| „Tehát a megértés az, hogy mi örök kapcsolatban vagyunk Kṛṣṇával. Elfelejtve ezt olyan kapcsolatokban foglaljuk le magunkat, amik ehhez a testhez kötődnek, ami azonban nem azonos velünk. Emiatt kell ismét olyan tevékenységeket végeznünk, melyek közvetlen kapcsolódnak Kṛṣṇához. Ekkor mondjuk, hogy Kṛṣṇa-tudatban cselekszünk. És ennek a Kṛṣṇa-tudatnak a fejlődése a Kṛṣṇa iránti teljes szeretetben teljesedik majd ki. Amikor elérjük ezt a szintet, Isten szeretetét, Kṛṣṇa szeretetét, akkor mindenkit szeretni fogunk, mert mindenki Kṛṣṇa. E középpontnak az elérése nélkül a szeretetünk az anyagi létben – egyenlőség, barátság, testvériség – egyszerűen egy csaló folyamat. Nem lehetséges.”
|
