Category:HU/661128 - Lecke BG 09.14-15 - New York

Leckék időrendben, 1966

661128(1) - BG Lecke 09.14-15 - New York

661128BG.NY – 1966. november 28.

Kīrtanānanda: Nagyon halkan kell játszanotok, amíg Swami az elejétől kezdve énekel, és . . . (homályos) Prabhupāda: Halkan. (kirtan) Prabhupāda: (prema-dhvani) Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Köszönöm szépen. Bhakták: Hare Kṛṣṇa. Prabhupāda: Hare Kṛṣṇa. Kīrtanānanda: Bárki, aki szeretne közelebb jönni, nyugodtan tegye meg. Prabhupāda: satataṁ kīrtayanto māṁ yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ namasyantaś ca māṁ bhaktyā nitya-yuktā upāsate (BG 9.14) A mahātmā – a nagy lélek – jellemzőiről beszélgettünk. Szegény lélek és nagy lélek. Szegény lélek azt jelenti, ó, itt a lehetőség, hogy nagy lélekké váljanak, viszont rosszul használják ki, az ilyeneket hívják szegény lelkeknek. Ebben az emberi létformában a lélek minden egyes élőlényben egyenrangú, viszont az anyagi energia befedi, és a befedettséget a tudás megvilágosodása, a tudat tisztasága távolítja el. Egyre nagyobbak és nagyobbak leszünk, míg végül nagy lélekké válunk. Pont úgy, mint a virág, amely kezdetben bimbózó állapotban van, aztán fokozatosan megtermékenyül, majd egy napon nagyon szép virág válik belőle. Szóval, azt, aki csatlakozik a Kṛṣṇa-tudathoz, azt egy szép virághoz hasonlítják. Nos, nagy léleknek hívják – mahātmā. És ez a lehetőség mindannyiunk számára nyitva áll és ki kell használnuk ennek előnyét, különösen ebben az emberi létformában. Abban az esetben nyitottak vagyunk arra is, hogy nagy lélekké váljunk. Szóval, hogy mi a nagy lélek minősítése, azt a Śrīmad-Bhagavad-gītā határozza meg itt. Satataṁ kīrtana, 24 órán át az Úr dicsőítésével foglalkozik. Az is kīrtana, ahogy mi adjuk elő a kīrtanát zenével, hanggal. Az is az. A Bhagavad-gītā felolvasása is kīrtana, és amikor írsz valamit Istenről, az szintén kīrtana. A kīrtana ezt jelenti. A szanszkrit szó a kīrtaye iti – dicsőítő (magasztaló). Szóval, akár hogyan is, de midőn a Legfelsőbb Urat dicsőíted (az a kīrtana). A kīrtana nem azt jelenti, hogy bárkit és mindenkit dicsőíthetsz. Nem. Ez nem kīrtana. A kīrtanát a śāstra śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥként határozza meg (SB 7.5.23) – hallanod kell és énekelni kell a Legfelsőbb Úrról. Ha olyan zenei számot adsz elő, amelyben néhány barátodat, vagy néhány vezetődet dicsőíted, az nem kīrtana. Ez nem kīrtana. Itt az van kinyilatkoztatva, hogy satataṁ kīrtayanto māṁ – az Úr azt mondja: "Aki Engem dicsőít." Nem valaki mást. Néha félrevezetnek, hogy bárkit dicsőíthetünk a képzeletünkben, és abból Isten lesz. Nem. Itt külön említik a satataṁ kīrtayanto māṁ-ot. A kīrtana pedig az Úr dicsőítését jelenti. Így; śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ, smaraṇaṁ pāda-sevanam (SB 7.5.23). Ez a folyamat, az odaadás ezen folyamatai csak a Legfelsőbb Úrnak szólnak, senki másnak sem. Nos, ő mahātmā, úgy értem, nagy lélek. Aki mindig, aki állandóan a Legfelsőbb Úr dicsőítésével foglalkozik. Csak az a dolga, hogyan dicsőítse az Urat. Ez minden. Nincs más dolga, 24 órás, száz százalékos elkötelezettség. Ő mahātmā. Tehát, satataṁ kīrtayanto māṁ yatantaś ca, yatantaś ca azt jelenti – nagy gonddal. Hogyan fognak az emberek csatlakozni ehhez. Egyetlen gondolata ez. Mindig csak azzal foglalkozik, hogyan fognak az emberek csatlakozni ehhez. Mivel az emberek most idegenkednek ettől, de nemcsak