Category:HU/680328 - Lecke SB 01.03.01-3 - San Francisco

Leckék időrendben, 1968

(felolvasás Śrīla Prabhupāda Indiában kiadott első Śrīmad-Bhāgavatamjából)

Upendra: . . . Śrīmad-Bhāgavata, "Isten megtestesüléseinek leírása" (szünet)

Fordítás: „Sūta így szólt: A teremtés kezdetén az Úr először a puruṣa inkarnáció kozmikus formájába terjesztette ki Magát, s megnyilvánította az anyagi teremtés minden összetevőjét. Először az anyagi tett tizenhat alapelemét teremtette meg, az anyagi univerzum teremtésének szándékával.” (SB 1.3.1)

Magyarázat: „A Bhagavad-gītā kijelenti, hogy az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa az anyagi univerzumokat teljes kiterjedései révén tartja fenn. Ez a puruṣa forma így ugyanezt az elvet erősíti meg. Az eredeti Istenség Személyisége, Vāsudeva, az Úr Kṛṣṇa, aki Vasudeva király vagy Nanda király fiaként híres, minden gazdagsággal, minden erővel, minden dicsőséggel, minden szépséggel, minden tudással és minden lemondással teljes. Fenségének egy része személytelen Brahmanként nyilvánul meg, egy része pedig Paramātmāként. Az Istenség Személyisége, Śrī Kṛṣṇa puruṣa formája az Úr eredeti Paramātmā megnyilvánulása.”

„Az anyagi teremtésben három puruṣa forma van. Ez a forma, amely Kāraṇodakaśāyī Viṣṇuként ismeretes, az első a három közül. A másik kettőt Garbhodakaśāyī Viṣṇuként és Kṣīrodakaśāyī Viṣṇuként ismerik. A továbbiakban sorra megismerjük ezeket.”

Prabhupāda: Ezek a Viṣṇuk, Kāraṇodakaśāyī, Garbhodakaśāyī és Kṣīrodakaśāyī, ezek kicsit technikai jellegűek. Próbáljátok megérteni. Nos, ez az univerzum olyan, mint egy nagy labda, számtalan ilyen univerzum létezik, és ezek a vízben lebegnek. Ezt a vizet Okozati Óceánnak hívják. Szóval, ez az Okozati Óceán, úgy értem, teljes egészében minden az óceánban van, egy nagy, gigantikus test fekszik rajta. Ezt Karaṇodakaśāyī Viṣṇunak nevezik. Viṣṇu ezen gigantikus formájában alszik az Okozati Óceán vizén, és belégzése valamint kilégzése, lélegzése által buborékok keletkeznek. És ezek a buborékok univerzumokként nyilvánulnak meg. A Brahma-saṁhitāban ez áll:

yasyaika-niśvasita-kālam athāvalambya

jīvanti loma-vilajā jagad-aṇḍa-nāthāḥ

(Bs. 5.48)

Az a lélegzés, a kilégzés és a belégzés... pont olyan, mint ahogy mi is lélegzünk. Szóval, ezt a kilégzést-belégzést ettől a Viṣṇutól örököltük. Tehát, ezeknek a brahmāṇḍáknak, vagy univerzumok mindegyikének van egy uralkodó istensége. Őt Brahmānak hívják. Brahmāṇḍa, ennek a brahmāṇḍának az urát Brahmānak hívják. Ennek a Brahmānak az időtartama, életének az időtartama mindössze Mahā-Viṣṇu belégzésének és kilégzésének periódusa (egy ciklusa). Amikor kilélegzik, az összes brahmāṇḍa létrejön. És amikor belélegzik, az összeset visszavonja. Ez a folyamat megy végbe. És a Legfelsőbb Személyt, aki ezt végrehajtja, úgy értem, aki a teremtést és a megsemmisítést végzi, Mahā-Viṣṇunak hívják. Viṣṇur mahān sa iha yasya kala-viśeṣo govindam Adi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi (Bs. 5.48)

Szóval, a Brahma-saṁhitāban található meg az utalás arra, hogy Mahā-Viṣṇu is Govinda, azaz Kṛṣṇa szerves része. Csak próbáld megérteni, mi Kṛṣṇa. Azután? Folytasd.

Upendra: „A számtalan univerzum Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu pórusaiból áradt ki, s az Úr minden egyes univerzumba behatol, mint Garbhodakaśāyī Viṣṇu.”

