| „Egyszer egy bhakta azt kérte Caitanya Mahāprabhutól: »Kedves Uram, eljöttél. Kérlek, szabadítsd fel az univerzum összes emberét! Ha bűnösek, tedd rám az összes bűnt, de ők szabaduljanak fel.« Ilyen a vaiṣṇava felfogás. »Mások nyerjenek felszabadulást az Úr kegyéből; én magam rothadjak szét a pokolban. Nem számít.« Nem pedig az, hogy »Először is én kerüljek a mennyországba, a többiek pedig pusztuljanak el.« Ez nem vaiṣṇava hozzáállás. A vaiṣṇava életszemlélet az, hogy »Rothadjak én a pokolban, de mindenki más szabaduljon fel.« Patitānāṁ pāvanebhyo vaiṣṇavebhyo namo namaḥ (Maṇgalācaraṇa 9). A vaiṣṇava azért létezik, hogy felszabadítsa az összes elesett lelket.”
|