most, hanem mindig. Kikről van szó? Mi az anyagi világ vagyunk, és általánosságban véve mindannyian idegenkedünk Istentől. Ezért kerültél ebbe az anyagi világba. Csupa nagykereskedő, mindenki az, egyik jobban, másik kevésbé. Ez mindegy. Akárcsak a börtönben, a teljes lakosság elítéltekből áll. Elítéltek. Meg kell érteni, hogy elítéltek. Viszont lehet, hogy van köztük olyan, aki első osztályú, van, aki másodosztályú. A börtön tisztjei, viszont a börtön tisztjei nem elítéltekből áll. Ne essünk tévedésbe. Hasonlóképpen nem elítéltek azok sem, akik eljönnek ide – az Úr dicsőségét hirdetni. Ők dicsőségesek, mahātmāk. Másokat viszont elítéltek. A mahātmák azért jönnek, hogy dicsőítsék az Urat, és visszavezessék ezeket a bukott feltételekhez kötött lelkeket az Istenséghez. Ez az ő dolguk. Szóval, ők nem ítéltek. Különben az anyagi világban bárkiről is legyen szó, elítéltnek kell tekinteni. Ez a folyamat. A dṛḍha-vratāḥ yatantaś ca, a yatantaś ca azt jelenti, ahogy a politikusok is tervezik, hogyan kell valamit sikeresen végrehajtani, az ő küldetése is tervszerű. Ehhez hasonlóak azok a nagy lelkek is, akik azért jönnek, hogy dicsőítsék az Urat, akik azért jönnek, hogy visszaszerezzék a feltételekhez kötött lelkeket. Ők is elkötelezettek yatantaś ca, próbálnak tervet készíteni, milyen módon fogadják el azt az emberek. Milyen módon fogadják el azt az emberek. Akárcsak az Úr Caitanya. Annyi tervet készített arra, hogy ezt a transzcendentális üzenetet átadja az embereknek. Mindössze 24 éves volt, amikor elhagyta otthonát, csak egy fiatal fiú volt és felesége sem volt több 16 évesnél. És az anyja körülbelül 75 éves volt, ám Ő nem törődött ezzel. Felvette a sannyāsát és egész Indiában terjesztette ezt a kīrtana mozgalmat. Azóta India minden részén ezt éneklik: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare Szóval, ezeknek a mahātmāknak is van tervük, viszont Kṛṣṇa érdekében. Kṛṣṇa részére, nem valaki másnak a részére. Satataṁ kīrtayanto māṁ yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ namasyantaś ca, a mahātmák csak egyvalaki előtt hódolnak. Az Úr előtt hódolnak. Namasyantaś ca māṁbhaktyā – odaadással. Nem akármilyen cél érdekében. A bhakti azt jelenti, hogy nincs szándéka annak, aki odaadóan közeledik Istenhez, nincs hátsó szándéke. A bhakti tisztaságot jelent, a bhakti nem olyan, mint ahogy egy barátomnak vagy valakinek valamilyen célból hízelegek. Nem, a bhakti nem ezt jelenti. A bhakti azt jelenti, hogy minden cél (érdek) nélkül – kötelességből. Szeretetből. Egy bhakta. . . a tiszta bhakta nem szándékkal ajánlja fel tiszteletét az Úrnak, viszont tudja, hogy az Úr hatalmas, én az Ő örök szolgája vagyok, és ezzel a céllal ajánlja fel szeretettel. Hasonlóképpen Isten is mindenkinél jobban szereti a bhaktáit. Nos, ez a transzcendentális szeretet viszonzása. Szóval, a bhaktyā, a bhaktyā azt jelenti, hogy nincs szándék. A bhakta. . . a tiszta bhakta örömét leli az Úr dicsőítésében, az Úr pedig abban leli örömét, hogy bhaktájára gondol. Tehát, ilyen a kapcsolat az Úr és az Ő bhaktyā-ja között. Bhaktyānitya-yuktā és a nitya-yuktā jelentése: az odaadó szolgálat nem átmeneti célt szolgál, mert nincs benne édek. Szóval, ez nem átmeneti. Csakúgy, mint ahogy vannak olyan személyek, akik a Hare Krishnát énekelve tetszelegnek. Viszont az a céljuk, hogy anyagi elégtételhez jussonak. Szóval, ez nem kírtana. Ez nem kírtana, mivel van valami céljuk. Néha úgy