HU/651004 - Levél Srípad Narayana Maharádzsa számára Pennsylvaniából
Ő Isteni Kegyelme A.C.Bhaktivedanta Svámí Prabhupáda
1965.10.04.
Gopal P.Agarwalra bízva
415 Északi Fő Utca Apt 111
BUTLER, Pennsylvania,
Amerikai Egyesült Államok
Tridandi Goswami
A.C. Bhaktivedānta Swami
Srípad Narajana Mahárádzsa,
Kérlek, fogadd hódolatomat, és add át hódolatomat Muni Mahárádzsának is, valamint az összes többi vaisnavának!
Mióta Nyugatra érkeztem, Sríla Prabhupáda kegyének köszönhetően annyi tennivalóm volt, hogy bár gondoltam rá, hogy írok neked egy levelet, mostanáig nem tudtam írni. Egy hónapra jöttem ide,, de ha tovább maradhatok, legalább jól lesz elvégezve a feladatom. Az emberek itt természetes módon vonzódnak a kereszténységhez, de szeretnek engem is hallgatni. Mióta ide jöttem, minden nap tartottam előadást vagy egy templomban, iskolában, főiskolában, klubban vagy a közösségben. Az ő angoljukat nekem egy kicsit nehéz megérteni, másképp ejtik ki a szavakat, nekim meg a mi angol beszédünk érthető nehezen. De emiatt nem állok meg. Mindenesetre az angolomtól nem idegenkednek.
A Butler Eagle újságban, mely itt az egyik legnagyobb példányszámú újság, kedvelik az angolomat, és egy fényképes cikket jelentettek meg rólam: ,,A hindu kultusz híve folyékony angolsággal magyarázza el megbízását, hogy miért látogatott el Nyugatra. – Egy alacsony, vékony, barna bőrű ember, kifakult narancsszínű lepelben, fehér fürdőpapucsban tegnap kilépett egy tömött kocsiból, és egyenesen besétált a Butler YMCA-be, hogy részt vegyen egy találkozón. Ő A.C. Bhaktivedanta Swami, Indiából, aki a nyugaton élőknek hozott üzenetet. Hite szerint hindu ember, tudós tanító, aki az ősi szanszkrit nyelvről angolra fordított le olyan biblikus irodalmat, mint a Srímad Bhágavatam. Beteljesíti azt a küldetést, amelyet lelki tanítómesterétől kapott, hogy az angolul beszélő embereknek magyarázza el az Istennel való kapcsolatukat.
Néhány részletet röviden elmondtam az életem történetéből. A fényképem alá ezt írtam (nagy betükkel): A BHAKTIYOGA NAGYKÖVETE "A.C. Bhaktivedanta Swami vallási gyakorlatainak egyike Isten szent neveinek éneklése. A Swami hétfőn érkezett, s mint ‘Nyugati misszionárius’ egy hónapot marad Buttler környékén Az Egyesült Államokbeli támogatójának, Gopal Agarwal lakásában látjuk a Swamijít, aki a YMCA-ben lakik, és Agarwal otthonában főz saját magára. "Minden kultúrának van vallása" - mondja a Swami. "Mindannyian végzünk valamiféle szolgálatot, s a legértékesebb szolgálat, amit a Legfelsőbb Úrnak végzünk. A tudós-tanár hatvan kötet szanszkrit szentírást fordított le angol nyelvre.
Az Egyesült Államokba küldött hetven éves misszionárius Indiában tanult, ahol bölcsész diplomát szerzett. 1933-ban lett elfogadott tanítvány és vezetőjétől annak 1936-ban bekövetkezett haláláig kapott utasításokat. Később az összes családi kötelékét megszakította, elhagyta feleségét, gyermekeit és feladta az üzletét Calcuttában, hogy kövesse hitét.”
Tíz napon át tartott az útja az Atlanti-óceánon. Ez a hatalmas víz általában nagyon viharos és ködös, ami nagyon zavaró. Ám Krisna kegyének köszönhetően az út csendesen telt el. A hajó kapitánya, a főtiszt azt mondta nekem:,,Még soha nem láttam az életemben az Atlanti-óceánt ilyen csendesnek." Mondtam nekik, hogy ez semmi más, csak Krisna kegye. Az Arab-tenger viharai után tudtam, hogy ha újra ilyen viharral kell találkoznom, akkor meghalok.
