Category:HU/680510b - Előadás a Boston College-ban - Boston

Leckék időrendben, 1968

680510b - Előadás a Boston College-ben – Boston

680510LE-Boston - 1968. május 10.

(kīrtana) (00:41) (szünet) MC: ... a Boston College Ezoterikus Bizottsága ... örömmel mutatja be ma este az Indiái származású Bhaktivedanta Swamit. Bhaktivedanta Swami a Krisna-tudat Mozgalmának vezetője, mivel Isten neveinek éneklése Isten megvalósításának eszköze. Bhaktivedanta Swami közvetlen tanítványi láncolatban áll azokkal a lelki tanítókkal, akik évezredek óta tanítják Isten tudományát Indiában. Hagyom, hogy Swami és tanítványai még jobban lenyűgözzenek benneteket. Köszönöm. (szünet) Prabhupāda: Mivel meghívtatok, csatlakozzatok hozzánk e tizenhat szó éneklésében: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare Azt hiszem, itt le van írva ... kérlek, próbáljátok meg ... Először majd én fogom elszavalni és ti pedig arra fogtok válaszolni. Csatlakozhattok ti is... (homályos)... köszönöm. (Kīrtana) (2:47—16:05) Prabhupāda:(prema-dhvani) Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az összegyűlt bhaktáknak. Nagyon szépen köszönöm. Bhakták: Minden dicsőség Śrī Gurunak és Gaurāṅgának. Haribol. Jaya oṁ viṣṇu-pāda paramahaṁsa parivrājakācārya aṣṭottara-śata Śrī śrīmad bhaktisiddhānta sarasvatī gosvāmī mahārāja ki jaya. Hare Kṛṣṇa. Prabhupāda: Kedves fiúk és lányok! Nagyon szépen köszönöm, hogy megszerveztétek ezt a találkozót. A Kṛṣṇa-tudatot, azaz a vibho-tudatot hirdetjük. A Legfelsőbb Lélek szerves részei vagyunk. Mi eredetileg vibhók vagyunk. Ahogy a Bhagavad-gītāban (BG 10.12) áll, az Urat a következőképpen fogadják el: paraṁ brahma paraṁ dhāma pavitraṁ paramaṁ bhavān (Arjuna így szólt: Te vagy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a legvégső hajlék, a legtisztább, az Abszolút Igazság. Te vagy az örök, transzcendentális és eredeti személy, a megszületetlen, a leghatalmasabb. Nārada, Asita, Devala, Vyāsa és minden más nagy bölcs megerősíti ezt az igazságot Rólad, és most Te magad is ezt mondod nekem.) Kṛṣṇa, vagyis a Legfelsőbb Úr, Isten az élvező, és mi, a parányi szerves részek, puristák vagyunk. Mi is tiszták vagyunk, mi is puristák vagyunk. De valahogy most kapcsolatba kerültünk ezzel az anyagi energiával – ezért a tudatunk tisztátalanná vált. És a tisztátalan tudat következtében az anyagi gyötrelmek miatt szenvedünk. Az Úr Caitanya ötszáz évvel ezelőtt indította el ezt a mozgalmat, és azt mondta, hogy a mozgalom elveinek követésével a szíved megtisztul: ceto-darpaṇa-mārjanaṁ (CC Antya 20.12). (Teljes győzelmet az Úr Kṛṣṇa szent neve éneklésének, amely megtisztítja a szív tükrét, s véget vet az anyagi lét lángoló töze okozta gyötrelmeknek! Ez az éneklés a telő hold, amely mindenkit az áldott szerencse fehér lótuszávala ajándékoz meg. Ez minden műveltség élete és lelke. Kṛṣṇa szent nevének éneklése egyre nagyobbra dagasztja a transzcendentális élet gyönyörteli óceánját. Mindenkire hűsítően hat, és képessé tesz bennünket arra, hogy minden pillanatban a tökéletes nektár ízét élvezhessük.) Ez azt jelenti, hogy ez egy tisztító folyamat. Most félreértésben élünk; mi ez a félreértés? A félreértés az, hogy azt gondolom, „én ez a test vagyok”. Ez a félreértésünk alapelve: yasyātma-buddhi-kuṇape tri-dhātuke. A Bhāgavatam (SB 10.84.13) azt mondja, hogy aki gondolkodik, nem egyvalaki, hanem mindannyian úgy véljük, hogy „én ez a test vagyok”, ám a Bhāgavatam azt mondja, ez valójában nem így van, nem ez az én azonosságom. (Az az emberi lény, aki a három elemből álló anyagi testtel azonosítja magát, aki a test melléktermékeit rokonainak tekinti, aki a szülőföldjét imádatra méltónak tartja és aki pusztán azért látogat el egy zarándokhelyre, hogy megfürődjön, s nem azért, hogy ott a transzcendentális tudással rendelkező emberekkel találkozzon, azt olyannak kell tekinteni, mint egy tehén vagy egy szamár.) Ezt hívják hamis azonosulásnak, miszerint „én ez a test vagyok”. Szóval, a szíved megtisztítása azt jelenti, hogy megérted önmagad, hogy nem ez a test vagy, hanem lélek. Ez a megértésed transzcendentális helyzete. Az Úr Caitanya indította el ezt a mozgalmat (szalaghiba) figyelembe véve a jelenlegi kort. Ez nem egy új mozgalom, ez a védikus irodalomban is megtalálható, viszont ez a mozgalom kifejezetten erre a korra vonatkozik, mert ebben a korban az embereket nem érdeklik a lelki témák. Rövid életűek, a szokásaik is nagyon gyengék. Fokozatosan csökken az élet időtartama ebben a korszakban, talán mindannyian tudjátok, hogy a nagyapáitok akár száz évig is élhettek, vagy az apáitok, vagy valaki más. Valójában az élet időtartama egyre csökken. Lehet, hogy nagyon büszkék vagyunk a civilizációnk vagy az oktatásunk fejlődésére, ám valójában tény, hogy minden romlik, ahogy a bűn korszaka halad előre. Ezt a Kali-yuga korszakának, vagy a veszekedés és a nézeteltérések korszakának nevezik. Ám az emberi élet az önmegvalósításra szolgál. Az emberi élet nem csupán a testi szükségletek kielégítésére szolgál, nevezetesen az evésre, alvásra, védekezésre és párzásra. Ezek a követelmények csak az állati életben vannak jelen. Egyszerűen, ha csak hamis étkezési, alvási, védekezési vagy párzási módokat követünk, az valójában nem a civilizáció fejlődését jelenti. Meg kell értenünk, hogy ez az emberi létforma nagyon-nagyon értékes. Még... és a modern tudományos világ, valamint az antropológia is azt sugallja, hogy létezik egy evolúciós folyamat, amelynek során a tudat fokozatosan fejlődik a különböző testeken keresztül. A védikus irodalom szerint 8 400 000 létforma létezik. Vannak vízi élőlények, növények, hüllők, aztán madarak, vadállatok, majd számos apró, jelentéktelen létforma, és az ember. A védikus tudás azt sugallja, hogy ez a létforma a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy kilépj az evolúciós folyamatból, vagyis abból, hogy egyik testből a másikba vándorolj. Tudatosak vagyunk; ez a lelki tudás alapelve. Ha nem értjük, hogy "én lelki lény vagyok, és a testemet egyik formáról a másikra cserélem", akkor szó sem lehet a lelki tudásban való fejlődésről. Az elején ezt az elvet tanították elsőként Arjunának. Amikor Arjuna ezzel a testtel azonosította magát, Kṛṣṇa így válaszolt neki „Nagyon szépen beszélsz, mintha tanult ember lennél, de valójában semmi tudásod sincs, te vagy az első számú bolond, mivel fogalmad sincs az identitásodról.” A modern oktatási rendszerben elfogadhatjuk, hogy a tudás oly sok területén fejlődünk, sajnos, olyan terület vagy oktatási rendszer nincs, amely a lélek azonosítására irányulna. Ez a tudás a Bhagavad-gītāban, a Śrīmad-Bhāgavatamban és a védikus irodalomban található meg. Szóval, ebben az emberi létformában ki kell használnunk ezt a lehetőséget. