapcsolatát Istennel vagy Kṛṣṇával. Örök kapcsolatunk van Istennel, mivel Isten fiai vagyunk. Hogyan szakadhat meg a kapcsolat?

Tegyük fel, hogy fiad van. Nos, nem engedelmeskedik neked. Jól van. Elhagyta az otthonát. Nem kedvel téged. Viszont a kapcsolatot nem lehet megszakítani. Amikor megkérdezik tőle: "Hogy hívják az apádat?" neki meg kell neveznie a te . . . hogy: "ennek meg ennek az úriembernek a fia vagyok." Ezt a kapcsolatot nem lehet megszakítani.

Ehhez hasonlóan, mi mindannyian Isten, Kṛṣṇa fiai vagyunk. A kapcsolatunk tehát örök, ám elfelejtettük. Csak értsd meg: Isten mindenható, minden hírnév birtokosa, birtokol minden gazdagságot, birtokol minden szépséget, birtokol minden tudást és birtokol minden lemondást. Tehát, egy ilyen nagyszerű személyiség fiai vagyunk. Elfelejtettük. Egy gazdag ember fia elfelejti el az apját, és megőrül, az utcán hever és koldul – ó, ez a feledékenységének köszönhető.

Ha valaki olyan információt ad neki, hogy: "Miért szenvedsz így? Megkapod apád vagyonát. Hazamész, és élvezed apád vagyonát. Apád nagyon vágyik rád. Miért rothadsz ebben az állapotban? " És ha észhez tér, hogy "Ó, én annyit szenvedtem. Most visszamegyek apámhoz, és élvezem az életet..." Mindannyian ebben a helyzetben vagyunk. A háromféle szenvedés hatása alatt vagyunk itt, ebben az anyagi világban. Mindig e háromféle nyomorúságtól szenvedünk: adhyātmika, adhibhautika és adhidaivika, a háromféle nyomorúság. Bizonyos nyomorúságok a testet és elmét érintik. Csakúgy, mint az egyik tanítványunk – hirtelen fájdalmai lettek, és műtéti beavatkozáson kell átesnie. Szóval, ilyen dolgok történnek.

Egyes szenvedések a testnek köszönhetők, más szenvedések az elmének, ismét más szenvedések a természetnek. Hirtelen nagyon hideg lesz. Hirtelen nagyon meleg, hőség lesz. Természet. Hirtelen hatalmas hóesés van. Hirtelen földrengés van. Annyi szenvedés, a természet, a test, az elme és más élőlények miatt. Ó, valaki tőrrel támad rám. Egy tigris az állkapcsával támad rám. Megannyi nehézség, nyomorúság (szenvedés) minden lépésben. Padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām (SB 10.14.58).

Szóval, emlékeznünk kell erre. Viszont az illúzió miatt, az illúzió által lefedve, nem vesszük figyelembe ezeket a szenvedéseket. Viszont emlékeznünk kell arra, hogy mindig nyomorúságos helyzetben vagyunk. Egy intelligens ember, aki fejlett tudattal rendelezik, azt kérdezi: "Miért vagyok nyomorúságos helyzetben? Nem akarok szenvedést. Miért vagyok nyomorúságos helyzetben?" Amikor ez a kérdés felmerül, akkor van esély arra, hogy Kṛṣṇa-tudatossá váljunk. Meg fogjátok találni, hogyan lesz valakiből. . . hogyan jut el a Kṛṣṇa-tudathoz. A későbbi versekben rá fogtok bukkanni. Catur-vidhā bhajante māṁ sukṛtino 'rjuna (BG 7.16).

Így hát megzavarodva a természet e három kötőerejének kölcsönhatásától, megfeledkeztünk Istennel való örök kapcsolatunkról. A Kṛṣṇa-tudat pedig azt jelenti, hogy újra kell élesztenünk (azt). Csakúgy, mint egy pszichiáter, pszichiáter, bizonyos gyakorlatok segítségével feléleszti a tudatot. Nos, jószerével nem mi vagyunk azok, akik pszichiáterhez járunk, ám többé-kevésbé mindannyian őrültek, az anyagi természettől megzavarodottak vagyunk. Szóval, ki kell gyógyítanunk az őrületünket, és részt kell vennünk a Kṛṣṇa-tudatban. Az összes probléma ebben rejlik. Mohitaṁ nābhijānāti mām ebhyaḥ param avyayam (BG 7.13).

