„Kṛṣṇa a svayaṁ-rūpa formájában, a személyes formájában mindig Vṛndāvana-ban marad és Ő is olyan, mint egy tehénpásztorfiú. Ez az igazi formája, a valódi Kṛṣṇa. Az a Kṛṣṇa, akit a kurukṣetrai csatamezőn látunk, nem Kṛṣṇa valódi formája. Ahogyan a Legfelsőbb Bíróság vezetőjének is hol láthatjuk a valódi tulajdonságait? Az otthonában láthatjuk a igazi jellemvonásait, nem a bírói székben. Még ha a saját apja jönne is a bíróságra, a bírót neki is úgy kell megszólítania, hogy »Uram!«. Ilyen a bíróság. Ugyanaz a személy másként viselkedik otthon és másként a bíróságon, bár ugyanarról a személyről van szó. Ehhez hasonlóan Kṛṣṇa, az Istenség valódi Személye sohasem hagyja el Vṛndāvana-t. Ő mindig tehénpásztorfiú marad. Ennyi az egész.”
|