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy jelenleg egy kényelmes emberi létformával rendelkezünk. Különösen a ti hazátokban ti egy nagyon gazdag nemzet vagytok, az anyagi jólétetek nagyon előre való, de még ha azt hisszük is, hogy kényelmes helyzetben vagyunk – valójában senki sincs kényelmes helyzetben. Ez tény. Tény, hogy mindig kényelmetlen helyzetben vagyunk, de māyā bűvöletében azt hisszük, hogy kényelmes helyzetben vagyunk. Elfogadjuk, hogy kényelmes helyzetben vagyunk, ám ha a következő életben egy másik testet fogadunk el, amelyik nem túl kényelmes, akkor elszalasztottuk ezt lehetőséget. Ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy úgy végezzük a tevékenységeinket, hogy jobb életet vagy jobb testet kapjunk a következő életünkben. Ez az élet a következő élet előkészítő szakasza, ezért nem szabad visszaélnünk vele. Ne éljünk vissza ezzel a magasabb tudatossággal, a fejlett tudás (megszerzésének) lehetőségével. Ha mi... (homályos)... a tudásunk részlege... (homályos)... jóváhagyjuk. De ugyanakkor vigyáznunk kell, mert ez az elsődleges szükséglete annak, hogy megtaláljuk ezt az emberi életformát. A Bhāgavatam azt mondja, ha oly sok evolúciós lépés után ebbe az emberi létformába kerülsz... ha ... nem ismerjük meg azonosságunkat, nem értjük meg kapcsolatunkat a Legfelsőbb Úrral, akkor az egészből hiányzik a fenntartó szerepe. Szóval, ez a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom a tudatunk megtisztítására szolgál, és ezt szemlélteti Vyāsadeva, Kṛṣṇa-dvaipāyana Vyāsa, a Śrīmad-Bhāgavatam szerzője. Mindannyian... (homályos)... tudat a Śrīmad-Bhāgavatamnak, ott írja benne. A Śrīmad-Bhāgavatamban ez áll: bhakti-yogena manasi samyak praṇihite 'male apaśyat puruṣaṁ pūrṇaṁ māyāṁ ca tad-apāśrayām (SB 1.7.4) (Így rögzítette elméjét, tökéletesen összekapcsolva azt az odaadó szolgálattal [bhakti-yogával], a materializmus leghalványabb árnyalata nélkül, majd megpillantotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségét külső energiájával együtt, amely teljes ellenőrzése alatt állt.) Vyāsadeva ebbe az odaadó, vagy Kṛṣṇa-tudatba (merült): bhakti-yogena. A bhakti-yogena a tudatot... a Kṛṣṇa-tudatot jelenti minden lényben, az odaadó szolgálatot, vagy az elmében a Legfelsőbb Úrra történő összpontosítást. Ezt hívják bhakti-yogának. Különböző típusú yogák léteznek, és a yogarendszerek népszerűek a ti hazátokban, viszont a legjobb yogarendszer a bhakti-yoga. A Kṛṣṇa-tudat mozgalma bhakti-yoga. Pont úgy, ahogy mi énekeljük: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare Azzal, hogy itt ülsz, hallasz engem, én énekelek, te hallasz, énekelsz, én hallak téged. Tehát, az elme a „Hare Kṛṣṇa” szavakra összpontosít. Ezt hívják bhakti-yogának. A Kṛṣṇa a Legfelsőbb Úr neve. Caitanya Mahaprabhu azt javasolta, hogy ebben a korszakban pusztán Isten szent nevének éneklésével megtisztíthatod magad. Ez a Kṛṣṇa-tudat mozgalmának a célja. Nem arról van szó, hogy csak ezeket a szavakat énekelheted, hogy Kṛṣṇa. Az Úr Caitanya azt mondja: nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis tatrārpitā niyamitaḥ smaraṇe na kālaḥ (CC Antya 20.16) (Uram, óh, Iszenség Legfelsőbb Személyisége! Szent nevedben benne van minden jó szerencse az élőlények számára, ezért számtalan neved van, például „Krsna” és „Govinda”, melyek révén kiterjeszted Magad. E neveket felruháztad minden energiáddal, s a rájuk való emlékezést nem korlátozzák merev, szigorú szabályok. Drága Uram, noha olyan kegyes vagy az elesett, feltételekhez kötött lelkekhez, hogy nagylelkűen megtanítod őket szent neveidre, Én olyan szerencsétlen vagyok, hogy sértéseket követek el a szent név éneklése közben, s így nem ébredhet Bennem ragaszkodás az éneklés iránt.) Azt mondja, hogy a Legfelsőbb Úrnak millió és millió neve van, és ha nem szereted Kṛṣṇát énekelni, ha azt hiszed, hogy Kṛṣṇa egy indiai isten neve, (de) valójában Kṛṣṇa nem indiai isten, Ő mindenkié. A Bhagavad-gītāban (BG 14.4) (Ó, Kuntī fia! Tudnod kell, hogy minden faj az anyagi természetben való megszületés által jön létre, s Én vagyok a magot adó Atya.) Azt állítja, hogy: sarva-yoniṣu, „az élet minden fajában”. Az életnek 8 400 000 faja létezik és Kṛṣṇa azt állítja, hogy „az élet minden fajában, ahány forma csak létezik, az anyagi természet az anya, és Én pedig a magot adó apa vagyok.” Szóval, Kṛṣṇa nem azt mondja, hogy Ő indiai vagy hindu, vagy valami hasonló. Azt mondja, „Én vagyok az élet minden fajának atyja”. Tehát, ha azt hiszed, hogy Kṛṣṇa indiai, az nem Kṛṣṇa vagy a Bhagavad-gītā állítása. Hasonlóan, akárcsak a nap; a nap is egy, akár India horizontján, akár Amerika horizontján jelenik meg, a nap is egy. De ha azt gondolod, hogy Kṛṣṇa indiai, akkor válaszd magadnak a saját istened nevét. Tegyük fel, hogy ha a zsidó (nyelvet) érted vagy bármely másikat, a mohamedánt, mindegy, ismerned kell Isten nevét. Ha nem ismered, akkor énekeld ezt a Kṛṣṇát, és figyeld meg, milyen szép, és hogyan támogat a lelki tudatosság terén. Az Úr Caitanya tehát azt mondja, hogy az Úrnak millió és millió neve van, és minden név annyi hatalommal (energiával) bír, mint maga az Úr: nāmnām akāri bahudhā nija-sarva-śaktis; egy prakaṭa élet. Mivel Isten abszolút, nincs különbség Isten személyisége, neve, formája, kedvtelései, tulajdonságai vagy bármi között, ami Istennel van kapcsolatban – Isten ilyen. Akárcsak a napsütés; a napsütés sem különbözik a naptól. Hasonlóképpen, minden, ami a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban áll, nem különbözik. Tehát, az Ő nevének éneklésa által közvetlen kapcsolatba lépünk a Legfelsőbb Úrral, ahogyan a napsütésre kiállva közvetlen kapcsolatba lépünk a nappal. A nap kilencvenmillió-sokezer – ezt ti jobban tudjátok nálam; messze, nagyon messze van tőlünk, de amint kiállsz a napfényre, azonnal csatlakozol a ... (homályos)...a hang rezgéséhez, vagyis azt akartam mondani, a fizika, tudjátok, a hang millió és millió mérföldre terjedhet. A televízió, a rádió felfedezése, ezek eképpen működnek. Hasonlóképpen, Isten szent neveinek éneklésével azonnal kapcsolatba kerülsz az Istenség Legfelsőbb Személyiségével – ez tény. És ha kipróbálod ezt az éneklési folyamatot, rá fogsz majd jönni. Ezt hívják bhakti-yogának. Vyāsadeva tehát őszintén először is azt