Category:HU/661107 - Lecke BG 08.22-27 - New York

Leckék időrendben, 1966

661107 - Lecke BG 08.22-27 - New York

661120BG.NY – 1966. november 20.

Prabhupāda: puruṣaḥ sa paraḥ pārtha bhaktyā labhyas tv ananyayā yasyāntaḥ-sthāni bhūtāni yena sarvam idaṁ tatam (BG 8.22) A transzcendentális világról beszélgettünk. A transzcendentális világ az anyagi égbolt felett helyezkedik el. Az anyagi égbolt is része a transzcendentális égboltnak vagyis a lelki égboltnak – csak le van fedve. Ezt a dolgot már elmagyaráztuk. Épp úgy, mint az égbolt esetében, az ég egy részét felhő borítja. A felhő nem képes beborítani az egész eget. Ez nem lehetséges. A felhőnek erre nincs hatalma. Csak jelentéktelen részét a felhőnek, ööö, az égnek borítja felhő. Ehhez hasonlóan, amikor a korlátlan égboltot, a lelki eget, illetve annak egy részét, amikor azt a mahat-tattva vagy a lelki felhő borítja be, azt a részt, amelyet lefed, azt nevezzük anyagi égboltnak. Ez az anyagi égbolt a feltételekhez kötött lélek számára készült. Akárcsak a börtön. Mi a börtön? A börtön az állam bizonyos területe, felfalazott, minden oldalról felfalazott és védett, hogy a foglyok ne jöhessenek ki. Ezt hívják börtönnek. Viszont ez az államon belül, a városon belül, annak jelentéktelen részén van. Ehhez hasonlóan, ez az anyagi megnyilvánulás csak egy nagyon jelentéktelen része a lelki égboltnak, és le van fedve, hogy ne mehessünk át a lelki égboltba. Ez nem kivitelezhető. Nem tudunk odamenni. Még ennek az anyagi égboltnak a világűrében sem utazhatunk. Szóval, nagyon . . . nagyon korlátozottak a képességeink. Viszont ez a helyzet. Tehát, ott, a lelki égboltban lelki bolygók vannak, és mindegyik bolygón megnyilvánul az Úr. Számtalan bolygó létezik. Szóval, itt található, a Bhagavad-gītā a következő információt tartalmazza róla: puruṣaḥ sa paraḥ pārtha: "Abban a transzcendentális lelki égboltban az Istenség uralkodó Személyisége transzcendentális." Pont úgy, mint ahogy nálunk, minden országban, minden bolygón van egy uralkodó személyiség. Az te hazádban az uralkodó személyiség Johnson elnök. Ehhez hasonlóan, minden országban van egy uralkodó személyiség. És ehhez hasonlóan minden bolygón van egy uralkodó személyiség. Szóval, mindenhol ugyanaz a rendszer található meg. És nincs vetélytárs. Puruṣaḥ sa paraḥ pārtha. Az Istenség Személyiségének ott nincs vetélytársa. Viszont itt az uralkodó személyiség Johnson elnök, ám amikor elérkezik a következő választás ideje, oly sok riválisa lesz. Viszont a lelki égbolton nincs vetélytárs. A lelki égbolton a Legfelsőbb Úr a Legfelsőbb. Akik pedig riválissá akartak válni, azok az anyagi természet feltétele mellett az anyagi égboltba kerülnek. Ez a különbség a lelki és az anyagi égbolt között. Szóval, puruṣaḥ sa paraḥ pārtha. Ott az Istenség uralkodó Személyisége transzcendentális. Mivel nincs rivalizálás, vannak lakosok is – azokon a bolygókon vannak lakosok. Ők felszabadult lelkek. A Bhāgavatamban információt kapunk arról, hogy testük ismérvei pontosan olyanok, mint Istené. Néhány bolygón az Isten két kezűként nyilvánul meg; és néhány bolygón az Isten négy kezűként nyilvánul meg. És az élőlények is ugyanazzal a tulajdonsággal rendelkeznek. A lakosoknak vagy polgároknak szintén négy kezük van. És nem lehet megkülönböztetni, hogy ki Isten és ki nem Isten. Ezt hívják sārūpya-muktinak, azonos tulajdonságokal való felszabadulásnak. Ötféle