HU/Prabhupada 0210 - Az egész Bhakti-marga az Úr kegyétől függ

Előző oldal - videó 0209

Következő oldal - videó 0211

Lecture on SB 1.15.30 -- Los Angeles, December 8, 1973

Tehát, ha meg szeretnéd érteni a Bhagavad-gītāt, akkor úgy kell értelmezned, mint az a személy, aki közvetlenül hallotta. Ezt hívják paramparā rendszernek. Tegyük fel, hogy valamit hallottam a lelki tanítómesteremtől, és én szóról szóra ugyanazt mondom neked. Ez a paramparā rendszer. Nem szabad átértelmezned, amit a lelki tanítómestered mondott. Vagy ha el is olvasol egy könyvet, azt csak az én értelmezésem alapján tudod megérteni, máskülönben nem. Ezt úgy hívják paramparā rendszer. Nem ugorhatjuk át a legfelsőbb gurut, úgy értem, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a következő ācāryát, a soron következő ācāryát. Csakúgy, mint a mi, ez a Gau…, Caitanya Mahāprabhu mozgalma; nem érthetjük meg közvetlenül Caitanya Mahāprabhut. Ez lehetetlen. A Gosvāmīkon keresztül kell megértenünk. Ezért a következőt találod a Caitanya-caritāmṛtában és mindegyik fejezet végén, vagyis az író kijelenti: rūpa-ragunātha-pade… Mi ez? Kṛṣṇa-dāsa.

śrī-rūpa-ragunātha-pade yāra āśa

caitanya-caritāmṛta kahe kṛṣṇa-dāsa

Ez a folyamat. Az író nem mondja: „Közvetlenül megértem az Úr Caitanya Mahāprabhut.” Nem. Ez nem megértés. Ez ostobaság. Nem értheted meg Caitanya Mahāprabhut. Ezért ismételten elmondja, hogy rūpa-ragunātha-pade sada yāra āśa caitanya-caritāmṛta kahe kṛṣṇa-dāsa. „Kṛṣṇa dāsa vagyok, aki mindig alárendeli magát a Gosvāmīknak.” Ez a paramparā rendszer. Hasonlóképpen, Narottama dāsa Ṭhākura szintén ezt mondja: ei chay gosāi jār tār mui dās. „Annak a személynek a szolgája vagyok, aki elfogadta a Hat Gosvāmīt mestereként. Nem leszek senki olyan személy szolgája, aki nem fogadja el…” Azért mondunk vagy ajánlunk imákat a lelki tanítómesterünknek, rūpānuga-varāya te, rūpānuga-varāya te, mert ő Rūpa Gosvāmī követője, ezért fogadjuk el őt, mint lelki tanítómestert. Senki sem lehet fejlettebb, mint Rūpa Gosvāmī vagy fejlettebb, mint… Nem. Tāṅdera caraṇa-sebi-bhakta-sane vās. Ez a paramparā rendszer.

Itt most ugyanazt a dolgot ismétli: Arjuna, aki közvetlenül Kṛṣṇatól hallotta. Néha egyesek azt mondják – ez szélhámosság –: „Arjuna közvetlenül hallotta Kṛṣṇát, de ha nem látom Kṛṣṇát a környezetemben, hogyan higgyem ezt el?” Ez nem a közvetlen jelenlét hiánya miatt van, hanem, hogy nincs elképzelésed az abszolút tudásról. Kṛṣṇa szavai a Bhagavad-gītā, nem különbözik Kṛṣṇától. Nem különbözik Kṛṣṇától. Mikor a Bhagavad-gītāt hallod, azt közvetlenül Kṛṣṇatól hallod, mert Kṛṣṇa nem különbözik tőle. Kṛṣṇa az Abszolút. Kṛṣṇa, Kṛṣṇa neve, Kṛṣṇa formája, Kṛṣṇa jelleme, Kṛṣṇa tanítása, minden, ami Kṛṣṇával kapcsolatos, az mind Kṛṣṇa. Ez mind Kṛṣṇa. Ezt kell érteni. Nem különböznek Kṛṣṇától. Ezért Kṛṣṇa formája itt van. Ő Kṛṣṇa. Ő nem egy szobor. „Ő nem egy márványszobor.” Nem. Ő Kṛṣṇa. Megjelent előtted, mert nem látod Kṛṣṇát. Látod a követ, a fát; ezért jelent meg ebben a formában. Azt hiszed, hogy ez kő és fa, de Ő nem kő és nem fa; Ő Kṛṣṇa. Ezt úgy hívják Abszolút Igazság. Ugyanúgy, ahogy Kṛṣṇa szavai sem különböznek Kṛṣṇától. Kṛṣṇa szavai a Bhagavad-gītāban, az maga Kṛṣṇa.