mondja: bhakti-yogena manasi samyak praṇihite 'male Amikor a bhakti-yoga gyakorlása által megtisztítod az elmédet minden szennyes dologtól, akkor képes leszel meglátni a Legfelsőbb Tökéletes Személyt: bhakti-yogena manasi samyak praṇihite 'male apaśyat puruṣaṁ pūrṇaṁ ... (ŚB 1.7.4) A pūrṇaṁ jelentése tökéletes; vibho. Itt mi mindannyian személyiségekkel rendelkezünk, mindannyian személyiségek vagyunk, egyének, de senki sem rendelkezik az Ő teljes személyiségével. Az egyetlen tökéletes csak a Legfelsőbb Úr. Szóval, egyszerűen az éneklés által kapcsolatba lépsz a Legfelsőbb Úrral. Vannak más folyamatok is, mint például a yogarendszer, a jñānarendszer, a dhyānarendszer, és sok más rendszer is létezik; nos, ezeket nem vetjük el, de a jelenlegi korban ez a legkedvezőbb rendszer. Nincs szükség a korábbi helyzetekben alkalmazottakra, nincs szükség arra, hogy nagy tudós vagy filozófus, nagy ṛṣi, yogi vagy sok minden más legyél. Az, hogy hogyan kell ezeket gyakorolni, hogyan kell aludni, vagy hogyan kell tökéletessé válni az előző gyakorlatban, ezek közül egyikre sincs szükséged. Bármilyen tisztátalan helyzetben is vagy, egyszerűen énekeld ezt a Hare Kṛṣṇát vagy Isten bármely másik nevét, és meglátod az eredményt. Ez a folyamat. Tehát az eredmény az lesz, amire Vyāsadeva a következő leírást adja: bhakti-yogena manasi. Ha az elméd telítődik ezzel a bhakti-yoga rendszerrel vagyis a Kṛṣṇa-tudatos rendszerrel, úgy az nagyon könnyű, pont úgy, mint amikor mi énekelünk, és ha csatlakoztál volna hozzánk, azonnal láttad volna az eredményt. Én kértelek rá benneteket, de sajnos, nem csatlakoztatok. Legközelebb, amikor énekelünk, kérlek, csatlakozzatok hozzánk, és meg fogjátok látni. Szóval, bhakti-yogena manasi, amikor az elme telített, telített a bhakti-yogával, akkor képes leszel látni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mert Ő ténylegesen megtapasztalható, és akik éneklik, azok is megtapasztalják, és amennyiben így cselekszel, te magad is megtapasztalod a következőket: bhakti-yogena manasi samyak praṇihite 'male Teljesen eltelve és összpontosítva, képes leszel megtapasztalni a Legfelsőbb Személyt. És: māyāṁ ca tad-apāśrayām, és képes leszel látni Isten külső energiáját, amelyet māyānak neveznek. Ezt a māyā-t már megtapasztaltuk, ez a māyā a jelenlegi helyzetet jelenti. Ez az a māyā, amely által állandóan ebben a jelen pillanatban vagyunk. A Bhāgavatam (SB 1.7.5) azt mondja: yayā sammohito jīva. (E külső energiának köszönhetően az élőlény, noha transzcendentális az anyagi természet három kötőerejéhez képest, azt gondolja magáról, hogy az anyag terméke, s így el kell viselnie az anyagi szenvedés visszahatásait.) A māyā azt teszi, hogy elbűvöl téged és tudatlanságban tart, és az mit jelent? "Azt, hogy én ez a test vagyok." Ha megkérdezlek: "Mi vagy?" Azt mondod: "Én ez és ez az úr vagyok", vagy melyik nemzethez tartozol? Azt mondod: "Amerikai vagyok", "Milyen vallású vagy?" Azt mondod: "Keresztény vagyok", vagy "Én ez vagyok, én az vagyok", viszont ezek mind ennek a testnek a megjelölései. És a bhakti-yoga gyakorlásával egyértelműen rá fogsz jönni, hogy te nem ez a test vagy, te nem ez az elme vagy, te nem intelligencia vagy, hanem egy tiszta lélek. A Bhagavad-gītā ezt is elmagyarázza, ez gyakorlatias. A lélek folytatólagos. Ahogy gyermekkorodban is volt egy kisebb tested, most, hogy felnőttél, másféle tested van, de a lélek folytonos. A lélek jelen volt a gyermekkori testedben, és a lélek még mindig ott van a fiatal testedben, és amikor megöregszel, a lélek továbbra is folytamatosan ott lesz. A test változásai ellenére a lélek állandóan létezik. Hasonlóképpen, miután testet cserélünk, midőn elfogadunk egy másik testet, a lélek is átmegy oda. A „te” jelentése a lélek, a „te” változása pedig a testre vonatkozik. Nos, amikor eltávolítjuk a testi identitás téves értelmezését, akkor a lelki megértés síkjára kerülünk, és amint elérjük a lelki síkot, a következő gyakori tünetek jelentkeznek: brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati na kāṅkṣati (BG 18.54) („Aki ekképpen eljutott a transzcendentális síkra, az egyszerre tudatára ébred a Legfelsőbb Brahmannak, és teljes boldogság tölti el. Sohasem bánkódik, nem vágyik semmire, és egyformán viszonyul minden élőlényhez. Ebben az állapotban tiszta odaadó szolgálatot végezhet Nekem.”) Amint lelki síkon vagy, azonnal megszabadulsz minden szorongástól. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā na śocati, valamint az anyagi létünk két tünete, nevezetesen a veszteség miatti siránkozás és az úgynevezett átmeneti nyereség feletti öröm alkotják a jelenlegi élet tüneteit. Szóval, amint a lelki síkra kerülsz: brahma-bhūtaḥ prasannātmā, örömteli leszel, és nem fogsz aggódni semmilyen nyereség vagy veszteség miatt ebben az anyagi világban. Ez az önmegvalósítás ismérve, és csak ekkor: samaḥ sarveṣu bhūteṣu. Ekkor minden élőlényt ugyanazon a szinten fogsz látni: mad-bhaktiṁ labhate parām. Ez a Kṛṣṇa-tudat állapota, és amikor a Kṛṣṇa-tudatnak ezen a szintjén állsz, akkor megérted, mi Isten. Jelenleg azt sem tudom, én ki vagyok, akkor mit mondjunk arról, hogy Istent hogyan ismerhetem meg? Ez nem lehetséges, mert Isten parányi szerves részei vagyunk, ám, ha még magunkról sem tudjuk, mik vagyunk, úgy hogyan ismerhetjük meg Istent? Istent azonban egyszerűen a bhakti-yoga ezen folyamatával lehet megvalósítani. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 18.55) állítja: bhaktyā mām abhijānāti yāvān yaś cāsmi tattvataḥ („Engem, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét egyedül az odaadó szolgálat által lehet igazán megérteni. Ha valaki az ilyen odaadás révén tudatát teljesen Bennem merítette el, beléphet Isten birodalmába.”) Ha tudni akarod, mi Isten, akkor Kṛṣṇa-tudatban kell képesítened magad, és amint megismered a kapcsolatodat Istennel, a kapcsolatodat ezzel a világgal, a kapcsolatodat ezzel... mindazzal, amit Istenben látsz, tökéletesen tisztában leszel vele, akkor téged felszabadultnak kell tekinteni az élet tudatlansági folyamata alól. Az élet tudatlansági folyamata sodor bennünket, és ezért váltjuk az egyik testet a másik után, és ez az anyagi létünk valós nyomorúságos állapota; ha ki akarsz jutni belőle, akkor itt a lehetőség – az emberi létforma. Csak próbáld megérteni önmagad, és próbáld megérteni, milyen kapcsolatban vagy Istennel, és próbáld megérteni, mi ez a világ. Milyen kapcsolatod van ezzel a világgal, ezeket kell megtudnod. És ha akarod, megértheted