felszabadulás létezik: sāyujya, sārūpya, sālokya, sārṣṭi, sāmīpya. Ötféle felszabadulás. Nos, a sāyujya-mukti az, amikor beleolvadsz Isten személytelen ragyogásába. Ezt hívják sāyujya-muktinak. Ha úgy szeretnéd, identitásod beleolvadhat a Legfelsőbb Úr személytelen tulajdonságába, amelyet Brahmannak, brahma-jyotinak neveznek. Ezt megteheted. Viszont ez nem túl fenséges. Ezt már sokszor megbeszéltük. Viszont mások. . . filozófusoknak két iskolája létezik. Az ember szeret beleolvadni a Legfelsőbb létezésébe, és bezárja identitását, egyéni létét – nincs többé individuum. Ezt megteheted. Feladod az identitásodat. Ám ez a fajta beolvadás kockázatos is egyben. Ezt már többször megbeszéltük. Viszont, ha valamelyik másik bolygóra, lelki bolygóra lépsz be, akkor ötféle felszabadulást érhetsz el. A felszabadulás egyik fajtája a sārūpya. Olyan tested lehet, mint Istennek. Sārūpya. Sālokya. Ugyanazon a bolygón élhetsz, (mint Isten) sālokya. Sālokya . . . sālokya és sārṣṭi. A sārṣṭi azt jelenti, hogy hasonló gazdagsággal (bőséggel) rendelkezhetsz, mint Isten. Hasonló gazdagság. Annyira hatalmassá válhatsz, hogy olyan hatalmas leszel, mint Isten. Ezt sārṣṭi-nek hívják. És sāmīpya. A sāmīpya azt jelenti, hogy mindig Istennel maradhatsz az Ő társaként. Akárcsak Arjuna. Arjuna mindig Kṛṣṇa barátja. Ezt hívják sāmīpyának. Szóval, különféle felszabadulások léteznek. Nos, ezen ötféle felszabadulás bármelyike, bármelyike ​​elérhető. Viszont az öt közül a sāyujya-mukti-t, vagyis a Felszabadulást a Legfelsőbb létébe való beleolvadás útján a vaisnava filozófus nem fogadja el. Mi a vaiṣṇava filozófia iskolájához tartozunk. Vaiṣṇava. A vaiṣṇava azt jelenti, hogy olyannak akarjuk imádni Istent, amilyen, és örökké megtartjuk külön identitásunkat, hogy szolgáljuk (szolgálhassuk) Őt. Ez a vaiṣṇava filozófia. A Māyāvāda filozófia és az imperszonalista filozófia pedig abban áll, hogy be akarják szüntetni személyes létüket (identitásukat), és bele akarnak olvadni a Legfelsőbb létébe. Nos, itt az Úr Kṛṣṇa ezt nem tanácsolja. . . ez öngyilkos politika. Ezt a politikát sem Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nem ajánlja a Bhagavad-gītāban, sem a vaiṣṇava filozófusok nem fogadják el azt, hogy egyesüljenek Vele. Nem akarják feladni egyéniségüket. Ők . . . Az Úr Caitanya, a Vaiṣṇava filozófusok rendíthetetlen tagja, Ő ezt mondta. . . így imádkozott: na dhanaṁ na janaṁ na sundarīṁ kavitāṁ vā jagad-īśa kāmaye mama janmani janmanīśvare bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi (CC Antya 20.29) A tiszta vaiṣṇava, az Úr hamisítatlan bhaktái még a felszabadulásra sem vágynak. Nem akarják. A felszabadulás sem érdekli őket. Mit akarnak? Azt, mint amit ebben az imában az Úr Caitanya mond: mama janmani janmanīśvare bhavatād bhaktir ahaitukī: „Maradnék a Te tiszta bhaktád születésről születésre.” Ez azt jelenti, hogy amikor születés után születés következik, akkor nincs felszabadulás. Tehát, még csak a felszabadulást sem várja el. Amikor felszabadulsz, akkor nincs születés. Akár a lelki bolygón maradsz, akár beleolvadsz a Legfelsőbb létezésébe, nincs többé születés ebben az anyagi világban. Viszont Caitanya Mahāprabhu azért imádkozik, hogy „születésről születésre”. Ez azt jelenti, nem érdekli, hogy felszabadult-e vagy sem; Egyszerűen a Kṛṣṇa-tudattal akar foglalkozni, az Urat, a Legfelsőbb Urat szolgálni. Ez az Ő