Prabhupāda: Az univerzumok megteremtése után Ő minden egyes univerzumba belép. Ez az univerzum félig vízzel van telve. Amit látsz, az csak a(z egyik) fele. És a (másik) fele tele van vízzel. Ebben a vízben ismét Viṣṇu fekszik, a kiterjedése. Ilyen Viṣṇu hatalma. Számtalan identitásba képes kiterjedni. Ezt a Brahma-saṁhitā ugyancsak megerősíti: advaitam acyutam anādim ananta-rūpam (Bs. 5.33). Az ananta határtalant jelent, a rūpa pedig formákat jelent. Korlátlan számú formába terjed ki. Mi is az Ő formájának kiterjedései vagyunk. Ezek a jīvák, az élőlények ... kétféleképpen terjed ki: svāṁśa és vibhinnāṁśa. A svāṁśa jelentése Viṣṇu. Az egyik kiterjedés, kiterjedése közvetlenül Ő Maga. A másik kiterjedés viszont elkülönül (különálló) Tőle. Ami elkülönül Tőle, azok vagyunk mi.

Mi, élőlények, mi is vibhinnāṁśák vagyunk. Mi is szerves részek vagyunk, viszont elkülönültek. Ezért nem rendelkezünk Isten teljes energiájával. Mi is rendelkezünk Isten energiáival. A hat energia, nevezetesen a gazdagság, a hírnév, az erő, a szépség, a tudás és a lemondás, mi is rendelkezünk ezekkel rendkívül kis mennyiségben. Bármit is látunk itt, a világ leggazdagabb emberét, az csak Isten gazdagságának apró részecskéje. Mivel szerves részek vagyunk, parányi szerves részek, ezért minden fennség apró mennyiségben van meg bennünk.

Ez ugyan az, mint az arany és egy apró aranyrészecske. Kémiailag elemezve az arany apró részecskéje ugyanolyan összetételű, mint az eredeti nagyméretű arany. Egy csepp tengervíz... kémiailag a tengervíz cseppje ugyanolyan összetételű, mint a hatalmas tengervíz. Hasonlóképpen, Isten minden tulajdonságával rendelkezünk, viszont apró mennyiségben. Ez a különbség Isten és mi közöttünk. Más szóval, Istent úgy is tanulmányozhatod, hogy önmagad tanulmányozod. Bármilyen hajlammal is rendelkezel, az Istenben is megtalálható. Az összes. Különben honnan származna? Mivel én egy parányi szerves rész vagyok, ha mindezekkel a hajlamokkal rendelkezem, akkor természetesen, teljes mértékben és mindenféle mámor nélkül, ezek a dolgok jelen vannak Istenben.

Vegyük például a szeretetünket, azt, amit ti szeretetnek neveztek. Természetesen ez a szeretet torz tükörképe. Többször is megismételtem. Ebben az anyagi világban nincs semmi olyan, ami szeretet lenne. Ez csak... minden a szeretet torz tükörképe. Ugyan úgy, mint ahogy létezik a gyermekek iránti szereteted is. Ott is van ilyen, de az mindenféle mámor nélküli. Itt is ugyanaz megvan az ember és az asszony, a férfi és a nő között, a vonzalom egymás között. Hasonlóan, ott ugyancsak jelen van: Rādhā-Kṛṣṇa. De az nem egy mámoros állapot. Az teljes, és tökéletes. Itt az anyagi szennyeződés miatt tökéletlen.

Szóval, minden, bármivel is rendelkezünk, az a dolog Kṛṣṇában is megvan. Ám Kṛṣṇában az tökéletes; bennünk, a feltételekhez kötött létállapotunkban tökéletlen. Szóval, ha összefonódunk Kṛṣṇával, akkor mindezek a hajlamaink tökéletessé válnak. Ugyanaz a példa, mint amit már többször is felhoztam, hogy egy autó hetven mérföldes sebességgel száguld – egy kerékpáros utoléri az autót, ő is hetven mérföldes sebességgel száguld, jóllehet a kerékpárnak nincs ilyen sebessége. Hasonlóképpen, bár Isten apró részecskéi vagyunk, ha Isten tudatához, vagyis a Kṛṣṇa-tudathoz illeszkedünk, akkor ugyan úgy lelkivé válunk. Ez a technikája.

Folytasd.