azokat, viszont, amennyiben elhanyagolod azokat, úgy elszalasztottad a lehetőséget. Szóval, a mi egyszerű folyamatunk, a Hare Kṛṣṇa éneklése az, ami ebben a korban ajánlott, mert ebben a korban egyetlen más folyamat sem lesz sikeres. Mondjuk, hogy a filozófia és más egyéb módszerek tanulmányozásával szeretnéd megismerni az önmegvalósítást, erre azonban nincs (elég) időd. Az embereket annyira leköti a mindennapi élet szükségleteinek kielégítése, hogy az elmédet képtelenség a filozófiára összpontosítani. A yoga-rendszer fenntartása sem kivitelezhető. Persze, a yogarendszer nagyon népszerű ebben az országban, viszont nagyon nehéz is, mivel a yogarendszerben ajánlott folyamat nem követhető ezen a földtekén. A folyamat abból áll, hogy egy megfelelő helyet kell találnod, ott egyedül kell élned, egy bizonyos testtartásban kell ülnöd, a szemed az orrod hegyére kell szegezned, követned kell az étkezés alapelveit, szigorúan be kell tartanod a cölibátust, tiszta helyen kell étkezned, tiszta helyen kell aludnod. Ezek a yogagyakorlat leírásai. Ha mindössze csak néhány ülőhelyzetet gyakorlsz, az csak a kezdet, mert a yogagyakorlás nyolc szakaszból áll. Az első szakasz, az első folyamat a jama; a jama a szabályozott életet jelenti. Nijama; a nijama a szabályok és előírások nagyon szigorú betartását jelenti. Jama nijama āsana, majd az ülőhelyzetek, az ülőhelyzetek segítségével leszel képes összpontosítani, āsana, majd következik a prāṇāyāma. A prāṇāyāma légzőgyakorlatokat jelent; azután következik a dhyāna, majd a meditáció; aztán az āsana, majd a Felsőlélek megragadása; és végül a samādhi. Ezt követően merülhetsz el az élet lelki felfogásában. Viszont, emebben a folyamatban közvetlenül jutsz el hozzá. Közvetlenül az énekléssel, bármilyen helyzetben is vagy, függetlenül attól, hogy milyen fejlettségi szinten vagy, azonnal közvetlen kapcsolatot teremtesz. Ezt hívják śravaṇaṁ kīrtanaṁ smaraṇaṁ-nak. A folyamat, a bhakti-yoga folyamata a kezdetben a śravaṇam – a hallást jelenti, ahogyan te hallasz most engem. Az önmegvalósítás lelki megértéséről beszélek, folyamatosan hallasz róla, és miután egy ideig hallasz róla, meggyőződsz felőle. Persze itt most nincs elég időnk rá, van egy óránk, aztán kifutunk az időből, ez nem elegendő hozzá, viszont, ha mégis megragadod az alkalmat, hogy velünk énekelj, rájössz, hogy ez nagyon-nagyon szép. Szóval, nincs szükségünk semmilyen előzetes képesítésre vagy szigorú szabályok betartására, egyszerűen csak próbáld meg énekelni ezt, nem adózik, nem kerül semmibe. Nem kérjük, hogy fizess nekem ötven, száz vagy húsz dollárt, aztán adok neked egy különleges mantrát. Ez a mantra mindenki számára hozzáférhető. Használhatod és elfogadhatod, nincs díjszabás, nincs ár, nincs vele munka, és ha otthon vagy az utcán gyakorlod, amikor... séta közben énekelheted: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa. Miközben pihensz, énekelheted a Hare Kṛṣṇát. Még evés közben is énekelheted a Hare Kṛṣṇát, ez egy huszonnégy órás meditáció. És nagyon könnyű, nem arról van szó, hogy hivatalosan leülsz és néhány percig foglalkozol valamivel. Aztán, ha folytatod ezt a meditációt, továbbléphetsz "a következő életbe". Nem, ez egy huszonnégy órás meditáció, úgy kell alakítanod az életedet, hogy ne tudj másra gondolni, csak Kṛṣṇára. Ez a Kṛṣṇa-tudat. Ezek a fiúk csatlakoztak, Kṛṣṇa-tudatban esznek, Kṛṣṇa-tudatban dolgoznak, Kṛṣṇa-tudatban alszanak, Kṛṣṇa-tudatban tanulnak, Kṛṣṇa-tudatban dolgoznak. Semmi sem akadályozza, csak a Kṛṣṇa-tudat zajlik folyamatosan. Ez a folyamat mi... (homályos)... hogy kedvesen elfogadjátok ezt a folyamatot, és váljon hasznotokra, semmibe sem kerül, nem adózik és semmit sem vesztesz vele. Előttetek, amerikai fiúk és lányok, ott van... megjósolhatjátok a veszteséget és a nyereséget, viszont ebben nincs semmi veszteség, ugyanakkor a nyereség óriási. Tehát a kérésünk vagy alázatos óhajunk az, hogy legyetek szivesek, próbáljátok meg énekelni ezt: Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare Ez kipróbált, hiteles, az Úr Caitanya tanítványi láncolatából származik, és az elsődleges célja az, hogy az elmédben lévő szennyes dolgok kitisztuljanak, és amint a szennyes dolgok kiürülnek az elmédből, azonnal megszabadulsz minden szorongástól. Ez az első szakasz, és ahogy haladsz előre, lelki fejlődést fogsz tapasztalniaz életben. Béke lesz és az életed mindig áldott lesz, és boldog leszel, és ez a folyamat, ami gazdagít (szalagprobléma), és a következő életben... (szünet) ...de minőségileg egy vagyok Brahmannal. Viszont ugyanebben a példában, amikor a napsütést felhők borítják, akkor a megvilágítottság minősége csökken. A napsütésé, nem pedig a napé. Hasonlóképpen, mivel a Legfelsőbb Úr parányi szerves részei vagyunk, molekuláris részecskéi, jelenleg a tudatlanság felhője borít be minket: yayā sammohito jīva ātmānaṁ tri-guṇātmakam paro 'pi manute 'narthaṁ tat-kṛtaṁ cābhipadyate (SB. 1.7.5) („E külső energiának köszönhetően az élőlény, noha transzcendentális az anyagi természet három kötőerejéhez képest, azt gondolja magáról, hogy az anyag terméke, s így el kell viselnie az anyagi szenvedés visszahatásait.”) A Bhāgavatam azt mondja, hogy ezzel a tudatlanságban való létezéssel azonosítjuk magunkat, és māyā parancsai szerint cselekszünk. Kétféle létezik, ha eltüntetjük ezt a felhőt, megérthetjük, hogy ugyanolyan minőségűek vagyunk, mint Isten, és én... mint én magam, és ezt brahman-megvalósításnak vagy önmegvalósításnak nevezik. Ilyenkor, akárcsak akkor, amikor a teljes napfényben állsz, szó sem lehet sötétségről. Hasonlóképpen, amint megérted, hogy az önvalód a Legfelsőbb Úr parányi szerves része, a sötétség, szó sem lehet sötétségről, boldog leszel, tudásssal teli állapotban leszel, az életed sikeressé válik. Ez egy személyes kapcsolat a Legfelsőbb Úrral. Szóval, ez a folyamat... azt jelenti, hogy megszüntetjük az elmét beborító mesterséges sötétséget. Amennyiben követjük ezt a folyamatot, tudatossá válunk, és akkor boldogokká, örökkévalóvá és tudással telivé válunk egyéni kapcsolatot teremtve Istennel. 