Category:HU/661205 - Lecke BG 09.18-19 - New York

Leckék időrendben, 1966

661205(1) – Lecke BG 09.18-19 - New York

661205BG.NY – 1966. december 05.

Prabhupāda: gatir bhartā prabhuḥ sākṣī nivāsaḥ śaraṇaṁ suhṛt prabhavaḥ pralayaḥ sthānaṁ nidhānaṁ bījam avyayam (BG 9.18) Az Úr gati. Gati a célt jelenti. Nem tudjuk, mi a célunk. Tudatlanságunkból, az illuzórikus energia által elárasztott állapotunkból adódóan nem tudjuk, mi az életünk célja. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇum (SB 7.5.31). Az emberek nem tudják, mi az életük célja. Az élet célja az, hogy helyreállítsa elveszett kapcsolatát a Legfelsőbb Úrral. Ez az ő célja. Sajnos az emberek nem tudják, mi a cél. Egyszerűen csak azt gondolják, az élet célja a lehető legnagyobb érzékkielégítésben részesülni. Ez illúzió. Mivel elvegyülünk az anyagban, és a materialista élet fogalma az érzékszerveket jelenti – más információkkal nem rendelkezünk –, ezért megpróbálunk mindenféle élvezetet kisajtolni az érzékekből. Ezt hívják illúziónak. Más információval nem rendelkeznek. Pénzt keresnek, nagyon keményen dolgoznak és a végső cél az érzékkielégítés. Ez illúzió. A végső cél Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr, gati. Gati azt jelenti, hogy cél. Hova mész? Milyen irányba haladsz előre? "Ó, ezt nem tudjuk. Az érzékkielégítés terén haladunk előre. Az érzékek által kiváltott legnagyobb öröm a mi célunk." Nem, a cél Isten, Viṣṇu, a Legfelsőbb Úr, akinek mi a parányi szerves részei vagyunk. A felejtéssel. . . azzal, hogy elfelejtettük a kapcsolatunkat, küszködünk. mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ sanātanaḥ manaḥ ṣaṣṭhānīndriyāṇi prakṛti-sthāni karṣati (BG 15.7) Prakṛti-sthāni, ebben az anyagi természetben, a Legfelsőbb Úr töredék részei, az élőlények, az érzékek és az elme az érzékek csapdájában vergődnek. Viszont nem ez a cél. Az Úr azt mondja, a Bhagavad-gītā azt mondja, hogy Ő a cél. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā, durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31). Bahir-artha-māninaḥ azt jelenti. . . ez az anyagi természet a Legfelsőbb Úr külső természete. Mivel csapdába estünk ebben az anyagi természetben, ezért azt gondoljuk, hogy az anyagi élet fejlődése a tökéletesség. Durāśayā. Ezt durāśayának hívják. Durāśayā azt jelenti. . . a duḥ azt jelenti, hogy nagyon távoli, illetve a duḥ azt is jelenti, hogy nagyon nehéz, és az āśayā azt jelenti, hogy remény. Ez a remény soha nem teljesül be. Ez egy olyan remény, amely soha nem fog beteljesülni. Ezt hívják illúziónak. Folyamatosan haladunk afelé, hogy tökéletes életet teremtsünk az anyagi fejlődés révén. Ez a mi indokolatlan reményünk. Soha nem fog beteljesülni. Durāśayā, bahir-artha-māninaḥ. És mit cselekszik? Adānta-gobhir viśatāṁ tamisram. Adānta-gobhiḥ. Go jelentése az érzékek. Az adānta azt jelenti, hogy féktelen, ellenőrizhetetlen. Kontrollálhatatlan érzékek. Akárcsak az irányíthatatlan ló. Te a hintón ülsz, a lovad zabolázatlan, féktelen, és teljes erővel elragad téged, és belehajt az Atlanti-óceánba. Nem tudod irányítani. Értitek? Tehát, hasonlóan, adānta-gobhir