Upendra: „A Bhagavad-gītā azt is megemlíti, hogy az anyagi világ bizonyos időközönként megteremtődik, majd újra elpusztul. Ez a teremtés és pusztítás a legfelsőbb akarat által, a feltételekhez kötött lelkek, a nitya-baddha élőlények miatt történik.”

Prabhupāda: Nitya-baddha. Ez a szó is szakkifejezés. A nitya-baddha jelentése örökké feltételekhez kötött. Vannak nitya-mukták. A nitya-mukta jelentése örökké felszabadult. A lelki világban is számtalan élőlény létezik. Ez az anyagi világ csak egynegyed rész megnyilvánulása Kṛṣṇa energiájának, Isten energiájának. A háromnegyed része pedig a lelki világban nyilvánul meg. Csak elképzelni tudjuk, hogy az Úr energiájának egynegyedében milyen sok élőlény van; lehetetlen megszámolni. Így azt is el tudjátok képzelni, hány élőlény van még. De mi itt feltételekhez kötöttek vagyunk, ők pedig felszabadultak.

Azokat, akik feltételekhez kötöttek, nitya-baddháknak, örökké feltételekhez kötötteknek nevezik. A nitya-baddha azt jelenti, hogy nem tudjuk, mikor kezdődött ez a feltételekhez kötött állapotunk. Lehetetlen nyomon követni az eseményeket. Ám feltételekhez kötöttek vagyunk. Ehhez kétség sem fér. A feltételekhez kötöttség azt jelenti, hogy nincs szabadság. Nincs szabadság. Lélekként szabadok vagyunk, sarva-ga. Mehetünk bárhová, bárhová. Még azok is, akik a yoga tökéletesítésével misztikus erőkre tesznek szert, szintén képesek bizonyos erőket felmutatni. Miért? Amint megszabadulunk az anyagi feltételektől, elérkezik az eredeti szabadságunk.

A lélek egyik tulajdonsága a sarva-ga. A sarva-ga azt jelenti, hogy bárhová és mindenhová elmehet. Mivel azonban feltételekhez kötöttek vagyunk, amennyira igyekszünk eljutni a Holdra, annyira nem tudunk elmenni oda. Ám Nārada, mivel szabad, teljesen lelki testtel rendelkezik, bárhová elmehet, ahová csak akar.

Folytasd.

Upendra: "A nitya-baddha, azaz feltételekhez kötött élőlények énérzettel    —    ahaṅkāra    —    rendelkeznek, s ez érzékkielégítésre ösztönzi őket, amelyre azonban alaptermészetük miatt nem képesek. Az Úr az egyetlen élvező, mindenki más csupán az élvezet tárgyául szolgál. Az élőlények alárendelt élvezők. Az örökre feltételekhez kötött élőlények azonban    —    megfeledkezve erről az eredeti helyzetről    —    nagyon vágynak az élvezetre. Az anyagi világban megkapják az anyag élvezésének lehetőségét, ugyanakkor arra is lehetőséget kapnak, hogy megértsék alapvető helyzetüket. Azok a szerencsés élőlények, akik megértik az igazságot, és sok-sok anyagi világbeli születés után meghódolnak Vāsudeva lótuszlábai előtt, csatlakoznak az örökké felszabadult lelkekhez, s így beléphetnek Isten birodalmába. Ezeknek . . ."

Prabhupāda: Mi is közéjük valóvá válhatunk, örökre felszabadultak lehetünk. Ám a lelki birodalomba mindaddig nem juthatunk be, amíg nem adtuk fel azt a hamis érzést, hogy az anyagi természet felett akarunk uralkodni. Itt, a feltételekhez kötött lelkek közül mindenki megpróbál úrrá válni, azt utánozni. Mindenki azzal próbálkozik. Ám összetűzésbe kerülünk. Te megpróbálsz úrrá válni, én megpróbálok úrrá válni. Ezért kerülünk összetűzésbe. A lelki világban az Úr egy, és nem folyik verseny az uralkodásért. Ezért a lelki világban senkit sem kötnek a feltételek, ott szabadság van.

Igen, folytasd.

