| „A Bhagavad-gītāban az áll: sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ, mattaḥ smṛtir jñānam apohanaṁ ca (BG 15.15). »Én mindenki szívében ott lakozom, s Tőlem jön az emlékezet, a tudás és a feledékenység.« Ezt a kettős tevékenységet a Felsőlélek látja el. Egyik oldalon segít bennünket, hogy megvalósítsuk önmagunkat, és megértsük Istent, a másik oldalon pedig segít Őt elfelejteni. Hogyan lehetséges az, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, mint paramātmā ezt a kettős tevékenységet végzi? A lényeg az, hogy ha el szeretnénk Istent felejteni, Isten segít nekünk, hogy életeken át elfelejtsük Őt. Ám ha vissza akarjuk állítani a kapcsolatunkat Istennel, akkor Ő belülről segít nekünk minden lehetséges módon. Ez az emberi létforma esélyt ad Isten megismerésére.”
|
