Category:HU/680510 - Előadás a Boston College-ban - Boston

Leckék időrendben, 1968

Prabhupāda: (kīrtana) (prema-dhvani) (a hívek hódolatukat ajánlják)

(félre) Mondhatod. Vedd el ezt.

Brahmānanda: Brahmānanda Dāsa Brahmacārī vagyok. A Krisna-tudat Nemzetközi Társasága New York-i részlegének elnöke vagyok. A Krisna-tudat Nemzetközi Társaságát 1966-ban alapította Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami, aki Kalkuttából, Indiából érkezett ebbe az országba, hogy hirdesse Isten megvalósításának tudományát, amelyet ebben a korban, ebben a Kali-korszakban, a nézeteltérések korában ajánlanak. Ezt a folyamatot az Úr Caitanya indította el ötszáz évvel ezelőtt Indiában.

(szünet) Kérdezhetitek a Swāmīt a Bhagavad-gītāról, vagyis a transzcendentális filozófiáról. Bemutatom Ő Isteni Kegyelmét, A. C. Bhaktivedanta Swamit.

Prabhupāda: A Kṛṣṇa-tudat mozgalmának alapelveit tanítványom, Śrīman Brahmānanda Brahmacārī röviden jellemezte. Ez egy nagyon fontos tudomány Istenről, Isten megértéséről. Természetesen minden vallásban jelen van ez az Istenfelfogás. Nem elég pusztán megérteni, hogy „Isten hatalmas”. Ismernünk kell a kapcsolatunkat Istennel.

Általában magától értetődőnek vesszük, hogy Isten a mi parancsolónk. Úgy vesszük, hogy Isten hatalmas, mert Ő... ez nem az ateista emberek szemlélete. Akik hisznek Istenben, általában bajukban fordulnak Istenhez, amikor pénzre van szükségük, és amikor valaki kíváncsiságból tanulmányozni akarja, mi Isten, valaki pedig meg akarja érteni Isten tudományát.

Az embereknek négy osztálya van. Őket jámbor tevékenységeket végző embereknek nevezik. Jámbor tevékenységek híján senkit sem érdekel Isten tudománya. És akik szerencsétlenek, vagy istentelen tevékenységek hajtják őket, azok nem hisznek Istenben. Soha nem törődnek Istennel. És ezt az ilyen emberek osztályát mindig ateista emberek osztályaként tartják számon.

Ami az ateistákat illeti, nagyon nehéz megérteniük (Isten tudományát). De ateista vagy teista, mindegy – mindenki tudatos. Ez tény. Nem számít, hogy hiszel-e Istenben vagy sem, akkor is tudatos vagy. Amint megcsípem a tested bármely részét, azonnal tiltakozol; azt érzed, hogy: „Valaki megcsípett. Fájdalmat érzel.” Ez a tudatosság még az állatban is jelen van vagy az emberben, és mindenkiben.

Nos, mi ez a tudatosság? A Bhagavad-gītā megmondja, hogy mi ez a tudatosság. A Bhagavad-gītā azt mondja: avināśi tu tad viddhi yena sarvam idaṁ tatam (BG 2.17). Az a tudatosság, amely az egész testedben szétterjed, az örökkévaló. Hogy lehet örökkévaló? Ezt is gyakorlati tapasztalat alapján értheted meg. Gyermekkorodban rendelkeztél valamilyen tudatossággal. Amikor anyád méhében voltál, természetesen egy bizonyos szakaszban rendelkeztél tudatossággal. Gyermekkorodban rendelkeztél tudatossággal – fiatalkorodban rendelkeztél tudatossággal, és ahogy haladsz előre – idős korodban is van tudatosság. Nos, a tested változik, viszont a tudatosság folytatódik. Ezt nem tagadhatod.

Ezért mondja a Bhagavad-gītā: avināśi tu tad viddhi yena sarvam idaṁ tatam. Ez a tudatosság örökkévaló, és nem szűnik meg a test pusztulásával. Na hanyate hanyamāne śarīre (BG 2.20). Amint ez a tudatosság véget ér, a testet holttestnek nevezik. Mi is ez a tudatosság? Ez a tudatosság a lélek tünete (ismérve). Azaz... ahogy a fényben, a tűzben eloszlik a hő és a fény, hasonlóképpen, mivel a lélek jelen van a testedben, a tudatosság szétterjed az egész testedben. Ez tény.