Upendra: "Ezeknek a szerencsés élőlényeknek ezek után már nem kell visszatérniük az átmeneti anyagi teremtésbe. Azok viszont, akik nem értették meg az alapigazságot, az anyagi teremtés megsemmisülésekor újra belemerülnek a mahat-tattvába. Amikor a teremtés újra elkezdődik, a mahat-tattva újra kiárad. Ez a mahat-tattva tartalmazza az anyagi megnyilvánulások minden összetevőjét, a feltételekhez kötött lelkeket is beleértve. A mahat-tattva elsődlegesen tizenhat részre oszlik: az öt durva anyagi elemre és a tizenegy cselekvő eszközre vagy érzékre."

Prabhupāda: Az öt elem az eget, a levegőt, majd a tüzet, a vizet és a földet jelenti. És az öt tudásszerző érzékszerv, azok a szem, a fül, a nyelv, a szaglás (és a tapintás). Ezek által szerzünk tudást. És az öt cselekvő érzékszerv: a kezek, a lábak, a nemi szervek, ( a hang a nyelvvel és a végbélnyílás) és ily módon öt cselekvő érzék és öt tudásszerző érzék van, és az elme a középpontban helyezkedik el. Az tehát a tizenegyedik. Ez a tizenegy, meg az öt anyagi elem egyenlő tizenhattal.

Folytasd.

Upendra: "Olyan ez, mint a felhő a tiszta égen. A lelki világban szétterjed a Brahman-sugárzás, s az egész rendszert a lelki fény árasztja el. A mahat-tattva a hatalmas, határtalan lelki világ egyik sarkában gyűlik össze, s azt a részt, amelyet a mahat-tattva betakar, anyagi világnak nevezzük. A lelki égnek ez a . . ."

Prabhupāda: Ez is nagyon fontos. Az ég egy. Ez ugyan az, mint ahogyan mi tapasztaljuk meg az eget, és tegyük fel, hogy San Francisco ege felhős. Azt mondjuk, hogy ebben az esetben minket is beburkol a felhő. Gyakorlatilag San Francisco égboltja csak egy töredéke a teljes égboltnak. Hasonlóképpen, az igazi égbolt a lelki égbolt, a paravyoma. Amikor ezt a paravyomát részben beborítja a mahat-tattva, azt (a részt) nevezzük anyagi világnak. Ez az anyagi világ helyzete. Az anyagi világ is a lelki világban helyezkedik el, de be van borítva (le van fedve), és annak egy töredék részletében van.

Igen.

Upendra: "A lelki égnek ez a része, amelyet mahat-tattvának neveznek, csupán jelentéktelen hányada a teljes lelki világnak. A mahat-tattván belül számtalan univerzum van, melyek mindegyikét együttesen Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, azaz Mahā-Viṣṇu teremti, aki pillantását rávetve termékenyíti meg az anyagi világot."

2. vers Fordítás: "A puruṣa egy része az univerzum vizére fekszik. Köldökének tavából egy lótusz szára hajt ki, a lótusz szárának tetején nyíló virágból pedig megnyilvánul Brahmā, az univerzum irányítóinak mestere.”

Magyarázat: " Az első puruṣa Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, akinek pórusaiból a számtalan univerzum kiárad. A puruṣa minden egyes univerzumba behatol, mint Garbhodakaśāyī Viṣṇu. A testéből áradó víz félig megtölti az univerzumot, s Ő ráfekszik erre a vízre. Garbhodakaśāyī Viṣṇu köldökéből hajt ki a lótuszvirág szára, amelynek virágán Brahmā megszületett. Brahmā az élőlények atyja és az irányító félistenek mestere, akik az univerzum rendjének tökéletes megtervezésével és működésével törődnek. A lótusz szárának belsejében található a tizennégy bolygórendszer, amelyen belül a Föld középen helyezkedik el. Felette más, magasabb rendű bolygórendszerek vannak, s a legfelső bolygórendszer Dharmaloka (Brahmaloka), azaz Satyaloka. A földi bolygórendszertől lefelé hét alsóbb bolygórendszer található, melyeket az asurák és más hasonló, materialista élőlények népesítenek be.

Garbhodakaśāyī Viṣṇutól ered Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, aki az élőlények közös Paramātmāja. Harinak nevezik, s Belőle származik az univerzumon belül megjelenő összes inkarnáció."