1. kérdező: Ez a folyamat pszichológiailag(?) (pszichikailag) tudatossá tesz, szemben azzal, amikor valamilyen változás történik a tényleges ... (homályos) Prabhupāda: Igen. Minden pszichológiai (pszichikai), pszichológiai (pszichikum) nélkül hogyan érthetnénk meg? Bármilyen megértésnek pszichológiailag (pszichikailag), filozófiailag és logikailag korrektnek kell lennie, helyénvalónak kell lennie, különben hogyan fogadhatnánk el? 1. kérdező: Csak azt próbálom kideríteni, hogy van-e valamilyen tényleges változás az egyénben, és változás a ... (homályos) ... valójában azt mondtad, hogy parányi szerves részét képezzük ... (homályos) ... Szerintem széles körben pszichológiainak (pszichikainak) kellene lennie. (* a pszichológia egy tudományág és nem egy jelenség vagy szellemi folyamatok jellemzője – a fordító megjegyzése) Prabhupāda: Igen. 1. kérdező: Mert ez a folyamat eltaszít. Prabhupāda: Valójában nem pszichológiai (pszichikai). A pszichológia (a pszichikum vagy a psziché) mentális síkon helyezkedik el: gondolkodás, érzés és akarat, ez viszont afelett áll. A Bhagavad-gītāban (BG 3.42) azt írja, hogy: indriyāṇi parāṇy āhur indriyebhyaḥ paraṁ manaḥ manasas tu parā buddhir yo buddheḥ paratas tu saḥ („A cselekvő érzékszervek magasabb rendűek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő [a lélek] még az értelemnél is magasabb rendű.”) A lélek túl van az élet ezen testi felfogásán, túl van az élet pszichológiai (pszichikai vagy pszichés) felfogásán, túl van az élet intellektuális (vagy értelmi) felfogásán. (A lélek) Minden felsoroltnak a hátterében helyezkedik el. Maga ez a test egy durva elem, az elme, az ego és az értelem pedig a finom test. Pont úgy, mint ahogy van rajtad kabát és ing is. Van rajtad kabát, a kabát alatt van egy ing, és az ingen belül ott létezel te magad. Ehhez hasonlóan a jelen pillanatban egy kétrétegű bevonat burkol be minket. Az egyik bevonat ez a durva test, amely anyagból áll, a másik bevonat pedig: az elme, az intelligencia és az ego. Aztán amikor ez a test elpusztul, akkor a finom test tovább visz magával téged; az elme, az intelligencia (értelem). A testedtől és a halálod pillanatában fennálló helyzettől függően az elme átszállít egy adott típusú testbe.Szóval, meg kell tisztítanunk az elmét, meg kell tisztítanunk az értelmet, meg kell tisztítanunk a testi létünket; (összességében) ez egyúttal a lelki szint (elérése) is. 2. kérdező: Hogyan lehetne a Kṛṣṇával kapcsolatos tapasztalatom a gyakorlatban értékes a társas kapcsolatokban? Prabhupāda: Igen. A társas kapcsolatotok a te hazádban olyanok, hogy mindannyian úgy gondolkodtok, „amerikaiak vagyunk”. Miért? Mert Amerika földje az egyén középpontja. Hasonlóképpen, amint megérted, hogy Isten parányi szerves része vagy, azonnal megérted azt is, hogy más élőlények is Isten parányi szerves részei. Akkor te is egyenrangú helyzetben leszel. Ez is benne van a Bhagavad-gītāban (BG 5.18): vidyā-vinaya-sampanne brāhmaṇe gavi hastini śuni caiva śva-pāke ca paṇḍitāḥ sama-darśinaḥ („Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén ugyanúgy tekintenek a tanult és szelíd brāhmaṇára, a tehénre, az elefántra, a kutyára és a kutyaevőre [a kaszton kívülire] is.”) A paṇḍita jelentése: az, „aki tanult”. A tanult jelentése: aki elsajátította a lelki műveltséget. Egy ilyen személy, legyen az tanult brāhmaṇa, kutya, tehén, elefánt vagy caṇḍāla – mindenkit egyenlő szinten lát. Mivel a megértése abban az időben ilyen, nem lesz szükség arra, hogy megtagadjuk az amerikaiak védelmét. Mindezek az amerikai fiúk és lányok, és ti elkülditek az amerikai állatokat a vágóhídra. Ez a tudatlanság meg fogsz szűnni. Minden élőlényt Isten parányi szerves részeként fogtok érzékelni. Tehát, a Kṛṣṇa-megvalósítás és az Isten-megvalósítás egyetemesen tudatossá tesz benneteket azzal kapcsolatban, hogy mindenki Isten parányi szerves része, és ez a helyzet nagyon szép; ezt hívják lelki életnek. Tehát a szociológiátok (szociális), a jóléti tevékenységeitek automatikusan érintettek lennének. Ahogyan mi ezt a Kṛṣṇa-tudatos mozgalmat terjesztjük, ez egy társadalmi mozgalom is egyben, megpróbálunk felvilágosítani benneteket, megpróbáljuk megakadályozni, hogy ezt a megkülönböztetést folytassátok. Nem teszünk különbséget aközött, hogy „ez a hinduknak, a mohamedánoknak, a keresztényeknek vagy bárki másnak szól”. Ez minden élőlénynek szól. Ez Isten egyetemes fogalma – a Kṛṣṇa-tudat. Igen? 3. kérdező: Korábban azt mondtad, hogy a Bhagavad-gītā szerint, ha Isten azt akarja, hogy harcolj egy háborúban, akkor harcolnod kell, és ez jó, viszont, ha Isten nem akarja, hogy harcolj, akkor ne harcolj. Prabhupāda: Igen. 3. kérdező: Honnan tudhatjuk, hogy Isten mit akar tőlünk? Prabhupāda: Kapcsolatba, kapcsolatba kell kell lépned Istennel, azután Ő fog vezetni téged. Ehhez az szükséges, hogy képesítsd magadat arra, hogyan lépj kapcsolatba Istennel; ez a Kṛṣṇa-tudat. A Bhagavad-gītāban (BG 10.10) ez áll: teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam („Akik szüntelen odaadással és szeretettel szolgálnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám.”) Akik mindig Kṛṣṇa-tudatos cselekedetek közepette élnek: teṣāṁ satata-yuktānāṁ bhajatāṁ prīti-pūrvakam A prīti-pūrvakam jelentése: „kétségektől mentesen”. Dadāmi buddhi-yogaṁ taṁ, „Én megadom neki az értelmet”. Szóval, Kṛṣṇa ott van benned, és meg kell tisztítanod magad; a megtisztulás által kapcsolatba fogsz kerülni Kṛṣṇával; Kṛṣṇa belülről fog irányítani. Igen? 4. kérdező: Hogyan kéred meg Istent, hogy helyezzen el bennünket a testünkben? Prabhupāda: Mit akarsz ezzel mondani? 4. kérdező: Hogyan . . (homályos) . . . a tudatosságon keresztül . . . (homályos) . . . . . , hogy jöjjön és helyezzen el bennünket a saját testünkbe? Prabhupāda: Azt hiszed, hogy te egy test vagy? 4. kérdező: Azt hiszem, igen. Prabhupāda: Nem. Te nem ez a test vagy. Ha azt hiszed . . . (homályos) . . . (nem) úgy gondolod-e, hogy "Ez az én kezem, ez az én lábam, ez az én szemem, ez az én fejem." Viszont, soha nem gondolod azt . . . csak arra gondolunk, hogy mi az enyém, soha nem gondolunk arra, hogy "Mi az, ami én vagyok?" Nem így van? Vajon azt mondod, hogy "Én a kéz", vagy azt, hogy "a kezem"? Hogyan fejezed ki magad? 