Ezt a tudatosságot hordozod. Gyermekkorod óta hordozod ezt a tudatosságot. A gyermekkori testből a fiúkori testen át az ifjúkori testbe a tudatosság folytatódik. Hasonlóképpen, ez a tudatosság egy másik testbe is átszállít téged, és ezt az átalakulást vagy vándorlást egyik testből a másikba halálnak nevezik.

A halál azt jelenti, hogy amikor ezt a testet már nem lehet tovább viselni, a tudatosságot egy másik, új testbe kell áthelyezni. Pont úgy, mint amikor a ruhád túl régi lesz, akkor azt le kell cserélni – hasonlóképpen, amikor ez az anyagi test túl öreg ahhoz, hogy tovább tudd viselni, akkor ez a tudatosság egy másik testbe kerül, és új életet kezdesz. Ez a természet folyamata.

Ám sajnálatos módon, a modern oktatási rendszerben nem létezik tanszéki oktatás erről a tudatosságról vagy lélekről, pedig ez a legfontosabb tényező. Tudatosság nélkül, a lélek jelenléte nélkül ez a test hasznavehetetlen. Viszont, sajálatos módon túlzottan törődünk ezzel a testtel, ám a tudatosságról vagy a lélekről semmi tudással sem rendelkezünk. Ezt illúziónak, tudatlanságnak vagy māyānak nevezik.

Nagyon komolyan vesszük az átmeneti dolgokat, a testet, amely meg fog szűnni, amely bizonyos számú év után elmúlik, de nem törődünk az örök tudattal, amely egyik testből a másikba vándorol. Ez a modern civilizáció hibája. És amíg nem vagyunk tudatában a lélek jelenlétének a testben, amíg nem kérdezzük meg, mi a lélek, addig minden tevékenységünk csak időpocsékolás.

A Śrīmad-Bhāgavatamban azt mondják, parābhavas tāvad abhodha-jātaḥ (SB 5.5.5). Az ostoba ember vagy az ostoba élőlény. Bárki, aki elfogadta ezt az ideiglenes testet, ostobának tekinthető. Szóval,mindannyian ostobának születünk, mert ezzel az ideiglenes testtel azonosítjuk önmagunkat. Ezért vagyunk ostobák. Mindenki tudja, hogy a test nem létező, mégis mindenki ezzel a testtel azonosítja magát. Ezt nevezik tudatlanságnak vagyis illúziónak.

Szóval, az egész világ, vagyis a legtöbb ember tudatlanságban lebeg, és nem tudja, hogy ő egy lélek, és egyik testből a másikba vándorol. Nem akar meghalni, de a halál, a kegyetlen halál ráerőlteti magát. Ezért ezeket a problémákat nem veszik túl komolyan, és nagyon boldogan gondolkodnak az állati élet alapelvei alapján. Az állati élet négy fő dologra épül: evésre, alvásra, párzásra és védekezésre. Jelenleg az emberi civilizáció nagyon büszke a tudomány fejlődésére, viszont az életnek (mindössze) ez a négy alapelve érdekli őket, nevezetesen az evés, alvás, védekezés és párzás.

Nos, a védikus irodalom szerint ez az életmód nem jobb, mint az állati élet. Az emberi élet a haladó tudásra szolgál. És mi ez a haladó tudás? Megismerni önmagunkat, azt, hogy ki vagyok. Minden civilizált országban, a civilizáció minden formájában... a társadalomban vannak bizonyos vallási alapelvek, akár a mohamedán vallást, akár a keresztény vallást, akár a zsidó vallást, akár a hinduizmust, akár a buddhizmust fogadjuk el. És mi a szentírások és a vallási alapelvek célja? Az, hogy megértsük ezt a tudatosságot, hogy megértsük a lelket és azt, hogyan esett bele ebbe az anyagi, feltételekhez kötött életbe, hogyan alakul át vagy vándorol át különböző létformákba.