Prabhupāda: Igen. Ez a Garbhodakaśāyī Viṣṇu Brahmā apja, aki mindezen számtalan bolygót teremtette. És az egyik bolygón ott van Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu. Ezen a bolygón az óceán tejből van. Különböző óceánok léteznek, ahogyan azt a védikus irodalomból megtudhatjuk. Ahogyan itt az óceán vizet tartalmaz, ehhez hasonlóan létezik tejóceán, olajóceán, van... ahogy a Földben is található olaj, hasonlóképpen ezeken a bolygókon olajóceán, tejóceán található. Nos, ebben az univerzumban van egy bolygó, amelynek tejóceánja van. És ebben a tejóceánban van egy másik Viṣṇu, akit Kṣīrodakaśāyī Viṣṇunak hívnak. Kṣīra tejet jelent, az udaka pedig vizet.

Folytasd.

Upendra: "A következtetés tehát az, hogy a puruṣa-avatāra három formában nyilvánul meg: az első Kāraṇodakaśāyī Viṣṇu, aki az anyagi összetevők teljességét teremti meg a mahat-tattvában, a második Garbhodakaśāyī Viṣṇu, aki behatol minden egyes univerzumba, a harmadik pedig Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, aki minden szerves és szervetlen anyagi dolog Paramātmāja.”

Prabhupāda: Ez a Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu ott van mindenki szívében. Ő az én szivemben is ott ül. Ott ülök én, mint lélek és (ott ül) Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, mint Paramātmā, mint az irányító Felsőlélek, Ő is ugyanott ül. Az egyik... az Upaniṣadban azt írja, hogy két madár ül egy fán. Az egyik madár eszik a gyümölcsből, a másik madár pedig egyszerűen csak a tanúja. Szóval, Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu, mint Paramātmā, az egyéni lélek cselekedeteinek a tanúja. És az egyéni lélek cselekedetei szerint kapja meg a szükségszerű eredményt. Ő a tanú.

A Bhagavad-gītā is megerősíti: anumantā, upadrastā. Az upadraṣṭā tanút jelent. Tegyük fel, hogy teszel valamit. Semmi közöm a tetteidhez, de látom, látom, amit cselekszel. Tehát Ő az upadraṣṭā. És anumantā. Az anumantā azt jelenti, hogy az egyéni lélek semmit sem tehet a Felsőlélek jóváhagyása nélkül. Akár jót, akár rosszat cselekszel, ahhoz a Felsőlélek jóváhagyása szükséges. Ennek van egy angol változata is, miszerint: "Egyetlen fűszál sem mozdul Isten jóváhagyása nélkül". Vagyis, Isten jóváhagyása nélkül semmit sem tehetünk.

Megkérdezheted azt, hogy amikor valami rosszat teszünk, miért hagyja azt jóvá Isten? Isten nem hagyja jóvá azt, ám mi kényszerítjük Őt arra, hogy hagyja azt jóvá. Ezért egyezik bele. Egyébként nem hagyja jóvá. Mivel azonban kitartóan azt akarjuk megtenni, ezért Isten jóváhagyja azt a számunkra: "Jól van. Tedd meg. És az eredményét élvezned kell vagy el kell szenvedned." Ezért a Bhagavad-gītāban az utolsó utasítás így hangzik: sarva-dharman parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66), „Ne próbálj a szeszélyeid szerint cselekedni. Csak hódolj meg Énelőttem, maradj mellettem. Akkor minden védelmet megadok neked. Ám, ha a saját szeszélyeid szerint akarsz cselekedni, és ha nem hallgatsz Rám, úgy mit tehetek? Tedd meg, és élvezd az eredményt.”

Tegyük fel, hogy egy bolond fiú megpróbálja megfogni a tüzet. Az apa azt mondja: „Ne tedd.” Ennek ellenére, ha a bolond fiú megteszi, megég a keze. Nos, nem az apa a felelős. Azt mondja: „Ne tedd.” Ám a gyermek tudatlanságból megteszi, és szenved. Hasonlóképpen, Isten jóváhagyását is megkapjuk, ha nagyon álhatatosak vagyunk: „Ezt akarom. Ezt akarom.” Ahogyan egy gyermek néha sír, és az anya köteles beleegyezni, hasonlóan Isten is nagyon kedves. Ha kitartunk valami mellett, Ő a jóváhagyását adja. Ám az eredményt el kell szenvedned, vagy élvezned kell.

Folytasd.