Param avyayam. Avyayam jelentése, aminek nincs vége; ami, akarom mondani, soha nem semmisül meg. Ezt hívják avyayamnak: örökkévaló, soha nem lehet megölni. Tehát, mi is avyayam vagyunk. Mindezeket a pontokat megbeszéltük a Bhagavad-gītā legelején, miszerint élőlények vagyunk, nincs születésünk, nincs halálunk. A születés és a halál erre a testre vonatkozik, viszont mi a legfőbb örökkévalónak, a param avyayamnak vagyunk a fiai. Szóval, mi is avyayam vagyunk. Az arany fiai is arany. Viszont ebben a nyomorúságos helyzetben vagyunk. Miért? Mert megtéveszt bennünket a természet három anyagi kötőereje.

daivī hy eṣā guṇamayī

mama māyā duratyayā

mām eva ye prapadyante

māyām etāṁ taranti te

(BG 7.14)

Ezt az őrületet, ezt a hallucinációt, ennek az anyagi világnak ezt az illúzióját nagyon nehéz leküzdeni. Nagyon nehéz. Viszont az Úr Kṛṣṇa azt mondja: mām eva ye prapadyante māyām etāṁ taranti te. Ha valaki önként, vagy megértve nyomorúságos életét, vagy ha meghódol Kṛṣṇának: "Kedves Kṛṣṇám, annyi életen át megfeledkeztem Rólad. Most már értem, hogy te vagy az apám, te vagy a védelmezőm. Meghódolok Neked." Ahogy egy elveszett gyerek az apjához megy: "Kedves apám, az én félreértésem következtében hagytam el védelmedet, viszont szenvedtem. Most hozzád jövök." Az apa átöleli: "Kedves fiam, térj be. Annyira aggódtam érted minden nap. Ó, örülök, hogy visszajöttél." Az apa olyan kedves.

Nos, ugyanebben a helyzetben vagyunk mi is. Amint átadjuk magunkat a Legfelsőbb Úrnak. . . ez nem túl nehéz. Egy fiú meghódolása az apa előtt, vajon nagyon nehéz dolog-e? Szerintetek ez nagyon nehéz dolog-e? Egy fiú meghódol az apjának. Ez teljesen természetes. Nincs bántalmazás. Az apa mindig felsőbbrendű. Ha tehát megérintem apám lábát, ha leborulok apám előtt, az dicsőséges. Dicsőséges a számomra. Nincs bántalmazás. Nincs semmi nehézség. Miért ne hódolnánk meg Kṛṣṇának?

Szóval, ez a folyamata. Mām eva ye prapadyante. „Mindegyik megzavarodott élőlény, amikor meghódol Nekem” – māyām etāṁ taranti te –, többé semmitől sem szenved az életben. Egyszerre az apa védelme alá kerül. A Bhagavad-gītā végén megtalálod: ahaṁ tvāṁ sarva-pāpebhyo mokṣayiṣyāmi mā śucaḥ (BG 18.66).

Amikor az apa. . . amikor a gyermek az anyja mellkasára kerül, az anya megvédi. Ha veszély fenyeget, az anya készen áll arra, hogy először a saját életét adja, csak aztán a gyermeke életét. Hasonlóképpen, amikor Isten védelme alatt állunk, akkor félelem nincs. Isten védelme alatt rettenthetetlenné válunk. A gyerek. . . kicsi gyerekek hite az apában és az anyában van.

