| „Śukadeva Gosvāmī pusztán mantrázással elérte az üdvözülést és tökéletességet. E mantrázás az Úr dicsőségének leírását jelenti a Śrīmad-Bhāgavatam szerint. Ami a következőt mondja: pravartamānasya guṇair anātmanas tato bhavān darśaya ceṣṭitam: »Az embereket nagyon megzavarják az anyagi természet kötőerői. Ezért, hogy kiszabadítsd őket ebből a zavart helyzetükből, mutasd meg nekik az utat. Pusztán hagyd, hogy halljanak. Hadd halljanak az Úr csodálatos tetteiről.« Ezek a tettek… mivel mind abszolút… Kṛṣṇa az Abszolút Igazság. Kṛṣṇa és Kṛṣṇa cselekedetei ugyanazok, mert mindkettő abszolút. Kettősségektől mentes. Az anyagi világban a személyem és a tetteim különböznek. Ez a világ kettősségekkel teli. Ám az abszolút világban Kṛṣṇa és Kṛṣṇa kedvtelései, Kṛṣṇa és Kṛṣṇa neve, Kṛṣṇa és Kṛṣṇa tulajdonságai, Kṛṣṇa és Kṛṣṇa hírneve, ez mind Kṛṣṇa. Kṛṣṇa és Kṛṣṇa társai, ők mind Kṛṣṇa. Kṛṣṇa, Ő egy tehénpásztorfiú. Kṛṣṇa és a tehenek, mindegyikük Kṛṣṇa. Ezt kell megtanulnunk. Nem különböznek Kṛṣṇatól. Kṛṣṇa és a gopīk, mindegyikük Kṛṣṇa. Ānanda-cinmaya-rasa-pratibhāvitābhiḥ (BS 5.37). Ezt meg kell értenünk.”
|
