HU/Prabhupada 0006 - Mindenki Isten - Boldog tudatlanság



Lecture on SB 1.15.49 -- Los Angeles, December 26, 1973

Aki felfuvalkodott, így beszél: „Tudom. Én mindent tudok. Tehát nincs szükség arra, hogy guruhoz forduljak.” A lelki tanítómestert így kell megkérni: „Oly sok butaságot megismertem, ami haszontalannak bizonyult. Most légy kegyes, és taníts engem.” Ezt nevezik meghódolásnak. Ahogy Ardzsuna mondta: Sisjasz té 'ham sádhi mám prapannam (BG 2.7). Krisna és Ardzsuna között egyszer vita tört ki és mivel az ügy nem oldódott meg, Ardzsuna meghódolt Krisna előtt: „Kedves Krisnám, most úgy beszélünk egymással, mint barátok. Tegyük félre a barátságot. Elfogadlak, mint lelki tanítómestert. Kérlek, mondd meg, mit kell tennem.” Erről szól a Bhagavad-gíta. Tehát tanulnunk kell.

Tad-vidnyánártham sza gurum éva abhigaccshét (Mundaka-upanisad 1.2.12.). Ez a Védák utasítása: Keresd meg az élet értelmét! Hogyan változik az élet? Hogyan kerülünk egyik testből a másikba? Ki vagyok én? Ez a test vagyok vagy valami, ami ennél több? Ezekről a dolgokról kell tudakozódnunk. Erre való az emberi lét. Athátó brahma-dzsidnyásza (Védánta-szútra 1.1.1.). Az ilyen témákban kell vizsgálódnunk. A Kali-jugában, tudatlanul, tudakozódás nélkül, lelki tanítómester nélkül, könyvek nélkül, mindenki Istennek hiszi magát. Ez minden. Ez folyik itt: boldog tudatlanság. Ez nem segít. Viduráról van szó itt… Ő ugyancsak… „Vidura zarándokútja közben, Prabhásánál hagyta el a testét. Mélyen az Úr Krisnára gondolt, ezért Pitrilóka bolygó lakói fogadták őt, ahol újra elfoglalta eredeti posztját.” (Bhág 1.15.49). Beszéltem már Viduráról, Vidura volt Jamarádzsa. Egyszer egy szentéletű embert elvittek Jamarádzsa elé, hogy megbüntessék. A szentéletű ember megkérdezte Jamarádzsától: „Nem emlékszem arra, hogy életemben bármi bűnt követtem volna el. Mi miatt akarnak engem megítélni itt?” Jamarádzsa azt felelte: „Nem emlékszel rá. Gyermekkorodban egy hegyes szalmaszállal felnyársaltál és megöltél egy hangyát. Ezért meg kell bűnhődnöd.” Nézzük csak. Még gyerek volt csak, tudatlanul követett el valami bűnt, és emiatt kell megbűnhődnie. Mi pedig szándékosan szembeszegülünk a vallásos elvvel: „Ne ölj!” Sok ezer vágóhidat létesítettünk, arra a hamis elméletre alapozva, hogy az állatoknak nincs lelkük. Nézzétek csak meg, hogy „szórakoznak”. Ez megy itt. És közben szeretnénk békében élni.