8 400 000 létforma van, és mi oly sok létforma között vándorolunk. És amikor megkaptuk ezt az emberi létformát, ez egy lehetőség arra, hogy megértsük: „Mi vagyok én”. Ha nem értjük meg, hogy „Mi vagyok én”, akkor el fogom szalasztani ezt a lehetőséget. Ha egyszerűen csak az állati életbeli hajlamokra pazarlom az időmet – ugyanazokra a dolgokra: evés, alvás, védekezés és párzás –, és ha nem érdeklődsz afelől, hogy: „Nem akarok meghalni. „Nem akarok meghalni. Miért kényszerítik rám a halált? Nem akarok beteg lenni. Miért kényszerítik rám a betegséget?” Nem kérdezik meg. Egyszerűen úgy hiszik: „Jól van, beteg vagyok. „Hadd menjek el az orvoshoz, majd kérek valami gyógyszert.” De a szíve csücskében valahol ott van az, hogy nem akar beteg lenni, és nem akar meghalni. Miért? Mert ő örökkévaló. Az eredeti helyzete alapján ő örök életű, boldogsággal teli, bármilyen haláltól mentes, születéstől és betegségségtől mentes.

Ez tehát a lehetőség. Ez az emberi létforma a lehetőség arra, hogy elérjük az élet legmagasabb tökéletességét. Ha nem lépünk előbbre ennek az életvíziónak a segítségével, akkor egyszerűen tönkretesszük a civilizált emberi élet lehetőségét. Különösen erre a civilizált életformára gondolok, a fejlett tudattal és fejlett oktatással rendelkezőre. Ha nem törődsz azzal, hogy "Mi vagyok én? Miért kell találkoznom a halállal? Nem akarok meghalni. Miért kényszerítenek rám csapásokat?" Senki sem akarja a csapásokat. A ti országotokban, hangsúlyozottan minden városban azt látom, hogy a tűzoltók és a mentőautók mindig ott száguldoznak az utcán. Ez azt jelenti, ki akarja, hogy felgyújtsák a házát? Ki akarja, hogy baleset érje?

Viszont, ezeket a dolgokat rájuk kényszerítik, azt azonban senki sem kérdezi, "Miért kényszerítik rám ezeket a dolgokat? Nem akarom ezt. Miért van ez...?" Ez az önmegvalósítás. Amint kíváncsivá válunk, "Nem akarom ezeket a nyomorúságos életkörülményeket. Mégis miért kényszerítik rám...?" Úgynevezett tudományos kutatással vagy úgynevezett filozófiai kutatással próbálják megoldani ezeket a problémákat, ám valójában a megoldás a tudat megreformálása vagy megtisztítása.

Ha megtisztítod a tudatodat, mivel tisztátalan tudattal transzmigrálunk... most persze nagyon boldog lehetsz, hogy egy nagyon szép testet kaptál, egy amerikai testet, vagy hogy élvezheted az életet. De van-e róla tudomásod, mi lesz a következő életben? Azt nem tudod. Vagy nem hiszel a következő életben, vagy nem tudod. Viszont tudnod kell, hogy az élet egy folytonosság. A jelenlegi helyzeted csak egy villanásnyi. Miért van annyi létforma, ha ez nem egy villanásnyi? Te változol. Nos, ezek a kérdések adottak.

Szóval, ez a mozgalom, a Kṛṣṇa-tudat mozgalma, a tudat megtisztításáért folytatott mozgalom. Ha elfogadod ezt a mozgalmat, az nagyon egyszerű. Ahogy az elnökünk, Brahmānda is elmagyarázta nektek, ez mindössze tizenhat szó: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. Egyszerűen csak ismételjétek ezt a tizenhat szót. Csupán arra kérünk benneteket, hogy ismételjétek ezt a tizenhat szót. Nem vesztetek vele semmit, viszont a nyereség óriási. Miért nem kísérleteztek?