Upendra: " Aki ismeri az Istenség Személyiségének e teljes kiterjedéseit, az megfelelő ismerettel rendelkezik Istenről, és így megszabadul a születés, a halál, az öregség és a betegség anyagi feltételeitől, ahogyan ezt a Bhagavad-gītā is megerősíti. Ez a śloka a Mahā-Viṣṇuról szóló ismereteket összegzi. Mahā-Viṣṇu saját akaratából fekszik a lelki világ egy részében. A Kāraṇa-óceánra fekszik, ahonnan az anyagi természetére veti pillantását, megteremtve ezzel a mahat-tattvát. Így feltöltődve az Úr energiájával, az anyagi természet egyszerre megszámlálhatatlan univerzumot teremt, ahogyan a fa borul díszbe számtalan érett gyümölccsel, amikor elérkezik az ideje. A fa magját a kertész elveti, s a fa vagy a bokor idővel számtalan gyümölcsöt hoz. Semmi sem történhet ok nélkül. A Kāraṇa-óceánt éppen emiatt Okozati-óceánnak hívják. Kāraṇa azt jelenti: „okozati”. Nem szabad ostobán elfogadnunk a teremtés ateista elméletét. A Bhagavad-gītā leírást ad az ateistákról: nem hisznek a teremtőben, de nem tudnak elfogadható elmélettel szolgálni, amely magyarázatot adna a teremtésre. Az anyagi természetnek nem áll hatalmában. . ."

Prabhupāda: Az ateisták nem értenek egyet azzal, hogy elfogadják, ezt az anyagi világot Isten teremtette. Saját gondolkodásmódjukra adnak valamilyen indokot, és az érvek többsége a következő: „talán így, talán így, talán így”. Mi ez az ostobaság, a „talán”? Ez tudomány? „Talán”? Szóval, nincs elegendő indokuk arra nézve, hogy nincs teremtő.

Mindenben úgy találjuk, hogy van teremtő. Bármit is vizsgálunk meg. Vegyük például ezt az asztalt. Van teremtője. Valaki elkészítette. Vagy ezt a mikrofont, valaki megteremtette. Bármit is vizsgálunk, találnunk kell valamilyen teremtőt. És egy ilyen hatalmas, gigantikus dolog, ami oly szépen és pontosan működik... a nap pontosan kel, a hold pontosan kel, a kéthetes időszaka folyamatban van, az évszakok pontosan követik egymást – minden. És miért ne lenne teremtő vagy felügyelő? A válasz erre ott van a Bhagavad-gītāban. Mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ sūyate sa-carācaram (BG 9.10), „Az én felügyeletem alatt”. Nos, ha ezt elfogadjuk, akkor az egész probléma megoldódott. Viszont, amennyiben nem fogadjuk el, úgy találgatásokba kell bocsájtkoznunk. Ugyanakkor soha nem jutunk el a helyes következtetéshez, hogyan kezdődött ez a teremtés. Ezt ilyen módon nem lehet megérteni.

Folytasd.

Upendra: "Az anyagi természetnek nem áll hatalmában, hogy a puruṣa ereje nélkül teremtsen, mint ahogyan a prakṛti, azaz a nő sem hozhat gyermeket a világra a puruṣával, a férfival létesített kapcsolat nélkül. A puruṣa megtermékenyít, a prakṛti pedig világra hoz. Nem várhatjuk, hogy a kecske nyakán lévő bőrlebenyből tej folyjon, még akkor sem, ha úgy látszik, mintha a tőgye lenne. Éppen így nem szabad semmi teremtő erőt elvárnunk az anyagi összetevőktől sem; a puruṣa erejében kell hinnünk, aki megtermékenyíti a prakṛtit, a természetet. Mivel az Úr arra vágyott, hogy meditálva leheverjen, az anyagi természet számtalan univerzumot teremtett meg egyszerre, az Úr pedig mindegyikben lefekszik. Így teremtette meg az Úr akarata egyszerre az összes bolygót, minden hozzá tartozó dologgal együtt. Az Úr korlátlan energiával rendelkezik, ezért tökéletes tervei szerint úgy cselekedhet, ahogyan csak akar, bár Neki személyesen semmit sem kell tennie. Nincs senki, aki Nála nagyobb vagy Vele egyenlő lenne." Prabhupāda: A Bibliában is ez áll: „Isten azt mondta: »Legyen teremtés«, és lett teremtés.” Ez azt jelenti, hogy Isten a teremtés eredete.

Igen. Folytasd.

Upendra: „Ez a Védák határozata.”

