Category:HU/680509 - Lecke Brahmana beavatás - Boston

Leckék időrendben, 1968

(Nincs hanganyag)

Prabhupāda: „…ilyen dolgokat odaadással és szeretettel,” aśnāmi, „Megeszem.” Így az ember célja teljesül. Ha Kṛṣṇa valakitől elfogad valamit, az az élet tökéletessége.

Szóval sok minden van, de ma ezt a szertartást fogjuk végrehajtani, és valamelyik nap is ezt tettük. Hat fiúnak lett felajánlva ennek a második beavatásnak a lehetősége, és ma úgyszintén. New Yorkból jöttek, mert jövő héten Montrealba, Kanadába megyek. Szóval, eljöttek, és… ezt a második beavatási ceremóniát fogjuk végrehajtani, már amennyire ezt megtehetjük.

A tényleges alapelv a bhakti, az odaadó szolgálat. A hosszadalmas folyamatok ebben a korszakban nem megvalósíthatóak. És a pāñcarātrika vidhim, ahogy azt Rūpa Gosvāmītól idéztem, nagyon leegyszerűsítette a dolgokat. A védikus vidhi nem eredményes a jelenlegi korban. A pāñcarātrika-vidhim azt jelenti… a védikus vidhi azt jelenti, hogy valakit egy brāhmana nemzett, és követnie kellett a családi hagyományokat. Ezután a védikus szertartások szerint kaphat beavatást, vagyis felajánlhatják neki a szent zsinórt. Viszont a pāñcarātrika-vidhi kiváltképp erre a korra vonatkozik, miszerint bárki, akinek bizonyos, bizonyos csekély hajlama van arra, hogy bhaktává váljon, annak minden esélyt meg kell adni.

Ez az Úr... különösen az Úr Caitanya különleges áldása. És Ő valóban meg is tette ezt. Mint Haridāsa Ṭhākura esetében. Ő történetesen egy mohamedán családban született, és az Úr Caitanya kegyéből ācāryává, nāmācāryává, a Hare Kṛṣṇa éneklésének tekintélyévé, nāmācāryává tette. Sanātana Gosvāmīt és Rūpa Gosvāmīt kiutasították a brāhmaṇa közösségből, mert a muszlim kormányzatban miniszterként tevékenykedtek.

A brāhmaṇa társadalom tehát annyira szigorú volt, hogy ha valaki egy mleccha szolgájává vált, azonnal elbukott. Sok ilyen társadalmi igazságtalanság van. És ezzel, az ilyesmit követve, a védikus civilizáció gyakorlatilag romba dől. Csak töredékes dolgok maradtak fenn.

Ám az Úr Caitanya elve nagyon szép, és Gosvāmīk, ők ajánlották, és Caitanya Mahāprabhu azt mondta: pṛthivīte āche yata nagarādi grāma (CB Antya-khaṇḍa 4.126). Küldetését nemcsak Indiában, hanem a pṛthivīte, azaz világszerte kellene hirdetni. Yata, pṛthivīte āche yata nagaradi – minden városban és faluban, minden országban, sarvatrában, mindenhol a Kṛṣṇa-tudat mozgalmát kellene terjeszteni. És Ő nyíltan kijelentette, hogy bárki – függetlenül attól, hogy miben, melyik családban vagy melyik országban született – bárki, ye kṛṣṇa tattva vettā sei guru haya. Bárki, aki ismeri Kṛṣṇa eme tudományát, jogosult arra, hogy vaisnava vagy lelki tanítómester legyen. És azt is elrendelte, hogy:

āmāra ājñāya guru hañā tāra sarva-deśa

yāre dekha tāre kaha 'kṛṣṇa'-upadeśa

(CC Madhya 7.128)

[„Mindenkit taníts arra, hogy kövesse az Úr Kṛṣṇa utasításait, amelyek a Bhagavad-gītāba és a Śrīmad-Bhāgavatamban állnak! Légy így lelki tanítómester, s próbálj meg mindenkit felszabadítani ezen a vidéken!” – ez a vers szószerinti fordítása)]

„Utasításomra mindenki lelki tanítómesterré válhat, és a lelki tanítómester egyetlen kötelessége a Krisna-tudat prédikálása.” (ŚP interpretációja a bostoni beavatáson)

Tehát, a Kṛṣṇa-tudat a Bhagavad-gītā és a Śrimad-Bhāgavatam. Ugyanazokat az elveket követjük, és arra számítunk, hogy ezek a fiatal fiúk lelkesebben, úgy értem, lelkesen fogják prédikálni a Kṛṣṇa-tudat küldetését. Mivel idős vagyok, bármikor meghalhatok. Tavaly gyakorlatilag meghaltam, de Kṛṣṇa megmentett. Szóval, tūrṇaṁ yateta. Fogjunk bele a lehető leggyorsabban még mielőtt eljön a következő halál. Ez az élet tökéletes szakasza.