tesznek, hogy a kīrtana következtében: "Ó, ilyen és olyan leszek, ezért végzem." Nem. A kīrtanát kötelességként kell elvégezni az Úr dicsőítése érdekében – nitya-yuktā. A Māyāvādī-k is mutatnak be kīrtanát, viszont az ő kīrtanájukat a következő versben ismertetjük. A kīrtanát valamilyen cél elérése eszközének tekintik. Tegnap, amikor a rendezvényünk a beavatásokon zajlott, elmagyaráztam a céltudatos kīrtanát, a Hare Kṛṣṇa sértést. Ha valamilyen cél érdekében énekled a Hare Kṛṣṇát, az sértés. Ezt a sértést el kell kerülni. Nos, a mahātmáknak, akik ezt a tiszteletteljes hódolatot mutatják be az Úrnak, nincs céljuk (szándékuk). Nincs céljuk bhaktyā nitya-yuktā upāsate. Az az eljárásuk, hogy szeretetből imádják az Urat, hogy az egyetlen szakaszban se szakadhasson meg. A Māyāvādī-k viszont megszakítják, mert egy bizonyos szakaszban azt hiszik, hogy a kīrtanával, a kīrtana bemutatásával, amikor elérem a legmagasabb fokot, eggyé válok a Legfelsőbbel, akkor nincs szükség kīrtanára. Leállítják a ķirtanát. Nem. A mahātmák, azok, akik valóban mahātmák, nem így cselekszenek. Kīrtanájuk a felszabadulás után is folytatódni fog. Nitya, nitya azt jelenti, hogy örök. Örökkévaló vagy, minden élőlény örök. Tehát, miután kikerültél ebből a testből, továbbra is létezel, na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20). Ennek az anyagi testnek a pusztulása, megsemmisülése következtében te nem semmisülsz meg. Az anyagi világban egy másik testet kapunk, viszont a lelki világban szó sincs a test megváltoztatásáról. Amint elnyerjük a lelki életünket, nincs szükség a test cseréjére. Elnyered örök testedet. Tehát, mivel örökkévaló vagy, a tested is örök. Hasonlóképpen, a kīrtana végzésed is örök. A kīrtana végzésed is örök. Nem úgy van, hogy a felszabadulás után abbahagyod. Amikor felszabadulsz, ó, inkább énekeld nagyobb odaadással, nagyobb elragadtatással. Dṛḍha-vratāḥ, vratāḥ azt jelenti: fogadalom. Tehát, ez a kīrtana folyamata, és (annak a folyamata,) aki ilyen módon, minden szándék nélkül hajtja végre a kīrtanát, anyābhilāṣitā-śūnyaṁ. A bhakti azt jelenti, hogy mindenféle anyagi haszonszerzésre utaló szándék nélkül; anyābhilāṣitā-śūnyaṁ, jñāna-karmādy-anāvṛtam (CC Madhya 19.167). Anélkül, hogy spekulatív folyamatok és gyümölcsöző tevékenységek fednének be, ānukūlyena kṛṣṇānu-śīlanaṁ, előnyösen, csak azért, hogy a Legfelsőbb Úrnak tetszen, ez a szándék nélküli bhakti. Nos, az Úr azt mondja: jñāna-yajñena cāpy anye yajanto mām upāsate ekatvena pṛthaktvena bahudhā viśvato-mukham (BG 9.15) Viszont vannak mások, és itt az áll: anye, anye jelentése, "mások", vagy úgy is értheted, vannak másféle mahātmāk. Viszont igazából, ami ezeket a verseket illeti, az egyik versben kimondottan arra célzott (Kṛṣṇa), hogy ez a mahātmāk, a nagy lelkek jellemzője. A következő versben azt mondja, anye, mások. Pont úgy, mint ahogy néha azt mondjátok, hogy "Ilyen és olyan urak", különösen, ha kimondjátok a nevét. Viszont, amikor másokról beszélsz, azokról, akik nem fontosak, azt mondod: "és mások". Azok a mások nem. Nem tulajdonítasz olyan nagy jelentőséget a többieknek. Tehát, ehhez hasonlóan itt is elhangzik: anye, anye azt jelenti, hogy "mások". Akik valójában nem rendelkeznek tiszta odaadással, hanem valamilyen transzcendentális vonalon próbálkoznak, és lelki üdvösségre törekszenek. A mahātmā tehát azt jelenti – azok, akik közvetlen kapcsolatban vannak a Legfelsőbb Úrral az odaadó szolgálat