| „Drága Uram, magam miatt nem aggódom, mert már megkaptam mindent. Nincs kétségem afelől, hogyan jussak ki a tudatlanságból vagy hogyan jussak el Vaikuṇṭhára vagy váljak felszabadulttá. Ezek a problémák már megoldódtak.'Miért? Hogyan oldottad meg őket? tvad-vīrya-gāyana-mahāmṛta-magna-cittaḥ: »Mert mindig a tetteid dicsőítésével foglalom le magamat. Ezért oldódtak meg a problémáim.« »Akkor mi maradt még számodra megoldatlanul?« »Az én problémám, hogy śoce: 'Sajnálom', śoce tato vimukha-cetasaḥ, 'azokat, akik ellenségesek Veled szemben. Mivel Veled ellenségesek, ezek a gazemberek oly keményen dolgoznak, māyā-sukhāya, 'a látszólagos boldogságért'. Miattuk sajnálkozom csak«. Ez a vaiṣṇava filozófiánk. Annak az embernek, aki már menedéket vett Kṛṣṇa lótuszlábánál, nincs gondja. Illetve egyedül azért aggódik, hogyan szabadítsa fel a gazembereket, akik csak a kemény munkában hisznek és elfelejtik Kṛṣṇát. Ez a problémájuk.”
|