Szóval, menedéket kell keresnünk Kṛṣṇánál – mām eva ye prapadyante. "Bárki, aki Nálam keres menedéket, azonnal túl van a veszélyen." Azonnal. Akkor miért nem cselekszel így? Nagyon nehéz dolog-e? Nem. Akkor az illető miért nem keres menedéket? Ha olyan könnyű dolog, hogy egy bizonyos gyerek átadja magát az apja gondozásának, ha ez olyan egyszerű, akkor az emberek miért nem teszik ezt? Miért? Mert az emberek még Isten létezését is megkérdőjelezik.

Nos, az istentelen civilizációban: "Ó, a természet a minden. A tudomány a minden. Az Isten az semmi." Ennek az anyagi tudásnak a fejlődése azt jelenti, hogy az emberek egyre őrültebbekké válnak. Az őrületük egyre nő. Ahelyett, hogy kigyógyulnának belőle, csak fokozzák a betegségüket. Ez az anyagi civilizáció. – Ne törődj Istennel. Rendben, ne törődj vele. Akkor ezzel az anyagi természettel fogsz törődni. Őtőle meg fogod kapni. . . jókora rúgásokat fog adni neked. Arra van felkészülve, hogy jól megrugdosson, a nap huszonnégy órájában rugdos a háromféle szenvedésen keresztül. Ez jusson eszedbe. Ám annyira hozzászoktunk ehhez a rugdosáshoz, hogy nem. . . úgy véljük: "Ennek így kell lenni. Rugdoss tovább. Drága anyagi természet, nagyon köszönöm a rúgásaidat." Értitek?

Szóval, bolondok lettünk, és nagyon büszkék vagyunk a képzettségünkre. Le tudod győzni az anyagi természetet? Ki a legyőzött? Az anyagi természet mindig kárt okoz nekünk a háromféle nyomorúságon keresztül. Ez rendben van. Ismét itt a négy dolog: janma-mṛtyu-jarā-vyādhi-duḥkha-doṣānudarśanam (BG 13.9).

A születés, a születés szenvedései (kínjai); a halál szenvedései (kínjai); az öregség nyomorúságai; és a betegségek nyomorúságai (kínjai) – meg tudod oldani ezeket? Nem. Akkor milyen előrehaladott tudással rendelkezel? A halál jelen van. Az öregség jelen van. A betegség jelen van. Akkor vajon milyen előrelépést tettél? Nagyon büszke vagy rá. Ezt māyānak hívják. Ugyanabban a stádiumban, nyomorúságos helyzetben van, ám azt képzeli, "haladok a tudásban. Haladok a tudásban." Ez hamis büszkeség. Értitek?

Tehát, az egy egyszerű dolog, hogy az apának meg kell hódolni . . . ööö, a fiúnak meg kell hódolnia az apa előtt. Egyszerű dolog. És az apa, milyen apáról van szó? Nem egy hétköznapi apa Ő. Ő Bhagavān. A Bhagavān azt jelenti, hogy teljes hatalommal, teljes erővel, teljes gazdagsággal, teljes tudással rendelkezik. Nem hétköznapi apa. Nem olyan, mint az anyagi apa, egy szegény apa, aki minden tudás nélküli. Viszont itt van az az apa, aki tudással teli, gazdagsággal teli, és nekünk egy ilyen apának kell meghódolnunk. Nem véled-e magadat szerencsésnek, hogy egy ilyen apához mész, és az Ő tulajdonát élvezed? Miért vagytok ilyen bolondok? Ezt az ostobaságot, hogy miért olyan bolondok, a következő vers írja le:

na māṁ duṣkṛtino mūḍhāḥ

prapadyante narādhamāḥ

māyayāpahṛta-jñānā

āsuraṁ bhāvam āśritāḥ

(BG 7.15)

Ezek a bolondok jó tulajdonságai. Melyek azok? Duṣkṛtina. A duṣkṛtina azt jelenti, hogy mindig a szentírás vagy vallásos előírás ellenében cselekszenek. Mindig, folyamatosan. A mi dolgunk most az, hogy megszegjük a szentírások szabályait. Ez minden. Ez vált állandó feladatunkká, duṣkṛtina. A duṣkṛtina, sukṛtina jelentése: jámbor cselekvő és istentelen cselekvő. Csak egy ember, törvénytisztelő; és a . . . törvényen kívüli. Ki a törvényen kívüli, és ki a törvénytisztelő? Aki betartja az állam törvényeit, azt törvénytisztelő állampolgárnak nevezik. Aki pedig nem tartja be az állami törvényeket, azt börtönbe zárják, zsiványoknak nevezik őket.