Azt gondolom, hogy nagyon jól lehet majd itt prédikálni. Némely napokon egy órás, máskor fél órás leckéket tartok. Az amerikai emberek némi új dolgot érzékelnek mostanában. Ez az első alkalom, hogy idegen országba jöttem, átkelve tizenkétezer mérföldet. Itt mindannyian kaszton kívüliek (nem követik a varnasrama-dharma rendszert), de sohasem félek beszélni előttük. Életemben először beszédet mondtam egy templomban. A fő dolog, hogy egyedül vagyok, és már megöregedtem. Emiatt, hogy tizenkétezer mérföldön át utaztam egy hajón, nagyon beteg lettem. Átkeltem a Bengáli-öblön, az Indiai-óceánon, az Arab-tengeren, a Vörös-tengeren, a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceánon. Átutaztam Ázsián, Európán és Afrikán. Áthaladtam az óceánokon és tengereken és nagyon beteg lettem. Kérésemnek megfelelően vegetáriánus ételeket szolgáltak fel a hajón, mégsem tudtam semmit sem megenni. Nyolc vagy tíz napon át böjtöltem. A pitta (tűz) annyira megnövekedett a testemben, hogy emiatt szörnyen fájdalmas bélgörcseim voltak.
Aztán Port Saidban a hajó kapitánya elektromos tűzhelyet vásárolt nekem, én pedig magamnak főztem és prasadát ettem. Ha ezt a főzőeszközt nem intézték volna el, talán nem lett volna lehetőségem, hogy elérjem Amerikát. Meghalhattam volna az úton, ám helyette Krisna kegyesen idehozott. Miért hozott ide Krisna, azt csak Ő tudja.
Itt nagy drágaság van. Az YMCA-ban számomra foglalt szoba bére hetente ötvenöt rúpia. Ez az ország nagyon, nagyon drága. A kétkezi munkások többet keresnek, mint Indiában az úriemberek. Naponta nyolcvan-nyolcvanöt vagy kilencven rúpiát fizetnek nekik. Mindenkinek van autója, mivel az irodák és a piacok nagyon messze vannak. Minden jól szituált embernek van egy autója, amely mintegy tízezer rúpiába kerül. Indiában ugyanez az autó 50 ezer rúpiába kerülne. Az emberek maguk vezetik az autókat, nincs fizetett sofőrjük és szolgákat sem tartanak. Sok-sok lakh motoros autó van itt. Amikor New Yorkból Butlerbe jöttem, tanúja voltam annak, hogy ötszáz mérföldön át két sávban sűrűn egymás után haladtak az autók. Nem volt szükség világításra, mert olyan sok autó volt ott. Éjjel a városban a boltok világítanak, és úgy tűnik, mintha a nappal lenne.
Olyan sok híd és felüljáró van (átjárók), hogy az autóknak soha sem kell keresztezniük egymást vagy előzni a keskeny utakon. Általában minden autó legalább ötven mérfölddel megy. Sok ház huszonöt-harminc emelet magas. Ezen a környéken kis parcellákra épített vidéki épületek vannak. Az emberek nagyon civilizáltak, de a természetük ugra (nagyon temperamentumosak, nem udvariasak vagy alázatosak).
Ma New Yorkba jött a pápa. A televízióban mindenki látta az eseményt. A televízió elképesztő dolog. Egy szobából megfigyelhetik az egész világot, hogy mi történik és miként viszonyulnak az emberek egymáshoz. ,,A napok hiábavaló munkával telnek el, az éjszakák pedig alvással.” Az emberek itt általában nem vegetáriánusok. Mindent hússal esznek. Én muri-t (puffasztott rizst), mogyorót és mustárolajat fogyasztok. Valahol találtam mustárolajat. Minden beszerezhető, de nagyon magas az ára. Kétszázötven gramm mustárolajat öt rúpiáért vettem. Húsz mérföldet kellett utaznom egy boltba, hogy megkapjam. Ha ebbe az országba akarsz jönni, válaszolj nekem!
Swami Maharaja