3. vers Fordítás: "Úgy mondják, az univerzum bolygórendszereinek mindegyike a puruṣa kiterjedt testén helyezkedik el, ám Neki nincsen köze a megteremtett anyagi alkotórészekhez.”

Prabhupāda: Ez az Úr univerzális (egyetemes) formája, a virād-puruṣa. Itt van. Ez többé-kevésbé képzeletbeli. Ám a virād-puruṣa... ahogy Arjunának is megmutatták a virād... az egyetemes formát. Az nem örökkévaló. Az oksági, vagyis időszakos volt; egy ideig Arjunának is megnyilvánult.

Igen.

Upendra: „Teste a legteljesebb mértékben lelki.”

Fordítás: "A Legfelsőbb Abszolút Igazság virāṭ-rūpájának vagy viśva-rūpájának elmélete főleg a kezdők számára van, akik nehezen tudnak az Istenség Személyiségének transzcendentális formájára gondolni. Számukra a forma az anyagi világban tapasztalt formát jelenti, ezért kezdetben szükség van egy ezzel ellentétben álló felfogásra az Abszolútat illetően, hogy az Úr energiájának kiterjedésére tudják összpontosítani figyelmüket. Ahogy az előbbiekben említettük, az Úr kiterjeszti energiáját a mahat-tattva formájában, amely minden anyagi összetevőt tartalmaz. Az Úr energiáinak kiterjedései és Maga az Úr bizonyos értelemben nem különböznek egymástól, ugyanakkor azonban a mahat-tattva különbözik az Úrtól. Az Úr energiája és az Úr Maga tehát egyszerre azonosak és különböznek is egymástól. A virāṭ-rūpa tehát    —    különösen az imperszonalisták szemléletében    —    nem különbözik az Úr örök formájától. Az Úr örök formája már létezik a mahat-tattva teremtését megelőzően. Ez a vers azt hangsúlyozza, hogy az Úr örök formája. . ."

Prabhupāda: Ahogy a Bibliában is áll: „Isten azt mondta: »Legyen teremtés!«” Ez azt jelenti, hogy a teremtés előtt, az anyagi teremtés előtt Isten létezett. És az anyag... nem volt semmi anyagi. Ezért Isten teste nem lehet anyagi, mert Ő az anyag teremtése előtt létezett. Szóval, az anyag teremtése előtt nem volt semmi anyaghoz hasonló, bár Isten létezett. Ezért a következtetés az, hogy Istennek nincs anyagi teste. Így szólt: „Legyen teremtés.” A „szólt” azt jelenti, hogy Ő egy személy, máskülönben hogyan tudna beszélni? Viszont a személyisége nem anyagi, mert amikor beszélt, az anyagi teremtés nem létezett.

Ezért a kevésbé intelligens emberek nem értik, hogy Isten teste nem anyagi. Azt hiszik, hogy minden, aminek teste van, az anyag. Ám ez nem így van. A valóság az, hogy Istennek van teste, viszont nem anyagi teste. És ezt a Brahma-saṁhitā is megerősíti: īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ (Bs. 5.1). Teste örök, boldogsággal és tudással teli. Épp az ellenkezője: neked olyan tested van, amely se nem örök, se nem boldogsággal teli, se nem tudással teli. Ez a test tudatlansággal teli, szenvedéssel teli és múlandó. Istennek ezért nem ilyen teste van.

Amikor a védikus irodalomban azt mondják, hogy Istennek nincs teste, az nem azt jelenti, hogy nincs teste. Nem ilyen teste van, mint amilyen ez a test, az anyagi test. Apāni-pādo javana gṛhīta (Śvetāśvatara Upaniṣad 3.19). A védikus irodalom úgy mondja, hogy Istennek nincs lába, nincs keze. Ezért az imperszonalisták kihasználják ezt: „Ó, itt azt írja, hogy Istennek nincs lába, nincs keze.” Ám a következő sor így hangzik: javana gṛhīta: „Mindent elfogad, amit odaadással ajánlasz fel Neki.”