Szóval, ami ezeket a duṣkṛtinánakat és sukṛtinánakat illeti, hogy ki a jámbor és ki az istentelen, léteznie kell néhány általános szabálynak. Jámbor az, aki követi a Szentírás utasítását, és istentelen (pogány) az, aki nem követi. Minden civilizált nemzetnek, minden civilizált embernek megvan a maga szentírása. Legyen keresztény, hindu, mohamedán vagy buddhista – nem számít. Viszont mindenkinek megvan a maga hiteles, hiteles könyve, szentírása. Tehát, aki nem tartja be a szentírás utasításait, az törvényen kívüli. Ő büntetendő. Duṣkṛtina.

És mūḍha. A mūḍha jelentése első számú bolond. Ezek az emberek nem mennek Istenhez. Ezek a képzett emberek – duṣkṛtina istentelent jelent; mūḍha az első számú bolondot; és narādhama, az emberiség legalja, az emberiség legalja; és māyayāpahṛta-jñāna, megzavarodotak a tudástól; és āsuraṁ bhāvam āśritaḥ, ateista mentalitásúak. Ezek azok az emberek (akik nem jutnak el Kṛṣṇához).

Aki fejlődött. . .nos, egyszerű dolog, hogy meghódolj az apának. Bárki meg tudja tenni. Nincs benne nehézség, nincs sértés, és ez mind perspektivikus (előremutató). Minden jó. Ám az emberek mégsem teszik meg. Miért? Ezek a jellemzők. Melyek a jellemzők? Az, hogy istentelen, hogy ő az első számú bolond, hogy ő a legalacsonyabb az emberek között, hogy tudásától megfosztotta az illúzió, és hogy ateista. Bárki, aki megfelel ezeknek a minősítéseknek, nem hódolhat meg az apjának. Továbbra is az apa ügynökének, az anyagi természetnek kell büntetnie őt. Továbbra is jól meg kell pofonozni és vesszőzni és rúgdosni. Neki szenvednie kell.

Ahogy az apa megfenyíti a rakoncátlan fiút, az apa, Kṛṣṇa vagy Isten is ilymódon alkalmazza ezt az anyagi természetet, a dajkát. Ő is szoptat. Nagyon finom ételeket ad nekünk, ugyanakkor jó nagy pofonokat is ad hozzá. Mindkét dolog folyamatban van. Mert mindannyian gazdag ember fiai vagyunk. Nem szegény ember fia vagyunk, nem szegény ember fia vaygunk. Tehát minden élelmiszert megkapunk. Ez jól van így. Isten kedves. Még ha lázadunk is, még ha nem is hódolunk meg Neki, akkor is olyan kedves, gabonát küld nekünk, gyümölcsöt, annyi mindent. És duṣkṛtina, ahelyett, hogy elfogadná a rengeteg élelmiszert, továbbra is istentelenül cselekszik az étkezése érdekében, ami nem engedélyezett. Szóval, ilyen dolgok történnek.

