| „Egy gyerek oly sok mindenhez ragaszkodik: »Apa, ezt akarom.« Az apa erre azt mondja: »Nem, ne vedd el!« »Meg akarom érinteni. Meg akarom érinteni a tüzet.« Mire az apa így szól: »Nem, ne nyúlj hozzá!« De a gyermek annyira ragaszkodik hozzá és sír, hogy az apja beleegyezik, »Jól van, érintsd meg!« Hasonlóan alakítjuk mi is a szerencsénket, vagy a szerencsétlenségünket. Ye yathā māṁ prapadyante tāṁs tathaiva bhajāmy aham (BG 4.11). Apánk tehát azt akarja, hogy valami mást csináljunk, ám mi az ő akarata ellenére mást akarunk tenni. Ehhez hasonlóan Kṛṣṇa azt akarja, hogy mindannyian hódoljunk meg Előtte és a Ő utasításai szerint cselekedjünk, de mi az Ő akarata ellenére akarunk cselekedni. Ezért teremtjük meg a saját szerencsénket vagy szerencsétlenségünket. Ez történik.”
|
