„Még enned sem szükséges. Nagyon sok szent ember él, akik nem esznek. Hogyan dolgoznak? Raghunātha dāsa Gosvāmī nem evett. Minden második napon evett egy kevés vajat, csak ennyit, nem többet. Nem minden nap, csak minden második nap. Valójában tehát nem szükséges ennünk. Evés, alvás, nemi élet és védekezés, ezek mind testi szükségletek. De nem ez a test vagy! Amikor lelki szintre érsz, már nincs szükség erre a négy dologra. Hiba azt gondolni: »Istennek olyan teste van, mint nekem. Ennie kell, hogy fenntartsa.« Ez ostobaság. Aṅgāni yasya sakalendriya-vṛttimanti. Az Ő teste olyan, hogy bármely testrészével képes a többi testrész feladatát is ellátni. Mi a szemünkkel látunk, de amint becsukjuk, nem látunk többé. Kṛṣṇa viszont képes a fülével is látni. Amint Kṛṣṇához imádkoztok, Ő azonnal lát benneteket, mert meghallja az imátokat: »Ó, itt van a bhaktám.« ”
|