Category:HU/661111 - Lecke BG 09.02 - New York

Leckék időrendben, 1966

661111 – Lecke BG 09.02 - New York

661111BG.NY – 1966. november 11.

Prabhupāda: rāja-vidyā rāja-guhyaṁ pavitram idam uttamam pratyakṣāvagamaṁ dharmyaṁ susukhaṁ kartum avyayam (BG 9.2) Ezt hívják. . . (félre) Bruce! Gyere ide. Ülj le. Igen. Rāja-vidyā. Vidyā oktatást jelent, a rāja pedig királyt. Szóval, mi az oktatás királya? Ahogyan az anyagi világban is más-más léthelyzetben vagyunk, úgy az oktatásban is valaki diplomás, valaki főiskolai végzettségű, valaki érettségizett, valaki három éves, valaki négy éves fokozattal bír. Különféle oktatási fokozatok vannak. Nos, mi a summum bonum, a legmagasabb, a legfelső végzettség? Ez a legfelsőbb oktatás a Kṛṣṇa-tudat, a legfelsőbb nevelés. Rāja-vidyā. Jīvātmā yathātmādi-rahasyānāṁ rājaḥ. Az igazi tudás az: "hogy mi vagyok." Ez az igazi tudás. Amíg nem jutunk el idáig, hogy „mi vagyok”, a(z összes) többi nem tudás. Ugyan úgy, mint amikor Caitanya Mahāprabhu elkezdett prédikálni, első tanítványa Sanātana Gosvāmī volt. Nawab Hussain Shah pénzügyminisztere volt, viszont, mivel vonzotta Caitanya Mahāprabhu mozgalma, visszavonult a szolgálattól, és csatlakozott az Úr Caitanyához. Szóval, abban az időben, amikor először jött Caitanyához, arról tudakozódott, hogy "Mi a végzettsége?" „Mi a végzettsége?” Tanult volt. Magasan képzett volt. Akkoriban Angliában, ööö, Indiában tanították a perzsa nyelvet. Ugyan úgy, mint ahogyan a brit uralom idején angol nyelvet tanítottak nekünk, a Pathan uralom idején a perzsa nyelv volt az államnyelv. Emellett Sanātana Gosvāmī nagyszerű szanszkrit tudós volt. Mégis megkérdezte: "Mi a végzettsége?" „Mi a végzettsége?” Miért kérdezte ezt? Szembesítette az Urat azzal, hogy "Az emberek általában nagyon műveltnek neveznek, és vagyok is olyan bolond, hogy elfogadom, művelt vagyok." Ezután a következő kérdés az volt, hogy: "Akkor miért gondolod, hogy nem vagy művelt? A szanszkrit nyelv nagy tudója vagy, a perzsa nyelv nagy ismerője vagy. Miért gondolod, hogy nem vagy művelt?" Azt válaszolta: "Azt gondolom, hogy "műveletlen vagyok", mert nem tudom, mi vagyok. Nem tudom, mi vagyok. Nem akarok szenvedő egyén lenni, ám ezek az anyagi szenvedések rám erőltetik magukat. Nem tudom, honnan jöttem, hová kell mennem, és az emberek mégis azt hiszik, hogy nagyon művelt vagyok, és úgy tartják, hogy nagy tudós vagyok, és elégedett vagyok. Viszont, olyan bolond vagyok, hogy nem tudom, mi vagyok." Valójában mi magunk is ugyanebben a helyzetben vagyunk. Nagyon büszkék vagyunk az oktatás fejlődésére. Ám ha különböző személyektől azt kérdezed, "Mi vagy?" aligha válaszolna valaki is arra, hogy mi ő. Mindenki ebben a testi koncepcióban él. Viszont valójában ez a test nem mi vagyunk. Ezt a kérdést többször is megvitattuk, sokszor. Szóval, miután, miután letette ezt a vizsgát, hogy "nem ez a test vagyok", azután . . . az ember az igazi tudás birtokosává válik. Az igazi tudás ez: „mi vagyok”. Ez a kezdete. Tehát, arról a tudásról, amelyet az Úr Kṛṣṇa most átad, amelyről tanítja Arjunát, azt mondja: "Ez a rāja-vidyā." A rāja-vidyā azt jelenti, hogy tudja önmagáról, mi ő, és ennek megfelelően cselekszik. Ezt hívják rāja-vidyānak. Ha nem tudom, mi vagyok, milyen helyzetben vagyok, akkor ha . . . a helyzetemet illetően tévedek, minden tevékenységem, amit művelek, mind téves – mind illúzió. Ezért a rāja-vidyāban való helyzet azt jelenti, hogy az embernek ismernie kell önmagát, és ennek megfelelően kell cselekednie. Egyszerűen maga az a tudat, hogy "nem vagyok ez az