Tehát, azok az emberek, akik első számú bolondok, istentelenek, az emberiség legalja és akiknek tudását az illuzórikus energia rabul ejtette és akik ateisták, ezek az emberek nem mennek Istenhez. Nos, miért mūḍha? A mūḍha azt jelenti, hogy első számú bolond. Pont úgy, mint ahogy elmagyaráztam, minden lépésében megrugdossák – ennek ellenére még mindig azt gondolja, hogy "Ó, én nagyon intelligens vagyok." Ez az első számú bolond ismertetőjele. És narādhama. Miért narādhama, az emberiség legalja? Ó, mert ez az emberi létforma Kṛṣṇával vagy Istennel való kapcsolatunk felismerésére szolgál. Ez egy lehetőség. A macska és a kutya élete folyamán, ó, nem fognak idejönni, hogy megértsék, mi van a Bhagavad-gītāban. Még ha jönnének is, nem képesek megérteni. Persze először is, nem fognak idejönni. Máskülönben meg ez az emberi lény számára van teremtve. Tehát, ha az emberi lény nem használja ki ezt a tudást, ... minden olyan tudást, amely segít abban, hogy felújítsa elfeledett kapcsolatát a legfőbb atyával. . . azt tudásnak nevezik. Szóval, itt van egy könyv, amelyet az Istenség Legfelsőbb Személyisége személyesen mondj el. Nos, ha nem használjuk ki ezt a tudást, egyszerűen macskákhoz és kutyákhoz hasonlóan eszünk, alszunk, szexuális kapcsolatba lépünk az ellenkező nemmel, és meghalunk anélkül, hogy kihasználnánk a fejlettebb tudatosságot, a fejlett tudatot, amelyet az Úr kegyelme adott nekünk az anyagi energián keresztül. . . van intelligenciánk, ám ha visszaélünk ezzel az intelligenciával, nem használjuk ki, akkor vajon nem mi vagyunk-e az emberiség legalja?

Szóval, az emberiség legalja. Aki nem használja ki teljes mértékben ezt az emberi létformát, az az emberiség legalja. Nem kellett volna megadni neki az emberi életnek ezt a formáját és a (vele járó ) tudatosságot, mert visszaél vele. Viszont az Úr olyan kedves, hogy esélyt ad nekünk. Esélyt ad nekünk.

Az anyagi természet, bár nagyon erős és büntet, viszont Isten akaratából itt a lehetőség: „Rendben van, hadd szenvedjenek ezek az élőlények, akik ennek az anyagi testnek a különböző leplei alatt kínlódnak a 8 400 000 létformában, most itt van egy esély, az emberi létforma, sok-sok ezer és millió evolúciós folyamatot követően. Ha nem érted, hogy "itt az esély arra, hogy kiszabadítsam magam ebből a belegabalyodottságból", ha nem élsz ezzel a lehetőséggel, nem te vagy-e az emberiség legalja?

Tehát, az emberiség legalja, a bolond, az istentelen. Nos, már mondhatod: "Ó, mindannyian egyetemi diplomával rendelkeznek, Ph.D. meg ilyenek és te bolondnak nevezed őket?" Igen, minden további nélkül. "Miért?" Māyayāpahṛta-jñānaḥ: az Úr illuzórikus energiája által minden tudásukat elvesztették. Miért? Nos, mert a tudás arra való, hogy megértsük: "Mi vagyok én? Mi ez a természet? Mi Isten? Miért szenvedek? Van-e valami gyógymód rá?" Ezek jelentik a tudást. És a rengeteg tudás egy autó gyártásához, egy rádió vagy televízió gyártásához és bármi az érzéki élvezethez, az nem tudás. Ez a kifosztottak tudása.

A tudást azért adták, hogy megértsem az élet problémáit, ám visszaélek vele valami olyasmi előállítása érdekében, ami az érzékszerveimet elégíti ki. Ez minden. Ez nem tudás. Azt gondolják, hogy ez a tudás. Miről szól a tudásuk? Gondolod, hogy amikor nem volt autó, az emberek nem tudtak egyik helyről a másikra elmenni? Jól van, ez valami könnyítés. Ez minden. Viszont ez is kezd problémát okozni. Amikor mindenkinek lesz autója, nem lesz hol autót vezetni. Értitek?

