| „Ha valaki teljes Kṛṣṇa tudatban hajtja végre odaadó szolgálatát egy hiteles lelki tanítómester vezetése alatt, akkor fokozatosan eléri a ratih-t. Ratih vonzódást jelent, vonzalmat, ragaszkodást az Úrhoz. Most az anyaghoz ragaszkodunk. Tehát ahogy fejlődünk, fokozatosan megszabadulunk az anyagi ragaszkodástól és elérkezünk arra szintre, hogy teljes ragaszkodásunk legyen Istenhez. Tehát a ragaszkodás természetes ösztönöm. A ragaszkodástól nem tudok megszabadulni. Vagy az anyaghoz ragaszkodom, vagy a lélekhez. Ha nem ragaszkodom a lélekhez, akkor az anyaghoz kell ragaszkodnom. És ha a lelkihez ragaszkodom, akkor ragaszkodásom az anyagihoz megszűnik. Így működik.”
|
