| „Mint amikor egy gyermek valamit akar, de az apa azt mondja: »Ezt ne csináld! Mondtam már néhányszor!« Majd később vonakodva beleegyezik: »Rendben, tedd meg!« Meséltem már a saját életem egy esetéről, 1925-ben vagy 26-ban történt, amikor a fiam két éves volt. Volt egy asztali ventilátorunk, és a fiam azt mondta: »Meg szeretném érinteni.« Mire azt mondtam: »Nem, ne nyúlj hozzá!« De ő azért is meg akarta érinteni. Ilyen egy gyerek. Ott volt egy barátom, aki azt mondta: »Lassítsd le, és engedd, hogy megérintse.« Lelassítottam a ventilátort, majd a fiam megérintette — puff! Ezután többet nem akart hozzányúlni. Látjátok? Vonakodva, de beleegyeztem: »Érintsd meg.« A fiam megtapasztalta, majd újra megkérdeztem: »Megint meg akarod érinteni?« Mire ő: »Nem.« Vonakodva ugyan, de megkapta az engedélyt. Akik az anyagi világba jöttünk, mi mind ebben a helyzetben vagyunk. Nem szívesen kaptunk rá engedélyt. Ezért jön újra és újra Isten, hogy megmondja ezeknek a gazembereknek: »Oly sokat próbálkoztatok már. Jobban jártok, ha feladjátok, gyertek vissza Hozzám újra!« Sarva-dharmān parityajya (BG 18.66). Engedélyt kapott rá, valóban, majd keserű tapasztalatok szerzett, és mégsem akar... Ez makacs önfejűség. A kutyák gondolkodnak így.”
|