Szóval, most elkezdjük a szertartásunkat. Ha bármilyen kérdés van...?

(szünet) Tehát elkezdhetjük. Van valami kérdés?

Tanítvány: Ez az a szertartás, amit gyakran mantra-dīkṣā-nak neveznek?

Prabhupāda: Igen. Mantra-dīkṣā. Igen. Az első szertartás a hari-nāma-dīkṣā, majd a mantra-dīkṣā. Hari-nāma-dīkṣā, ezek a fiúk mind, akik jelen vannak egy évvel korábban beavatást kaptak az éneklésre, és most másodszorra a mantra-dīkṣā beavatását kapják meg, igen. Van még más kérdés?

Tanítvány: Volt böjt vagy más előkészítő...?

Prabhupāda: Nem. A vaiṣṇava tantra szerint nem kell böjtölnünk, mert Kṛṣṇa prasādáját fogyasztjuk. Hare... akárcsak Jagannātha Puriban, itt sincs böjt mindaddig, amíg valaki elfogadja Kṛṣṇa prasādáját. A böjtölés megtisztulást jelent. Aki minden értelmetlen dolgot eszik, legalább egy napig böjtöl, hogy megtisztuljon.

Viszont, aki csak kṛṣṇa-prasādát és egyszerű ételeket, zöldségeket, gabonaféléket, tejet eszik – nekik nem szabad mindent és bármit enniük; nem ehetnek semmit a szállodában – tehát gyakorlatilag böjtölnek. Az általános szabályozás szerint minden nap böjtölnek. Egyszerűen csak kṛṣṇa-prasādát fogadnak el. Ez már engedélyezett. És mivel ez a szertartás vaisnava smṛti, ezért nincs szükségünk különösebb böjtre.

Tanítvány: Új utasításokat és tilalmakat alkalmaznak a tanítványok ebben az időben? Említetted, hogy négy nisidhacaráról esett szó ...

Prabhupāda: Nem. Ez...

Tanítvány: ... a korábbi szakaszban.

Prabhupāda: Korábban, még a korábbi szakaszban az utasítások ... már gyakorolták ezeket az utasításokat. Már gyakorolták, és most szilárdak ezeket a gyakorlatokat illetően, és énekeltek. Ezért kapják meg a második beavatást. Csakúgy, mint az iskolai oktatásban – az egyik osztályból a másikba való feljutás az előrelépés folyamata – hasonlóképpen, itt is ez történik.

Tanítvány: Vannak-e olyan hivatalos szabályok, amelyeket ebben a szakaszban fogadnak el? A korábbiakon túl ...

Prabhupāda: Igen. Az egyetlen forma, hogy a mantrát, amit kapnak, naponta háromszor kell énekelni: reggel, kora reggel; és délben; és este. Tri-sandhya. A tri-sandhya azt jelenti, hogy háromszor, különböző pillanatok találkozási pontjában. Reggel, a nappal és az éjszaka; este, a nappal és az éjszaka találkozási pontjában; és délben, a délután és a délelőtt találkozási pontjában. Háromszor.

Tanítvány: Vajon a beavatás elfogadása tartós köteléket teremt a tanítvány és a guru között?

Prabhupāda: Igen, ez már ezt megelőzően megtörtént. Amikor megkapták a hari-nāma beavatást, a Hare Kṛṣṇa éneklését, a tasmāt guruṁ prapadyeta elfogadását (SB 11.3.21). Ahogyan valakinek be kell íratkoznia valamilyen oktatási intézménybe, hogy egyre többet és többet tanulhasson, hasonlóképpen először el kell fogadnia egy hiteles lelki tanítómestert. Aztán ő egymás után, egymás után oktatja a tanulót. Ezért a beavatás azt jelenti, hogy ez a kezdet. Viszont, nem ez a vége. Nincs vége. Folytatódni fog. Folytatódni fog. Ez csak a második szakasz. Viszont a szabályokat és előírásokat már gyakorolták, és betartják azokat.