4. kérdező: A kezem. Prabhupāda: Tehát, ez világos... (homályos)... ez jelenti az önmegvalósítást. Vannak szabályok, miként kell élnünk; követnünk kell ezeket és akkor megértheted, hogy „Én nem ez a test vagyok”. Ahaṁ brahmāsmi. Ez egy hamis azonosulás. És anyagi létünk minden gondja-baja ennek a hamis azonosulásnak köszönhető. Én azt gondolom, hogy „indiai vagyok”, te azt gondolod, hogy „amerikai” vagy, ő azt gondolja, hogy „kínai vagyok”, és mi harcolunk (egymással). Ez a lényege, viszont a háborúskodás után, amikor a test halott, senkit sem érdekel (tovább), hogy kínai-e, amerikai-e, vagy valami más-e; csak kerüld el (ezeket a dolgokat), ennyi az egész. Adj hitelt ennek. Ez egy hamis azonosulás. Igen? 5. kérdező: Az úriember azt kérdezte, hogyan került a lélek a testébe... (érthetetlen)... hogyan látja Ön a lelket?... (érthetetlen)... és van-e lelke, hogyan fogadta be az anyagi test a lelket? Prabhupāda: Igen, ezt is elmagyarázza a Bhagavad-gītā (BG 7.27), például: icchā-dveṣa-samutthena sarge yānti parantapa („Ó, Bharata leszármazottja, ó, ellenség legyőzője! Minden élőlény illúzióba születik, megzavarodva a vágyból és a gyűlöletből eredő kettősségektől.”) Vannak vágyaid. Uralkodni akartál az anyagi természet felett, ezért Isten olyan kegyes, hogy lehetőséget adott neked egy anyagi testre, és ennek a lehetőségnek a különböző szakaszaiban különféle testeink vannak, most van egy... másmilyen testünk. Viszont, ha nem úgy cselekszel, mint egy emberhez illik, ha úgy cselekszel, mint az állatok, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy egy állati életet kapjál. Belebonyolódtál az állati életbe, és ha fel akarod emelni magad, akkor isteni életet, isteni testet kaphatsz; ezt a Bhagavad-gītā is kimondja (BG 9.25): yānti deva-vratā devān pitṝn yānti pitṛ-vratāḥ bhūtāni yānti bhūtejyā yānti mad-yājino 'pi mām („A félisteneket imádók a félistenek között fognak újraszületni, az ősatyák imádói az ősatyákhoz jutnak; akik a szellemeket és kísérteteket imádják, azok közéjük születnek, s akik Engem imádnak, azok Velem fognak élni.”) Tehát ez egy előzetes állapot. Ezt a testet azért kaptad, mert ezt akartad, vagy azért kaptad, mert erre a testre készítetted fel magad. Hasonlóképpen, a következő testedet aszerint kaphatod meg, amilyen mértékben felkészültél rá. Különböző testekkel rendelkezünk, senkinek a teste nem egyezik meg pontosan a másik testével. Szóval, ennek oka lehet másfajta mentalitás, másik légkör, más gondolkodásmód, más légzés, de ha egyszerűen csak Kṛṣṇára gondolsz, akkor gondolkodni fogsz. Ahelyett, hogy másképp gondolkodnál, éreznél, akarnál, ha pusztán csak Kṛṣṇa akaratára gondolsz, akkor egy Kṛṣṇa testet kapsz... (homályos)... ez... (homályos) Igen? 6. kérdező: Mi az a homlokodon lévő jel, mit szimbolizál? Bhakta: Tilaka Prabhupāda: A fejen lévő tilaka jelére vonatkozik a kérdésed? Komolyan vesszük ezt a testet, ez a tilaka mindenesetre azt jelképezi, hogy a Kṛṣṇa-tudathoz tartozunk, ennyi az egész. 7. kérdező: A lélek Kṛṣṇától származik? Prabhupāda: Nem. A lélek örök, ahogy Kṛṣṇa is örök: na hanyate hanyamāne śarīre (BG. 2.20). (A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre, és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.) A lélek még a test pusztulása után is folytonos. Ahogy elmondtam a példában, te is oly sokszor cseréled a testedet. Voltál gyerek, csecsemő, kisfiú, most pedig fiatalember vagy. Tehát változik, de a lélek jelen van benne. Hasonlóképpen, ha egy másik testbe szeretnél átköltözni, a lélek ott van benne. 7. kérdező: Miért van az, hogy a lélek Kṛṣṇa része? Prabhupāda: Igen. 7. kérdező: Kṛṣṇa örök, ezért örök a lélek? Prabhupāda: Igen. Igen? 8. kérdező: A magasabb szintről, a magasabb szintről beszéltél. Honnan tudod, mi a magasabb szint? Úgy értem, az amőba, amelyet egyetlen sejtnek tekintünk, alacsonyabb szinten van-e, mint mi? Vagy tudod-e, hogy mi Kṛṣṇa? Kṛṣṇáról tudod-e... tudod-e, mi az? Melyik szinten van? Mondd meg. Határozd meg, most melyik szinten vagyunk mi. Prabhupāda: Ez nem túl nehéz. Ahogy a szokásos oktatási rendszeredben vannak szintek, ez a magasabb oktatási rendszerbe tartozik, ez Isten oktatási rendszere. Szóval, a magasabb és alacsonyabb szinteket ilymódon lehet tanulmányozni. Az oktatás legalacsonyabb szintje a testi lét felfogása. Az ettől kicsit magasabb szintű oktatás a mentális síkon helyezkedik el – ilyenek a filozófia, a pszichológia és sok más dolog. Ezután következik az egyéni síkon való oktatás, ám amikor eljutunk a lelki síkra, és amikor ezen a szinten elhelyezkedve tanulunk, akkor ez az oktatás legmagasabb szintje. 8. kérdező: Mindez – mondjuk - az elmével ér-e véget, annak a jelentésével, amik most vagyunk? Hogy van akkor, ha korábban kutya voltam, nem emlékszem rá, honnan tudhatom... Prabhupāda: Számtalan dologra nem emlékszel a jelenlegi életedből; az nem azt jelenti, hogy nem tetted meg... 8. kérdező: Igen, de úgy értem... Prabhupāda: Szóval, ez nem érv amellett, hogy ha nem emlékszel rá, akkor nem tetted meg. Tegyük fel, hogy öntudatlanul vagy tudatosan... Tudatosan véghez vittél valamit néhány nappal ezelőtt, elfertőződtél valamilyen betegséggel, és az orvos azt mondja: "Ó, elfertőződődtél ezzel a betegséggel." Erre te azt mondod: "Nem emlékszem rá." Ennek semmi köze ahhoz, hogy hirtelen megfertőződtél. Akár emlékszel rá, akár nem emlékszel rá, a betegség megtörtént és folytatódni fog. Követed ezt? Ha az emlékezés olyan fontos dolog, hogy elfelejtheted, akkor az lényegtelen. Viszont a természet törvényei továbbra is fennállnak. 8. kérdező: (homályos) ... azt mondtad, hogy ha valaki rendelkezik tudással ... Nem tudom... (homályos) ... azt mondtad, hogy ha valaki ki tudja mondani, hogy Kṛṣṇa, akkor az Ő bolygójára, ööö, vagyis Kṛṣṇa szintjére fog jutni. Ha nem emlékszel (hangos csengő szól) ööö, hogy mi voltál korábban, miért nem emlékszel? ... (homályos) ... szintre, amit mondasz vagy teszel, akkor ... (homályos) Prabhupāda: Igen. Ezt kell tennünk, mert ezt hitelesen állítja a védikus irodalom. Csakúgy, mint például, vegyünk egy esetet, az embereknek van hitük, és a hitet (mint tényt) az emberek az élet minden lépésében elfogadják. Tegyük fel, amikor egy másik országba mész, veszel egy jegyet, de fogalmad sincs, hogy valójában a vonat, a busz vagy a repülőgép elvisz-e oda. Viszont hittel vásárolsz, mert tudod, hogy más utasok is vásárolnak. Hasonlóképpen, ha elfogadjuk a tekintélyeket, például: „Ezek és ezek az emberek gyakorolták ezt a Kṛṣṇa-tudatot, és elérték az eredményt”, akkor követheted. Egyébként másik folyamat nem létezik. Igen? 9. kérdező: Van-e a léleknek nyugalmi állapota? Azt mondod, hogy a lélek testről testre vándorol. Prabhupāda: Igen. 9. kérdező: De az, hogy testről testre vándorolunk, ez elég haszontalan dolognak tűnik. Van-e valaha is olyan nyugalmi állapot a lélek számára, ahol csak lélek? Ahol nem vaygunk a testhez láncolva? Prabhupāda: Pihenni akarsz? A lélek természeténél fogva nyughatatlan. 9. kérdező: Tudom, de mi értelme testről testre vándorolni, miért nem tud a lélek... Prabhupāda: Mert ezt akarod... mert ezt akarod. Ha egy bizonyos típusú testet akarsz, vagy aképpen cselekszel, hogy alkalmas legyél egy bizonyos testre, akkor a természet (törvényei) folytán megkapjuk azt a bizonyos típusú testet. 