viśatāṁ tamisram. A viśatām azt jelenti, hogy a tudatlanság legsötétebb régiójába lép be ezekkel az ellenőrizhetetlen, féktelen érzékekkel. Nos, na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31), adānta-gobhir viśatāṁ tamisraṁ punaḥ punaś carvita-carvaṇānām (SB 7.5.30). Ezek az emberek, akik nem ismerik a célt, olyan kísérletet próbálnak végezni, amely kísérlet már elvégeztetett. Már elvégeztetett. Vegyük csak példának. . . Elmondok egy gyakorlati példát. Jön az egyik tanítványunk apja és oktatja őt: "Ó, nem szeretem ezt az egyesületet. Semmi értelme sincs a házasságnak. Vadássz a nőkre. Egyél, igyál és élvezz. Adok neked egy autót." Értitek? Mi a hibája annak a szegény tanítványnak? Az, hogy igyekszik lemondani minden mámorítószerről; nem eszik húst; tisztán zöldségeken él; uralkodik önmagán; nincs tiltott szexuális kapcsolata; reggel és este részt vesz a leckéken. Ó, (az apja) őszerinte ez veszélyes. So punaḥ punaś carvita-carvaṇānām. Ő már megtapasztalta. Házas. Házas volt. A felesége elvált tőle, a felesége háromszor vált el tőle, és sok minden más. Rossz, nagyon rossz tapasztalatai vannak az életéről, és a fiát is ugyanerre ösztönzi. Nincs más ötlete. Ezt hívják punaḥ punaś carvita-carvaṇānām-nak, „megrágni a megrágottat”. Ez pont olyan, mint amikor veszünk egy cukornádat és addig rágjuk, míg kiszedjük belőle az összes felesleges levet. Kidobom az utcára, megint jön valaki és rágni kezdi. Mi található benne? Már az összes levet, amit tartalmazott, kiszedtem belőle. Szóval, ezt az anyagi élettapasztalatot – a nő utáni hajszát, az ivást, az érzékkielégítést és sok mindent, a költekezést bármire – már láttuk, viszont nem tapasztaltunk tényleges boldogságot. Ennek ellenére megpróbálom rávenni a fiamat, az eltartottomat erre az útra. A bolond embereknek eszébe sem jut, hogy "ezeket már mind kipróbáltam. Mi hasznom, milyen boldogságom származott belőle?" Ezt hívják punaḥ punaś car. . . többször megrágja a megrágottat. Többször. Ez történik. Senkinek sem jut eszébe, hogy: "Már kipróbáltam ezeket a dolgokat. Milyen hasznom van belőle? Milyen boldogságot szereztem? Csalódott vagyok az életemmel. Akkor miért kellene kényszerítenem a fiamat ilyesmire? Ha egyáltalán szeretem a fiamat, akkor miért kell rávennem erre a fiamat, hadd kísérletezzen a Kṛṣṇa-tudattal. Nem. Mert adānta-gobhir viśatāṁ tamisram. Van egy nagyon szép történet is. Egy majom . . . a majmok nagyon elfoglaltak. Tudtok róla? Viszont az ő dolguk egyszerűen arról szól, hogy pusztítanak. A majom mindig elfoglalt, nagyon aktív. Nos, volt a faluban egy asztalos, aki egy nagy gerendát fűrésszel ketté akart vágni. Így a munkája végéig a gerendát felig kettévágta, majd a két darab közé beillesztett egy tömböt, és elment. Később jött egy majom, kihúzta a tömböt, és a farka becsípődött a két rész közé, és levágták. Nos, így ment el a társaságába, és azt mondta, "Ez a divat. Ez a divat." Laṅguli-hīna śṛgala. Ezt hirdette: "A levágott farok, ez a legújabb divat." Ehhez hasonlóan láttam egy mozifilmet gyerekkoromban, egy hasonló történetet. Egy Mr. Maxlin vagy valami hasonló