„ Tehát gyakorolnom kell a Kṛṣṇa- tudatot, hogy az utolsó pillanatban ne felejtsem el Kṛṣṇát. Akkor az életem sikeres. A Bhagavad-gītā azt mondja yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ tyajaty ante kalevaram (BG 8.6). Ahogy a halál pillanatában gondolkodik az ember, úgy kezdődik el következő élete. Az adott példa nagyon szép, akárcsak ahogy a levegő áramlik, tehát ha egy rózsakert fölött halad el, akkor annak aromáját viszi tovább a következő helyre. Rózsa illatot, és ha a levegő egy mocskos hely fölött áramlik, akkor annak szagát viszi tovább a következő helyre. Ehhez hasonlóan az elme állapot tudatossága létezésem finom formája. ”
|