során. Ötvözetlenül, hamisítás nélkül. Viszont a mások azok a személyek, akik azon a véleményen vannak, hogy az üdvösség (megváltás) után eggyé válunk az Úrral. Rájuk vonatkozik a meghatározás, anye. Anye másokat jelent. Nem állítják róluk kifejezetten, hogy mahātmā. Viszont a vaiṣṇava filozófus ezt az anyet, ezt a szót úgy értelmezi, hogy vannak más mahātmāk is. Ugyanakkor a Bhagavad-gītā ezt nem említi. Egyébként ők is mahātmák, mert transzcendentális megvalósításra törekszenek. Nos, a módszerük a jñāna-yajñena. A jñāna-yajñena azt jelenti, hogy filozófiai spekuláció segítségével, a jñāna-yoga által próbálják megérteni a Legfelsőbb Abszolút Igazságot. Éppen a negyedik fejezetben tanultuk, hogy négyféle ember kezd odaadó szolgálatba. Catur-vidhā bhajante māṁ, sukṛtino 'rjuna (BG 7.16). Négyféle ember van, akik valamilyen jámbor élettel rendelkeznek. Csak ők – mások nem. Azok, akik gonosztevők, nem közelíthetik meg Istent. Na māṁ prapadyante mūḍhāḥ, duṣkṛtino narādhamāḥ (BG 7.15). Azok, akik egyszerűen gazemberek és bolondok, nem közelíthetik meg Istent, ezt mondják. Viszont, akik jámborak, akik jámborak. Nem gonosztevők. Négy osztálya van a jámboraknak, és kik ők? Jámbor. Ārto arthārthī jijñāsur jñānī. Ārtaḥ azokra vonatkozik, akik szenvednek, szorongnak. A jámbor, jámbor emberek általában bajban vannak. Szóval, a jámborak közül azok, akik bajba jutottak (szenvednek). Azok, akik pénzhiányban szenvednek, és akik kíváncsiak arra, hogy megtudják, mi az Abszolút Igazság. És azok, akik a transzcendentális tudást keresik. Ez a négy osztály kezd érdeklődni Isten megértése után. Hallották, hogy van Isten, és belekezdenek a kutatásaikba. Az ārtaḥ-ák a szenvedésből való kilábalásukért imádkoznak. Az az ember, aki pénzszűkében van, pénzt akar a Legfelsőbb Úrtól: "Bajban vagyok, kérek egy kis pénzt." És azok a jñānīk, akik a tudás utján akarnak tudomást szerezni arról, mi az Isten. És jijñāsur – az érdeklődő: "Ó, hadd tudakozódjam, miről szól Isten tudománya?" Szóval, az említett négyféléből azok, akik bajba jutottak, és azok, akik valamilyen anyagi segítséget szeretnének. Céljuk teljesülése után megszűnhetnek. Amikor vége a szorongásuknak, vagy van egy kis pénzük. Lehet, hogy abbahagyják a Legfelsőbb Úr imádatát. Ám a jñānīk nem hagyják abba, ők folytatják. Folytatják, amíg meg nem találják, hol van a Legfelsőbb Úr. A tudás utolsó pontját is elérve folytatni fogják. Ezért egy másik versben ezt találjuk: bahūnāṁ janmanām ante (BG 7.19). Bahūnāṁ janm. Sok-sok szülés után. A transzcendentális folyamat olyan szép, hogy ha ebben az életben befejezed az 50%-át, akkor a következő életedben 51%-ról fogod kezdeni. Soha nem fog elveszni. Anyagi szerzeményeid (vívmányaid) elvesznek, véget érnek tested elvesztésével. Viszont a lelki szerzeményeid (vívmányaid) nem érnek véget. Szóval, bármennyire is teszel szert, 10%, 20%, 25%, 50%. Viszont jobb száz százalékot elérni ebben az életben. Ne várj a következő életre. Miért ne? Ez olyan könnyű. Miért kellene egy másik életért dolgozni, hogy elérd a sikert? Nos, mindenesetre ez az elszántság megvan azokban, akik tudás útján kutatnak Isten után. Tehát, itt az áll, hogy jñāna-yajñena, a jñāna-yajñena a tudás feláldozását jelenti. Kutatnak. Szóval, miből áll a kuatási folyamatuk . . . (félre) ki az az úriember, aki ki-be járkál, állítsátok le. Ki fog így ki-be mászkálni? Bhakta: Nitāi-cānd. Prabhupāda: Ó. Jñāna-yajñena cāpy anye. Szóval, a