filozófiája. Nem számít, hol van. A bhaktát nem érdekli, hogy az állatok társadalmában, az emberi társadalomban, a félistenek társadalombában vagy bármely más társadalomban született-e meg. Egyszerűen azért imádkozik Istenhez, hogy: "Nem szeretnélek elfelejteni Téged. Mindig részt szeretnék venni a Te transzcendentális szerető szolgálatodban." Ez a tiszta odaadás tünete (jellemzője). Természetesen egy bhakta, bárhol is legyen, még ebben az anyagi testben is a lelki birodalomban marad. Viszont, ami őt magát illeti, semmit sem követel Istentől személyes felsőbbrendűsége vagy személyes kényelme érdekében. Szóval, az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy ha az Ő egyik társa akarsz lenni azon a lelki bolygón, akkor tiszta bhaktává kell válnod. Puruṣaḥ sa paraḥ pārtha bhaktyā labhyaḥ. Bhaktyā labhyaḥ azt jelenti, hogy ezt a tökéletességet odaadó szolgálattal érheted el. És ananyayā. Az ananyayā jelentése "minden eltérés nélkül". Ananyayā. Milyen eltérésről van szó? Az eltérés abban van, hogy néha hajlamosak vagyunk bizonyos anyagi előnyök érdekében bhaktává válni. Nos, itt azt mondják, hogy ananyayā, ananya-bhakti, minden eltérés, anyagi haszon nélkül, tiszta bhaktává kell válnod. Akkor érheted el azt a lelki bolygót. Nos, milyen Isten természete? Ez is . . . ööö. Yasyāntaḥ-sthāni bhūtāni yena sarvam idaṁ tatam. A Legfelsőbb Úr, jóllehet, Ő személy, pontosan olyan személy, mint te és én, mégis annyira nagyszerű, hogy ez a lelki vagy anyagi megnyilvánulás benne helyezkedik el. És Ő ugyanúgy mindent átható, mindent átható az Ő különböző. . . parāsya śaktir vividhaiva śrūyate (Śvetāśvatara Upaniṣad 6.8): különböző energiái által mindenhol, mindent átható. Ha . . . ha tiszta Kṛṣṇa-tudatot fejlesztesz ki, mindig magad előtt láthatod Kṛṣṇát. Premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena (Bs 5.38). Ezek a fokozatok ott vannak. Nos, ezeket magyarázza el a Śrīmad-Bhagavad-gītā. Aztán az Úr Kṛṣṇa ismételten elmagyarázza. Ez a bhaktának szól. Nos, a hétköznapi emberek számára létezik néhány lehetőség, milyen módon léphetnek be ebbe a lelki birodalomba. Itt azt mondják: yatra kāle tv anāvṛttim āvṛttiṁ caiva yoginaḥ prayātā yānti taṁ kālaṁ vakṣyāmi bharatarṣabha (BG 8.23) Most Kṛṣṇa elmagyarázza, hogy: "Kedves Arjunám, az anyagi világból való eltávozáshoz különböző időpontok szolgálnak. Ezt magyarázom el neked." Yatra kāle, az idő. Nos, tegyük fel, egy adott . . . vannak különböző. . . természetesen a te hazádban nem tudom, milyen csillagászati ​​fordulók vannak, viszont Indiában nagyon aprólékos a csillagászati ​​helyzet számítása. Amikor az ember megszületik, elkészítik a horoszkópját, és amikor meghal az ember, milyen sors vár rá, merre tart, mi a helyzete, csillagászati ​​számítások alapján ezeket meg tudják mondani. Szóval, Kṛṣṇa is elfogadja ezt az elvet, és ezzel megerősíti, hogy yatra kāle tu anāvṛttim. Ha, ha néhány. . . egy bizonyos időpontban elhagyom ezt a testet, akkor felszabadulhatok. Ez azt jelenti, hogy többé nem fogok megszületni ebben az anyagi világban. Hasonlóképpen, ha egy adott pillanatban halok meg, előfordulhat, hogy . . . újra vissza kell jönnöm ebbe az anyagi világba. Ez mind véletlen. Viszont valakinek lehetnek ilyen lehetőségei akár véletlenül, akár egyéb más módon. Viszont a bhakta számára nincs ilyen esély. Úgy értem, Ő ki van biztosítva. Neki garantált. Mert