„A Śrīmad-Bhāgavatamban olvashatjuk ezt az állítást: tal labhyate duḥkhavad anyataḥ sukham (SB 1.5.18). Ne próbálkozzatok az úgynevezett gazdasági fejlődéssel. Nem kaphattok többet, mint amennyi jár. Ez eleve elrendelt dolog. Az élőlény a múltbeli tetteinek következményeképp különféle minőségű élethelyzeteket kap, daivena, karmaṇā daiva-netreṇa (SB 3.31.1), karmaṇā. Ezt nem tudjátok megváltoztatni. Ez a természet törvénye, nem lehet megváltoztatni. Miért van annyiféle élethelyzet, különböző pozíció és megannyi elfoglaltság? Mindez el van rendelve. Viṣayaḥ khalu sarvataḥ syāt (SB 11.9.29). Viṣaya, az anyagi öröm: evés, alvás, nemi élet és védekezés, csak minőségükben különböznek. Eszek valamit, te is eszel valamit. Lehet, hogy szerintem nem jó, amit eszel. Viszont lehet, hogy szerinted meg nem jó az, amit én eszek. De mindketten ugyanúgy eszünk. Te is eszel. Én is eszek. Alapjait tekintve a boldogság minősége az anyagi világban mindig ugyanaz. Csak mi teszünk különbséget: »Ez jó minőségű, az nem jó minőségű. Ez nagyon jó. Az nagyon rossz.«”
|