9. kérdező: Értem ezt, de azt akarom mondani, tudod, amit korábban mondtál, az volt a benyomásom, hogy tiszta lélekké akarsz válni, a tiszta tudat állapotában. Prabhupāda: Igen. 9. kérdező: Szóval, az elmémben ez lehetetlen lenne a test miatt, mert... a test miatt. Prabhupāda: Nem. Ez nem lehetetlen. Akárcsak ez a Kṛṣṇa-tudat, ha végrehajtod a folyamatot. A Kṛṣṇa-tudat Isten-tudatot jelent, és ez a legmagasabb szintű tudatosság, vagyis ez a tiszta tudatosság. Szóval, figyelembe kell vennünk ezt az elvet, és akkor tisztán fogod látni, és meg fogod érteni. Ahogy fejlődsz, abból meg fogod érteni; ugyan úgy, mint amikor éhes vagy és adok neked egy kis ételt, akkor azt is meg fogod érteni, hogy eléred az eredményt, erőre kapsz, az éhséged csillapodik. Hasonlóképpen, ha az igazi folyamatot követed, úgy saját magad is tudni fogod, milyen messzire jutottál. Nem lesz szükséged arra, hogy mások tanúsítsák, magad is tudni fogod. Ez az önmegvalósítás. Az önmegvalósítás, pont úgy, mint amikor beteg vagy; ha jól bánnak veled, ha megfelelő gyógyszert és étrendet kapsz, akkor te magad is érezni fogod az erőt, és megszabadulsz a betegségtől. Szóval, el kell fogadnunk néhány hiteles eszközt, és akkor megérted majd, hogy haladsz-e előre vagy sem. 10. kérdező: Hány követője van a Kṛṣṇa-tudatnak Indiában? Prabhupāda: Ó, Indiában sok-sok millióan vannak. Igen? 11. kérdező: Azt mondtad korábban, hogy senki sem fejezi ki magát úgy, hogy „én”, hanem folyton azt mondják, hogy az „enyém”. Prabhupāda: Igen. 11. kérdező: ...de amikor ebben a testben vagy, a lelked ... (homályos) Prabhupāda: Akkor az, az a szellem az „én”. 11. kérdező: Az a szellem? Prabhupāda: Igen. Jelenleg fogalmad sincs róla, mi az a lélek, érted. Amikor a tested halott, mi ... mi azt mondjuk: „Ó, a fiam eltávozott.” De hová ment el a fiad? A fiad ott fekszik (előtted). Ugyanazok a kezek, ugyanazok a lábak, ugyanaz a fej, ugyanaz a test van előtted. Vajon miért mondod, hogy a fiad elment? Ez azt jelenti, hogy soha nem is láttad a fiadat. Egy testet láttál, egyszerűen csak a fiad testét láttad, soha nem a fiadat láttad. Mivel ezt a testet fogadjuk el a fiamként – ezt tudatlanságnak nevezik. 11. kérdező: De ahhoz, hogy megértsük mindazt, amire törekszünk, az „én”-t, a... (homályos) Prabhupāda: Igen. Ez azt jelenti, hogy az „én” jelenleg tévesen azonosul a testtel. Ezért növekednek a szükségleteid, de nem jutsz elégtételhez. 11. kérdező: Szóval, ezért nem elégülök ki? Prabhupāda: Igen. Nem elégülsz ki. Tegyük fel, hogy éhes vagy, és ha csak a kabátodat mosod, vajon elégedett leszel-e? Éhes vagy, ételre van szükséged, viszont, ha csak a kabátodat és az ingedet mosod, elégedett leszel-e? Hasonlóképpen, a lélek éhes, a lélek ételt akar, lelki étket, te viszont szappant kensz a testedre, ez a gond. Hogyan lehetsz így boldog? Tehát, egy olyan helyzetben kell lenned ... hogy megértsd a lélek szükségleteit, a lélek szükségleteit. Amint a lelki megértés síkjára kerülsz, ki tudod elégíteni a lélek szükségleteit. A lélek szükségleteit a Kṛṣṇa-tudat jelenti. Igen? 12. kérdező: Kíváncsi vagyok, még mindig nem értem Kṛṣṇa természetét... (nem egyértelmű)... a Legfelsőbb Úr. Kṛṣṇa... (nem egyértelmű)... Kṛṣṇa... (nem egyértelmű) Prabhupāda: Igen. Krisna a Legfelsőbb Személy, ez minden. Ahogy te is személy vagy, ám nem te vagy a legfelsőbb, hanem Ő a Legfelsőbb Személy. 12. kérdező: Milyen tulajdonságai vannak? Úgy értem, amikor tudatában vagy annak, hogy kapcsolatba kerültél Vele, minek vagy a tudatában (vagyis, mit tapasztalsz)? Prabhupāda: Hogy mondod? Bhakta: Amikor tudatában vagy Kṛṣṇának, milyen tulajdonságokat tapasztalsz? Prabhupāda: Ha meg tudod érteni, mi Kṛṣṇa és milyen a Vele való kapcsolatod, akkor annak megfelelően is cselekedhetsz. Pont úgy, ahogy nekünk is valamilyen kapcsolat által kell cselekednünk. Függetlenül cselekszel... a családban kapcsolataid alapján cselekszel, a kötelességekben a kapcsolataid alapján cselekszel. Kapcsolataidban úgy cselekszel, mint egy amerikai állampolgár. Hasonlóképpen, amikor megérted Kṛṣṇát és a kapcsolato(t)(d) (Vele), akkor a cselekedeteid meg fognak változni, és ez elégedetté fog tenni. A cselekvés folytatódni fog, ám meg kell értened milyen a kapcsolatod. Pont úgy, mint amikor nem ismerem... (homályosan)... a kapcsolatokat ebben az országban, és amennyiben másként cselekszem, úgy nehézségekbe ütközhetek. Szóval, másképp cselekszünk, mivel nincs tudomásunk a Legfelsőbbel való kapcsolatunkról – ezért cselekszünk függetlenül (Tőle). (Ez addig tart,) amíg eljutunk arra a szintre, hogy megértjük önmagunkat és Kṛṣṇát. A kapcsolatunkat a Caitanya-caritāmṛta és más védikus irodalmak magyarázzák el, eszerint Istennel való kapcsolatunk szerint Isten örök szolgái vagyunk. Ha ezt elfogadjuk, akkor... mivel Isten örök szolgái vagyunk, a mi helyzetünk, az eredeti helyzetünk a szolgálat. Már most is szolgálatot végzünk akár a társadalomnak, akár a családnak, akár a testnek, akár az országnak, viszont... ez a szolgálat, amikor a Legfelsőbb irányába történik, tökéletessé válik. Mivel nem tudjátok, kit kell szolgálni; ezt pont olyan, mint ha én nem tudnám, hová kell az ételt juttatni. Ha az orrba, a fülbe, a szembe, a végbélbe vagy a test bármely más részébe juuttatom az ételt – az nem kielégítő. Az élelmet a gyomorba kell juttatnod, akkor minden más érzékszerv elégedetté fog válni. Hasonlóképpen, amint ismered minden kisugárzás gyökerét, és amennyiben a gyökeret szolgálod, úgy mindenki elégedett lesz. Ez a Kṛṣṇa-tudat. 12. kérdező: Akkor mi mindig is Kṛṣṇával egyidejűleg léteztünk az örökkévalóságtól fogva? Bhakta: Mindig is Kṛṣṇával léteztünk? Prabhupāda: Igen. Mi azon keresztül létezünk… Kṛṣṇa energiájában léteztek, és ez a Bhagavad-gītāban (Bg 9.4) is megtalálható: mat-sthāni sarva-bhūtāni. („Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.”) „Minden Rajtam nyugszik.” A „Rajtam” azt jelenti, hogy az Ő energiájában. Hasonlóan, mint amikor éjszaka van, nem érzékeled a napfényt, ám a napfény tart életben, ami tény. Kṛṣṇa … (homályos)… mondta, hogy a napfény tartja el. Viszont, a helyzet az, hogy ebben a pillanatban, éjszaka nem látjuk a napfényt, viszont, amint elérkezik a reggel, láthatjuk, hogy a napfény megjelenik. Hasonlóképpen, amikor önmegvalósított vagy, megérted, hogy mindig Kṛṣṇában élsz. A feledékenység māyā. Māyā vagy feledékenység által előidézve te azzá válsz… 12. kérdező: A Kṛṣṇa-tudat-e a legmagasabb helyzet, amely... (nem egyértelmű) Prabhupāda: Igen. Ez a természetes állapot. 