„Minden védikus írásban szerepel ugyanaz a dolog. Vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ (BG 15.15.). Az utolsó, a végső cél Kṛṣṇa. Ezért van az a Bhagavad-gītāban, hogy: sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66.). A Bhāgavata pedig azt mondja: akāmaḥ sarva-kāmo vā (SB 2.3.10.). Még ha vannak is anyagi vágyaid, akkor is Kṛṣṇához kell fordulnod. Ezt Kṛṣṇa is megerősíti: bhajate mām ananya bhāk sādhur eva sa mantavyaḥ (BG 9.30.). Api cet su-durācāro. Az embernek nem szabad kérnie Istentől. Ha mégis kér, akkor az teljesül, mert eljutott erre a pontra, eljutott Kṛṣṇáig. Ez az ő jó képesítése. Kṛṣṇa-tudatban van. Lehet, hogy minden hibája megvan, de amikor Kṛṣṇa-tudatúvá válik, akkor minden jó.”
|