anyagi test ", ez önmagában nem elég. Azzal összhangban kell cselekedned, hogy nem anyagi, hanem lelki vagy. Ezt a lelki tevékenységet hívják Kṛṣ-nek. . . cselekedj Kṛṣṇa-tudatban, és ezt rāja-vidyā-nak, minden tudás királyának nevezik. Rāja-vidyā rāja-guhyam. Rāja-guhyam. A rāja-guhyam azt jelenti, hogy bizalmas, nagyon bizalmas. Nem túl könnyű elfogadni ezt a Kṛṣṇa-tudatot, ám Kṛṣṇa irgalmából és az Úr Caitanya irgalmából nagyon könnyen átadható nekünk ennek éneklésén keresztül: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa. Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Az Úr Caitanya az élőlény nagyon analitikus tanulmányozásáról beszélt. Azt elemezte, hogy az élőlények . . . számtalan élőlény létezik szerte az univerzumban. Ha ástál . . . földet ásol, sok élőlényt fogsz találni. Ha a levegőt tanulmányozod, sok élőlényt fogsz találni benne. Ha mélyen a vízbe merülsz, élőlényeket fogsz benne találni. Nos, az egész univerzum tele van különféle élőlények típusaival. És mindezeket az élőlényeket két osztályba sorolta. Vannak, akik mozognak, és vannak, akik nem. Ezt mi is megtapasztalhatjuk. Amilyenek a fák, a növények, a fűvek, azok nem képesek mozogni. Kő. A kőnek is van élete, viszont a tudata fejletlen. Túlságosan lefedett, kő élet. Hasonlóképpen, az ember, még ha emberi testben van is, ha nem érti meg a helyzetét, szinte olyan kőszerű. Szóval, ezek a kövek, a fák, a fű és még sok más. Ezek „mozdulatlan” élőlények. És vannak mozgó egyedek, mint amilyenek a vízi élőlények, a vadállatok, a madarak, a hüllők, az emberi lények, a félistenek, ó, a mennyei angyalok – sok más. Ők mozognak. Szóval, a mozgó egyedek közül nagyon kevés az emberi lény. 8 400 000 létforma létezik. Ebből csak 400 000 létforma rendelkezik emberhez hasonló testtel. Nos, az Úr Caitanya azt mondja: "Ebből a 400 000 fajból néhány civilizált. És a sok civilizált személy közül valójában nem mindegyik elkötelezett a szentírások iránt." Egyesek egyetértenek abban, hogy "a keresztény valláshoz tartozom", "a hindu valláshoz tartozom" vagy "a mohamedán valláshoz tartozom", viszont a jelen korban zömében egyszerűen azt állítják, hogy "ehhez a valláshoz tartozom", ugyanakkor többnyire nem hisznek a szentírásokban. Nos, akik hisznek a szentírásokban, azokat leginkább a jámbor, emberbaráti tevékenységek vonzzák. Ők, közülük néhányan, akik valójában azt hiszik, hogy a jótékonyság nagyon jó dolog, és . . . a vallásosság eme három dolgot jelenti: yajña-dāna-tapaḥ. Yajña-dāna-tapaḥ. A yajña áldozatot jelent, dāna jótékonyságot, a tapaḥ pedig vezeklést. Mint a brahmacārī: ez a tapasya. Tapasya. A sannyāsī tapasya. Tapaḥ. Tapaḥ vezeklést jelent, az élet nagyon szigorú elveinek önkéntes elfogadását. Ezt tapasyának hívják. És a jótékonyság. A jótékonyság azt jelenti, hogy anyagi javairól önként lemond. Ez a jótékonyság. És a yajña, áldozat. Áldozat, persze, erről nincs tapasztalatotok. Nemcsak neked, de közületek senkinek. Manapság, a jelen időben már nincs áldozat. Viszont olyan történelmi irodalomból kapunk információkat, mint amilyen a Mahābhārata. A Mahābhāratát történelemnek nevezi a védikus irodalom. Nos, a királyok nagyon nagy áldozatokat hajtottak végre. Rúpia milliókat, milliónyi értékes aranyat és ezüstöt osztottak szét. Ó, ez nem lehetséges. Ők voltak azok. . . ilyet a királyok műveltek. A királyok adót szoktak beszedni a lakosoktól, viszont akkor . . . amikor áldozatot mutattak be, szétsztották az összes lakos között. Mindig. Szóval, ez a folyamat nem maradt fenn. Manapság az állam egyszerűen