„Prabhupāda: Az embernek felelősséget kell vállalnia: »Megkaptam a lehetőséget, hogy kikerüljek a születés és halál körforgásából, a különböző életformákból. Most akkor ismerjem meg helyesen Istent, és a Vele való kapcsolatomat, és cselekedjek eszerint. Mert, ha megértjük Istent, akkor hazamegyünk, vissza Istenhez.« Bill Faill: Mit tehet egy hétköznapi ember? Arra gondolok, hogy a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomban az emberek leborotválják a fejüket és sáfrány színű ruhában járnak. Egy családos ember mit tehet? Prabhupāda: Ez a sáfrány színű ruha vagy a kopaszság nem lényeges, de egy jó hangulatot, mentális állapotot teremt. Érti? Mint egy katona esetében, aki több erőt kap, érzi, hogy katona, ha a megfelelő öltözetben van. De ez nem jelenti azt, hogy ha nem öltözöl fel katonának, akkor nem tudsz harcolni. Az Isten-tudatot tehát minden körülmény között fel lehet ébreszteni, nincs lezárva az út. Ám bizonyos körülmények segítenek. ”
|