bhakta. . . sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ (BG 8.6). A bhakta mindig Kṛṣṇa-tudatban van. Szóval, szó sincs véletlenről. Nem ad esélyt arra, hogy másként gondolkodjon. Ezért a számára garantált. Mások számára azonban van ilyen esély, hogy amennyiben egy adott pillanatban hal meg, ha akkor hagyja el ezt a testet, akkor beléphet a lelki birodalomba. agnir jyotir ahaḥ śuklaḥ ṣaṇ-māsā uttarāyaṇam tatra prayātā gacchanti brahma brahma-vido janāḥ (BG 8.24) Tudjátok, hogy a nap mozgása különböző – hat hónapig az északi oldalon és hat hónapig a déli oldalon tartózkodik. A nap is a védikus számítások szerint mozog, és a Śrīmad-Bhāgavatamban arról kapunk információt, hogy a nap az univerzum közepén helyezkedik el. És ugyancsak mozog. Ahogy az összes többi bolygó mozog, a Nap is mozog. És a mozgása, ahogy láttam, a számítások szerint tizenhatezer mérföld másodpercenként. A nap mozgása ilyen. Szóval, ha hiszünk benne. . . és láthatjuk a nap mozgását az északi és a déli oldalon. Szóval, amikor egy ember meghal, midőn a nap ezen mozgása közben az északi oldalon van, akkor elérheti a felszabadulást. Ezt mondja a Bhagavad-gītā; más védikus szentírásokban is ez áll. dhūmo rātris tathā kṛṣṇaḥ ṣaṇ-māsā dakṣiṇāyanam tatra cāndramasaṁ jyotir yogī prāpya nivartate (BG 8.25) Ilyen módon, akár ezen, akár azon az oldalon van, ez a véletlen műve. Mert senki sem tudja megmondani: "Mikor fogok meghalni." Ez egyszerűen véletlen. Ha valaki véletlenül ebben az időszakban hal meg, ahogy mondtuk, akkor lehet, hogy valaki elérheti a felszabadulást, és másvalaki meg nem. És ez kétséges. naite sṛtī pārtha jānan yogī muhyati kaścana tasmāt sarveṣu kāleṣu yoga-yukto bhavārjuna (BG 8.27) Viszont az a személy, aki bhakti-yogī, aki mindig Kṛṣṇa-tudatban van, számára szó sincs ilyen véletlenről. Ő ki van biztosítva. Számára bizonyos. Akár a déli, akár az északi (féltekén való mozgása) idején hal meg, nincs miért aggódnia ezt a lehetőséget illetően. Mivel már megbeszéltük, hogy ha a halál pillanatában Kṛṣṇára tudunk gondolni, akkor azonnal átkerülsz Kṛṣṇalokára, Kṛṣṇa szintjére. Ezért Kṛṣṇa azt tanácsolja, tasmāt sarveṣu kāleṣu yoga-yukto bhavārjuna: "Mindig maradj Kṛṣṇa-tudatban. Maradj mindig Kṛṣṇa-tudatban." És ez nem túl nehéz. Ha gyakorolod ezt a Kṛṣṇa-tudatotot – Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare, akkor ez a gyakorlás segíteni fog neked,. . . hogy abban maradj, mert ez a Kṛṣṇa és az a Kṛṣṇa az Ő lelki birodalmában nem különböznek egymástól. Abszolútak. A Kṛṣṇa, ez a hangrezgés, és Kṛṣṇa, az Istenség eredeti Személyisége ugyanaz. A hangrezgés révén Kṛṣṇa társulhat hozzád. Ahogy mi társulunk, együtt ülünk itt, hasonlóan, miközben, úgy mondanám, az utcán sétálsz, ha azt énekled, hogy "Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa", ez azt jelenti, hogy Kṛṣṇa veled megy. Ahogyan azt is láttad, az utcán sétálva fent a horizonton a hold veled megy, a nap veled megy. És nagyon hosszú. . . Emlékszem (nevet) . . . nagyon hosszú (idővel ezelőtt). . . körülbelül ötven évvel ezelőtt volt. Amikor háztartó voltam, a második fiam – körülbelül négy éves lehetett – velem sétált az utcán, és megkérdezte tőlem: „Atyám, miért megy velünk a hold? Miért megy velünk a hold? " Igen. A hold . . . ahogy tapasztalod, hogy a hold veled tart, hasonlóképpen, ha mantrázol, ha a holdnak ilyen hatalma van – ami anyagi dolog; hogy