jñāna-yajña a tudás feláldozása. A jñānīk, a filozófusok feldolgozzák, és mi az elképzelésük? Yajanto mām upāsate. Ez a filozófiai kutatás, filozófiai kutatás is elfogadott, mint áldozat, és ez az Úrnak egy másik fajta imádata és odaadó szolgálata. Ez is elfogadott, de módszerük az ekatvena pṛthaktvena és bahudhā viśvato-mukham (BG 9.15). A monizmus, a panteizmus és az egyetemes forma ezt a folyamatot követik. Szóval, ebből a három osztályból azok, akik a monizmus útján próbálnak egyenlővé válni – eggyé válni a Legfelsőbbel, eme spekulálók közül őket tartják elsőrendűnek. Ekatvena. A folyamat abból áll, hogy azt gondolják magukról, "én vaygok Isten, én vagyok Isten", és önmagukat imádják. Nem más Istent. Megkoszorúzzák magukat, így a folyamatukat ahaṅgrahopāsanā-nak nevezik. Ők maguk is úgy gondolják, én vagyok Isten jelképe (szimbóluma). Ennek az ahaṅgrahopāsanānak az a célja, hogy tanulmányozd magad a lelki helyzetedet illetően... így megértheted, mi Isten, mi Isten... amennyiben aprólékosan tanulmányozod a lelki helyzetedet ekatvena... mivel minőségileg egyek vagyunk Istennel. Szóval, analitikusan (feltáróan) tanulmányozom magam, mi vagyok? Milyen hajlamokkal rendelkezem? Mit akarok csinálni? Annyi mindenünk van. Ha egyszerűen elemezzük önmagunkat, akkor egyúttal a Legfelsőbb Urat is tanulmányozzuk nagyszerűségében, ez minden. Vegyük példának azt, hogy független akarok lenni. Senki ne mondja, hogy tőled függök. Nem, nem tudok elfogadni egyetlen lelki tanítómestert sem. Ez jelenti a függetlenség szellemét. A függetlenség szelleme azért van jelen, mert parányi részei vagyunk a legfelsőbbnek. A legfelsőbb független, svarāṭ-nak írják le. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.1.1) svarāṭ-ként írja le Őt. A svarāṭ azt jelenti, hogy teljesen független. Tehát, mivel a Legfelsőbb parányi szerves részei vagyunk, rendelkezünk függetlenséggel. Ám ez parányi. Nos, ennek a parányi függetlenségnek, emiatt a piciny függetlenség miatt néha azt mondjuk: "Nem, miért kellene elfogadnom egy lelki tanítómestert, miért fogadjak el bármilyen tekintélyt? Magam fogok kutatni." Nos, szigorú vezekléseken esnek át és szabályozzák az életüket, viszont azt gondolják magukról, hogy "Én vagyok Isten". Szóval, ez is elfogadott, mint egy a folyamatok közül. És ez az eljárás sok-sok születés után ér véget. Ez a folyamat nem segít neki abban, hogy egyetlen élet alatt érje el a felszabadulást. Máskülönben miért mondaná ki a Bhagavad-gītā: bahūnāṁ janmanām ante jñānavān. Jñānavān: a tudásban való kutatás ezen folyamata során sok-sok születésen kell átesnie. Ezért nem szabadul fel. Mivel sok-sok születésen kell átesnie, ez azt jelenti, hogy nem egy élet alatt szabadul fel. Csak azután, sok-sok születés után, amikor megérti a lényeget, vāsudevaḥ sarvam iti. Amikor megérti Vāsudevát, hogy az Úr Kṛṣṇa a minden. bahūnāṁ janmanām ante jñānavān māṁ prapadyate vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19) Nos, azt mondják itt, mahātmā, mahātmānas tu māṁ pārtha (BG 9.13). A mahātmās jellemzője, hogy mindig Rólam énekel, gondolkodik, és mindig Engem dicsőít. Tehát, sa mahātmā sudurlabhaḥ, itt ez áll. A sok-sok spekulatív szolgálatban való születése után, amikor mahātmāvá válik és az Úr állandó dicsőítésének szolgálatában foglalja le magát. Akkor válik a kutatása tökéletessé. Tehát, ez a jñāna-yajñena egy spekulatív folyamat, ami következtében azt gondolja, hogy én vagyok