| „Ahogy látni fogjátok a Bhagavad-gītāban, mikor Arjuna az elején még barátként vitatkozott Kṛṣṇával, viszont amikor meghódolt Neki és tanítványává vált, śiṣyas te 'haṁ śādhi māṁ prapannam... (BG 2.7). Azt mondta: »Drága Kṛṣṇám, most meghódolok Neked. Tanítómesteremként fogadlak el.« Śiṣyas te aham: »A tanítványod vagyok, nem a barátod.« Mert a baráti beszélgetések, viták sosem érnek véget. De a lelki tanítómester és a tanítványa közötti beszélgetésben nincs vita. Nincs vita. Amint a lelki tanítómester azt mondja: »Ennek meg kell lennie,« annak meg kell lennie. Ez minden, végleges.”
|
