| „Emberi testben élni igencsak durlabha, nagyon ritkán adatik meg. Durlabhaṁ mānuṣaṁ janma. kaumāra ācaret prājño dharmān bhāgavatān iha durlabhaṁ mānuṣaṁ janma tad apy adhruvam arthadam (SB 7.6.1) Ezek Prahlāda Mahārāja szavai, aki az osztálytársainak beszélt a kṛṣṇa-tudatról. Prahlāda Mahārāja apja, Hiraṇyakaśipu ateista volt, ezért megtiltotta még azt is, hogy a fia kiejtse a száján: Kṛṣṇa. Mivel a palotában semmilyen lehetősége nem adódott rá, Prahlāda az iskolában a déli pihenő időben hívta össze a barátait - öt éves volt ekkor -, hogy beszéljen nekik a Bhāgavata-dharmáról. Ám a barátai rendszerint így válaszoltak: 'Kedves Prahlāda, gyerekek vagyunk. Mi hasznunk van ebből a Bhāgavata-dharmából? Játsszunk inkább'. De Prahlāda nem hagyta annyiban: 'Nem!' Kaumāra ācaret prājño dharmān bhāgavatān iha, durlabhaṁ mānuṣaṁ janma (SB 7.6.1): 'Kedves barátaim, ne akarjátok félretenni a kṛṣṇa-tudat gyakorlását idős korotokra. Nem, nem'. Durlabham. Nem tudhatjuk, mikor halunk meg. Ám következő halálunk előtt tökéletessé kell válnunk a kṛṣṇa-tudatban'. Ez az emberi lét célja. Máskülönben kihagyjuk ezt a lehetőséget. ”
|