Isten. Isten vagyok, ez rendben van, ám (csak) minőségemben vaygok Isten. Mennyiségileg nem vagyok Isten. Többször ismételten elmagyaráztam ezt nektek. Pont olyan, mint az aranyrészecske, amely minőségileg egy az arannyal. Az aranyrészecskék és az aranyrög kémiai összetételében nincs különbség. Hasonlóképpen, kémiailag egyek vagyunk Istennel. Mindazok a tulajdonságok, amelyekkel Isten rendelkezik, bennünk is megvannak. Viszont Ő nagyobb mennyiséggel rendelkezik, nekem pedig kisebb mennyiségben van meg, ez minden. Csakúgy, mint ahogy ebben az anyagi világban te is. Neked is van bankszámlád, és néhány milliomosnak is van bankszámlája. Nos, mint a bank alkotóeleme, te is tagja vagy,viszont nem vagy egyenlő azzal az emberrel, aki dollármilliókat helyezett el a bankban. Hasonlóképpen, te Isten vagy, minőségileg vagy Isten, ez minden. Szóval, ezek a spekulálók, a filozófiai spekulálók egyszerűen csak egy részét értik meg a helyzetüknek. Ez pedig az, hogy csak minőségileg egyek Istennel, viszont nem tudják felfogni, hogy mennyiségileg különböznek a Legfelsőbbtől. Nem értik. Szóval, szükségük lesz rá. . . azt akarom mondani, hogy sok-sok születésen vagy vándorláson kell keresztülmennie ahhoz, hogy megértse, ő nem minőségi. . . (nem) mennyiségileg egyenlő Istennel. És amikor megérti, ó, mennyiségileg az Úr a Legfelsőbb... akkor prapadyate, a prapadyate azt jelenti, hogy meghódol. Szóval, el kell érned a meghódolás szakaszáig. Jóllehet, mahātmā, elismert, mint mahātmā, viszont várnunk kell a meghódolása folyamatára. És amikor igazán eljutunk ehhez a meghódolási folyamathoz, akkor ténylegesen mahātmává válunk, és ezt fogadja el a Bhagavad-gītā: sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19). Ez a fajta mahātmā nagyon ritka. Meghódolni Kṛṣṇának, meghódolni a Legfelsőbb Úrnak. Elméletileg mondhatjuk és feltételezhetjük, ám a teljes önátadás százszázalékos önátadást jelent, ami nehéz feladat a hétköznapi ember számára. Viszont egy élet folyamán is képes rá. Nos, akár a miénk. . . Ez a Kṛṣṇa-tudat azt hangsúlyozza, hogy válj azonnal Kṛṣṇa-tudatossá. Satataṁ kīrtayan . . . a folyamat nagyon egyszerű, viszont ez a spekuláció a lényeg. "Ó, mi ez, egyszerűen csak a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa, Kṛṣṇa éneklésével vannak elfoglalva." Mivel nagyon egyszerű módszer, azt hiszik, hogy nem túlzottan jó. Viszont valójában ez az Úr Caitanya által ajánlott és a hiteles szentírások által ajánlott legmagasabb szintű módszer. Ezt már ezen a találkozón is többször megismételtem. A Bhāgavatamban ezt mondják: kaler doṣa-nidhe rājann asti hy eko mahān guṇaḥ kīrtanād eva kṛṣṇasya (SB 12.3.51) Kīrtanād eva kṛṣṇasya, kiemelten említik. Egyszerűen a Hare Krishna mukta saṅga éneklésével felszabadul. Felszabadulttá válik. Mukta-saṅgaḥ és paraṁ vrajet, és a lelki birodalomba kerül. Szóval, az Úr kegyéből adta neked ezt a korszakot. Azért, hogy ezt az egyszerű folyamatot végezhesd, mert más folyamatot nem vagy képes nagyon szépen végrehajtani. Viszont ezt a folyamatot nagyon szépen végrehajthatod bárhol, bármilyen körülmények között, bárhol, bármilyen körülmények között. Nincsenek feltételek, nincsenek szabályok, nincsenek előírások. Egyszerűen énekeld: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare / Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare Így, és egyszeriben válj mahātmāvá. Köszönöm szépen. Kérdés van? Bhakta: (bizonytalan) . . . (vége)