játszotta azt. Egy parkban ült, és valami szemtelen fiú leszögezte a farkát, annak a frakk kabátnak a farkát, amelyben a bálban táncolt. Szóval, amikor felkelt (a padról), a (frakk kabát) farkának a fele ottmaradt (leszakadt). Így aztán, amikor a bálban táncolt, mindenki a hátsó felét bámulta: "Mi ez? A farka le van vágva." Nos, a tükörből látta, hogy "A farkam le van vágva". Ezért elkezdett még szebben táncolni, és mindenki azt kérdezte: "Ez mi...?" „Ó, ez a legújabb divat.” „Ez a legújabb divat.” Így hát mindenki nekiállt levágni a farkát. Értitek? (nevet) Szóval, ez van. . . zajlik az élet. "Becsaptak, ezért nem akarom, hogy a fiam intelligens legyen. Hadd csapják be őt is. Hadd csapják be őt is." Ezt hívják punaḥ punaś carvita-carvaṇānām, többszörösen megrágni a megrágottat. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā. Viszont a Bhagavad-gītāból megérthetjük, hogy életünk végső célja az, hogy elérjük Kṛṣṇát, vagyis a Legfelsőbb Urat. Gatiḥ. És bhartā. Bhartā jelentése fenntartó. Fenntartó. Mindenkit eltart. Ez tény. 8 400 000 létforma létezik, és ezek közül az emberi társadalom, az emberi lények nagyon csekély számúak, mondjuk körülbelül 200 000 létforma. Nyolcszáz, (nyolcmilliókétszázezer) kétszázezer létformával áll egyensúlyban, amelyek állatok és vízi élőlények, madarak, vadak, civilizálatlan emberek, megannyi létforma. Nekik nincsennek gazdasági problémáik. Nekik nincsennek gazdasági problémáik. Szó sincs éhezésről. Esznek, alszanak, párosodnak az ellenkező neműekkel, és védekeznek is a maguk módján. Szóval, semmi bajuk sincs. Csak a civilizált embereknek van problémájuk. Csak annak a kisszámú civilizált embernek, úgynevezett civilizált embernek van (problémája). Nem hiszik el, hogy Isten mindenkit megvéd. A civilizáció fejlődésével megtanulták annak a művészetét, hogy megtagadják Istent. Gazdasági problémájukat maguk akarják megoldani. Isten ad nekik elegendő gabonát, elegendő gyümölcsöt, elegendő zöldséget és elegendő tejet. Nem, a problémáikat más szegény állatok megölésével akarják megoldani. Viszont Istenben nem hisznek. Nem hisznek Istenben: "Megölöm a szegény állatokat. Ők is Isten fiai, akárcsak én... ahogy mi is Isten fiai vagyunk. Isten eltartja azt a szegény állatot. Isten eltart engem. Mi szükség beleavatkoznom mások életébe?" Értitek? Nincs ilyen érzésük, mivel nem hisznek Istenben. Nincs ilyen hitük. Ez játszódik le. Ám a Bhagavad-gītā azt mondja: "Nem, én vagyok a Legfelsőbb." Az Úr azt mondja: "Én vagyok a prabhava. Minden... bármit is látsz, az Belőlem árad ki." Gyakorlatilag gazdasági problémánk nincs. Isten mindenkit eltart. Az a termelés, amely az egész világon végbemegy, elegendő a föld teljes lakosságának ellátására. Ez Isten elrendezése. Nincs hiány. Viszont, mivel megalkottuk a saját szabályainkat és előírásainkat, bár elég gabonát termeltünk, sokkal többet tudunk termelni, mint amennyire szükségünk van, és a felesleget az óceánba dobhatom. Ennek ellenére, ha jön valami szegény ország vagy szegény testvér, azt visszautasítom. Ezt hívják. . . mivel nem tudjuk, hogy Isten a célunk, ezért a természet szabályait megsértjük, Isten törvényeit megszegjük, és az anyagi természet csapdájába esünk. Ez tény. Gatir bhartā prabhuḥ. Prabhu, prabhu jelentése mester. És sākṣī. Sākṣī jelentése tanú. Isten a szívedben ül. Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe 'rjuna tiṣṭhati (BG 18.61). Īśvara, jelentése a Legfelsőbb Úr, aki mindenki szívében ül. Szóval, Ő a tanú. Bármit is cselekszel, Ő a tanú. Lehetőséget ad neked arra, hogy azt csinálj, amit csak akarsz, viszont ugyanakkor el is felejtheted. Tegyük fel, hogy tenni akartam valamit ebben az életben, ami nem teljesül. És a következő életben, amikor kapok egy másik testet, Isten emlékeztet: "Nos, ezt akartad csinálni. Miért ne kísérletezhetnél?" Ezt a Bhagavad-gītā is kimondja. Sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ: "Ott ülök mindenki szívében." Mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca (BG 15.15): "Tőlem jön az emlékezés", smṛti, "van tudás, és van felejtés is." Szóval, mit jelentsen az, hogy Isten az egyik embert feledékennyé teszi, a másikat pedig ösztönzi? Miért? Azért, mert én magam is így akartam. Mert nem kívánom újraéleszteni a Legfelsőbb Úrral való kapcsolatomat. Valahányszor Istenről beszélek, ó, valaki azt mondja: "Ó, mi az Isten? Swāmījī, miről beszélsz, Istenről?" Nem akarják Istent. Szóval, Isten megadja neki, "Felejts el Engem. Igen, felejts el és szenvedj." És aki Istent akarja. . . ahogy néhány szegény hallgató megpróbálja helyreállítani a kapcsolatát Kṛṣṇával, ó, Kṛṣṇa is megadja nekik: "Igen." Ezért az Ő dolga az, hogy feledékennyé tegyen, mert te magad is felejteni akarsz. És ha haladó vagy, ha tudni akarod . . . ha létre akaroda hozni, helyre akarod állítani a kapcsolatod, Ő bátorítani fog téged. Szóval, két dologról tanúskodik. Teljes függetlenséget biztosít. Megtehetsz mindent, amit akarsz, viszont Ő egyúttal utasítást is ad neked, hogy "Ezek a dolgok nem fognak kielégíteni, kedves fiam." Sarva-dharman pari . . . "Add fel ezt az egész értelmetlenséget. Térj vissza Hozzám. Minden védelmet megadok neked." Ám mi nem akarjuk elfogadni ezt a védelmet. Mit fog Isten tenni? Szegény Isten, vajon mit tehetne. . .? Megtehet mindent, viszont nem avatkozik bele a te dolgodba. Ha felejteni akarsz, Ő rengeteg lehetőséget ad neked az illuzórikus energia segítségével, és felejteni, felejteni, felejteni fogsz. Adānta-gobhir viśatāṁ tamisram. Most kaptál egy gyönyörű, civilizált emberi testet. Vagy kaphatsz egy sokkal fejlettebb testet, amilyen Brahmā, a nap, a hold és még sok másnak a teste. És ha felejtesz, leeshetsz a macskák, kutyák, hangyák, baktériumok és sok minden közé, akár ürülékben élő féreggé is válhatsz. Ő megad neked minden lehetőséget. Ezt karma-cakrának, a munka körforgásának nevezik. Ahogy kívánod, aszerint biztosít neked az Isten lehetőséget. Ezért újjá kell éleszteni vágyunkat: "Miféle vágyat kell egyáltalán kialakítanunk?" Ennek érdekében jelennek meg a Bhagavad-gītā, a szentírások. Elfelejtetted. Mindezeket a dolgokat elfelejtettük. Ezért ott vannak a könyvek és a szentírások. Ez Isten egy másik kegye. Ahogy könyveket