| „Cāṇakya Paṇḍita azt mondja: »Az idő olyan értékes, hogy még ha milliónyi aranypénzt fizetsz is, egy pillanatot sem lehet visszakapni.« Ami elmúlt, az örökre elveszett. Na cen nirarthakaṁ nītiḥ: »Ha elpazarolod ezt az értékes időd, anélkül, hogy hasznodra válna,« ca na hānis tato 'dhikā, »képzeld csak el, hogy mennyit veszítesz, mekkora vesztese leszel.« A dolog, amit akkor sem kaphatsz vissza ha dollármilliókat fizetsz. Képzeld el, mit veszítesz, ha csak úgy elvész. Ugyanígy Prahlāda Mahārāja a következőt mondja: dharmān bhāgavatan, Kṛṣṇa-tudatúvá vagy Isten-tudatúvá válni olyan fontos, hogy egy pillanatot sem szabad elvesztegetnünk. Azonnal el kell kezdenünk. Miért? Durlabhaṁ mānuṣaṁ janma. Mānuṣaṁ janma (SB 7.6.1). Kijelenti, hogy az emberi születés nagyon ritka. Rengeteg születés után lehet csak szert tenni rá. A modern társadalomban nem értik, hogy milyen értékes az emberi élet.”
|