Nem túl nehéz. Ezek az amerikai fiúk is énekelnek. Hasonlóképpen, bár szanszkrit szavakkal szimbolikusan van leírva, ez egy vibráció. Transzcendentális vibráció. Ha elfogadod ezt a vibrációt, akkor közvetlenül kapcsolatba kerülünk a Legfelsőbb Úrral. Ez megtisztít minket. Ahogyan a tűzhöz közeledve felmelegszel, hasonlóan, ha közvetlen kapcsolatba kerülsz a Legfelsőbb Lélekkel, akkor a megtisztulásunk kezdetét veszi.

Szóval, ha elfogadod ezt a mozgalmat, ha ezt a Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa mantrát énekled, akkor a tisztátalan tudat megtisztul, és tudni fogod, mi vagy. Ahogy Brahmānanda mondta, ez az elme megtisztításának folyamata, az elme megtisztítása minden piszkos dologtól. És amint megtisztultál minden piszkos dologtól, az anyagi szorongásaid azonnal véget érnek. A Bhagavad-gītāban ez áll:

brahma-bhūtaḥ prasannātmā

na śocati na kāṅkṣati

samaḥ sarveṣu bhūteṣu

mad-bhaktiṁ labhate parām

(BG 18.54)

A Brahma-bhūtaḥ azt jelenti, hogy amint eléred a lelki megértés szintjét, azonnal megszabadulsz minden anyagi szorongástól. Na śocati na kāṅkṣati. Többé nem vágysz semmilyen nyereségre, és nem is bánkódsz nagyon, ha nagy veszteség ér. Akkor mindenkit egyenlő szinten látsz, és akkor a kapcsolatod, azaz az elvesztett kapcsolatod újra helyreáll az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Akkor kezdődik az igazi életed.

Szóval, a Kṛṣṇa-tudat azt jelenti, hogy belekezdünk a valódi életünkbe és megszabadulunk ettől az átmeneti élettől, az egyik testből a másikba költözéstől. Ez egy nagyon fontos mozgalom. Próbáljátok megérteni ezt a mozgalmat. Van egy magazinunk, a Vissza Istenhez. Van egy kiadványunk, és több helyen is vannak ágazataink a hazátokban.

Van itt egy ágazatunk a Glenville sugárút 95. alatt. Nos, meghívunk benneteket, gyertek el. Nem kerül semmibe. Csak arra kérünk benneteket, hogy gyertek el. Próbáljátok megérteni ezt a mozgalmat. Ez egy rendkívül tudományos mozgalom. Ez nem egy álnok blöffölés. Ha minden érveddel, az észjárásod, logikád segítségével és bármilyen módon megpróbálod megérteni, mi készen állunk válaszolni neked.

Ez a javadat szolgálja. Ez nem egy intézmény, ami valamilyen nyereséget termel. Ez csak arra van, hogy az egész emberiséget szolgálja, hogy megérthessék Isten tudományát, és hasznot húzhassanak ebből az emberi létformából. Ez a mi programunk, és bemutatjuk nektek ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat. Rajtatok múlik, hogy elfogadjátok-e vagy sem.

Nagyon szépen köszönöm. Ha bármilyen kérdése van, feltehetitek... igen.

Hallgató: . . . (homályos)

Satsvarūpa: (a kérdést magyarázza) Hogyan kapcsolódik a Kṛṣṇa-tudat az advaita filozófiához?

Hallgató: Igen. A teljes nemléthez.

Prabhupāda: Az advaita filozófia azt jelenti, hogy nem különbözünk Istentől. Tanulmányoztad az advaita filozófiát? Igen. Az advaita filozófia alapelve az Istentől való nemkülönbözőség. Ez tény. Nem különbözünk Istentől. Pont úgy, mint ahogy a hazád elnöke amerikai, te is amerikai vagy. Szóval, abban a tekintetben, hogy „amerikai”, nincs különbség. Viszont ugyanakkor te nem vagy az elnök. Az, hogy amerikai vagy, nem azt jelenti, hogy egy szinten vagy az elnökkel. Nem így van-e?