olvasunk, csinálunk valamit, ahogy nap mint nap tesszük. Mennyi a postaköltség? Nem tudom. Ezt a csomagot el kell küldenem. Megnézem a könyvben. Ismerem az úticélt, a postai kalauz itt van, és én pedig helyesen cselekszem. Hasonlóképpen, amikor elfelejtjük . . . mi az élet célja, akkor tudakozódnunk kell. Ez az irányadó. Az Úr azt mondja, gatir bhartā prabhuḥ sākṣī: "Én vagyok a cél. Én vagyok a fenntartód. Én vagyok a te Urad. Tanúja vagyok annak, amit csinálsz." Nivāsa: "És te Bennem élsz. Nem vagy független." Élsz. Hol élsz? A földön élek, az ég alatt. És mi az ég, és mi a föld? Ez energia, a Legfelsőbb Úr energiája. Szóval, nivāsaḥ śaraṇam. "Megpróbálsz élni. Minden pillanatban hízelegsz valakinek, aki nálad hatalmasabb, viszont miért nem Hozzám jössz? Nem tudsz életben maradni anélkül, hogy a főnöködnek hízelegnél. Ilyen a te helyzeted." Śaraṇam. Śaraṇam jelentése: menedéket keresni valakinél. Kiváltképp manapság, bármilyen tanult is vagyok, egy hatalommal rendelkező emberhez fordulok menedékért: "Kérlek, adj valamilyen munkát." Bármilyen nagyszerű vagyok is. . . lehetek olyan intelligens ember is, hogy ennek az országnak az uralkodója legyek. Ó, mégis plakátokat kell kihelyeznem az utcára: "Kérlek, szavazz rám. Kérlek, szavazz rám. Kérlek, válassz újra." Szóval, śaraṇamot keresek. Hízelgek. Minden pillanatban menedéket keresek. Miért nem Istennél? Ó, amikor ilyeneket mondok: "Ó, miről beszélsz? Swāmījī, miért beszélsz Istenről?" Szóval, menedéket fognak kérni a kutyánál, ám Istennél nem. Értitek? Ez történik. Śaraṇaṁ suhṛt. Suhṛt azt jelenti, jóakaró. Ki lehet nagyobb jóakaró, mint Isten? Suhṛdaṁ sarva-bhūtānām (BG 5.29). Suhṛdaṁ sarva-bhūtānām. Ő az . . . Én lehetek barát, jóakaró egy korlátozott körben, ám Isten minden élőlény barátja és jóakarója. Gondoskodhatok a családtagjaimról, hogy boldogok legyenek, hogy ehessenek, viszont Isten számtalan élőlényről gondoskodik. Értitek? Nem gondoskodom a szobámban lévő hangyákról, hogy vajon mit fognak enni; nem gondoskodom a poloskákról az ágyamban, ám Isten gondoskodik róluk is. Ő gondoskodik. Ő suhṛt. Azt akarja, hogy "Élj. Szabadságot kapsz, és mindent, amit csak akarsz. Viszont, ha boldog akarsz lenni, akkor mondj le erről a sok esztelenségről. Térj vissza Hozzám. Keress menedéket Nálam. Én minden védelmet megadok neked." Sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66). Szóval, suhṛt prabhavaḥ, fejlődés. Te gazdasági fejlődést próbálsz megvalósítani, ám hogyan fejleszthetjük a gazdaságot, ha nincs Istentől származó anyag? Tudsz-e készíteni, építeni, megalkotni egy nagy felhőkarcolót anélkül, hogy Isten ne szolgáltatna anyagokat hozzó? Tudsz-e fát előállítani? Tudsz-e követ gyártani? Tudsz-e mészt előállítani? Nem tudsz. Tudsz-e vasat gyártani? Dolgozhatsz, munkálkodhatsz. Az Istentől kapott anyagokat a munkáddal, az intelligenciáddal átalakíthatod az egyik dologból a másikba. A közgazdasági szakértők úgy mondják, hogy az ember semmit sem tud gyártani. Képes az egyik dolgot átalakítani a másikká. Vasat nem lehet gyártani. A vasérceket alakíthatod át nagy vasgyárrá (nagy vasgyárakban). Ezt