veled tarthat – nem gondolod, hogy a Legfelsőbb Úr, aki mindenható, nem képes veled tartani? Igen. Megteheti. Az Ő hatalmával veled tarthat, feltéve, ha te is képes vagy arra, hogy megtartsd társaságát. Ha tiszta bhakta vagy, és mindig beleolvadsz a Kṛṣṇáról való gondolatokba, mindig emlékezned kell arra, hogy Kṛṣṇa veled van. Kṛṣṇa veled van. Az Úr Caitanya megerősítette ezt a verziót, az abszolút változatot az Ő imájában: nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ etādṛśī tava kṛpā bhagavan mamāpi durdaivam īdṛśam ihājani nānurāgaḥ (CC Antya 20.16) Így imádkozik: "Kedves Kṛṣṇám, drága Uram, a Te neved mindig a Te személyiséged összes hatalmával van felvértezve." Nāmnām. "Minden képességed ott van a nevedben, és olyan egyszerűvé tetted, hogy minden szigorú szabály és előírás nélkül énekelhetjük." Tegyük fel, hogy Kṛṣṇa egyik templomát kell megalapítanod. Nagyon sok szabályt és előírást kell betartanod. Pénzt kell költened. Kísérned kell az ügyintézést. Viszont itt, az éneklés folyamán minden ember ugyanazt az előnyt élvezheti, egyre közelebb kerül Kṛṣṇához vagy az Ő társaságába kerülhet, és ennek minden előnyét megszerezheti. Természetesen van haszna annak, ha Kṛṣṇával társulsz. Tehát, ugyanaz a haszna. . . ahogyan Arjuna is élvezi a hasznot, hogy kapcsolatban áll Kṛṣṇával, hasonlóan, te is ugyanazt a hasznot kapod meg, mint ha kapcsolatban állnál Kṛṣṇával, egyszerűen azáltal, hogy énekled: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Ez lehetséges. Nos, az Úr Caitanya azt mondja. . . ez nem az én verzióm. Az Úr Caitanya azt mondja, aki megvalósított lélek, akit tekintélynek, Kṛṣṇa megtestesülésének tartanak, arról maga Kṛṣṇa mondja: „Te... voltál az Úr, aki oly kedves voltál ennek az anyagi világnak vagy ennek a korszaknak az embereihez, különösen azért, mert nincs lehetőségük Isten megértésére." Ám Isten leszállt formájában, hangban, hangformában, transzcendentális hangformában. Egyszerűen azáltal, hogy vibrálod (zenged), kapcsolatba lépsz Istennel. Egyszerűen vibrálással: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Annyira kedves a Legfelsőbb Úr, hogy társulni akar veled. Tehát, el kellenne fogadnod Őt. Ez . . . nem drága, részedről nem veszítesz semmit. Miért nem használod ki ezt az előnyt? Ha van valami nyereség, miért nem törődsz vele? Vedd el. Mindig énekeld: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare. Tasmāt sarveṣu kāleṣu yoga-yukto bhavārjuna (BG 8.27): "Ezért, kedves Arjunám, mindig foglalkoznod kellene ezzel a yogarendszerrel, a yoga-yuktaḥ-val, a yoga e transzcendentális formájával." Semmit sem kell tenned a légzőrendszer szabályozásáért vagy valamilyen gimnasztikai rendszer érdekében. Semmit. Egyszerűen . . . nem kell különleges képesítésre szert tenned ahhoz, hogy ezt a Hare Kṛṣṇát énekeld. Akárcsak a te hazádban – ez a nyelv szanszkrit, és néhányan nem ismerik a jelentését. Mégis annyira vonzó, hogy amikor a Hare Kṛṣṇát énekeljük a parkban vagy bármely nyilvános helyen, ó, minden hölgy, úr, fiú és lány részt vesz benne. Szóval, nincs szabály, vagy szigorú előírás az éneklést illetően. Csak végezd, ahogy Kṛṣṇa ajánlja itt: sarveṣu kāleṣu – mindig, huszonnégy órán keresztül. Teljes biztonságban leszel még ebben a veszélyes helyzetben is. Neked, neked mindig tudnod kell, hogy ez az anyagi világ mindig veszélyes hely. Elindítottad a béke, béke