Hasonlóképpen, minőségileg azonosak vagyunk Istennel. Minőségileg azt jelenti, hogy bármivel is rendelkezel lélekként, ugyanaz Istenben is megtalálható. Nincs minőségi különbség. Pont úgy, ahogy egy csepp vizet veszel a hatalmas Atlanti-óceánból, és kémiailag elemzed az összetevőit. A vízcsepp összetétele megegyezik az Atlanti-óceán hatalmas víztömegével. Hasonlóképpen, te is a Legfelsőbb Szellem Lélekszikrája vagy. Minden olyan kémiai tulajdonsággal vagy összetétellel rendelkezel, mint Isten. Ám Isten hatalmas, te viszont parányi vagy. Ő végtelenül nagy, te végtelenül kicsi vagy. Minőségileg egy, de mennyiségileg másmilyen.

Szóval, azokat, akik pusztán a minőségi egy szerinti ismérv elvét fogadják el, Advaitavādinak nevezik. Abban tévednek, hogy mennyiségileg nem lehetnek egyenlőek. Ha mennyiségileg lenne az élőlény egyenlő Istennel, akkor miért esett le az anyagi lét feltételes létébe? Ez azt jelenti, hogy mivel eredeti helyzete alapján roppantul végtelen kicsi, hajlamos māyā befolyása alá kerülni. És ha azt állítod, hogy te is a Legfelsőbb vagy, akkor hogyan ragad el māyā? Így māyā válik hatalmassá; Isten nem lesz hatalmas. Ezeket a dolgokat kell figyelembe venni.

Nos, a mi filozófiánk, a Vedānta filozófia az acintya-bhedābheda: azt a filozófiát támogatjuk, hogy egyszerre vagyunk egyek és különbözőek Istentől. Egyidejűleg. Minőségileg egyek vagyunk Istennel, de mennyiségileg különbözőek. Ez a mi filozófiánk. Ez a vaiṣṇava filozófia. Tehát, az advaitavāda és a dvaitavāda, ezek tények. A dvaitavāda különbözőt jelent, az advaitavāda pedig nem különbözőt. Mi mindkettő vagyunk: minőségileg nem különbözünk, mennyiségileg különbözünk egymástól. Ez a tökéletes filozófia.

Világos-e ez a számodra?

Hallgató: Még egy kérdés... (homályos)

Prabhupāda: Nos, vizet öntenek bele és vizet vesznek ki belőle. Ez tény. A tengervízből a víz elpárolog, és a felhő... és a felhő ismét lehullik a vízbe. Ez tehát nem azt jelenti, hogy a víz helyhez kötött. A víz nincs helyhez kötve. Ez örökké így történik... (homályos)

A vizet eltávolítják a tengerből, és újra visszaöntik bele. Szóval, te ezt a folyamatot nem tudod megállítani. Ne gondolod azt, hogy amennyiben egyszer összekeveredtél a tengervízzel, semmi esélyed arra, hogy újra kikerülj belőle. Ki kell válnod belőle. Ám ha belépsz a vízbe, és az élőlények egyike leszel a vízben, akkor nem kell visszajönnöd.

Tehát, a mi filozófiánk arról szól, hogy ne a vízzel keveredjünk. Mélyen belemerülünk a vízbe, és a vízben lévő vízi élőlények egyikévé válunk. Ezért nem kell visszajönnünk. Viszont, ha víz maradsz, akkor vissza kell jönnöd. Még ha azt hiszed is, hogy "elkeveredtem a vízzel a hatalmas tengerben", az a hamis identitásod. Ki kell jönnöd belőle. Ezért mondja a Bhāgavatam:

ye 'nye 'ravindākṣa vimukta-māninas

tvayy asta-bhāvad aviśuddha-buddhayaḥ

āruhya kṛcchreṇa paraṁ padaṁ tataḥ

patanty adho 'nādṛta-yuṣmad-aṅghrayaḥ

(SB 10.2.32)

Ez egy nagyon szép vers. Azt mondják, hogy azok az emberek, akik azt hiszik, hogy a Brahman-megvalósítás által felszabadultak, gondolataik még nem tisztultak meg. Mert komoly lemondások után a víz szélére kerülhetnek, ám miután a víz menedéket nyújt nekik, ismét visszatérnek oda.

