HU/Prabhupada 0113 - Nagyon nehéz féken tartani a nyelvet

Előző oldal - videó 0112

Következő oldal - videó 0114

Lecture on SB 5.6.2 -- Vrndavana, November 24, 1976

Ragunátha dásza Gószvámi nagyon szigorúan követte, Csaitanja Maháprabhu szintén nagyon szigorúan követte, Rúpa és Szanátana Gószvámik is nagyon szigorúan követték. Nem azért, mert valaki lepedőbe csavarva Vrindávanában él, és attól olyan lesz, mint Rúpa Gószvámi… Rúpa Gószvámi teljes elkötelezett volt. Nána-sásztra-vicsáranaika-nipunau szad-dharma-samszthápakau / lókánám hita-kárinau (Sri Sri Sad-gószvámj-astaka). Vrindávanában éltek, de mindig azon gondolkoztak, hogyan tudnának jót tenni az emberekkel ebben az anyagi világban. Ahogy Prahláda Mahárádzsa is. Sócsé tató vimukha-csétasza (Bhág. 7.9.43.). A szádhu (szent ember) feladata, hogy gondoljon a félrevezetett, materialista emberekre. Állandóan azon gondolkoznak, terveket gyártanak arra vonatkozóan, hogyan mentsék meg őket a szenvedéseiktől. Ilyen egy szent. Lókánám hita-kárinau (Sri Sri Sad-gószvámj-astaka). Nem pedig ilyen: „Lecseréltem a ruhámat oly módon, hogy az emberek pusztán együttérzésből enni adjanak nekem, aztán csak eszek és alszok.” Az ilyen nem szent ember. Szádhu… Bhagaván, Krisna elmondja, milyen egy szent. „Még ha valaki a legszörnyűbb tettet követi is el, ha odaadó szolgálatot végez, szentnek kell tekinteni…” (BG 9.30) Szent ember az, aki egész életét Krisnának szenteli. Ha van is neki néhány rossz szokása… Egy szentnek nem lehetnek rossz szokásai, mert ha valaki szent, ha kezdetben van is néhány rossz szokása, azok megszűnnek. „Hamarosan tisztességessé válik és maradandó békét ér el.” (Bg. 9.31.) Ha valaki valóban szent, hamar feladja bűnös szokásait. Nem lehet valaki szent és a rossz szokások gyakorlója is egyben. Ezt így nem lehet. Aki ilyen, az nem lehet szent. Lehetséges, hogy múltbéli szokásai miatt elkövetett néhány hibát, ami megbocsátható. Ám, ha szentnek és felszabadult személynek kiadva magát továbbra is ostobaságokat követ el, akkor egy csaló. Az ilyen nem szent ember. Api csét szu-durácsáró (BG 9.30). Csét jelentése: ha, véletlenül, lehetséges. Ha valaki szilárd a Krisna-tudatban, akkor „[h]amarosan tisztességessé válik és maradandó békét ér el” (BG 9.31). Kezdetben lehet, hogy van néhány hiba, de azon kell lennünk, hogyan javítsuk ki azokat. Erre figyelni kell. Sose bízzunk az elmében. Ez az utasítás vonatkozik ide. Nem szabad bízni az elmében. A lelki tanítómesterem azt szokta mondani: „Ébredés után fogd a cipőd és verd agyon vele az elmédet százszor. Ez az első dolgod. És mielőtt lefekszel, fogd a seprűnyelet és verd agyon az elméd ismét százszor. Így képes leszel szabályozni az elméd. Máskülönben nagyon nehéz.” Tehát a cipővel és seprűnyéllel való verés szintén egy másik fajta vezeklés. A hozzánk hasonlóaknak – akik nem tudnak uralkodni az elme fölött –, gyakorolniuk kell ezt a vezeklést, a cipővel és seprűnyéllel való fenyítést. Akkor az elme szabályozhatóvá válik. Szvámi azt jelenti: aki képes szabályozni az elmét. „Aki képes kordában tartani a beszéd, az elme, a düh, a gyomor, a nyelv és a nemi szervek késztetéseit, azt gószváminak nevezik, s alkalmas arra, hogy tanítványokat fogadjon el az egész világon.” (Upadésámrita 1). Ez Rúpa Gószvámi javaslata. Ha képesek vagyunk kordában tartani a beszédét… Akiknek síráskényszerük van. [NEVETÉS] Ők nem tudják szabályozni. Nem tudják szabályozni. Azért gyerekek. A gyereknek meg lehet bocsátani. De aki lelki élet mellett képtelen a szabályozásra, számára nincs remény. Számára nincs remény. Kordában kell tartani: a beszéded, a dühöt, a gyomor ösztönzését, a nemi szervek késztetését. A legfontosabb azonban a nyelv és a gyomor késztetésének szabályozása. A nyelv késztetését szigorúan szabályozni kell. Bhaktivinóda Thákura azt mondta: „Az érzékek közül a nyelv a legfélelmetesebb ellenség.” Tára madhjé dzsihva ati, lóbhamój szudurmati, táké dzséta kathina szamszáré (Praszáda-szévája). Nagyon nehéz féken tartani a nyelvet.