Hogyan képes elfogadni? Ha nincs keze, hogyan fogadhat el tőlünk dolgokat? Ez azt jelenti, hogy nincs olyan keze, mint nekünk. Az ő keze másmilyen. Ezért, jóllehet, a lelki világban van, ami nagyon-nagyon messze van tőlünk, mégis a Bhagavad-gītāban azt mondja:

tad ahaṁ bhakty-upahṛtam

aśnāmi prayatātmanaḥ

patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyaṁ

yo me bhaktyā prayacchati

(BG 9.26)

Kṛṣṇa azt mondja: „Egy kis virág, egy kis víz vagy egy kis levél, bármit is ajánl fel nekem a hívem szeretettel és odaadással, azt Én elfogadom.” És tad ahaṁ bhakty-upahṛtam: „És mivel nagy odaadással hozta, ezért megeszem.” Tad ahaṁ bhakty-upahṛtam aśnāmi. Az aśnāmi jelentése: „Eszem.” Most azt mondhatod: „Jól van, felajánlom ezeket a gyümölcsöket és virágokat Istennek, de ez ugyanaz marad. Ugyanaz marad. Hogyan eszik Ő?” Nos, az Ő evése nem olyan, mint az enyém, mert nem ilyen a teste. Ez a test anyagi. Ha hozol nekem egy tányér gyümölcsöt, ez a test azonnal bekebelezi. Viszont Neki lelki teste van. Eszik... egyszerűen amint tudja, hogy odaadással ajánlottad fel, azonnal eszik.

Nos, ezek a megértés technikai kérdései, és ezeket a védikus irodalomból ismerhetjük meg. Ahogy a Védákban is mondják: pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate (Īśo-invokáció). Mi ezt nem tudjuk elképzelni. A pūrṇam teljest jelent. Ha a teljesből mindent elveszel, az egyenleg akkor is teljes marad. Ez a lelki alapú számítás. Ez pont olyan lehet, mint amikor van száz dollárod, és én elveszek tőled száz dollárt, viszont akkor is marad száz dollárod. Ez túlmutat az anyagi felfogáson. Itt egy mínusz egy egyenlő nullával, a lelki világban pedig egy mínusz egy egyenlő eggyel. Itt egy plusz egy egyenlő kettővel, a lelki világban pedig egy plusz egy egyenlő eggyel.

Ezek a dolgok nagyon finomak. Ahogy haladsz a lelki megértésben... ez pont ugyan az az eset, mint hogy Kṛṣṇa hogyan ehet arról a nagyon távoli helyről? Nem. Kṛṣṇa mindenhol jelen van. Ő benned is lelen van. Az Ő étkezési folyamata más, mert az Ő teste lelki. Pūrṇasya pūrṇam ādāya (Īśo-invokáció). Akár az egészet is elveheti; attól az egy mínusz egy még mindig egyenlő lesz eggyel. Mégis, a... pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate. Mit akarsz kérdezni?

Viṣṇujana: Azt akartam kérdezni, hogy a rózsaszín fény, amit az étel körül látunk, amikor azt felajánlják...

Prabhupāda: Megkérdezheted, miután mindezekkel végeztünk. Az előadáson belül nem. Hogy van tovább?

Upendra: ". . . az Úr örök formája teljes mértékben lelki, azaz transzcendentális az anyagi természet kötőerőihez képest. Az Úrnak ugyanezt a transzcendentális formáját nyilvánítja ki belső energiája, inkarnációinak változatos megjelenései pedig mindig ugyanúgy transzcendentálisak, a mahat-tattva érintésétől mentesen."

4. vers . . . Prabhupāda: Elég lesz. Nos, mi a kérdésed?

Viṣṇujana: Egyszer ételt ajánlottunk fel Kṛṣṇának.

Prabhupāda: Valami gyümölcsöt?

Viṣṇujana: Igen, gyümölcsöt, Kṛṣṇának. És miközben felajánlottuk, amikor felemeltük a fejünket, ránéztünk az ételre, egy rózsaszín fényt láttunk, ami rezgett az étel körül. Így eszik Ő?

Prabhupāda: (szünet) Ő eszik. Azt, hogy hogyan eszik, azt akkor értheted meg, ha eljutottál arra a szintre. Eszik. Egyelőre vedd magától értetődőnek, hogy eszik. Azt, hogy hogyan eszik, azt lehetetlen látni, mivel Őt nem láthatod. És hogyan láthatod azt, hogy Ő hogyan eszik? Nos, ehhez lelki látásmód szükségeltetik, és akkor majd meg fogjuk érteni. Ám Ő eszik, ezt elfogadjuk. Mivel a Bhagavad-gītāban azt mondja, hogy „eszem”. Aśnāmi (BG 9.26). Az aśnāmi jelentése „eszem”. (szünet) (szünet) (vége)