Szóval, amennyiben nem akarsz visszatérni, úgy mélyen a vízbe kell merülnöd, és a vízben élő élőlények egyike kell, hogy maradj. Ez a filozófia a vaiṣṇava filozófia, miszerint be akarunk lépni a lelki királyságba, és a lelki identitásunkat akarjuk megélni, nem pedig a felszínen, egyszerűen csak a vízzel keveredve, majd újra elpárologva, aztán ismét visszatérve.

Szóval, az advaita filozófia, az általad említett példa, általában ezt a példát hozza fel. Viszont, minden épeszű ember megértheti, hogy a vízzel való látszólagos elegyedés nem hoz semmilyen megoldást. Van esély arra, hogy újra kijöjj belőle, hogy elpárologj. Ha ezt a példát vesszük, ezt is el kell fogadnod. Hogyan állíthatod, hogy nem fogsz visszajönni? Ez tény. Szóval, ha nem akarsz visszajönni, mélyen bele kell merülnöd a vízbe, és élőlényként élni a víz védelme alatt. Nekik nincsenek gondjaik. Ők nem térnek vissza.

A nagy állatok, vagyis a nagy vízi élőlények békésen éldegélnek a vízben. Soha nem jönnek a folyóba, mert a folyóban nincs hely, ahol elférnének. Olyan nagy, gigantikus vízi élőlények vannak ott. Tehát, ha örökké a vízben akarsz élni, akkor meg kell őrizned az identitásodat, mint a vízben élő vízi élőlények egyike. Akkor tökéletes leszel. Különben zavarba jössz. Ennyi az egész. Ez... kielégítő a válasz? Igen. Van még valami kérdés? A kérdésed nagyon intelligens. Sajnos, az emberek még ahhoz sem elég intelligensek, hogy kérdéseket tegyenek fel és választ kapjanak erre a nagyszerű tudományra. És mi nagyon büszkék vagyunk a magas szintű műveltségünkre. Nekik fogalmuk sincs, mik ők. Egyszerűen csak jönnek, elfogadnak egy testet és egy ideig élnek, majd úgy halnak meg, mint a macskák és a kutyák. Ez minden. Az emberi civilizáció jelenlegi legszörnyűbb állapota, hogy nem törődnek önmaguk valódi identitásával. Egyszerűen tévesen azonosítják magukat ezzel a testtel, amik nem ők (maguk).

Yasyātma-buddhiḥ kunṇape tri-dhātuke (SB 10.64.13). A Bhāgavata azt mondja, hogy aki ezt a testet önmagával azonosítja, és aki azt gondolja, hogy a testi kapcsolata a védelmezője vagy a rokona, és a föld egy bizonyos részén létrejött testet imádatra méltónak tekintik – oly sok leírás van –, az ilyen ember nem jobb, mint egy szamár vagy egy tehén. Sa eva go-kharaḥ (SB 10.64.13). A „go” tehenet, a „khara” pedig szamarat jelent. Tehát ezeket a jellemzéseket a Śrīmad-Bhāgavatamban találhatjuk meg. Ez egy kihívás.

Viszont, az emberek annyira elmerülnek a tudatlanságban, hogy nem törődnek vele: „Jól van. Folytassuk így.” És ha azt mondom: „Te Isten vagy. Csinálhatsz bármilyen ostobaságot, amit csak akarsz”, akkor nagyon elégedett leszel. Nagyon elégedett leszel. És az emberek nagyon buzgón fognak hallgatni engem, érted? Viszont, ilyet nem mondhatunk, nem blöffölhetünk.

Van még valami más kérdés? Kīrtanázzunk egyet. Jól van, kérlek benneteket, énekeléjet velünk egy ideig a Hare Kṛṣṇát.

Brahmānanda: Egyszerűen énekeljétek a mantrát, aztán én megismétlem: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. És egyszerűen erre koncentráljatok... (szünet)

Prabhupāda: Énekeljetek.

(kīrtana) (prema dhvani) Nagyon szépen köszönöm. (a hívek hódolatukat ajánlják)

(szünet) Szóval... akkor... készíthetsz egy tucat ilyen képet.

Jadurāṇī: Mit? Egy tucatot?

Prabhupāda: Képeket. Olyanokat, mint az.

Igen... (homályos)... (szünet) (vége)