| „Ami a materialistákat illeti, ők rágják a megrágottat. Punah punas carvita-carvananam (SB 7.5.30.). A példa, amit tegnap mondtam, a cukornád példája. Valaki már a rágás során minden nedvet kiszívott belőle, majd a földre dobta, másvalaki pedig szintén rágja, de már nincs benne nedvesség. Egyszerűen csak ugyanezt ismételjük. Fel sem merül bennünk a kérdés, hogy vajon ez a fajta élet képes-e egyáltalán boldoggá tenni bennünket. De ugyanazzal a dolggal próbálkozunk, próbálkozunk és próbálkozunk. A végső cél az érzékkielégítés, és a legmagasabb szintű érzékkielégítés a nemi élet. Ezzel próbálkozunk, rágjuk, tartózkodunk tőle, megpróbálunk nyerni valamit belőle. De nem ez a boldogság útja! A boldogság az más! Sukham atyantikam yat tad atindriya-grahyam (BG 6.21.). A valódi boldogság transzcendentális. Ami pedig azt jelenti, hogy meg kell értenem, milyen helyzetben vagyok és mi az életem folyamata. Így fog tanítani benneteket a Kṛṣṇa-tudat.”
|