mozgalmat. Miért? Úgy gondoltad, hogy közeleg a veszély, közeleg a veszély. Igen, bármelyik pillanatban fennáll a háború kitörésének veszélye, és ezeket az ártatlan fiatalokat harcba hívhatják. Szóval, mindig így van, jóllehet, azt gondolod, hogy "független nemzet vagyunk" és így, meg úgy, viszont mindig észben kell tartanod, hogy ez az anyagi világ tele van veszéllyel. Ez egy veszélyes hely. Ezért, akik Kṛṣṇa-tudatúak, akik Kṛṣṇa bhaktái, azoknak ez a veszélyes hely nem megfelelő. Ez a veszélyes. . . padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām (SB 10.14.58). Padaṁ padam. Minden lépésnél ott a veszély. Ez a hely nem alkalmas az Úr bhaktái számára. Padaṁ padaṁ yad vipadāṁ na teṣām, a Bhāgavatamban (írja). Nem arra valók, hogy ezen a nyomorúságos, veszélyes helyen maradjanak. Igen. Szóval, megkaptuk ezt a szép testet, az emberi létformát fejlett tudattal. Csak egyesítsd a Kṛṣṇa-tudattal, és légy boldog. Ez a mozgalom összessége és lényege. Használd ki és légy boldog. Köszönöm szépen. (szünet) Diák: Mi a funkciója az éneklésnek? Mivel úgy tűnik, hogy az funkciót tölt be, legalábbis a számomra – ami lehet a saját egyéni gyengeségem, ám mindazonáltal – olyan élmény, amelyet megtapasztaltam. . . Prabhupāda: Az éneklés, az éneklés folyamata csak az elméd megtisztítására szolgál. Rengeteg félreértés van benned önmagadról, erről a világról, Istenről és ezen dolgok közötti kapcsolatunkról. Nagyon sok aggályunk van. A teljes tudatlanság helyzetében vagyunk. Ez az éneklés segít megtisztítani az elméd. Így megérted, hogy a Hare Kṛṣṇa éneklése nem különbözik Kṛṣṇától. Diák: Igen. Nem, én, én, mint említettem, csak szerettem volna. . . Prabhupāda: Igen. Szóval, az elején énekelnünk kell. Bármilyen helyzetben is lehetünk; az nem számít. Ha elkezdünk énekelni, akkor az első hasznunk a ceto-darpaṇa-mārjanam lesz (CC Antya 20.12): az elménk megtisztul minden szennyes dologtól. Ceto-darpaṇa-mārjanam. És akkor a következő szakasz a bhava-mahā-dāvāgni-nirvāpaṇam lesz. A következő szakasz az lesz, hogy ennek az anyagi világnak a szenvedései, nyomorúságai alábbhagynak. Úgy értem, lépésről lépésre kell haladnunk. Viszont bármelyik szakaszban elfogadhatod, ezt jelenti. Bármelyik szakaszban. Nincs szükség előzetes képzettségre, ami azt jelentené, hogy "először el kell jutni egy bizonyos állapotig, és csak azután énekelni." Bármilyen helyzetben énekelhetsz. Igen. Diák: Nos, másodjára, nem egészen értem, mi az "anyagi világ", mert . . . Prabhupāda: Az anyagi világ tele van szenvedéssel és nyomorúsággal. Nem érted? Boldog vagy? Diák: Néha örülök, néha nem. Prabhupāda: Nem. Nem vagy boldog. Az a néha a te elképzelésed. Ahogy egy beteg ember azt mondja: "Ó, igen, jól vagyok." Mi ez a "jól vagyok"? Meg fog halni, és jól van? Diák: Nem tartok igényt semmilyen végső boldogságra. . . Prabhupāda: Nem, nem tudod, mi a boldogság. Tanuló: (nem egyértelmű) . . . de ez kisebb vagy nagyobb. . . Prabhupāda: Igen. Nem tudod, mi a boldogság. Diák (2): Hát persze, a bánat vagy a szenvedés megfűszerezheti azt a szenvedést, ami a szenvedés és a boldogság között van. Prabhupāda: Nem. A helyzet az, hogy különböző típusú szenvedések vannak. Ezt értjük. Ez a miénk. . . tudatlanságunkból ered. Nem törődünk vele. Ugyan úgy, mint az az ember, aki nagyon, nagyon régóta szenved. Elfelejtette, mi a boldogság. Elfelejtette, mi az igazi boldogság. Ehhez