Tehát, ez māyā. Ezt māyānak hívják. Vívmányokat hozol létre, viszont a jövőd nem vívmányok számára készül. Van tapasztalatod erről. Amikor sztrájk volt New York városában, ahhoz, hogy egy mérföldet haladhass, négy órádba tellett. Ám, ha mehettél volna gyalog, tíz percen belül megtetted volna ezt a távot. Szóval, ilyen vívmányokról van szó. Azt gondoljuk, hogy élvezzük a vívmányokat, de valójában ezek nem vívmányok. Tehát, ahelyett, hogy az úgynevezett vívmányokra pazarolnánk az energiánkat, inkább fordítsuk energiánkat arra, hogy: "Mi vagyok én? Miért szenvedek? Nem szeretek szenvedni. Miért kényszerítik rám a szenvedést?" Ezt nevezik tudásnak. Ám māyā, az úgynevezett tudás illuzórikus energiája által valódi tudásunktól megfosztott, és valami ostoba tudást erőltett ránk, aztán azt gondoljuk: "Ó, haladunk. A tudás fejlődik." A tudás fejlődésével atombombát gyártottunk, hogy felgyorsíthassuk az ölés folyamatát. Emberek halnak meg, és ez az elhalálozási folyamat felgyorsul, és büszkék vagyunk rá. „ A tudás fejlődése.” Ó, gyárts valamit, ami megállítja a halált, akkor előre fogsz lépni a tudás területén. A gyilkosság létező. Milyen előrelépésről beszélünk vajon? Az ölés létező, és te elősegíted, hogy rengeteg ölés történjen egy pillanat alatt. Ez nem tudás. Ezt māyayāpahṛta-jñānanak nevezik, „az illuzórikus energia által megfosztott tudás”.

Māyayāpahṛta-jñānā āsuraṁ bhāvam āśritāḥ: és ateista, ateista, kihívó a legfelsőbb tekintéllyel szemben, kihívás az apa ellen. Nos, apa nélkül nem vagyok képes látni ennek a világnak a fényét. Akkor mi értelme szembeszállni apámmal, janmādy asya yataḥ-t (SB 1.1.1): ki a legfőbb atya, akitől minden született? Szóval mire, mire jó ez a kihívás? „āsuraṁ bhāvam”.

Az embereknek két osztálya van. A védikus szentírásokban azt írja, hogy az embereknek két osztálya van. Dvau bhūta-sargau loke 'smin daiva āsura eva ca (BG 15.6). Daiva. Viṣṇu-bhakto bhaved daiva āsuras tad-viparyayaḥ. Kétféle ember létezik. Az egyiket isteneknek, félisteneknek, a másikat démonoknak hívják. Nos, ki a démon és ki az isten? Viṣṇu-bhakto bhaved daivaḥ. Aki a Legfelsőbb Úr bhaktája, azt félistennek nevezik. Ő is istenné válik. És aki szembeszáll a Legfelsőbb Úr tekintélyével, azt démonnak nevezik. Nos, a démon(ok) és az istenek mindig jelen vannak. Vannak néhányan. . . viszont az istenek száma nagyon alacsony, de vannak.

Tehát, āsuraṁ bhāvam āśritaḥ, akik szert tettek ezekre a démoni tulajdonságokra, megkérdőjelezve a Legfelsőbb Úr tekintélyét, ők az asurák, asurák. Asura démonokat jelent. viszont a démonok, a bolondok és az emberiség legalja, akiknek tudását elrabolta az illuzórikus energia, és akik istentelenek, ó, ők nem mehetnek Istenhez. Ez lehetetlen. Nekik nem lehet. Viszont mehetnek, ha beleegyeznek. Isten mindig kegyes, hogy bárkit elfogadjon, ám ezek az emberek nem mehetnek oda a saját beállítottságuk folytán. . . még sok napon át kell szenvedniük a háromféle nyomorúságtól. Majd ha észhez térnek, akkor mehetnek.

Szóval, az emberek ezen négy osztályával szemben van négy másik osztály, akik a kezdettől meghódolnak Istennek. A kezdettől. És kik ők?

catur-vidhā bhajante māṁ

janāḥ sukṛtino 'rjuna

ārto jijñāsur arthārthī

jñānī ca bharatarṣabha

(BG 7.16)

Az Úr Kṛṣṇa azt mondja: "Négyféle jámbor ember jön hozzám." És kik ők? Ārta. Ārta plusz jámbor. Ārta azt jelenti, hogy szenvedő (szorongatott helyzetben van), egyben jámbor. A szenvedő ember nem jelenti azt, hogy egyben istentelen is lenne. Lehet, hogy jámbor. Jámbor ember, aki lehet, hogy bajban van, mert ez az anyagi világ tele van szenvedéssel. Szóval, (a szenvedés) mindkettőnek, jámbornak vagy istentelennek egyaránt való. Mint amikor tél van, télen mindenki szenved. (A tél) nem törődik sem a jámborokkal, sem az istentelenekkel, sem a gazdagokkal, sem a szegényekkel.