beszedi az adót, viszont soha nem osztja szét. Szóval, fogalmunk sincs arról, mi az a yajña. Viszont ezt a yajñát a királyok vagy az államfők hajtották végre, és a dānát pedig az általános háztartók, és a tapasyát a brahmacārīk, a sannyāsīk, a vānaprasthák. Szóval, ezek a vallási élet különböző szabályai. Nos, azok, akik hisznek a szentírásokban, elfogadják – nem mindenki. Úgy, ahogy elmagyaráztam, hogy többnyire az emberek egyszerűen elfogadnak egy bizonyos hitet. Szóban, csak szóban. Valójában nem csinálnak semmit. Nem csinálnak semmit. Szóval, a sok millió ilyen vallásos ember közül csak néhányan vallásosak, igazán vallásosak, elvégzik ezt az áldozatot, jótékonykodnak és vezekelnek. Nos, az Úr Caitanya azt mondja: „Sok millió ember közül, akik ténylegesen jótékonykodnak, és” . . . "vezekelnek és áldozatot mutatnak be, némelyikük szert tesz a tökéletes tudásra, hogy mi ő." Tehát, ez a tudás. . . csak figyeld meg, hogyan vezeti le analitikus tanulmányozását az élőlényekről. Nyolcvannyolctól, ööö, nyolcszáztól kezdve. . . 8 400 000 létformából kindulva mindössze néhány civilizált emberi életet emel ki; aztán a bizonyos fajta hit követőit emeli ki; majd kiválasztja azokat, akik valóban hisznek; majd azok közül, akik valóban hisznek, közülük kiválasztja azokat, akik áldoznak, jótékonykodnak és vezeklést vállalnak, és akkor a sok millió hasonló ilyen ember közül vannak néhányan, akik valóban tudják, mik is ők. A saját hazádban is találkozhatsz ilyennel. Sok alapítvány létezik, jótékonykodnak. Viszont, aligha találsz közöttük olyat, aki tudja, mi is ő. Szóval, a sok millió vallásos ember közül néhány tudja, hogy mi is ő: "Én nem vagyok ez a test." Nos, ha egyszerűen csak elméletileg tudjuk, hogy "nem vagyunk ez a test, hanem lelki lény", az nem tökéletes. Valójában az anyagi összefonódástól kell megszabadulnunk. Ezt hívják muktinak, felszabadulásnak. Tehát, a sok ezer ember közül, akik tisztában vannak azzal, hogy mik ők, néhányan valóban felszabadultak. Felszabadultak. És a sok ezer ember közül, aki felszabadult, ők meg tudják érteni, mi Kṛṣṇa. Tehát, Kṛṣṇa megértése nem túl könnyű vállalkozás. Viszont Kṛṣṇa nagyon kedves, mert tudja, hogy ebben a korban, a Kali korszakban nagyon nehéz lesz az ember számára felszabadulni a folyamat által – először civilizáltá válni, aztán vallásossá válni, majd jótékonykodni, áldozatokat bemutatni, majd a tudás szintjére emelkedni – majd a tudás szintjére jutva a felszabadulás szintjére jutni, és miután felszabadultál, megértheted, mi Kṛṣṇa. A Bhagavad-gītāban ez áll: brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati samaḥ sarveṣu bhūteṣu mad-bhaktiṁ labhate parām (BG 18.54) Ez a felszabadulás jele (ismérve). A felszabadult ember ismérveit magyarázza el a Bhagavad-gītā, brahma-bhūtaḥ prasannātmā. Első tünete az, hogy nagyon boldog. Aki felszabadult, annak első tünete az, hogy soha nem fogod mogorvának (rosszkedvünek) látni. Ő boldog. Prasannātmā. Na śocati na kāṅkṣati. Nem szorong. "Ó, ez a dolog még nincs meg nekem. Meg kell szereznem ezt a dolgot. Ezt a számlát ki kell fizetnem. Ó, ezt meg kell tennem." Megannyi szorongás. Tele vagyunk szorongással. Tehát, nincsenek szorongásai. És akkor ez azt jelenti-e, hogy mivel nincsenek szorongásai, akkor ő nagyon gazdag ember? Nem. Nem feltétlenül. Lehet, hogy ő a legszegényebb ember. Nem szorong semmitől. Aztán nem siránkozik. Nem gondolja, hogy "szegény vagyok". Miért kéne szegénynek gondolnia magát? Szegény, amikor arra gondolok: "Én ez az anyag vagyok... része vagyok ennek az anyagi