megteheted, és elpazarolod az idődet, az értékes idődet. Erre rendelkezel energiával. Viszont vasat nem vagy képes előállítani. Lehet üveget gyártani és nagyon kényelmesen lakni (az épület) minden oldalán, viszont honnan van az üveg? Az üveget úgy kapjuk, hogy a követ valamilyen vegyszerrel megolvasztják, és úgy üveg lesz belőle. Nos, honnan van a kő? A követ Isten adja, a vegyszereket is Isten adja. Az intelligencia, amellyel dolgozol, Istentől származik. A testedet Isten látja el. Istené vagy. Szóval, minden Istené. Prabhavaḥ: "Én vagyok mindennek a forrása." Prabhavaḥ és pralayaḥ. Pralayaḥ. Ha Isten úgy akarja, New York városát egy pillanat alatt az Atlanti-óceánba taszítja. Egy pillanat alatt. Szóval, pralayaḥ sthānam. Ő a menedék. Nidhānaṁ bījam. Bījam. Bījam jelentése mag. Avyayam. Nos, mit csinálnak ezek az élőlények? Mik ezek az élőlények? Ők is a Legfelsőbb Úr parányi szerves részei. Élőlények vagyunk. Arra törekszünk, energiánkat arra használjuk, hogy mindezt felépítsük, ám ezeknek az anyagoknak nincs semmi értéke, ha nem vagyok jelen. Ahogy Amerika is, ez a földterület is üresen hevert itt, amíg ezek a civilizált európai emberek ide nem jöttek. Szóval az ő energiájuk által, az élőlényeik által fejlődött az anyag. Az anyag nem egy kiemelkedő valami. Ne tulajdonítsunk a kelleténél nagyobb jelentőséget az anyagnak. Az élőlény a fontos. És mi az élőlény? Az élőlény a Legfelsőbb Úr parányi szerves része. Ezért Ő. . . Ő (az Úr Kṛṣṇa) az élőlény magjának oka. Mamaivāṁśo jīva-bhūtaḥ jīva-loke sanātanaḥ (BG 15.7). Tapāmy aham. Nos, mi a nap? Tapāmi. Ő ad meleget? Ki a fűtő? Az Úr a fűtő. Napot nem lehet előállítani. Tapāmy aham ahaṁ varṣam. És az eső. Az esőt nem tudod szabályozni. Ez Isten kezében van, vagy Isten irányítása alatt van. Ha nincs eső, nem tudsz esőt csinálni, vagy ha túl sok eső esik, nem tudod megszakítani. Tapāmy aham ahaṁ varṣaṁ nigṛhṇāmy utsṛjāmi: "És ha akarom, gondot tudok okozni a világ teljes lakosságának” (populációjának – ami alatt nem csak az embereket kell érteni). Nigṛhṇāmy utsṛjāmi. Ő képes rá . . . "Ha meg akarom semmisíteni őket, egy pillanat alatt megtehetem." Amṛtaṁ caiva mṛtyuś ca sad asac ca aham arjuna. Amṛtam: "Ha Nekem úgy tetszik, örök életet adhatok neked." Ha Istenhez közeledünk, ott az örök élet biztosított. És ha nem tetszik, akkor folytassuk a születés és halál körforgásában. Mṛtyuṁ cāmṛtaṁ ca sad asac ca aham arjuna. Sat. A sat a lelki energiát jelenti, az asat pedig az anyagi energiát jelenti. "Mivel mindkét energia Isten energiája, ezért ezek az energiák is Isten energiái, Arjuna." Ezt a leírást az Úr Kṛṣṇa tudatta Arjunával az Ő személyes helyzetével kapcsolatban, Isten helyzetével kapcsolatban. Tehát, tanulnunk kell a Bhagavad-gītāból, amelyet közvetlenül a Legfelsőbb Úr mondott el, és el kell fogadnunk azt, és ennek megfelelően kell cselekednünk. Ezt hívják Kṛṣṇa-tudatnak. Kṛṣṇára gondolunk: Ő a minden, vagy Isten a minden. Így hát legyünk engedelmesek, és vezessük be ezt, az odaadó szolgálat folyamatát. Ez a boldogság útja. Ez a tökéletesség útja. Köszönöm szépen. Kérdés van? (vége)