Csak úgy, mint a dél-indiai brāhmaṇa. Amint kinyitotta az ő… Analfabéta volt, nem tudta elolvasni a Bhagavad-gītāt. A lelki tanítómestere mégis azt mondta neki: „Mindennap el kell olvasnod a Bhagavad-gītā tizennyolc fejezetét.” Tanácstalan volt: „Analfabéta vagyok, nem tudok… Rendben, akkor vigyél engem…, a Bhagavad-gītā.” A Rāngaṇatha templomban élt. Hozta a Bhagavad-gītāt és úgy tett, mintha olvasná. Pedig nem tudott olvasni. A barátai, akik ismertek, így gúnyolódtak: „Nos, brāhmaṇa, hogy fogod olvasni a Bhagavad-gītāt?” Nem válaszolt, mert tudta, hogy a barátai gúnyolják, mert: „Nem tudok… analfabéta vagyok.” De amikor Caitanya Mahāprabhu arra járt, Ő is tanácstalan volt: „Brāhmaṇa, a Bhagavad-gītāt olvasod?” Ezt mondta: „Uram, analfabéta vagyok. Nem tudok olvasni. Ez lehetetlen. De a gurum arra utasított, hogy olvassak. Mit tehettem? Elhoztam ezt a könyvet.” Ez az ember a guru utasításának rendíthetetlen követője. Analfabéta. Nem tud olvasni. Nincs lehetősége. Azonban Guru Mahārāja arra utasította: „Mindennap el kell olvasnod a Bhagavad-gītā tizennyolc fejezetét.” Mit jelent ez? Ezt úgy hívják vyavasāyātmikā buddhiḥ. Lehet, hogy tökéletlen vagyok. Nem számít. Ám ha megpróbálom követni a Guru Mahārājám utasítását, akkor tökéletessé válok.

Ez a titok. Yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau (ŚU 6.23). Ha az embernek erős hite van a Legfelsőbb Személyben és ugyanannyi hite van a gurujában, yathā deve tathā gurau, akkor megnyilvánulnak a kinyilatkoztatott szentírások. Ez nem a közoktatás, nem is az egyetemi képzés, hanem a Kṛṣṇába és a guruba vetett hit. Ezért a Caitanya-caritāmṛta azt mondja: guru-kṛṣṇa-kṛpāya pāya bhakti-latā-bīja (CC Madhya 19.151). Sem közoktatás, sem pedig egyetemi tanulmányok által, ezt sosem mondja. Caitanya Mahāprabhu azt mondja: guru-kṛṣṇa-kṛpāya, a guru kegyéből, Kṛṣṇa kegyéből. Ez a kegyen múlik. Nem függ az egyetemi tanulmányoktól, sem a gazdagságtól, sem a bőségtől. Az egész bhakti-mārga az Úr kegyétől függ. Tehát nekünk a kegyet kell keresnünk. Athāpi te deva padāmbuja-dvaya-prasāda-leśānugṛhīta eva hi, jānāti tattvam… (SB 10.14.29). Prasāda-leśa, leśa azt jelenti: töredék. Aki kapott egy kis töredéket a Legfelsőbb kegyéből, csak az értheti ezt. Mások, na cānya eko 'pi ciraṁ vicinvan. Mások továbbra is spekulálhatnak évmilliókon át. Számukra ezt lehetetlen megérteni. Tehát „A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van” című könyvet azért ezzel a címmel mutatjuk be, mert úgy mutatjuk be a Bhagavad-gītāt, ahogy Arjuna értette. Nem megyünk Dr. Radhakrishnanhoz, ahhoz a tudóshoz, ahhoz a tudóshoz, ahhoz a gazemberhez, ahhoz a ga… Nem. Nem megyünk. Az nem a mi utunk. Az a paramparā.