világnak. Nem rendelkezem ezzel a tulajdonnal, anyagi javakkal", akkor úgy gondolkodom, hogy "szegény vagyok" vagy "gazdag" vagyok." Viszont, aki felszabadult az élet anyagi felfogása alól, annak nincs semmi dolga azzal, amivel rendelkezik, sem azzal, amivel nem rendelkezik. Nincs semmi dolga. Ez a felszabadulás. Ha valaki mentes az anyagi életfelfogástól, akkor valójában akár birtokolja, akár nem, semmi köze hozzájuk. Ezért prasannātmā, örömteli: "Ó, nincs vesztenivalóm, nincs nyernivalóm. Teljesen elszakadok ettől." Ez a felszabadulás. És samaḥ sarveṣu bhūteṣu: és az ő életről alkotott szemlélete olyan, hogy senkit sem tart gazdagnak vagy szegénynek, bolondnak vagy műveltnek, és az anyagi világ rengteg kettősségét sem érézkeli. Nincs semmije. Látása teljesen lelki szinten van. Látja, hogy minden élőlény Kṛṣṇa szerves része. Ezért megpróbálja visszavezetni őket a Kṛṣṇa-tudatba. Nem tesz különbséget aközött, hogy "Ő brahmana", "Ő śūdra", "Ő indiai", "Ő amerikai" vagy "fekete", "fehér", vagy "művelt", "tanulatlan". Nem. "Mindenkinek el kell jutnia a Kṛṣṇa-tudathoz." Ez az ő nézőpontja. Samaḥ sarveṣu bhūteṣu. Ha valaki ilyen módon képesített, akkor mad-bhaktiṁ labhate parām. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja: "Akkor alkalmassá válik arra, hogy Kṛṣṇa tiszta bhaktájává váljon." Szóval, a szabályozás elvei alapján ez a folyamat a gyakorlatban nem túl könnyű, különösen ebben a korban. Ebben a korban az embereket a következő jellemzi: prāyeṇa alpāyuṣaḥ: "Életük időtartama nagyon rövid." És prāyeṇālpāyuṣaḥ mandāḥ. Manda azt jelenti, hogy nagyon lassú. Alszanak, huszonnégy órából tizenkét órát alszanak, és ebből a tizenkét órából tíz órát azzal vannak elfoglalva, hogy pénzt keressenek. Így aztán két óra maradt. Mit tehet a lelki megértés érdekében: Értitek? Nincs rá idő. Tehát, mandāḥ sumanda-matayaḥ. És ha valaki szándékozik lelkileg fejlődni, akkor nagyon sok ál-spirituális társaságot talál. Néhányan a csapdájukba esnek. Szóval, manda-matayaḥ . . . sumanda-matayaḥ, manda-bhāgyāḥ: "És a legtöbbjük szerencsétlen. Szerencsétlen." A legtöbbjük. Ha számba vesszük a népességet, nézzük a statisztikát, akkor annyira szerencsétlenek, hogy az élet elsődleges alapelveit – az evést, az alvást, a védekezést és a párzást – tekintve sem rendelkeznek elégséges elrendezéssel. Ó. Ezek csak az elsődleges elvek. Vannak olyanok is, akik még az állati lét szintjén vannak. Így, viszont ebben a korban még ezek az elsődleges elvek is . . . senkinek nincs menedéke, senkinek nincs olyan elrendezése, hogy szépen étkezzen, senkinek nincs lehetősége párzásra vagy nincs felesége, és mindenki attól tart, hogy "Amikor háború lesz, ki kell mennem a hadszíntérre?" Ilyen a helyzet. Mandāḥ sumanda-matayo manda-bhāgyāḥ (SB 1.1.10). Szerencsétlen. És upadrutāḥ: "Mindennek ellenére mindig nyugtalanítják a betegségek és sok más dolog." Ez zavaró. Ilyen a helyzet. Ezért az Úr Kṛṣṇa úgy vélte, ha ezeknek az embereknek hozzáférhetővé teszik, ha el kell jutniuk a felszabadulásig a szabályozás folyamata által, azt képtelenek lesznek végig csinálni. Szóval, indokolatlan irgalmából úgy jött el, mint Úr Caitanya, az Úr Caitanya, és elterjesztette ezt a tökéletes. . . az élet legmagasabb tökéletességét, az eksztázist, a lelki eksztázist a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma Hare Hare éneklésével. Ez gyakorlatias. Ez praktikus. Nem attól függ, hogy felszabadult vagy-e vagy sem, milen helyzetben, milyen állapotban vagy. Nem számít. Csak gyere és vegyél részt benne, és lelki eksztázisban