Tanítvány: Az első mantra, a Hare Kṛṣṇa mantra, azt mondod, arra való, hogy megtisztítsa az elmét az anyagi szennyeződésektől...

Prabhupāda: Igen, ez az alapvető – ez az első alapelv. Az Úr Caitanya azt mondja: ceto-darpaṇa-mārjanam (CC Antya 20.12, Śikṣāṣṭaka 1): „A Hare Kṛṣṇa mantra éneklésével az ember megtisztul a piszkos dolgoktól, az anyagi szennyeződéstől.”

Tanítvány: És ennek a mantrának mi a célja?

Prabhupāda: Ez a mantra másodlagos. Természetesen, aki megtisztította magát a Hare Kṛṣṇa által, annak ez a mantra nem túl fontos. De a Vaiṣṇava smṛti hagyománya szerint azért ajánlják fel ezt, hogy egyre jobban, egyre jobb, hogy a helyzetet még erősebbé és jobbá tegye. De ha ezt a mantrát nem is adják meg, pusztán a Hare Kṛṣṇa éneklésével minden megtörténik. Ez rendkívüli, így aztán...

Ennek a szent szertartásnak egy másik, egyben további jellemzője, hogy nem szabad megsérteni egy vaiṣṇava lábát azzal, hogy azt gondoljuk róla: „Ó, ő egy mleccha, ő egy yavana”, vagy, hogy „Ő alacsonyabb osztálybeli, a másik meg egy magasabb osztálybeli, mondjuk így. Ezért ajánlják fel ezt. Nem, ő brāhmaṇa. Ő brāhmaṇa. Különben, még Indiában is, aki brāhmaṇa családban születik a legnyomorultabb állapotban és a legutálatosabb szokások szerint, az brāhmaṇának vallja magát. És azt a személyt, aki a Kṛṣṇa-tudat magas szintjén áll, azt nem fogadják el.

Nos, ahhoz, hogy megmentsenek valakit az igazságtalanságtól, ennek a szertartásnak hitelesnek kell lennie. Ő egy hiteles brāhmaṇa. Ahogy a Nārada Pañcarātra vagy Vaiṣṇava smṛti előírja és elrendeli. Szóval, az én Guru Mahārājám, Őszentsége Bhaktisiddhānta Sarasvatī Gosvāmī Mahārāja vezette be ezt, és mi követjük. Szóval, ez nem kérdéses. Mahājano yena gataḥ sa panthāḥ (CC Madhya 17.186). Kövesd egy olyan lelki tanítómester elveit, aki a tanítványi láncon át szállt alá. Ez egy nagyon jó dolog. Ha van egy hiteles lelki tanítómestered, és ha pusztán csak követed az utasításait, a tökéletesség garantált. Csakúgy, mint egy tökéletes mérnök és egy kezdő, aki az ő utasításai alatt dolgozik, bármilyen ostoba is legyen, minden munkája tökéletes, mert a képzett ember utasításait követi. Ezért mondják:

yasya deve parā bhaktir

yathā deva tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthāḥ

prakāśante mahātmanaḥ

(ŚU 6.23)

Ez az Upaniṣadok utasítása. Tehát, bárki, aki feltétel nélkül hisz a lelki tanítómesterben és Istenben is, számára a védikus irodalom minden jelentése feltárul, feltárul. Ez a lelki megértés útja.

Ha valakinek van egy hiteles lelki tanítómestere, aki vezeti, akkor az élete garantáltan tökéletes lesz. Ez az módja. Yasya prasādādād bhagavat-prasādo: „A lelki tanítómester kegyéből az ember azonnal elnyeri az Úr kegyét.” Yasya prasādādād bhagavat-prasādo yasyāprasādān na gatiḥ kuto 'pi: „És ha valaki elégedetlenné teszi a lelki tanítómestert, akkor nincs más útja a tökéletességhez.” Tehát, követnünk kell. Ennyi az egész. Nem számít, hogy nem vagyok képesített. Ám, ha követem a felettes utasításait, akkor automatikusan képesítetté válok.

Jól van, folytassuk. Ó, az… csak mindenki csinálja így. (vizet szippant fel) Most már abbahagyhatod. (vége)