hasonlóan a szenvedések is már jelen vannak. Vegyük például azt, hogy most fiatalember vagy. Nos, szeretnél-e öregember lenni? Diák: A folyamat következményeként idős ember leszek. . . Prabhupāda: Hát leszel. Kénytelen leszel idős emberré válni, viszont nem szeretnél idős lenni. Diák: Nem leszek rákényszerítve arra, hogy öregemberré váljak. Prabhupāda: De. Igen. Kényszerítve leszel. Kénytelen leszel. Diák: Nem értem, miért. . . Prabhupāda: Ha nem szeretnél idős emberré válni, rá leszel kényszerítve, hogy idős emberré válj. Diák: Ez az egyik feltétele. . . Prabhupāda: Igen. Ez az állapot szánalmas. Diák: Nem tartom szánalmasnak. Prabhupāda: Nem. Nem, mert fiatal férfi vagy, viszont kérdezz meg bárkit az idős emberek közül, mennyire szenvednek. Érted. A beteg ember – akarsz beteg lenni? Diák: Nem akarom megtudni. Prabhupāda: Hogyan? Diák: Nem fogok kutatni utána. Prabhupāda: Nem, nem. Csak válaszolj nekem. Szeretnél beteg lenni? Diák: Mi az. . .? Prabhupāda: Csak válaszolj. Diák: Mi a betegség? Prabhupāda: Ó? Soha nem szenvedtél betegségben? Soha nem szenvedtél betegségben? Diák: Volt már, volt mumpszom, kanyaróm és szamárköhögésem (nevetés), ami mindenkinek van, és túl leszel rajta. . . Prabhupāda: Mindenkinek van, mert . . . ez nem jelenti azt. . . most mindenki ettől a téltől szenved, viszont ez nem jelenti azt, hogy nem szenved. Szóval, be kell vallanunk, hogy mindig szenvedünk. Diák: Ha soha nem ismertem a boldogságot, akkor biztos vagyok benne, hogy a szenvedést sem. Prabhupāda: Ez a tudatlanságodnak köszönhető. Szenvedünk. Nem akarunk meghalni; a halál jelen van. Nem akarunk betegek lenni; a betegség jelen van. Nem akarunk megöregedni; az öregség jelen van. Szóval, és. . . mi nem . . . annyi mindent nem akarunk, ám ránk kényszerítik. És minden épeszű ember elismeri, hogy ezek szenvedések. Viszont, mivel megszoktad ezeket a szenvedéseket, ezért azt mondod: "Rendben van", ám akkor az más lapra tartozik. Viszont, természetesen, egyetlen épeszű ember sem szeret beteg lenni. Nem szeret öreg lenni. Nem szeret meghalni. Érted? Miért ez a megmozdulás? Mert ha háború van, lesz halál (is). Tehát, az emberek félnek. Tüntetnek: "Ne legyen háború." Szóval ne . . . szerinted a halál olyan kellemes dolog? Diák: Soha nem tapasztaltam. . . Prabhupāda: Megtapasztaltad, elfelejtetted. Van tapasztalatod. . . többször meghaltál, átélted, viszont elfelejtetted. Feledékenység. . . a feledékenység nem mentség. A feledékenység nem mentség. Tegyük fel, hogy egy gyerek elfelejtett bizonyos szenvedést. Ez nem jelenti azt, hogy nem szenvedte el. Diák: Nem, egyetértek. Egyetértek. De . . . Prabhupāda: Igen. Szóval, ott a szenvedés. A megvalósult lelkektől, úgy értem, tekintélyektől kell átvenni azt a verziót, hogy ez a . . . úgy, ahogy a Bhagavad-gītāban azt mondják, duḥkhālayam aśāśvatam (BG 8.15): "Ez a hely tele van szenvedéssel." Szóval, az embernek rá kell jönnie (erre). Amíg nem értjük meg, hogy ez a hely nyomorúságos (szenvedésekkel teli), addig fel sem merül a kérdése annak, hogyan lehet innen kijutni. Diák: Szóval muszáj . . . Prabhupāda: Ehhez hasonlóan, aki fejlettségében nem jutott el arra a szintre, hogy felmérje ennek a világnak a nyomorúságos (szenvedésekkel teli) állapotát, az nem fejlett a maga teljességében. Akárcsak az állatok. Az állatok nem értik, mi a szenvedés. Nem értik. Meg vannak elégedve. (szünet) (vége)