Hasonlóan, ez a hely tele van nyomorúsággal (szenvedéssel). A jámbor ugyan gondol Istenre nyomorúságos állapotában, viszont az istentelen nem képes gondolni Rá. Csakúgy, mint amikor valaki szorongatott helyzetben van és elmegy a templomba, aztán így imádkozik: "Uram, szenvedek. Kérlek, segíts!" Ó, ő jó ember. Ő jó ember. Bár imádkozik bizonyos szükségletekért, ám mégis jó ember, nem úgy, mint az, aki egyáltalán nem jár templomba, mert nincs hite. Tehát, itt jelen van a hit, az Istenbe vetett hit, ezért őt elfogadják. Ārto arthārthī. Arthārthī, szegény ember. Elmegy a templomba és a gyülekezetbe, aztán így imádkozik Istenhez: "Kedves Uram, nagyon szegény ember vagyok. Adj egy kis pénzt, hogy boldog legyek." Ó, ő jó ember. Ő jó ember.

Tehát, ez eddig két osztály, és van egy másik osztály, a jijñāsu. Jijñāsu azt jelenti, érdeklődő (kíváncsi). Ahogy egy intelligens fiú is nagyon kíváncsi, hogy megértsen dolgokat. Mindig megkérdezi a szülőjét: "Ó, anyu, mi ez? Mi az? Mi amaz?" Szóval, az anya elmagyarázza. Hasonlóképpen, aki intelligens. . . ezek a fiúk, ezek a gyerekek, akik érdeklődnek, nagyon intelligens fiúk. A jövőben nagyon intelligensek lesznek. Ezek az intelligencia jelei, az érdeklődő fiú.

Tehát, hasonlóképpen léteznek olyan személyek, akik nagyon kíváncsiak. Tanulnak. Akárcsak a tudósok, ők is kutatnak. Ehhez hasonlóan, ha valaki azt kutatja, hogy mi az Isten, mi az Isten. . . most tudományosan, nagy ésszel próbálja az ember megérteni, mi az Isten, ó, ő is jó. Ő is jó. Megfelelő kutatásokat végez. Igen. Tehát, a szenvedő és a szűkölködő, a kíváncsi és a jñānī. Jñānī azt jelenti, aki megértette eredeti lelki helyzetét. Jñānīnak hívják, tudással bíró embernek. Ő is érdeklődik; ő is oda való; ő is Istenhez megy. Talán személyes, talán személytelen felfogásban, viszont a végső igazságban, az Abszolút Igazságban próbál menedéket keresni.

Tehát, az emberek ezen négy osztályát sukṛtinának hívják, jámbornak nevezik őket, mert Istent keresik. És amaz a négy másik osztálya az embereknek, ők istentelenek, bolondok, ők az emberiség legalja, tudásuktól megfosztottak és démonok – ők nem hódolnak meg. Tehát, ez a két megkülönböztetett osztály mindig jelen van. Nem csak jelenleg; időtlen idők óta, amilyen régóta létezik ennek a teremtésnek a története, az anyagi világ, azóta annyi és annyi ateista volt . . . viszont az ókorban a számuk igen csekély volt. Most növekedett. Tehát, az emberek ezen két osztálya mindig jelen van.

Szóval, jobb, ha. . . mégha különbözünk is egymástól . . ez a Kṛṣṇa-tudat mindenki számára nyitva áll, és ki tudjuk használni azt, és ez . . . (félre) Felolvasnád azt a tájékoztatót?

Hayagrīva: . . . (homályos)

Prabhupāda: Hol van az a tájékoztató? Igen. (szünet) (vége)