„Īśvaraḥ sarva-bhūtānāṁ hṛd-deśe arjuna tiṣṭhati (BG 18.61). »Ó, Arjuna, a Legfelsõbb Úr mindenki szívében jelen van.« Miért van jelen? Mert Ő suhṛdaṁ sarva-bhūtānām (BG 5.29). Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Isten nagyon sajnálja, hogy szükségtelenül vándorlunk ebben a világegyetemben és szenvedünk a különböző testekben, mert ez a valóság. Tehát īśvara. A barátunk, a jóakarónk. Megpróbál közeledni felénk. Ez minden. Īśvaraḥ sarva-bhūtānām (BG 18.61). Adott egy kis szabadságot nekünk, hogy csináljunk, amit szeretnénk. Ő meg vár a lehetőségre : »Vajon ezek a gazemberek mikor fordulnak Felém?« Ez az Ő dolga. A védikus śāstra leírja, hogy két madár ül ugyanazon a fán. Az egyik eszegeti a gyümölcsöt, a másik pedig figyeli őt. Az a madár, amelyik eszik, ő a jīvātmā, az egyéni lélek, a tanú pedig Isten, a Paramātmā. ”
|