12. kérdező: Az-e? Prabhupāda: Ez az élet természetes állapota. 12. kérdező: Akkor bármely teremtmény elérheti ezt. Prabhupāda: Igen, mindenki elérheti ezt, amennyiben akarja. 12. kérdező: Úgy értem, a helyzetétől függetlenül, még ha állat, akkor is. Prabhupāda: Igen, bárki. Testének viszonyításától, iskolázottságától, képesítettségétől, országától vagy bőrszínétől függetlenül elérheti ezt. 12. kérdező: Akkor mi a különbség a között, hogy milyen testet ölt valaki? Prabhupāda: Nincs különbség aközött, hogy milyen testet ölt fel valaki, hogy belekezdjen a Kṛṣṇa-tudatba, bárki elfogadhatja a Kṛṣṇa-tudatot. 12. kérdező: Nos, akkor a tetteink, akkor mi értelme van a tetteinknek? Prabhupāda: Hogyan? Bhakta: Mi értelme van a tetteinknek? Prabhupāda: A cselekedeteknek? Bhakta: Ha minden test ugyanolyan, akkor mi értelme van a tetteinknek? Prabhupāda: Nem értem. Közönség: (nevetés) 12. kérdező: Te... Prabhupāda: A saját tested szerint cselekszel. Nem? 12. kérdező: Igen. De akkor oly mindegy, hogy mit teszek. Prabhupāda: Vajon? Amit teszel, az nem számít, ám ha tudatosan, amennyiben tudatosan cselekszel, akkor számít, akkor az valami, és ha mindenféle tudatosság nélkül cselekszel, akár egy őrült ember... Csinál valamit, de a tetteit nem fogadják el valóságosnak. Egy őrült ember is cselekszik, és egy épeszű ember is cselekszik. Ám egy épeszű ember cselekedeteit valóságosnak fogadjuk el, míg az őrült ember cselekedeteit nem. Szóval, amíg nem Kṛṣṇa-tudatban cselekszünk, addig a cselekedetnek nincs valóságos értéke. Van ugyan némi időszakos értéke, de igazából nem adja meg a boldogságunk végső eredményét. Ez a hiba a Kṛṣṇa-tudat hiányában. Igen? 13. kérdező: (homályos) ... egy tágabb tudatosság önmagunkról, valódi énünkről. Prabhupāda: Igen. A Krisna-tudat a legfelső tudat, míg a többi tudatosság korlátozott. Pont úgy, mint te, aki tudatos vagy a saját testedről. Ha fáj valamid a testedben, azzal tisztában vagy. Én nem vagyok tudatos arról. Szóval, te a saját testi tevékenységeidről vagy tudatos, én a sajátjaimról vagyok tudatos, de a Kṛṣṇa-tudat minden testről tudatos, ez egy egyetemes tudatosság. Tehát, ha a Kṛṣṇa-tudattal hasznot húzol a tudatodból, akkor a Kṛṣṇa-tudaton keresztül mindent érezhetsz, ahogyan Kṛṣṇa érzékeli. Jelenleg az én egyéni tudatom, ... mindannyian az egyéni tudatosság szintjén cselekszünk. Igen? 14. kérdező: Az elméd-e a lelked? Prabhupāda: Az elme? Nem, az elme nem a lélek. 14. kérdező: A test az? Prabhupāda: Nem. Már elmagyaráztam, hogy sem ez a test, sem ez az elme, sem az intelligencia. Az intelligencia, az elme és a test hátterében van a lélek. 15. kérdező: A Felső lélek mikor keletkezett? Hogyan létezik, hogyan fogalmazódott meg? Számomra... (homályos) Prabhupāda: Kṛṣṇa? Bhakta: Krisna. Rāma?... (homályos) Prabhupāda: Rāma. Igen, ez a védikus... (homályos)... hogy: ramante yogino 'nante satyānande cid-ātmani iti rāma-padenāsau paraṁ brahmābhidhīyate (CC Madhya 9.29) („A Legfelsőbb Abszolút Igazságot Rāmának nevezik, mert a transzcendentalisták élvezetet merítenek a lelki létezés határtalan, valódi gyönyöréből.”) A yogīk, a transzcendentalisták a transzcendensben lelik örömüket, és ezt az örömöt Rāmának nevezik. A Kṛṣṇa-tudatban vagy lelki tudatban rejlő határtalan örömöt Rāmának nevezik. 15. kérdező: Hogyan születik meg pontosan, ki fogalmazta meg? És milyen szó... (homályos) Prabhupāda: A védikus ismeretek értelmében a Véda egyetlen világi embertől sem származik. A Véda a Legfelsőbb Személyiségtől származik, akárcsak a Bhagavad-gītā, amelyről gyakorlati tapasztalatunk van. Ötezer évvel ezelőtt, amikor Kṛṣṇa jelen volt, Ő mondta el a Bhagavad-gītāban található beszédeket. Tehát, a védikus megértéstől eltekintve, ha elfogadjuk a Bhagavad-gītā tanításait, azok olyan jók, mint maguk a Védák, mivel a Védákról úgy véljük, Isten mondta el. Most itt láthatjuk, hogy a Bhagavad-gītāt Isten beszéli el. Ha a Bhagavad-gītāt követjük, akkor közvetlenül Kṛṣṇát követjük. Azt hiszem, most abbahagyhatjuk, már egy óra eltelt. Tarthatunk egy kis kīrtanát, utána folytathatjuk. Kérlek, énekeljetek velünk. Ez az egyedüli filozófiánk. (Kīrtana) (86:12—90:50) Prabhupāda: (prema-dhvani) Minden dicsőség az egybegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az egybegyűlt bhaktáknak. Minden dicsőség az egybegyűlt bhaktáknak. Nagyon szépen köszönöm. Bhakták: Minden dicsőség Sri Gurunak és Gaurāṅgának. Haribol. nama oṁ viṣṇu-pādāya kṛṣṇa-preṣṭhāya bhūtale śrīmate bhaktivedānta-svāmin iti nāmine (Śrīla Prabhupāda Praṇati) Bhakta: A bostoni templom a Glenville sugárút 95. szám alatt található... és... és mindig szívesen látunk benneteket... (homályos)... kīrtana van minden este... nem minden este, hanem szerdán, hétfőnként, szerdánként és péntekenként, valamint minden reggel hétkor. Tehát hétfőn hétkor, szerdán hétkor és pénteken hétkor... (homályos)... és mindannyiótokat szeretettel meghívunk a kīrtanákra. Ez a legfontosabb dolog, nincs fontosabb a kīrtanánál, nincs fontosabb. Gyere el a kīrtanára, és vegyél részt benne. Satsvarūpa tamburinnal fog végigmenni, és kérjük, kedvesen járuljatok hozzá valamivel, amivel csak tudtok. Hogy terjeszthessük ezt a kīrtanát, és mindenhol bemutathassuk. Az Úr Caitanya azt mondta: "Ez a kīrtana ismert lesz, szerte a világon minden városban és faluban fogják énekelni." Szóval kérlek, járuljatok hozzá, nagyon köszönöm. Hare Kṛṣṇa. MC: Ismerem a hiedelmeket és az ideálokat, mindezeket a szkeptikus reakciókat a kezdetben. Már csak az maradt hátra, hogy megnyisd az elméd, és imádkozz, hogy minden vallás ugyanolyan értékes legyen, mint bármely más nép vallása. Minden embernek valahogyan egy isteni teremtményt kell imádnia, és Isten különböző módokon fejezi ki magát. Ma este az egyik legszokatlanabb változatát láttuk – a nyugati elmék számára, amely minden bizonnyal nem kevésbé értékes, mint a katolicizmus, amely annyira elterjedt Boston Collegeben. Az Ezoterikus Bizottság Nemzetközi Klubja nevében szeretnénk megköszönni Bhaktivedanta Swaminak, hogy ma este itt megtisztelt minket, és remélem, oly sokmindent megtanított nektek, amennyit remélt. Köszönöm. (háttérzaj, ahogyan a terem kiürül) (a mikrofon még mindig be van kapcsolva) Prabhupāda: Igen, a tanítványaink egy bizonyos módon élnek... (homályos) Vendég: Így van... Prabhupāda: Hogy vagy? Vendég (2): Jól vagy? Prabhupāda: Igen... (vége)