lesz részed. Ezért nevezik rāja-vidyā rāja-guhyaṁ pavitramnak. Pavitram: "Nagyon tiszta." Bárki, aki belevág ebbe a folyamatba, azonnal megtisztul. Vagy azonnal megkezdődik a tisztulási folyamat. Azonnal. Pavitram. És uttamam. Az utamam azt jelenti, hogy a legmagasabb, vagy transzcendentális. A múltkor már elmagyaráztuk az uttamamot. Szóval, a magyarázó azt mondja, aprārabdha. . . aprārabdha-phalaṁ pāpaṁ kūtaṁ bījaṁ phalonmukham krameṇaiva pralīyante viṣṇu-bhakti-ratātmanā (Padma Purāṇa) Viṣṇu-bhakti-ratātmanā. Ez azt jelenti, hogy aki Kṛṣṇa-tudatban van, akkor, ööö, ő maga bűnei minden visszahatásának magva, amely fokozatosan legyőzötté válik. Pont úgy, mint az általunk tanulmányozott Bhagavad-gītāban. Pont úgy, mint a tűzben, ha valamit beleteszel. . . mindenfélét teszel bele, az hamuvá válik, hamuvá égeti. Hasonlóan, amint a Kṛṣṇa-tudat tüze fellobban, múltbeli életünk tevékenységeinek minden bűnös visszahatása. . . Ezt jegyezd meg. Szenvedésünk a bűnös cselekedeteknek köszönhető. A bűnös tettek pedig tudatlanságunkból fakadnak. Tudatlanság. Bûnös cselekedeteket olyan személyek követnek el, akik nem tudják, hogy mi, micsoda. Csakúgy, mint egy gyermek – a gyerek nem tudja, mi az eredménye, ha megfogja a tüzet, mivel tudatlan. Viszont, amint a gyermek megérinti a tüzet, azonnal megég a keze. A tűz semmiféle engedményt nem tesz a gyerek irányába. Tűzként fog működni. Hasonlóképpen nem tudjuk, mi megy végbe ebben az anyagi világban, mik a törvények, ki az irányító, hogyan irányít. Tudatlanságunkból fakadóan cselekszünk valamilyen módon, viszont a természet annyira szigorú, hogy soha nem fog megbocsájtani akár tudatosan, akár tudatlanságból cselekszünk. Ugyanez a példa: a gyerek nem tudja, hogy a tűz égetni fog, viszont, ha a gyerek megérinti a tüzet, a tűz nem fog megbocsájtani neki azért, mert gyerek. Ezért a tudatlanság a szenvedés oka. És az embert a megfelelő tudással kell felvértezni. A megfelelő tudás azt jelenti, hogy a dolgokat úgy ismerjük meg, ahogy azok vannak: "Mi vagyok. Mi ez a világ. Mi Isten. Milyen a kapcsolatunk." Ezeket a dolgokat kell tudnunk, és nem egyszerűen műszaki szakértővé vagy valamilyen osztályszakértővé válva a tudás emberévé lenni. Ez nem tudás. A tudás itt van. Tudnod kell, hogy mi vagy és hogyan cselekedj. És ez a tudás ebben az emberi létformában érhető el, nem az állati létformában. Ezért a civilizált világ minden részén nagyon sok szentírás létezik, hogy tudást adjunk, megfelelő útmutatást nyújtsunk. Nem szabad elhanyagolni azokat. Caitanya Mahāprabhu azt mondja: kṛṣṇa bhuliyā jīva, anādi bahirmukha jīva kṛṣṇa bhuli' gelā ataeva kṛṣṇa veda-purāṇa karilā (CC Madhya 20.117) Ennek a versszaknak az a jelentése, hogy az emberek időtlen idők óta megfeledkeztek a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatukról. Megfeledkeztek. Bhuli' gelā. Bhuli' gelā azt jelenti, hogy elfelejtette. Ataeva kṛṣṇa veda-purāṇa karila. Ezért az Úr rengeteg képviselőt küldött, hogy átadja nekik ezeket az irodalmakat, ezeket a szentírásokat. Tehát, ki kell aknáznunk ezeket a szentírásokat, különösen a Bhagavad-gītāt, amelyet a modern világ legfőbb szentírásaként fogadnak el. És mindent szépen megtalálsz. Elmondhatod az érveidet, próbára teheted a saját tudásod, intelligenciád segítségével megértheted. Minden világos lesz. Tehát, ki kell használnunk a Bhagavad-gītā előnyeit, és a befogadó képességünk növekedni fog, ha ezzel a transzcendentális hangvibrációval kezdjük: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Köszönöm szépen. Kérdés van? (vége)