HU/Prabhupada 0125 - Ez a társadalom annyira szennyes

Előző oldal - videó 0124

Következő oldal - videó 0126

Lecture on SB 1.5.23 -- Vrndavana, August 4, 1974

Mindenkit, aki még a súdráknál is alacsonyabb sorból származik, panycsamának, ötödosztályúnak neveznek. Első osztály: bráhmana, másodosztály: ksatrija, harmadosztály: vaisja, negyedosztály: súdra és a többiek – ötödosztály. Úgy hívják őket, hogy csandálasz. Csandálasz… Az utcaseprő, a cipész és a… Alsó osztály. Indiában még ma is csak az ötödosztályú emberek esznek húst, sertést és néha tehenet. Ötödosztály. Mostanra ez gyakorlattá vált. És még ők gondolják magukat elsőosztályú embernek. Csak nézd meg. Az volt az ötödosztályú ember elfoglaltsága, ami ma az úgynevezett politikusok elfoglaltságává vált. Nézd meg. Ha az ötödosztályú emberek uralkodnak feletted, hogyan lehetsz boldog? Ez nem lehetséges. Hogyan lehet békés a társadalom? Ez nem lehetséges. Mégis, az ötödosztályú ember is képes megtisztulni a Krisna-tudat mozgalmának segítségével. Ezért nagy szükség van erre a mozgalomra. Mert pillanatnyilag nincsenek elsőosztályú emberek, nincsenek elsőrangú emberek, nincsenek másodrangú emberek. Talán harmadrangúak, negyedrangúak, ötödrangúak, hatodrangúak lehetnek. De megtisztulhatnak. Vagyis… Az egyetlen megoldás a Krisna-tudat mozgalma. Mindenki megtisztulhat. „Aki Nálam keres menedéket, az még ha alacsony sorban született is…” (BG 9.32) Úgy hívják őket, hogy pápa-jóni, alacsony sorban, bűnös családban születettek. Pápa-jóni. Krisna kijelenti: jé ’pi szjuh pápa-jónajah. „Nem számít, milyen bűnös családban született.” Mám hi párthá vjapá… „Ha Nálam keres menedéket, akkor…” (Bg. 9.32.) Menedéket lehet venni Krisna képviselőjén keresztül. Tehát nincs hiány. Egyszerűen menedéket kell venni nála. Ez minden. Ahogy Csaitanja Maháprabhu küldetése a prédikáció kiépítése. „Menj mindenfelé.” Ámára ádnyája guru hanya tára’ ei désa (CC Madhya 7.128). „Menj.” Általában Nitjánanda Prabhut, Haridásza Thákurát szokta elküldeni, hogy képviseljék Őt: „Kérlek énekeld a Haré Krisnát! Kérlek énekeld a Haré Krisnát! Kérlek hódolj meg Krisnának!” Egyszer nagy tömeg gyűlt össze az úton. Mikor Nitjánanda Prabhu és Haridásza Thákur meglátta ezt, megkérdezték: „Mi ez a nagy tömeg?” „Ó, ez csak a két testvér, Dzsagái és Mádhái, a nagy bajkeverők. Részegesek, szoknyavadászok és húsevők, mindig gondot okoznak.” Nitjánanda Prabhu azonnal elhatározta: „Miért ne ők legyenek először felszabadítva? Akkor az én Uram nevét ünneplik majd. Az Úr Csaitanja Maháprabhu nevét fogják ünnepelni.” A tanítvány dolga, hogy dicsőítse lelki tanítómesterét, a tanítványi láncot. Én dicsőítem a lelki tanítómesterem, te dicsőíted a saját lelki tanítómestered. Egyszerűen ha ezt tesszük, ezáltal Krisnát dicsőítjük. Ez volt Nitjánanda Prabhu döntése: „Miért ne ezeket a bűnös lelkeket szabadítsuk fel először?” Mert Csaitanja Maháprabhu inkarnációjának célja, hogy felszabadítsa a bűnös lelkeket. És ebben a korban nincs hiány bűnös lelkekből. Patita-pávana-hétu tava avatára / mó szama patita prabhu ná páibé ára (Punah prárthana). Naróttama dásza Thákura az Úr Csaitanja Maháprabhu lótuszlábai elé borult és így szólt: „Kedves Uram, inkarnációd csak azért jött el, hogy visszaszerezze az elesett lelkeket. De nálam nem fogsz bűnösebb lelket találni. Ezért az enyém az elsőbbség. Kérlek szabadíts fel.” Mó szama patita prabhu ná páibé ára (Punah prárthana). „Azért jöttél, hogy felszabadítsd a bűnösöket. Én vagyok a legbűnösebb. Kérlek fogadj el.” A kali-korban az emberek szenvednek. Mindegyikük bűnös, mindegyikük húsevő, részeges, ötödosztályú, hatodosztályú ember. Felfuvalkodottak, ám valójában ötöd-, hatod- és hetedosztályú emberek, még csak nem is úriemberek. A lelki tanítómesterem ezért azt szokta mondani: „Egy úriember sem képes itt élni. Annyira szennyes a társadalom.” De van lehetőség Csaitanja Maháprabhu szolgálatára. Mivel a társadalom annyira romlott, ezért ez jó lehetőség az Úr Csaitanja Maháprabhu szolgálatára. Mert az Úr Csaitanja Maháprabhu inkarnációja azért jött, hogy visszaszerezze az elesett lelkeket. Tehát itt a lehetőséged az Úr Csaitanja szolgálatára, hogy elégedetté tedd az Úr Csaitanja Maháprabhut, mert azt szerette volna, hogy felszabaduljanak az elesett lelkek. Krisna szintén ezt szerette volna. „Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban…” (Bg. 4.7.) Krisna eljön… Isten ez alapján cselekszik. Nagyon igyekszik, hogy visszaszerezzen minden szélhámost, akik ebben az anyagi világban rothadnak. Krisna mindig igyekszik. Eljön Ő Maga. Eljön hívő formájában. Eljön, elküldi hiteles szolgáját, hiteles fiát. Krisna azon aggódik, hogy visszaszerezze az elveszett lelkeket. Ezért itt a lehetőség. A misszionáriusok beutazzák az egész világot. Csupán az esős évszak alatt pihennek. A többi évszakban sem csupán esznek és alszanak. Nem. Mert az esős évszakban nehézkes az utazás, ezért csak négy hónap. Tehát ezalatt a négy hónap alatt bárhol is maradnak, egyszerűen elfogadják valaki szolgálatát, például egy fiúét, aki ezután felszabadul. Nincs szó prédikálásról. Csupán lehetőséget adnak a szolgálatra, miután az elesett lelkek felszabadulnak. De tudnod kell, hogy nem szabad szolgálatot elfogadnod anélkül, hogy ne adnál valamit cserébe. Mert a pokolra kerülsz. Ha valóban lelki szinten vagy és lehetőséget adsz másoknak, hogy szolgáljanak téged, akkor felszabadulnak. Ehhez nem kell ismerni a filozófiát. Egy hívőnek így is tökéletesnek kell lennie. Ezért a rendszer a következő: amint valaki meglát egy bhaktát, leborul előtte és megérinti a lábát. Ez a rendszer. Mivel a láb megérintésével… Mahat-páda-radzsó-’bhisékam (Bhág. 5.12.12.). Ha valaki valóban a lelki élet szintjére emelkedett és elfogadja az emberektől, hogy megérintsék lótuszlábát, akkor bhakta válik belőlük. Ez a folyamat.